A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 13. szám - Ower working a bíróságoknál

Tizennegyedik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1895 március 31. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendŐk. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRMEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « .„ 3 « — « Egész « ... 0 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Ower working a bíróságoknál. Irta: dr. Rónai Sándor, tvszéki jegyző Budapesten. — Az 1893. évi XV11I. t.-c. 166. §-a 1. pontjának értelmezése. Irta: Csipkés Árpád, maros-vásárhelyi kir. ítélőtáblai tanácsjegyző albiró. A bányatörvényjavaslat. Irta : dr. Sipos Árpád. kir. jogakad. tanár Nagyváradon. — Az 1881. évi LX. t.-c. L43. §-hoz. Irta: Murát Sándor, besztercei kir. törvényszéki aljegyző. — Belföld. (A budapesti ügyvédi kamara rvi jelentése. — A temesvári ügyvédi kamara évi jelentése). — Ausztria és külföld. (A közjegyzöség statisztikája Európában). — Nyílt kérdések és feleletek. (Az árverési vevő jogai meddig terjednek? (feleleti Irta: Szeles Károly, ügyvéd Beregszászon. — Adalék a zsarolás kérdéséhez (felelet). Irta: dr. M un teán Aurél, ügyvéd Szászvároson. — A templom és a körülötte levő köztér telekkönyvezése. (kérdés) Irta : Egy b i r ó.) — Irodalom. (Széchenyi és a magvar magánjog. Irta : V é c s e y Tamás, egv. tanár Budapesten. — Kossuth Lajos mint Pestmegye követe és minister. Irta : dr. II o rv á t h János, kir. alügyész Budapesten. — Az anarchisták. Irta: Lombroso Cesare). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbíróság! határozhatok és döntvények. — Kivonat a ('Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Ower working a bíróságoknál. Irta : dr. RÓNAI SÁNDOR, törvényszéki jegyző Budapesten. Gyakori a panasz, hogy a bíróságok túl vannak terhelve munkával, hogy az ügyforgalom óriási emelkedésével a restantia folyton szaporodik ; e sűrűn hangoztatott panasznak van is alapja, és ha valahol, úgy nálunk mindenkinek nagyon megszívlelendő tanácsként szolgálhat azon az igazságszolgáltatás nehézkes s csigajárásu volta folytán keletkezett igaz közmondás: «jobb a zsiros pörnél a sovány egyességn. Sajnos, úgy a polgári, mint a büntető ügyekben évekig tartó procedúra után lesz végleg lebonyolítva sok olyan ügy, melyben a felperes vagy a panaszos joga már a per megindulásakor napnál fényesebben tisztázva van. Mind eme bajok orvoslására mint egyedül üdvözítő panacea ujabban az terveztetik — mint ezt az új igazságügyminister úr is hangsúlyozta — hogy a bíróság fogalmazási és kezelő személyzete szaporittatni fog. Ez mindenesetre valamit lendíteni fog a mostani helyzeten, de gyökeres javulást ettől ugyan nem várhatunk. Sokkal jobban gyorsítaná az igazságszolgáltatás menetét s egyszersmind csökkentené a rcstantiát az, ha az eljárást egyszerűsítenék s különösen a büntető bíróságok ügykörét megváltoztatnák. Az életbeléptetési törvény módosítása és a bűnvádi eljárás meghozatala, valamint az ügyviteli szabályok módosítása mind oly égető kérdések, melyek halasztást nem tűrnek s melyek halogatása s elodázása a polgároknak kiszámithatlan hátrányt s veszteséget okoz. Nem célom a mostani rendszer s eljárás összes hiányait s árnyoldalait feltárni, csak a büntető eljárás körül előforduló néhány kirívó viszásságra óhajtom a figyelmet felhívni. Köztudomású, hogy a lopás vétsége s a könnyű testi sértés vétségének elbírálása a kir. járásbíróságok hatáskörébe, ellenben pl. a sikkasztás vétsége és a súlyos testi sértés vétségének elbírálása a kir. törvényszék ügykörébe tartozik. Nincs elfogadható indok arra, hogy miként a járásbiró mint egyes biró eljár egy 50 frt értékű tárgy ellopása vagy pedig egy 8 napi gyógytartamot igénylő testi sértés esetében, miért ne dönthetne ő ép oly jól és alaposan az esetben, midőn egy 50 krnyi értékű tárgy elsikkasztásáról, vagy pedig egy olyan testi sértésről van szó, mely véletlenül 9 napi tartamot igénylő sérüléssel van kapcsolatban. Hogy miért kell ily csekély jelentőségű ügyekkel három biró, egy jegyző és az ügyész idejét vesztegetni, mikor ezt az egyes biró ép oly jól, de gyorsabban végezhetné, ennek ratióját meg nem foghatom. Ez irányban nézetem szerint az lenne a sürgős teendő, hogy valamennyi kisebb jelentőségű bűnügyet a járásbíróság hatáskörébe kellene utalni s ezekben aztán a kir. törvényszék mint felebbezési fórum járhatna el. A bűnvádi eljárásról szóló törvény életbeléptetését nemcsak a nagy közönség, de a bíróságok is epedve várják. Hisz a gyakorlat a legegyszerűbb kérdésekben is ingadozik, pl. van tanács, mely a közvetlen tárgyalást rendelő végzés ellen beadott felebbezést elfogadja, azt mondván, hogy azon végzés vád határozat helyét pótolja; viszont más tanács az ilyen felebbezést elutasítja. S ez utóbbi álláspont a helyes, mert a felebbezés elfogadásával megcáfoltatik a közvetlen tárgyalás indoka. Hogy az ügyviteli szabályok mennyire szaporítják a hiábavaló munkát, annak illustrálására elég hivatkoznom azon ítéletre, melyet a kir. tábla a napokban semmisített meg. A megsemmisítés oka ugyanis az volt, hogy az ítéletet nem külön kiadmányi iven írták le s nem a szavazó biró szerkesztette, illetve irta alá. Az ügyviteli szabályok — igaz — ezt mind előírják. Azonban tényleg úgy áll a dolog, hogy a legtöbb esetben a végtárgyalási jegyző szerkeszti az ítéletet s azt az egyik szavazó biró — sokszor minden felülvizsgálat nélkül — aláírja; már most ilyenkor a jegyzőnek le kell irnia az ítéletet: a) a végtárgyalási jegyzőkönyvbe, />) a külön kiadmányi ivre, c) a tanácskozási jegyzőkönyvbe. Tehát háromszor kell ugyanazt írnia, a mi az esetben, ha az ítélet egyhangúlag hozatott, teljesen felesleges, mert ilyenkor elegendő a tanácsjegyzőkönyvben csak annyit megjegyezni, hogy «ítélet egyhangúlag hozatott)). Kétségtelen, hogy ezáltal a jegyzőnek több dolga van, s mivel többször kell ugyanazt irnia, igen könnyen megesik, hogy téved, mit gyakran az illető tanácselnök sem vett észre, ennek következménye aztán az, hogy a felsőbb bíróság zavarba jön és visszaküldi az ügyet felvilágosítás végett. Végeredményképen az csak nem lényeges, hogy külön iven van-e az ítélet írva, sem az, hogy ki szerkesztette, a fődolog az, hogy az ítélet alapos s az eljárás mennél gyorsabb legyen. Ilyen kicsinyes indokból méltánytalan új végtárgyalást elrendelni, mert ez a bíróság teendőjét szaporítja s egyszersmind a feleknek hiábavaló zaklatást, a kincstárnak pedig céltalan kiadásokat okoz. A bűnvizsgálat hiányos volta vagy helytelen irányba való terelése is igi:n sok baj kútforrása. Igen gyakori, hogy hoszszas eljárás után a végtárgyalás során derül ki, hogy a vizsgálóbíró a dolog lényegét, a punctum salienst épen nem tette vizsgálat tárgyává, vagy nem jól fogta fel s igy az eljárás persze folytattatott, holott kellő irányba terelve már a vizsgálat befejeztével megszüntetést indítványozott volna a vádhatóság. Ezért nagy hiba az, ha vizsgálatok vezetésével olyan egyéneket bíznak meg, kikben nincs meg az arravalóság. Leghelyesebb a bűnügyek vizsgálatára olyan egyéneket kirendelni, kik már elébb huzamos ideig vettek részt végtárgyalásokban, mert ezeknek bőséges alkalmuk volt megtanulni a különféle bűncselekmények lényeges kriterumait s azok constitutiv elemeit ; ezek sokkal rövidebb idő alatt jobb vizsgálatokat mutatnának fel. Nagyon gyakori a felek panasza a tárgyalások sűrűn előforduló elnapolása miatt. Azt szokták mondani, hogy a tanúskodás polgári kötelesség, sőt mi több, ha valaki tanukép megjelenni vonakodik, azt súlyos pénzbirsággal sújtják. De mikor valakit ugyanazon ügyben három-négy, sőt több izben is meghív a bíróság s az illetőnek mindenkor anyagi kárt okoz, ez már ellenkezik a méltányossággal, különösen akkor, Lapunk mai száma 12 oldalra terjed