A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 11. szám - A végrehajtási árverés felfüggesztése - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

A JOG 85 vei összhangban bocsássa ki. Az életbeléptetéshez és kivitelhez azonkívül is szükségesek lesznek mtnisteri rendeletek, hogy a — még szabatosabban alkotott — törvény is végre hajtva legyen. (Folyt, köv.) A végrehajtási árverés felfüggesztése. Irta: dr HEXNER GYULA ügyvéd Liptó-Szt.-Miklóson. Az e lapok m. é. 51-ik számában, e cim alatt, végrehajtási jogunk annyira alapos ösmerője és kitűnő mivelöje dr. Imi ing Konrád euriai biró úrtól megjelent dolgozatára, azt megeró'sitó'leg megjegyzem, hogy mi a gyakorlatban nagyon is érezzük az általa emiitett 171. rendelkezéseinek sérelmes voltát, különösen ha az árverés több végrehajtató érdekében rendeltetett el és azok közül valamelyik vagy távol van, vagy pedig a felfüggesztésbe beleegyezni vonakodik, rendszerint azon okból, mivel már eleve tudja, hogy követelése amugysem nyer kielégítést, és az ez alkalommal fölmerült árverés költsége, előnyös tételként fog soroztatni. Csak m á s conclusiót és ez szerény fölszólalásunk tulajdonképeni indítéka — vártunk () Méltóságától annál is inkább, mert szava, illetékességénél fogva a jelenlegi alkalmazásában kétségtelenül fordulatot idézne elő, jobbfelé. Végrehajtási törvényünk az ingatlanokra vonatkozó rendelkezései, ugyanis általában sérelmeseknek sőt határozottan jogtalanoknak bizonyultak olyannyira, hogy mindaddig mig itt reform be nem áll, tetetemes jogi és nemzetgazdasági károk ejtetnek, természetesen a * gyöngén a) Felette sérelmes ugyanis, hogy bármelyik sorrendben végrehajtási zálogjoggal biztosított követelésnek az alanya, előzőinek akarata ellenére és előbb szerzett és keletkezett érdekeiknek teljes ignorálása mellett az adósukkal való viszonyát megbolygathatja, az ingatlant akkor, a mikor az sem időszerű sem alkalomszerű, birói árverésre juttathatja előzőinek kárára, nagyon gyakran, mint mondám azon biztos tudat mellett, hogy követelésére egy krajcár sem jutand. Ez oly jogsérelem és annyira tarthatatlan állapot, hogy a reális hitel-jogviszonyának tartama kétségessé tétetvén, tetemesen megdrágittatik. Nemzetgazdasági hátrányait itt nem fejtegetem, csak kiemelem hogy sokkal méltányosabb és észszerűbb a német Gesetz betreffend die Zwangsvollstreckung in das unbeweglichc Yermögen vom 13. Juli 1883. 22. ij-ának azon rendelkezése, hogy birói árverésen az ingatlanok eladása mindaddig nem foganatosítható, mig az azt szorgalmazó hitelező, nyilván könyvi előzőinek jogait, vagy át nem vállalja vagy ki nem elégíti. bj Sérelmes továbbá, hogy némely telekkönyvi jószágtest, nyilvánkönyvi viszonyainknál fogva egészen «extra commercium> van helyezve, ugy hogy arra, az adós gaudiumára, az árverés el sem rendelhető, értem azon határbelieket, melyek gyakran évtizedek előtt tagosittattak, de telekkönyvi és kataszteri átalakításokon még át nem mentek. Hogy boldoguljon ily curialis a régi telekkönyvben különféleképen megterhelt jószágtestekkel, a szegény hitelező ? c) Sérelmes, caeteris paribus, az utóajánlat körül kifejlett azon gyakorlat, hogy az utóajánló, utóajánlatának beadása alkalmával szántszándékkal feltűnően kevés árverési költség előleget tesz le. A telekkönyvi hatóság igy intézi el beadványát, hogy 8 nap alatt még x frttal a letett előleget egészítse ki, mivel különben utóajánlata el fog utasíttatni. E végzés az utóajánlónak tetemes előnyöket biztosit, melyeket mint a helyzetnek egyedüli ura, az árverési vevővel szemben ki is szokott használni. Nem akarom e kalászböngészetet a végrehajtási törvény tarlóján folytatni, csak megjegyezni még, hogy a gyakorlatban számos sérelem fölmerült, mely telekkönyvi és cataszteri fogyatékosságainkba bele is törődve, a német törvényből recipiálandó rendelkezések által, nagyobb részt orvosolhatók lennének. Ezen irányban akartuk 0 Méltósága nyomatékos szavazatát kikérni. Ausztria és külföld ^ Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben.* Az 1,538. s köv. SS-nál a bizottság megállapította, hogy a gyámsági bíróság nemcsak a tervezet eseteiben, hanem akkor is mindig rendelhet az anya mellé segédgyámot, midőn az különös okokból a gyermek érdekében kívánatos. Kiegészítések is történtek, nevezetesen hogy az anya javaslatára a vagyonkezelés a segédgyámra átruházható, a mi később az anya beleegyezésével megszüntethető. A gyámhatósági felügyelet s ellenőrzésnél (1,544 -1,553. §§.) nagyobb vita fejlődött ki annak beavatkozási jogáról, midőn a gyermek szellemi vagy testi jóléte a szülői hatalom élvezője által veszélyeztetik, különösen a nevelési joggal való visszaélések által; és elfogadtatott azon indítvány (1,546. §.), hogy az tekintet nélkül a szülő vétkességére, akkor is megengedendő, midőn a gyermek erkölcsileg elhanyagoltatik és a szülői viszonyokhoz képest a nevelés a gyermek javulását nem eszközölheti. — A tervezet szerint az 1,546. §. eseteiben a szülőtől a vagyonkezelés s nem a haszonélvezet is megvonható. Ez nem fogadtatott el, de kimondatott, hogy a kezelés és haszonélvezet megvonása helyt foghat, * A «J o g» 8.. 9. számaiban. ha a gyermek eltartási joga sérelmet szenved és a jövőben veszélyezve lenne. Az 1,546. §. 2. kik. szabálya, hogy a fenti aggályoknál a gyámbiröság a gyermeknek más családnál vagy nevelő- s javítóintézetbe elhelyezését is rendelheti, elfogadtatott, annak kimondásával, hogy a kényszernevelés csak a polg. törvénykönyv eseteiben s a gyámbiröság helyeslése mellett alkalmaztathassék. Elénk vita tárgyául szolgált, hogy a gyermekgondozási jognak megvonása perenkivüli eljárás, vagy perbeli eljárás folytán birói ítélettel legyen kimondható. A bizottság összhangzásban a tervezettel, az előbbi mellett nyilatkozott. Elfogadtattak az 1,547—1,550. §§. is, melyek szerint a gyámhatóság bizonyos esetekben a szülőt gyermeke vagyonának kezelésében korlátolhatja, szükség esetén azt tőle meg is vonhatja; hasonlóan az 1,551—1,553. saját intézkedéseinek gyámhatóság általi feloldásáról, a községi árvatanácsosok közreműködéséről s a szülői vagyonkezelésnek megszűntéről a szülő elleni csőd esetében. Az 1,554 1,561. 4«4$. a szülői hatalom szünetéről s befejezéséről nagyrészt helyeselve lettek, különösen azon szabály (1,545. §), hogy a szülő kiskorúsága esetén helyettesének joga s kötelessége legyen a gyermek személyéről is gondoskodni — a kiskorú anya irányában elfogadtatott. Ugy az is, hogy az apa szülői hatalmának nyugvásánál, annak gyakorlása az anyát illesse (1,555. ij. !•) azon kivétellel együtt, hogy az apa pazarlás miatt gondnokság alá helyeztetvén, vagy házassága felbontatván, az anyát a szülői hatalom gyakorlása ne illesse; a mi a bizottság által az apa iszákosságára is kiterjesztetett, s azzal egészíttetett ki, hogy a házasság felbontásánál a gyámhatóság határozza meg, hogy az anya kérelmére annak megengedtessék-e a szülői hatalom gyakorlása, ha nincsen kilátás a nyugvás okának eltávolithatására. Az 1,554 —1,555. azon szabálya ellenében, hogy nyugvás esetében a gyermek vagyonában a haszonélvezet is illesse a szülői hatalom birlalóját az inditványoztatott, hogy akkor a haszonélvezet is nyugodjék, de ezt a többség nem helyeselte; ellenben elfogadtatott, hogy a házasság felbontásánál a szülői hatalmat élvező anyát a haszonélvezet is illesse. Nem elleneztetett az 1,557. §., a mennyiben a szülői hatalom megszűntét mondja ki, ha annak birlalója holttá nyilváníttatott. Úgy az sem, hogy az anya a szülői hatalmat elveszti újabb férjhezmenetele által, de bizonyos korlátozással élvezendi a gyermek személyi gondozásának jogát (1,55 '. i}.), elvettetvén azon indítvány, hogy azt a haszonélvezet is megillesse. Az 1,559. §. tekintetében, mely szerint az illető elveszti a szülői hatalmat a gyermek irányában büntettek, súlyosb vétségek elkövetése által, több rendbeli indítványok tétettek; nevezetesen hogy ezen szabály töröltessék, s azzal a bűnt. törvény egészíttessék ki; továbbá hogy ha elveszti is a szülői hatalmat, a haszonélvezetet mégis megtartsa, ha csak a szülői hatalom át nem megy az anyára; és hogy ezen §. azzal egészíttessék ki, hogy a szülői hatalom az 1,559. §. . szerint elvesztetvén egyik gyermekre nézve, a gyámbiröság jogosult legyen azt a többi gyermek tekintetében is megvonni. Mindezek mellőztettek; azonban kiegészíttetett a tervezet azzal: hogy ha az apa akadályozásánál a gyermek mellé ápoló vagy gyám rendeltetik, ezek mellett személyi gondozása az anyát illesse. Nagyobb vita fejlődött ki a felett, hogy szükségeltetik-e külön intézkedés azon esetre, midőn a házasság az apa elmebetegsége miatt felbontatik. A többség tagadólag határozott. Nem volt nézeteltérés arra nézve, hogy annak külön kimondása, miszerint a szülői hatalom el nem nyerhető, ha annak megszűntét előidéző feltevések forognak fenn (1,560. §.) és hogy a szülői hatalomról lemondani nem lehet (1,561. §.) — felesleges, s ezen §§-ok törlendők. Az érvénytelen házasságból született gyermekek jogviszonyát illetőleg (1,562 —1,567. §§.) a tervezet több rendbeli változáson ment keresztül. Ellenében határoztatott, hogy ha házasságkötéskor mindkét fél előtt ismeretes volt annak semmisége, a gyermekeik törvényteleneknek tekintendők; továbbá hogy a putativ házasság 1 hatálya a gyermekek előnyére akkor is előálljon, ha a házassági jegyzékbe bevezett házasság semmisége formahiányon alapszik is; és hogy a semmiség ismerésével egyenlőnek ne vétessék annak súlyos hanyagságból eredő nem ismerése. Mellőztetett azonban amaz indítvány, hogy az 1,564—1,565. SS- azon szabály által helyettesitendők, miszerint a semmiséget csak az egyik házastárs ismervén, azt csak azon jogok illessék, melyek megilletnék, ha a házasság egyedül vétkessége miatt felbontatik; de ha csak a férjnek volt arról tudomása, a gyámbiröság a felbontás után az anya kérelmére a szülői hatalom gyakorlását arra ruházza át. Az 1,566. helyett, mely részletesen szabályozza azon esetet, midőn a semmiség mindkét házastárs által ismertetett, — az mondatott ki: hogy ily esetben az apának gyermeke irányábani eltartási igényére nézve a törvényes gyermekekre vonatkozó szabályok érvényesek. A tervezetnek az apa s törvénytelen gyermekek közti ingviszonyra vonatkozó kiindulási pontjai, t. i. hogy közöttük családjogi viszony fenn nem forog; hogy a francia jognak megfelelő, apa általi elismerés helyt nem foghat, másrészt ily gyermeket apja irányában eltartási igény (1,571. §.") illeti — nem kifogásoltattak. Élénk vitát idézett elő azon fontos kérdés, hogy ki tekintendő házasságon kivüli apának? Az 1,572. §. szerint az, a ki az anyával a fogamzási idő alatt közösült, ha csak azon időben más