A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 9. szám - A telekkönyvi jószágtest jogi természete a zálogjognál - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» \). számához. Budapest, 1895 március hó 3-án. Köztörvényi ügyekben. A birtokbirósághoz beadott törlési keresetben kért perfeljegyzés kérdéseben a birtokbiróság nem határozhat. F. János felperesnek Sz. Anna férj. F. Jánosné alperes ellen szerződés érvénytelenítése iránti perében a pozsonyi kir. törvényszék a kereset felett a perfelvételre határidőt tűzvén ki, az ugyuttal kért perfeljegyzés eszközlése végett a dunaszerdahelyi kir. járásbíróság telekkönyvi osztályát megkereste ; a pozsonyi kir. tábla az elsöbírósági végzést ebben a részében az 1881. évi LIX. törvénycikk 39. §. c) pontja alapján megsemmisítette és a kir. törvényszékét utasitotta, hogy a keresetlevélnek felszerelt első példányát a perfeljegyzés kérdésében hozandó határozat végett az illetékes telekkönyvi hatósághoz tegye át. Indokok: A telekkönyvi rendelet a 148. §-ban meghatározott törlési pereket a telekkönyvi hatóság hatáskörébe utalta és akként intézkedett, hogy felperesnek szabadságában áll a pernek feljegyzését, vagy a keresettel egyidejűleg vagy utóbb, de külön kérvénynyel kérni. A telekkönyvi rendelet a perfeljegyzés kieszközlésére nézve a külön kérvényen kivül egyebet elő nem írván, csakis a már a telekkönyvi hatóságnál levő keresetlevél szolgálhatott és szolgált annak eldöntésére, hogy a pernek feljegyzése elrendelhetö-e vagy sem ? A telekkönyvi rendeletnek e rendelkezésén az 1881 . LIX. t.-c. 6. §-a változást tett annyiban, a mennyiben a kérdéses törlési pereket a birtokbiróság hatáskörébe utalt és megengedte szt, hogy az ilyen kereset a telekkönyvi hatóságnál is beadathassék, azonban a telekkönyvi hatóság a perfeljegyzés eszközlése után a keresetet a birtokbirósághoz tegye át. Ezek szerint a perfeljegyzés felett határozni most is változatlanul ajtelekkönyvi hatóság van hivatva, annak kieszközlésére azonban külön kérvény feltétlenül nem szükséges, hanem alkalmul és adatul a telekkönyvi hatóságnál beadott keresetlevél szolgál, a mint hogy kétségtelen hogy a telekkönyvi rendelet 148. §-a alá vonható törlési per nem az, a mit a mindenkori felperes keresetlevelének felzetén ilyennek címez, hanem az. a mi a keresetlevélnek tartalmából és adataiból olyannak minősül ; a miért is a perfeljegyzés érdeme felett a keresetlevélnek elsődlete nélkül határozni nem lehet. Az 1881: LIX. t.-c. 6. §-ának intézkedése tehát a perfeljegyzés kérdésében látszólag hézagos arra az esetre, ha a kereset nem a telekkönyvi hatóságnál adatott be; mert ebben az keresetben a ksetlevél elsődlete nem feküdvén a telekkönyvi hatóságnál úgy, mint az idézett, törvénycikk 6. §-ának életbelépte előtt, a telekkönyvi hatóság a mindenkori felperes külön kérvénye folytán a perfeljegyzés felett alaposan még akkor sem határozhat, ha a mindenkori felperes a keresetlevélnek igtatói bizonyitványnyal ellátott felzetét bemutatja. Ezeknél fogva az 1881. LIX. törvénycikk 6. §-ának az a helyes és a telekkönyvi rendelet 148. §-ával összhangba hozható értelme, hogy a perfeljegyzés felett határozni mindenkor a telekkönyvi hatóság van ugyan hivatva: ha azonban a törlési kereset nem a telekkönyvi hatóságnál, hanem közvetlenül a birtokbiróságnál adatott be és a keresetlevélben a perfeljegyzés iránti kérelem is elő van terjesztve, a birtokbiróság akkor, a mikor a perfelvételi határidőt kitűzi, tartozik a keresetlevélnek elsó'dletét visszavárólag az illetékes telekkönyvi hatósághoz áttenni a végett, hogy ezen hatóság a perfeljegyzés felett saját hatáskörében határozzon. (6,115/11-92. P. sz.) Gondnoknak számadási kötelezettsége a gondnokolt vagyonról a felvett leltár alapján a gondnoki kezelés idejétől fogva fennáll. A belügyministernek 1894. évi 41,537. sz. a kelt rendelete: N. vármegye közigazgatási bizottságának, gróf E. F., mint elmebetegség miatt gondnokság alá helyezett gr. E. T. gondnokának számadási kötelezettsége tárgyában, a cím gyámügyi felebbviteli küldöttségének f. évi február hó 21-én 2. sz. a. hozott határozatát, a t. ügyész részéről bejelentett, gr. E. F. részéről pedig benyújtott felebbezések folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam. Az idézett keletű és számú másodfokú határozatot, mely a vármegyei árvaszék 1892. évi november hó 22-én 31,039. sz. a hozott és gróf E. F., mint E. T. gondnokának számadási kötelezettségét — a 8,838, 3.860/881. sz. a. kelt árvaszéki határozatnak a gondnokolt vagyona számadás nélküli kezelhetése iránti intézkedést hatályon kivül helyezésével — megállapító határozatát megsemmisítette, a 3,838,3,860/881. szám alatt kelt árvaszéki határozatnak az 1877. évi XX. t.-c. 115. §-a rendelkezésével ellentétben álló intézkedését mely szerint gróf E. F. gondnok a számadási kötelezettség alól egyszer s mindenkorra felmentetett, megváltoztatta és gróf E. F. gondnokot az 1877. évi XX. t.-c. id. szakasza értelmében 1892. évtől, mint a legutolsó számadási évtől kezdve, ugy a hitbizományi, mint a szabadon örökölt vagyon kezelése s az évi törlesztések tekintetében évenkinti pontos okmányolt számadástételre kötelezte, helybenhagyom. Egyszersmind azonban gróf E. F. gondnokot ugyancsak az idézett szakasz rendelkezéséhez képest kötelezem, hogy gondnokoltnak ugy hitbizományi, mint szabadon örökölhető vagyona kezeléséről az 1881. évtől vagyis a gondnoki kezelés idejétől kezdöleg 1891. év végéig terjedő időre is, valamint a 23,019/882. sz. a. kelt árvaszéki határozattal engedélyezett 75,000 frt kölcsönösszeg hováforditásáról számoljon el. Indokok; A másodfokú határozatot indokaiból hagytam helyben, de ezen másodfokú határozat azon helyes érvelése tekintetbe vételével, hogy a 3,838., 3,860/882. sz. a. keit árvaszéki határozatnak a gondnokot számadástétel aló! felmentő intézkedése a törvény rendelkezésével áll ellentétben és mint ilyen, jogerőre nem emelkedhetett, kellett egyszersmind határozatom rendelkező részében gr. E. F. gondnokot köteleznem, hogy gondnokoltja vagyonáról az Í892-iki számadási évet megelőző időre is elszámoljon. A másodfokú határozatnak abbeli álláspontját, hogy a gondnok számadási kötelezettségét 1892. évre megállapító másodfokú határozatnak visszaható erőt tulajdonítani árnál kevésbé lehet, mivel az ez előtti évi bevételekről és kiadásokról alapos és okmányolt számadást jogosan és méltányosan követelni nem lehet, nem fogadhatom el, mert a gondnokot számadástételre az I887. évi XX. t.-c. 115. §-a kötelezi s ugyané t-c. 125. §-a kimondja azt. hogy gondnokra nézve a számadási kötelezettség kérdés tárgyát nem képezheti. Nem vehettem figyelembe a felebbező gondnoknak abbeli előterjesztését, hogy az előzmények után rendszeres számadást tenni nem képes, mert a gondnokolt vagyona kezelését leltár mellett vévén át, minthogy az 1877. évi XX. t.-c. 119. §-a szerint a leltár képezi a számadás alapját, ezen alapon gondnoknak módjában áll számadását az általa kezelt vagyonról elkészíteni. Ha az, ki az örökhagyó végrendeletét megtámadja, arra jogosultsággal nem bir, akkor annak elbírálása, hogy megfelel-e a végrendelet az annak alkotása idejében fennállott szabályoknak, teljesen felesleges. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik indokolásánál fogva és azért: mert felpereseket az a jog, hogy örökhagyó végrendeletét megtámadhassák, csak abban az esetben illethetné meg, ha végrendelet nem létében ők lennének öröklésre hivatva, minthogy azonban ez az öröklési jog nem felpereseket, hanem a másodbiróság helyes indokolása szerint alperest mint túlélő' anyát illeti, felperesek ezt a végrendeletet megtámadni jogosítva nem lévén, annak elbírálása, hogy megfelel-e a végrendelet az annak alkotása idejében fennállott szabályoknak, teljesen felesleges. (1894. évi december hó 19-én, 9,142.) A perbehivott a pert a perbehivó alperessel közösen folytathatja, ebből következik, hogy a perbehivottnak nemcsak az ítélet kézbesítendő, hanem hogy az felebbezéssel is élhet. (M. kir. Curia 1894 dec. 31. 12,529.) Ha a peregyezségben nem foglaltatik külön intézkedés az iránt, hogy a 8 napi teljesítési határidő mely naptól számítandó, a teljesítési határidő az 1891. évi LIX. törvénycikk 23. S-ának harmadik bekezdése hasonszerüségénél fogva, az egyezség megkötése napját követő napon veszi kezdetét. A budapesti kir. ítélőtábla: (1894. évi december hó 27-én, 5,428.) A mezei munkásoknak arra alapított követelése, hogy a munkaadó kötelezettsége ellenére saját ünnepein őket dolgozni nem engedte és ezenfelül a gépet többször napokig nem működtette, kártérítési követelés és mint ilyen az 1876. évi XIII. t.-c. 119. §-a értelmében birói és nem közigazgatási perutra tartozik. A munkás által a munkaadó ellen tartozatlan fizetés és visszatartott munkabér cimén indított kereset az 1876. évi XIII. t.-c. 115. §-a értelmében a mezei munka befejezése után sem tartozik a birói, hanem a közigazgatási útra. (A m. kir. Curia L89i november 30. 9,029. sz. a.)