A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 8. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

30 A JOG szakértők általi megállapítására s annak alapján az ugy érdemében való új ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: Az alperes tárgyalás során beismerte, hogy a felperes irodájában a keresetben emiitett három hónapon át alkalmazva volt, tagadta azonban, hogy ügyvédjelölt minőségben működött, állítván, hogy írnoki teendőkre használta. Ily helyzetben a felperestől a kereseti jogot nem lehet megtagadni pusztán azon oknál fogva, mert a kérdéses idő alatt az ügyvédi kamaránál mint alperes ügyvédjelölt segédje bejegyezve nem volt, miért is az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes' kereshetőségi jogát megállapítani s az elsőbiróságot az eljárásnak a fentjelzett és netalán egyéb irányban is szükséges kiegészítésére és annak alapján új érdemleges ítélet hozatalára utasítani kellett stb. A m. kir. Curia. (1885 január hó 11-én 2,765. sz. a.) A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Kibocsájtó és rendelvényes felperes a váltót közvetlen forgatmányosától s egyszersmind telepestől a lejáratot közvetlenül követő napon, tehát az óvás kivételére rendelt határidőn belül, óvás nélkül váltván be, az elfogadó alperes elleni váltókereset fentartása tekintetéből felperes tartozott volna a váltót a telepesnél fizetés végett bemutatni és esetleg óvatolni, s az óvás hiányát a telepes magánnyilatkozata nem pótolhatja. (Vtótv. 41., 43. §§.) A miskolci kir. törvényszék (1892 május 31. 5,203. sz. a) dr. Engel Arnold ügyvéd által képviselt miskolci fakereskedők társulata felperesnek, dr. Edelstein Aladár ügyvéd által képviselt L. Adolf alperes ellen 600 frt és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: A 12,158. sz. sommás végzés hatályon kivüP helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik stb. Mert a kereset alapját képező váltó az alperes lakhelyétől különböző helyen Miskolcon, a miskolci takarékpénztárnál lévén fizetendő, oly telepitett váltót tészen, melyen a kibocsátó felperesi cégtől és az elfogadó alperestől különálló személy van telepesként kijelölve és mint ilyen váltó a fizetés iránti kereseti jognak a váltókötelezettek elleni fentartása végett a lejáratkor óvatolandó volt; minthogy pedig a per adatai szerint a fizetési kereset fentartása végett óvás nem vétetett fel, a kereseti jog az elfogadó ellenében elenyészett és igy felperest váltókeresetével az alperes által óvás hiánya miatt a váltókereseti jog ellen emelt kifogása folytán elutasítani kellett. Alperesnek azon kifogása, hogy a kereseti váltó értékét felperesnek a /. alatti egyezség értelmében más váltók által kielégítette és igy a kereseti váltó értékét megfizetni nem köteles, ezen per kitételében egészen figyelmen kivül hagyandó volt, mivel ezen kifogás nem a váltó-szerződésből, hanem attól független külön jogügyletből származik, melynek hatályát bírálni azon bíróság lesz illetékes, ki alatt a /. alattiban foglalt érvényesítése iránt per tétetett folyamatba. A felsorolt okok ellenében felperesnek az a védekezése, hogy a kereseti váltót forgatta és az a lejárat idején a váltón telepesként feltüntetett miskolci takarékpénztár birtokában volt, ezen kereskedelmi cég pedig, melynek személyében a váltóbirtoklás és telepesi minőség egyesült, az 1876: XXVII. t.-c. 44. §-a 2. pontjának rendelkezése szerint az elfogadó elleni fizetési kereset fentartásához óvással élni nem tartozott, nem volt figyelembe vehető, mert igaz, miszerint felperes a per során kihallgatott tanúk vallomásával beigazolta ezen ténykörülmény valóságát és azt is, hogy ő a váltót a telepestől a lejárat után szerezte meg, annak jogába lépett, minthogy azonban a váltó megszerzése után a váltón levő összes forgatmányokat kitörölte, vagy legalább a váltót ezen törölt hátiratok mellett kívánta érvényesíteni, az azokban kifejezett jogi előnyöket saját javára nem érvényesítheti, mivel az 1876: XXVII. t.-c. 55. §-ának rendelkezése folytán az utána következő hátiratokat töröltette ugyan, minthogy azonban ugyanezen törvény 36. §-ának rendelkezése szerint a birtokosi minőség bírálatánál a törölt hátiratok nem létezőknek tekintendők, ezen hátiratokban foglalt nyilatkozatok és az azokból folyó jogosítványok nem éleszthetők fel az által, hogy azoknak joghatálya a váltón foglalt érvényben állt nyilatkozatok terjedelmén túl tanúvallomások által, esetleg más módon beigazoltatik, minél fogva felperes váltókeresetével elutasittatik stb. A kassai kir. Ítélőtábla. (1893. évi március hó 20-án 4,811. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a miskolci kir. törvényszék mint váltóbiróság 12,158/91. számú sommás végzése hatályának fentartása mellett alperest, mint a M.-Szigeten 1891. év július hó 19-én 600 frtról kiállított váltó elfogadóját végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 600 frt tőkét, ezután stb. Indokok: A valódiságra kétségbe nem vont Cj alatti okirattal, továbbá dr. Cs. Sz. István, B. Gyula és T. Kálmán tanúknak egymást kielégítő vállomásával, de alperesnek a viszonválaszban tett beismerésével is meg van állapítva, hogy a peresített 1891. évi november hó 25-iki lejárattal ellátott váltó a lejáratkor a telepes miskolci takarékpénztár birtokában volt és hogy azt felperes mint előző, váltói kötelezése alapján 1891. évi november hó 26-án, tehát csak lejárat után, habár az óvás kivételére a törvény által rendelt idő eltelte előtt váltotta be. Minthogy pedig az óvási határidő nem tekinthető a lejárati határidő meghosszabbításának, minthogy az nem egyéb, mint a váltóhitelezőnek a viszonkereset feltételeinek teljesítésére adott kedvezmény, a mi kitűnik a V. T. 41. §-ának utolsó bekezdéséből, a mely szerint az óvás már a váltó lejárata napjának délutánján is felvehető, s minthogy az a körülmény, hogy felperesnek az óvás felvételére még ideje volt és illetve hogy a beváltott váltó óvatoltatását eszközölhette volna, a fenforgó esetben jelentőséggel nem bir, s minthogy a V. T. 44. §-a második bekezdése értelmében az elfogadó elleni váltókereset fentartására óvás felvétele nem szükséges, ha a telepes egyszersmind a váltó birtokosa is ; az a körülmény, hogy felperes a magához váltott peresített váltót az elfogadó ellen nem óvatoltatta, szemben azzal az igazolt ténynyel, hogy lejáratkor a telepes volt a váltó birtokosa, a kereset elutasítására indokul nem szolgálhat. De nem vétetett figyelembe alperesnek az a kifogása sem, hogy a peresített váltó értéke uj váltó adása által kifizettetett; mert habár alperes azt a kifogását a kellő időben érvényesítette és a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 1 -4. sz. alatt csatolt okiratok nem új kifogást, vagy azok pótlását, hanem a már érvényesített kifogás igazolására használni kivánt bizonyítékokat képezvén: felperesnek ezen bizonyítékok mellőzésére vonatkozó ellenvetése alappal nem bir és habár alperes a vele közvetlen szerződő fél ellen azt a kifogást, hogy a váltó értéke kiegyenlittetett a V. T. 92. §-a értelmében érvényesíteni jogosult: maga alperes azt adja elő, hogy a peresített váltó benfoglaltatik abban az összegben, melyre nézve az 1. szám alatti megállapodás jött létre. A mennyiben tehát alperes kifogását erre az 1. sz. alatti kétoldalú okiratra alapítja, tartozott volna bizonyítani, hogy az abban a maga részéről vállalt kötelezettségnek eleget tett. Minthogy azonban nem is állítja, hogy ő az 1. szám alattiban kitüntetett tartozásának 15°/0-át tevő hason egyenlő összegű saját elfogadványát felperesnek átadott volna és ekként vállalt kötelezettségnek eleget tett és minthogy kétoldalú szerződés alapján jogot csak az érvényesíthet, a ki a maga részéről vállalt kötelezettségnek eleget tett: alperes a felperes peresített váltókövetelése ellen ebből az 1. sz. alatti szerződésből kifogást nem érvényesíthet stb. A m. kir. Curia (1895. évi január 9-én, 887. sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Perbeli saját előadása szerint kibocsátó és rendelvényes felperes a kereseti váltók közvetlen forgalmányosától, az egyszersmind telepes miskolci takarékpénztártól a lejáratot közvetlenül követő napon, tehát az óvás kivételére rendelt határidőn (váltótörv. 41. $i?-a) belül váltván be és pedig, a mivel a váltótörv. 41., 43. §-ai szerint nem tartozott, — óvás nélkül váltván be, — tekintve, hogy a váltó telepítve van, a telepitett váltónak elfogadója pedig csak arra nézve vállalt kötelezettséget, hogy a váltót a telepes által fogja lejáratkor kifizettetni, az elfogadó alperes elleni váltókereset fentartása tekintetéből a váltótörvény 43. §-a értelmében felperes tartozott volna a váltót a telepesnél fizetés végett bemutatni és esetleg óvatoltatni. Miután pedig felperes ezt tenni elmulasztotta, a telepesnek magánnyilatkozata pedig az óvás hiányát nem pótolhatja, felperes váltókeresetét az elfogadó alperes ellenében elvesztette (váltótörv. 43. §) s igy alperes egyéb kifogásaira tekintet nélkül, már ennélfogva a sommás végzés hatályon kivül helyezendő, felperes követelésével elutasítandó (stb.) volt stb. Ha a vevőt az áru átvételében késedelem nem terheli, az eladó ellene jogot sem a keresk. törvény 351., sem 352. alapján nem érvényesithet, hanem a keresk. törv. 345. ig ának második bekezdése értelmében, egyedül az áru vételárának megfizetését van joga követelni. A m. kir. Curia: (1894 dec. 29. 838.) Ha a visszatérő időszakokban fizetendő életbiztosítási díjnál egy részletfizetés elmulasztatik, a biztosítás hatályát veszti, miből következik, hogy felperes ezen díjrészletet per útján sem követelheti, hanem a díj lefizetésének hatálya csak az, hogy felperes az annak ellenértékéül kikötött kockázatot viselni nem tartozik. A m. kir. Curia: (1894 dec. 28. 1,665.) Az 1/s% váltódijra csak ama váltóbirtokosnak van visszkereseti igénye, a ki a váltót fizetés hiánya miatt óvatoltatta; a csupán biztonság hiánya miatt óvatoltató váltóbirtokos ellenben a váltódijra visszkereseti igénynyel nem bir. M. kir. Curia (1894 dec. 18. 768.) Bűnügyekben. A pécsi kir. Ítélőtábla 2. büntetőjogi határozata. — A tanú készkiadásainak megtérítéséről járásbirósági büntető ügyben. Lopás vétsége miatt vádolt K. J. elleni bűnügyben B. L tanú fuvar és napidíj fejében 3 frtot számítván fel, miután az eljárt kir. járásbíróság ez ügyben felmentő Ítéletet hozott, a nevezett tanút fenti kérelmére hozott külön végzésében kérelmével