A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 7. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (1893. október-decemberi tárgyalások.)

54 A JOG. könyvvezetőhöz (48. §.) haladéktalanul át kell tenni, a másik pedig a hatóság irattárában őrizendő. A §-t a bizottság változatlanul elfogadta. A 60. §. ez: Ha a házasságkötésnél a 49. §. szerint felhatalmazott anyakönyvvezető, vagy az 50. §. esetében más polgári tisztviselő működött közre, ezt a körülményt a felhatalmazásra, illetőleg a beérkezett jegyzőkönyvre (59. §.) való utalással az anyakönyvben ki kell tüntetni. Szilágyi Dezső miniszter felvilágositásai után a §-t érdemleges módosítás nélkül elfogadták. Ezután tárgyalás alá vette a bizottság a törvényjavaslatnak »a házasság érvénytelenségéről* szóló negyedik fejezetét. 61. §. »Semmis a házasság, ha megkötése polgári tisztviselő előtt, de: a) annak nem a saját kerületében; vagy: b) az 56. §. első bekezdésében megszabott kellékek bármelyikének mellőzésével történt.«. Polónyi a polgári házasság felbonthatósága mellett foglal ugyan állást, de ezt csak a legszükségesebb esetekre kívánja szoríttatni. E szakasz a területenkívüliség alapján creal semmiségi felbonthatósági esetet az esetre, ha a tisztviselő más kerületbe megy s ott köttetik előtte a házasság. Szóló a házasság semmiségének vagy felbonthatóságának eseteit ilyesmivel nem óhajtaná complicálni. Már a gyermekek törvényességérc való tekintettel is mellőzendő lenne a megszorítás. Jellinek nem fogadhalja el Polónyi amaz indítványát, hogy a polgári tisztviselő az ország területén bárhol köthessen érvényes házasságot. Ha az ily tisztviselők a kihirdetés és a törvényben megszabott kellékek mellőzésével, az országban utazgatva, köthetnének titkos házasságokat, a legnagyobb visszaélések származhatnának ebből s az egész házassági rend felborolana. Polónyi beérné annak kimondásával, hogy rendszerint a polgári tisztviselő előtt saját kerületében köttessék a házasság, de ahhoz, hogy semmiségi ok legyen, ha más kerületben köti azt meg a polgári tisztviselő, nem járulhatna szóló. Szilágyi miniszter utal arra, hogy a javasolt rendnél sokkal szigorúbb az, a mit az egyházi jog kíván meg. Az eljárás rendjéhez tartozik, hogy ki-ki abban a kerületben fungáljon, melyre nézve fel van hatalmazva. Szóló nem ismer se egyházi, se polgári törvényt, a mely azon elv alapján állana, a melyet Polónyi javasol s az, melynek következményeitől valóban félni lehetne. Komjáthy azt nem tudná megengedni, hogy az anyakönyvvezető bárhol házasságot köthessen, de lehetnek kivételes esetek, midőn a házasulok nagy súlyt fektetnek arra, hogy egy más kerületbcli anyakönyvvezető kösse meg a házasságokat. Ez meg lenne engedendő az idegen kerületbeli anyakönyvvezetőnek, de csak az esetre, ha az illetékes anyakönyvvezetőnek bejelentette. Szilágyi miniszter kéri a szakasz rendelkezésének, mint szabálynak megtartását ; hajlandó szóló azt bővebb megfontolás alá venni, hogy a Komjáthy által felvetett irányban tétessék-e kivétel vagy nem. Fabiny a szakasz megszorítását maga is túlazigorúnak tartja s helyén lévőnek véli a kivétel megengedését. Veszter is attól tart, hogy a javaslat túlszigorú rendelkezésének változatlan fentartása a gyakorlati életben complicatiókhoz vezetne. A bizottság többsége elfogadja a szakaszt azon fentartással, hogy vissza fog térni azon kérdésre, vájjon engedtessék-e és mennyiben kivétel a) pontjának rendelkezése alól. A §. b) pontjában a »kellékek« szó helyett »egyéb kellékek« kifejezés tétetett. (Folytatás köv.) Ausztria és külföld. A németbirodalmi magánjogi codiíicatio 1893-ban. V (1893. október—decemberi tárgyalások.) A bizottság a codex-terv második felolvasású tárgyalásának folytatását a nyári szünidő után okt. 9-én kezdette meg. Maga a birodalmi igazságügyérség államtitkára nyitotta meg nem csekély figyelmet gerjesztő beszéddel, melyben a munkálat hosszadalmas folyamának eszméjét szellőztette, a melynek mi is előbbi közleményeinkben többször adtunk kifejezést. Szemben a még hátralevő munka nagy összegével, kiemelte jelentőségét annak, hogy a tárgyalás gyorsabban s mielőbb lefolytattassék s bevégeztessék, hangsúlyozván a felelősséget is azon kérdés tekintetében : hogy előrelátható-e azon idő, a mely alatt a német nép végre birtokába juthatand a nemzeti codexnek. Következő időre a munkarend, a dologi jog befejezésében s a családi s örökjog tárgyalására való átmenetben lett megállapítva. Először is a rault szeptemberben működött albizottság javaslatai s módosításai vétettek fel az összjelzálogra vonatkozólag (I. 1,078., 1,092., 1,097., 1,102 ) következő elvek állapíttattak meg, részben eltérőleg az eredeti tervezettől. Az összjelzálogos hitelező teljes kielégittetését követelheti — választása szerint — valamennyi terhelt földbirtokból, vagy azok egyikéből, másikából; de fa ez újítást képez) az összjelzálogot a telekkönyvi hatóság előtt tett s bejegyzett nyilatkozattal átalakíthatja, feloszthatja egyes külön jelzálogokra, ugy, hogy mindenik földbirtokos jelzálog: felelőssége a reá utalt teherösszegre szoritkozand. Ha a követelés, bitől, ha más nem köttetett ki, hogy a jelzálog az o birtokára ruháztassák azon összegarányban, mely az 6 birtokának erteké s a többi összes birtokok értéke közt fenforog, azon értékből levonatván a jelzálogot megelőző terhek értéke. Ezen szabályok alkalmazandók akkor is, ha a hitelező az összes birtokra nehezedő jelzálogról lemond; de ha az egyik birtokra nézve mond le, csak arra vonatkozólag szűnik meg a jelzálog. Ha a személyes adós kielégíti a követelést, a jelzálog reá átmegy, a mennyiben a jelenlegi vagy előbbi tulajdonostól kárpótlást követelhet. A földtulajdonos nem érvényesítheti a nála maradt jelzálogrészt az adósra átmenő jelzálog hátrányára. Ha az összjelzálog több, különböző tulajdonosok földjeit terheli, a mennyiben az egyik vagy másik birtokra nézve átmegy az adósra, az megszűnik a többire nézve. De ha csak részben megy át az adósra, a maradék közösen megy át a birtokosokra s ha ezek felosztják az egyes birtokaikra, akkor a kárpótlásra kötelezett tulajdonosnak az adóstól nyert összeg beszámítandó. Ily összjelzáloguál, ha a hitelező az egyik földtulajdonos áltál kielégíttetik, vagy ha a hitelező joga reá átruháztatok, ez a jelzálogot birtokára elnyeri, mig a többi birtokra megszűnik. De ha a földtulajdonos, ki a hitelezőt kielégíti, jogosult lenne a többi tulajdonosok egyikétől, vagy jogelődjüktől kárpótlást követelni, akkor a kárpótlás összegéig a másik földtulajdonos birtokára vonatkozó jelzálog is reá megy át és annak többi birtokai jelzálogával összhypotékot állitand elő. Ezúttal elfogadtatott a többség által azon indítvány is, hogy a birlalóra (Inhaber-re) szóló adóslevelekből származó követelések is tárgyát képezhessék a jelzálognak, következő szabályokkal: Annak megalapítására elégséges a tulajdonosnak a telekkönyvi hatóság előtt tett ebbeli nyilatkozata s ennek bejegyeztetése. A követelés átruházására a birlaló papírok átruházásának szabályai érvényesek. Az adóslevél kiállítójának felmondása a terhelt birtok tulajdonosa irányában is érvényes. A mindenhai birlaló részéről helyettes is nevezhető, felhatalmazással, a jelzálog felett bizonyos rendelkezéseket tehetni érvénynyel mindenik biráló részére s ellene ; ugy a birlalót helyettesíthetni is a jelzálog érvényesítésénél. Ily helyettesítés telekkönyvbe bevezetendő. Az u. n. Briefhypothek — jelzálog jel zálogos levéllel — tekintetében (1,106 — 1,124.) jóformán megtartattak a tervezet elvei. Lényegesbb változást szenvedett az 1,106. §., kimondatván, hogy annak használata szabály legyen és a jelzálogos levélnek ki nem adása a tulajdonos s hitelező közti telekkönyvileg bevezetendő egyezségtől tétetik függővé. (Ez különösen a porosz jogászok véleményét elégiti ki, szemben a déli németekkel.) Egyszerű írásbeli nyilatkozat elégséges s nem kívántatik reá, mint a tervezetben áll, bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesített engedmény. Inditványoztatott az is, hogy ily jelzálognál a blanco átruházás megengedtessék, de a többség el nem fogadta. A végrehajtási átadásnál a tervnek 1,112 — 1,113. §§. meghagyattak. Több ide vonatkozó szabályozás részint a telekkönyvi törvénybe, részint a perrendbe utasíttatott. Azon elv (1,116. §.) hogy ha a könyv s a levél tartalma nem lenne megegyező, az előbbi döntsön, helyeslésre talált. Nagy vita folyt a kényszer-jelzálog megengedhetése felett, t. i. hogy azon hitelező, ki végrehajtható pénzköveteléssel bir, végrehajtás útján követelhesse a biztosítási jelzálognak telekkönyvi bevezetését az adós birtokára. (1,130. §.) Többen ellenez: ték, de a többség megtartotta és pedig a költségekre nézve is. Elfogadtatott az is, hogy ha több birtokra vezettetnék a jelzálog, ez csak ugy engedtethetik meg, hogy mindenik birtok bizonyos, a hitelező által meghatározandó részével a követelésnek terheltessék. Az A r r e s t-H y p o t h e k (1,132. §.) azon toldalékkal fogadtatott el, hogy ezen jelzálog bevezetésének indítványa az A r r e s tb e f e h 1 végrehajtásának tekintendő. A tervezet azon. szabályai helyett, hogy az adós a kényszer, vagy Arrest-jelzálogot hitelező beleegyezése nélkül törleszthesse bizonyos esetekben, t. i. ha a végrehajtás vagy a letartóztatás foganatosítása be létt szüntetve, ugy, hogy a már előbbi végrehajtási rendelet is megszüntettetett; vagy midőn az Arrest megszüntetése a jelzálog tekintetében végrehajtható határozat által elrendeltetett, ezek helyett a bizottságban az fogadtatott el, hogy fenti esetekben az adós a kényszer- vagy Arrest-jelzálogot mint tulajdonos hypothekot szerzi meg. . . ^^keztek az 1.135-1,145. §§. a Telekadóságról (Grundschuld). Többnyire meghagyattak. Azonban az 1,137 6 mely szemit az hatálytalan ha feltételhez vagy időhöz köttetik s az 1,138 . §. melykent ily adóslevelek megengedhetek, töröltettek. Elfogadtatott hogy ily hitelezők is jogosultak késedelmi kamatokat követelni es hogy a földtulajdonos részére is alapitható. A tervezet azza egészíttetik ki, hogy az okirat a birlalóra is kiállíttathátak, ily eyelek szabályai szerint. A blanco átruházás indítványa itt is elvettetett. A telekadósság s a jelzálog átváltoztatására nézve az a módosítás történt, hogy a jelzálognak arra való átalakitásá-