A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 6. szám - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedósi jogköre

A JOG. 23 Ha a váltóügyletet létesítő felek az intézvényezettöl elütő Siemélyt jelölik ki, mint olyat, a kinél a váltó fizetés végett bemutattassék, úgy a váltónak ennél történt bemutatása érvénynyel bir, habár a váltó nincsen is telepítve. A kitöltetlen váltó tulajdonosa csak a hiányzó lényeges kellékeket töltheti ki, de nem jelölhet ki az intézvényezettnek személyétől különböző más fizetésteljesitöt a váltón. (M. kir. Curia 1893: június 26. 1,214. sz. a.) Az egyeues adós ellen elrendelt csőd minden további bizonyítás mellőzésével elegendő alapot szolgáltat arra, hogy a kezes fizetési kötelezettsége megállapítható legyen. (M. kir. Curia 1893. nov. 3. 8.317. sz.) Bűn-ügyekben. Alakilag hamis, de tényleg létező viszonyok rendezése végett kiállított szerződés által, okirathamisitás el nem követhető akkor, ha a hamis okiratot a] tényleges, de nem tkvi tulajdonos állítja ki, oly célból, hogy az ingatlan tkvileg annak nevére Írassék, kinek ö azt mint tényleges tulajdonos eladta, mert az esetben Jogsérelmet senki sem szenvedett és nem is szenvedhetett, e nélkül pedig az okirathamisitás fogalmilag ki/árva van. (Btk. 400., 401. és 402. §-ai.) A nagykanizsai kir. törvényszék (1892. augusztus I9-én 5,033, b. S92. sz. a.): Magánokirathamisitás bűntettével eszmei halmazatban levő közokirathamisitás bűntettével vádolt S. Iván és társai elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. tszék szabadlábon levő S. Iván I r., N. Antal II. r. és N. Antalné szül. K. Mária III. r. vádlottakat a btk. 400. §-ába ütköző s ezen szakasz első bekezdése szerint büntetendő közokirathamisitás vétségének a btk. 65. §-a szerinti kísérletében a btk. 70. §-a értelmében mint tettestársakat bűnösöknek mondja ki és ezért őket a btk. 400. és 66. §-ai alapján egyenkint egy hónapi fogházra itéli stb. Indokok: Vádlottak mindhárman beismerik, hogy 1891. június 30-án P. Béla vizi-szent-györgyi segéd jegyző előtt megjelenvén, ez alkalommal S. Iván, ki a nevezett segédjegyző előtt teljesen ismeretlen volt, magát Czimmermann Fülöpnek nevezte, s miután S. Iván ezen állítását nevezett segédjegyző előtt az ez által személyesen ismert N. Antal és N. Antalné is bizonyították, mindhárman felkérték P. Bélát, hogy a IV. hegykerületi község 430. sz. tjkvben 797. hrsz. a. Czimmermann Fülöp nevén álló ingatlannak 83 frtért történt eladása, illetve megvételéről adásvevési szerződést állítson ki, erre a kézjegyeiket adó szerződő felek nevét irja alá, továbbá a tkvi bekeblezés eszközölhetésére szükséges kérvényt állítsa ki s azt kellőleg szerelje fel. P. Béla segédjegyző az megbízásban eljárván, folyamodók közös akaratelhatározással a folyamodványt a csáktornyai kir. jbiróság tkvi osztályához benyújtották, mely bíróság a tulajdonjog bekeblezését foganatosította is, azonban az erről szóló végzésnek Czimmermann Fülöp részére történendő kézbesítése alkalmával kitűnt, hogy nevezett azelőtt 30 évvel elhalálozott; minek következtében az okiratnak hamisítottnak kell lennie, miért az ügyet büntető útra terelve, az eredeti tki állapotnak visszaállítását hivatalból foganatosította. Tekintettel azonban arra, hogy az eljárás adataival igazoltatott, miszerint a kérdéses ingatlan tényleges tulajdonosa Czimmermann Fülöp, illetve Czimmermann Ilka utáni örökösödés folytán S. Iván volt s ezen ingatlan tekintetében igény senki által nem támasztatott, tekintettel arra, hogy a btk. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisitást illetőleg azon gyakorlat fejlődött ki, hogy azon személy elleni jogsértés nélkül, a ki formailag valótlan vagy hamisított magánokirat szerint jogviszonyban levőnek mutatkozik, okirathamisitás a btk. 401. §-a szerint nem forog fenn, tekintettel arra, hogy vádlottak által kiállított okirat, bár formailag hamis, de tényleg létező viszonyok rendezése végett lőn csak kiállítva, mindezeknél fogva vádlottakat a btk. 401. §-ban meghatározott és a 402. §. szerint büntetendő magánokirathamisitás bűntettében bűnösöknek kimondani nem lehet. Minthogy azonban vádlottak az alakilag hamis magánokiratot mégis oly célból állították ki, hogy ebből kifolyólag az a valótlan tény vezettessék be a könyvbe, mintha Czimmermann Fülöp a vevőkkel szerződött és az ingatlan tulajdonjogát ezen szerződés alapján szerezték volna, azonban ezen céljukat teljesen el nem érték, mert a bekebelezést elrendelő végzés Czimmermann Fülöpnek kézbesíthető nem lévén, a kiállított adásvevési szerződés hamis volta kiderült s az eszközölt bevezetésnek jogerőre emelkedése előtt az előbbi állapot hivatalból visszaállíttatott, mindezeknél fogva tekintetbe véve azt, hogyha a tettes mindent megtett is a cselekmény elkövetésére, de a bekövetkező események folyamában merülnek fel oly körülmények, melyeknél fogva az visszafejlődik és végleges befejezést nem nyer, az esetben a cselekmény bevégzettnek nem tekinthető, vádlottak ellen a btk. 400. §-ának első bekezdésében meghatározott közokirathamisitás vétségének kísérlete forog fenn. Vádlottak cselekményét a btk. 400. §-ának második bekezdése szerint minősíteni nem lehetett, mert arra nézve, hogy vádlottak cselekményüket az örökösödés illetékfizetésének elkerülése végett tették volna, semmi adat fel nem merült, annál kevésbé, mert az sincs bizonyítva, hogy ezen illeték ki van-e már fizetve vagy nincsen. A büntetés kiszabásánál azon körülmény, hogy jogsérelem senkinek sem okoztatott, hogy vádlottak, mint tudatlan paraszt emberek valóban azon nézetben lehettek, hogy cselekményük által nagyobb jogsérelmet nem követtek el, végül, hogy büntetlen előéletűek, enyhítő körűiményékül vétettek stb. A pécsi kir. Ítélő tábla (1892. december 13-án, 2,669/B. 1892. sz. a.): Tekintve, hogy a vádlottak között 1891. június 30-án a IV. hegykerületi község 430. sz. tjkvben 797. hrsz. ingatlanra vonatkozóan megkötött szerződési okiratban foglalt valótlan tények a csáktornyai kir. jbiróságnak, mint telekköny vi hatóságnak 1891. július 8rán kelt 2,715. sz. a. végzése folytán a fenti sz. tjkvbe tényleg bevezettettek, a kir. itélő tábla vádlottakat a btk. 400. §. első bekezdésében meghatározott közokirat hamisítás befejezett vétségében nyilvánítja bűnösökül és ezzel a változtatással, minthogy ennek dacára a vádlottak ellen az első biróság által megállapított büntetést bűnösségükkel arányban levőnek tekinti, a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja vonatkozó indokainál fogva és a vádlottaknak a magánokirathamisitás büntette miatt emelt vád alóli felmentését tartalmazó rendelkezést még azért is, mert midőn a btk. 401. §. azt mondja, hogy a ki hamis magánokiratot készit vagy készíttet, vagy magánokiratot részben vagy egészben meghamisít vagy meghamisittat, ha azt arra használja, hogy ez által valamely kötelezettség vagy jog létezése, megszűnte vagy megváltoztatása bizonyittassék, a törvény e rendelkezése világosan odamutat, hogy a hamis okirat mint bizonyíték van hivatva szerepelni és mint bizonyíték csak annak a személynek jogaira vagy kötelezettségeire nézve érvényesíthető, habár mint hamis bizonyíték, a kit a hamisítvány a bizonyítékot használóval jogviszonyban lévőnek tüntet fel, a kik ellen tehát e hamisítvány bizonyítékul nem szolgál, vagy nem szolgálhat, azok ellen magánokirathamisitást sem elkövetni, sem tehát ilyet ellenük elkövetettnek kimondani nem lehet. Fenforgó esetben tehát a magánokirathamisitás csak Cz. Fülöp és a vele jogviszonyba lépett N. Antal és N. Antalné elleni vonatkozásában jöhet elbírálás tárgyává, mert a koholt okirat csak ezeknek jogviszonyait változtathatta meg olyképen, hogy valamely jog vagy kötelezettség létezése, megszűnése vagy megváltoztatása e hamis okiratnak bizonyítékul felhasználása folytán állhatott elő. Cz-vel szemben azonban, a kit különben S. Iván, mint annak egyedüli örököse, vagyoni jogviszonyai szempontjából teljes mérvben helyettesit és hasonlóképen N. Antal és N. Antalnéval szemben a magánokirathamisitás, minthogy a kérdéses okiratot jogviszonyaik bizonyítékául épen ők állították ki, fogalmilag ki van zárva, mert hiszen ők akarták azt, hogy jogaik és kötelezettségeik minősége, mennyisége, hely és idő szerinti meghatározása ez okirattal bizonyittassék, ki van zárva tehát, hogy a köztük fenforgó jogviszonyból folyó jogaik az okirat tartalmánál fogva sérelmet szenvedjenek. Más személylyel szemben pedig ez okirat bizonyítékául nem szolgál és nem is szolgálhat, tehát mással szemben a magánokirat hamisitás nem is követtethetett el. De nem foroghat fenn a magánokirathamisitás cselekménye a fenforgó esetben a szándék hiányánál fogva sem. A magánokirathamisitás ugyanis mindenkor rászedés, tévedésbeejtés, tervbe vett károsítás, tehát a csalás elemét foglalja magában, a jelen esetben azonban erről szó sem lehet, mert S. Iván részén N. Antal és ennek uejével szemben, sem pedig megfordítva utóbbiak részén S. Ivánnal szemben a jogsértő szándéknak nyoma sincs. Mindezeknél fogva helyesen járt el a kir. törvényszék, midőn vádlottakkal szemben a magánokirathamisitás tényálladékát nem állapította meg. A m. kir. Curia (1894. január 11-én 4,845/B. 1893. sz. a.): Mindkét alsó biróság ítéletének megváltoztatásával S. Iván, N. Antal és N. Antalné vádlottak az ellenük köz-, illetve magánokirathamisitás bűntette miatt emelt vád és következménye terhe alól felmentetnek. Indokok: Az alsóbirósági ítéletekben kifejtett és e helyütt is elfogadott tényállás szerint S. Iván örökösödés jogcímén tulajdonosává lett az általa később N. Antalnak és nejének eladott azon ingatlannak, mely a IV. hegykerületi község 430. sz. tjkvében 797. hr. szám alatt telekkönyvezve van. Bizonyítottnak veendő az is, hogy ezen ingatlan a 6. sz. a. fekvő adás-vevési szerződés kiállítása előtt már eladatott az imént nevezett tulajdonos által N. Antalnak és nejének és igy ezek ez ingatlannak jogos birtokosai voltak már az Írásbeli hamis szerződés kiállítása előtt. Tény tehát, hogy legtávolibb gyanuok sem merült fel oly irányban, hogy vádlottak bárkit megkárosítani, bármely jogokat megtámadni vagy veszélyeztetni szándékoltak volna. Vádlottak azon cselekménye tehát, miszerint a 6. sz. a. okiratot készíttették és felhasználták, büntetendő cselekményre irányzott szándékosság hiányában nem büntethető és igy ezen és az alsó bírósági Ítéletekben erre vonatkozólag felhozott indokokból magánokirathamisitás bűntette az ő terhükre meg nem állapitható. De felmentendők voltak vádlottak a 400. §-ra alapitott közokirathamisitási vád alól is, mert ez esetben a nyilvánkönyvbe való bejegyzés a magánokirathamisitás bűntettére irányzott oly kiviteli cselekményt képez, mely a hamis okirat felhasználásával egyértelmű és azonos, tehát a mennyiben már fentebb kimutattatott, hogy a hamis szerződésből jogsérelem nem származott és nem is származhatott, ennek felhasználása sem képezhet büntetendő, hanem csak magánjogi következményeket maga után vonható, esetleg a törvénykezési szabályok szerint hatálytalanítható cselekményt.