A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 6. szám - A kamat elévüléséről

A J OGK 45 Belföld. li.-Hu 11 vad OH jogászkor alakult, ) minden szombat este összeül; előbb komoly értekezések kerülnek szőnyegre, miket kedélyes társalgás követ. A legutóbbi gyűlésen a bírósági létszám kérdése lett megvitatva, kapcsolatosan a bírósági helyiség kérdésével, különös tekintettel a májusban életbeléptéié IHÍÖ új törvényre. E tárgyban statistikai alapokon nyugvó előterjesztés készítése s illetékes helyre leendő benyújtása határoztatott el. Ugyanekkor szóba került az ügyvédek részéről, hogy az utolsó deceniumban 6—7 csőd volt B.-Hunyadon és azt mindig csak egy ugyanazou ügyvéd kapta el, kinek kapzsisága komprommitálja a törvényszék igazságosságát, kijátszodja kartársai érdekét, csakhogy jövedelemhez juthasson. A bűnvádi eljárás reformjii. Szilágyi Dezső igazságügyminister legközelebb a képviselőház elé fogja terjeszteni az uj Büntető Rendtartást. A javaslathoz már a ministertanács is hozzájárult, jelenleg pedig előzetes jóváhagyás végett a király elé van terjesztve. A javaslat a Csemegi- és Fabinyi-féle tervezetek fölhasználásával készült. Harminckét fejezetre van beosztva, s körülbelől 600 i;-ból áll. Egyik nevezetes ujitása, hogy igen nagy teriedelemben instituálja az esküdtszéki bíráskodást. Másik fontos ujitása, hogy külön fejezetben gondoskodik az ártatlanul elitéltek kárpótlásáról. Az erre vonatkozó diszpozíciók a XXXI. fejezet 576—.r>89. §-ába foglalvák s lényeges tartalmuk a következő : A javaslat kártalanítást rendel akkor, ha nz, a kit a bíróság felmentett, vagy ellene az eljárást megszüntette, oly cselekmény miatt szenvedett akár letartóztatás, akár vizsgálati fogság, akár Ítélettel rászabott szabadságvesztés-büntetést, a melyet nem ö köve tett el, vagy mely elkövetve egyáltalán nem volt, vagy mely a tőrvény szerint nem bűncselekmény. Xincs igénye azonban kártalanításra annak, a ki a bűncselekmény elkövetésével önmagát vádolta, vagy a ki reá nézve fontos bizonyítékokat az alapperben elhallgatott; végre, a ki a bűnösségét megállapító elsőfokú ítélet ellen perorvoslattal nem élt, vagy a ki megkezdte a büntetési, mielőtt az Ítélet jogerőre emelkedett. Nem igényelhet kártalanítást az sem, 3 ki szökést kísérlett meg vagy megszökött; aki hamis beismerő vallomást vagy önfeljelentést tett, vagy a ki a tanukat vagy vádlott társait hamis vallomásokra akarta terelni. A kártalanítást a törvényjavaslat szerint maga az állam adja. A kártalanítás kiterjed megfelelő készpénzbeli kárpótlásra, továbbá arra az összegre, melyet az elitélt pénzbüntetés s költség fejében fizetett, a tőle elkobzott tárgyak értékére, végre annak a munkaértéknek megfelelő összegre, a melytől szabadsága korlátozása folytán elesett. A kártalanítási igényt hat hónap alatt kell érvényesíteni, attól a naptól számítva, midőn a felmentő Ítéletet, illetőleg a megszüntető határozatot kihirdették vagy kézbesítették. Nagyon figyelemre méltó a javaslat 588. §-a, mely azok családjának ad kártérítést, a kiken birói tévedés folytán halálos ítéletet hajtottak végre. A §. igy szól : Abban az esetben, ha jogerős határozat megállapítja, hogy az az egyén, a kin halálbüntetést hajtanak végre, felmentendő lett volna, tartásra jogosult hozzátartozóit, ha erre rászorullak, az elvesztett tartásnak megfelelő készpénzbeli kártalanítás illeti. A kárta'anitás megállapítására a per bírósága illetékes. A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Budapest, január 9. A képviselőház iga2.ságügyi bizottsága Krajtsik Ferenc elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a házasságjogi törvényjavaslat részletes tárgyalását. Kezdte a 32. §-on, mely így szól: »A házasságkötéshez a felek szabad beleegyezése szükséges. Kényszer, tévedés és megtévesztés^kizárja a szabad beleegyezést.« Te lesz ky előadó nagyobb világosság okáért célszerűnek tartja c szakaszban a 73-dik és 75-ik §-okra való utalást. A bizottság a szakaszoknak zárjel közt a szövegbe való iktatásával elfogadja a §-t. A 33. §-nál, mely szerint a házasságkötést időhöz vagy feltételhez kötni nem lehet s ilyen kikötés nem létezőnek tekintetik. T e 1 e s z k y előadó kiemelte, hogy a polgári tisztviselő előtt való akarat-kijelentésnek, mely a házasságkötés lényeges alapja, feltételhez és időhöz nem kötöttnek kell lenni, másként nem jöhet létre érvényes házasság. Ily értelemben óhajtaná a szakaszt módositani. Polónyi és Szilágyi Dezső igazságügyminiszter felszólalásai után a bizottság abban állapodott meg, hogy a szakasz ily értelemben újra szövegeztessék. A 34. §. igy szól: »A házasság megkötését kihirdetés előzi meg. A házasság kihirdetését a jegyesek személyesen, törvényes képviselőik vagy általuk e célra külön meghatalmazottak kérhetik. A kihirdetést az anyakönyvvezetők teljesitik.« Igen örvendetes jelenség a vidék jogi életének felpezsdülését illetőleg, hogy egyre szaporodnak a vidéki jogászkörök. Csak előre ! A szerkesztősig. Hodossy Imre fölvetette a kérdést, hogy mielőtt e fejezet tovább tárgyaltatnék, nem volna-e helyes előbb az anyakönyvi törvényjavaslatot venni tárgyalás alá. Szilágyi miniszter kiemeli, hogy az az elv, hogy a házasságkötésnek polgári tisztviselő előtt kell történni, a jelen törvénybe való. Ha a jelen fejezet letárgyaltatik, akkor lesz helyén megvizsgálni azt, mely szakaszai lesznek az anyakönyvi törvénybe áthelyezendők. A bizottság elfogadja a szakaszt. 35. íj. »A házasságot abban a községben kell kihirdetni, mely a jegyesek rendes lakóhelye. Ha különböző, vagy több rendes lakóhelyük van, a kihirdetés mindegyik lakóhelyen teljesítendő. Ha utolsó rendes lakóhelyükön még nem laknak három hónap óta, a hizasság közvetlenül megelőző rendes lakóhelyükön is kihirdetendő.« Komjáthy e kifejezés helyett, »a házasságot kihirdetui« csak a »kihirdetés« kifejezésnek használását javasolja, mert a kihirdetéskor még nincs házasság. A bizottság e szerkezeti módosítással fogadja el a ^-t. A kihirdetésre vonatkozó többi szakaszt, melyeket annak idején szószerint közöltünk, a bizottság változatlanul fogadta el, kivéve a 38. §-t, a hol Polónyi megjegyzi, hogy a katonai biztosíték kodifikálására semmi szükség nincs, mert ha a felek a katonai hatóság engedélyét felmutatják, a házasság megkötése minden nehézség nélkül megtörténhetik. Azt a rendelkezést nem helyesli, hogy az anyakönyvvezető esküt vehessen ki. Annak megítélése, hogy az okirat bir-e a félbizonyiték oly erejével, mely mellett póteskü vehető ki, több, mint a mennyit az anyakönyvvezetőtől megkívánhatni. Szilágyi miniszter utal arra, hogy a nősülési engedély rendszerint feltételes, az anyakönyvvezetőnek meg kell arról győződni, hogy az illető eleget tett-e a feltételnek s letette-e a kauciót. Midőn az engedély nem feltételes, a kaució letételéről szóló okirat felmutatása sem lesz szükséges. A §. dispozieiója nagyobb világosság kedveért akként lenne szövegezhető, hogy az illető tartozik a védtörvény értelmében szükséges nősülési engedélyt »és a mennyiben az engedély biztosíték letételéhez van kötve«, biztosítékról szóló okiratot felmutatni. A mi az esküt illeti, az nem póteskü, az csak egy mód arra, hogy a felek a ténykörülmények igazolása alól felmentethessenek. A bizottság elfogadja a §-t a miniszter által javasolt módosítással. 45. §. »A házasságot a polgári tisztviselő előtt kell megkötni. Oly kötés, mely nem polgári tisztviselő előtt történt, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban sem tekintetik házasságnak. Polgári tisztviselő előtt kötöttnek tekintendő a házasság, ha azt, a ki előtt kötötték, a közhiedelem polgári tisztviselőnek tartotta, kivéve, ha az ellenkezőt mind a két fél tudta.« Polónyi a kötelező polgári házasság híve lévén, elfogadja a javaslat e kardinális szakaszát, a polgári tisztviselő kifejezés helyett jobbnak tartaná azonban »a polgári közhivatalnokok« kifejezést. Szilágyi miniszter felvilágosításai után a szakaszt elfogadták. 46. §. »Polgári tisztviselő : a) az anyakönyvvezető saját kerületében, b) a törvényhatóság első tisztviselője a törvényhatóság területén ; c) a főszolgabíró saját járásában ; d) rendezett tanácsú város polgármestere a város területén; e) az osztrák-magyar követ, vagy konzul, a magyar kormánytól nyert felhatalmazás korlátain belül, ha a házasulok közül a férfi, vagy mindkét fél magyar honos. Az e) pontban említett polgári tisztviselő előtt kötött házasságot ugy kell tekinteni, mintha belföldön kötötték volna.« Polónyi közjogi szempontból kifogást tesz az »osztrákmagyar követ« kifejezés ellen s »Ausztria és Magyarország követe« kifejezés használását kéri; az e) pont végéről pedig a »vagy mindkét fék szavakat, mint fölöslegeseket kihagyandóknak tartja. V e s z t e r elvben helyesli, hogy az anyakönyvvezető saját kerületében a házasság kötésével megbizassék, tudnia kellene azonban, hogy ki lesz az anyakönyvvezető, a mely kérdés más törvényjavaslatban fog eldöntetni. Ide vonatkozó megjegyzéseit szóló e javaslat tárgyalására tartja fenn. A bizottság Szilágyi miniszter felvilágosításaira elfogadja a §-t az »osztrák-magyar követ« helyett az osztrák-magyar monarchia követe kifejezés fölvételével s az e) pontnál Polónyi által javasolt szerkezeti módosítással. Elhatározza továbbá, hogy a §-t az előző szakaszszal egybefoglalja s aa előző szakasznak második és harmadik kikezdését teszi külön szakaszként a 46. §. helyére. V e s z t e r kérdi, hogy a polgári tisztviselőnek a házasságkötésnél való közreműködéséért fog-e és milyen taksa szedetni i Szilágyi miniszter azt feleli, hogy e kérdéss3l szemben az anyakönyvi törvényjavaslat tárgyalásánál fog állást foglalni. 47. §. »A polgári tisztviselő a házasságkötésnél csak saját kerületében működhetik közre.« Polónyi nem tartja helyesnek e megszorítást. Szilágyi miniszter felvilágosításai után a §-t változatlanul elfogadja a bizottság. (Folytatás köv.)