A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 5. szám - A napidíjakról

A JOG. 37 gyűlési termében nagyszámú előkelő jogász-közönség jelenlétében ama felolvasó gyűlések elsejét, a melyeket a megalapítandó jogászegylet ügyének előkészítésére megválasztott bizottság a mostani idényre tervezett. Az ügy iránt tapasztalt élénk érdeklődés felülmulta a legvérmesebb várakozást. A megjelent notabilitások között ott láttuk Berczelly Jenőt, a kir. tábla elnökét, Schneider és Heppes tanácselnököket, Ferencz József unitárius püspököt, br. Szent kereszty Zsigmond törvényszéki elnököt, Jeszenszky Sándor főügyészi helyettest, dr. Haller Károly, dr. Groisz Gusztáv, dr. Óváry Kelemen, dr. Kis Mór, dr. Pisztóry Mór egyetemi tanárokat Haller Rezsőt, az ügyvédi kamara elnökét, Albach Géza polgármestert, Gyarmathy Miklós alispánt és a birói és ügyvédi kar számos tagját. Az elnöki széket Heppes Miklós kir. táblai tanácselnök, mint a jogászegylet alapszabályai kidolgozására fölkért bizottság elnöke foglalta el. Rövid megnyitó beszédben beszámolva a bizottság eddigi működéséről, előadta, hogy a bizottság tagjai abban a nézetben valának, hogy nem felelnének meg teljesen a reájuk bízott feladatnak, ha egyszerűen csak az alapszabályok tervezetének kidolgozására szorítkoznának. E tervezettel elkészültek ; de hogy a célba vett jogászegyesület biztos sikerrel megállapítható legyen, a jogászközönségnek az ügy iránt való érdeklődését kell első sorban is felkelteni. E célból tervezte a bizottság a már mondott felolvasásokat, a melyek közül január hóban egy, februárban és márciusban kettő-kettő, áprilisben pedig egy lesz. A felolvasásokat a körülményekhez képest esetleg vitaestélyek fogják követni. Az elölülő ezután köszönetet mondott a polgármesternek a közgyűlési terem előzékeny átengedéseért, a sajtónak az alakítandó jogászegyesület ügyének hathatós támogatásaért s a megjelent jogászközönségnek az ügy iránt tanúsított élénk érdeklődéseért. Ezt követve indítványa alapján a megtartandó gyűlésekre elnöknek Berczelly Jenő, titkárnak dr. Baintner Hugó, az Írásbeli teendők végzésére pedig Heppes Aladár, ifj. Haller Károly, C s i k y Gyula, Óvári Elemér és Kolozsvári Bálint joghallgató urak választattak meg közfelkiáltással. A megválasztott elnök, Berczelly Jenő székét elfoglalva köszönetet mondott a benne helyezett bizalomért és ékes beszédben a megjelenteket melegen üdvözölve, kifejtette a jogi téren működök közötti szellemi érintkezésnek fontos és szükséges voltát, kifejezvén abbeli reményét, hogy a mai esttől kezdve a szellemi kapocs, a mely hivatva van az e város kebelében különböző téren működő jogi szakférfiakat egyesíteni, állandónak és eredményeiben üdvösnek fog bizonyulni. Berczelly Jenő elnök még köszönetet mondott az előkészítő bizottság tagjainak sikeres működésükért és azután átadta a szót dr. Haller Károly egyetemi tanárnak, a ki a szokásjognak mai jelentőségéről és az alkotandó magyar polgári törvénykönyv mellett való jövendő sorsáról értekezett. A felolvasó tanár ur visszapillantást vetett a magyar szokásjognak Werbőczi följegyzésétől az 1848-ban bekövetkezett eseményekig birt kiváló jelentőségére, azután ecsetelte azt a változást, a melyet az európai szárazföld főbb országaiban a szokásjog jelentősége tekintetében a rendszeres codificatio megindulása előidézett, továbbá részletesen jellemezte a jelenlegi hazai jogállapotot, a melyben a szokásjognak még mindig tekintélyes szerepe van; átmenve pedig arra a kérdésre, hogy a szokásjognak az alkotandó magyar polgári törvénykönyv mellett mily szerepe leend, beható kritika alá vette a közönséges szokás, jogszokás és szokásjog fogalmait. Megérintve a jogszokásnak és szokásjognak a birói gyakorlathoz és u. n. jogászjoghoz való viszonyát, a tudós felolvasó arra az eredményre jutott, hogy az általános polgári törvénykönyv mellett szokásjog keletkezése lehetetlen, hogy azonban a különös magánjogi törvények, azok tárgyainak sajátságos természeténél fogva, a szokásjog fenmaiadá-át, sőt keletkezését ki nem zárhatják. A nagyszámú hallgatóság a tudós tanárt élénk ovációban részesitette. Az elnök ezután megköszönve a jogászközönség figyelmét és érdeklődését, az ülést bezárta, azt a felhívást intézve a jelenvoltakhoz, hogy a kik a felolvasás tárgya fölött netán megindítandó vitában résztvenni óhajtanának, a legközelebbi gyűlés öszszehivása végett jelentkezni szíveskedjenek. A mint értesülünk, egy előkelő szakférfiú, dr. Kis Mór egyetemi tanár már is nyilvánította abbeli szándékát, hogy a vitát megkezdi. A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Budapest, január 8. A 19. §-nál, mely szerint tilos házasságot kötni a szülő beleegyezése nélkül annak a kiskorúnak, a ki huszadik évét meg nem haladta, akkor is, ha a törvényes képviselő beleegyezett. Teleszky István előadó a tiltó akadályt mellőzbetőnek véli, azonban itt kellene nézete szerint intézkedni azokról a gondnokság alá helyezettekről, a kik nem cselekvőképtelenek, hanem korlátolt cselekvőképességüek. Erre vonatkozólag a következő rendelkezés felvételét javasolja: »Tilos házasságot kötni a gondnok beleegyezése nélkül j annak, a ki mint gyenge elméjű vagy magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma gondnokság alá van helyezve«. Szilágyi Dezső minister, Chorin Ferenc és Matuska Péter j felszólalásai után a bizottság változatlanul fentartja a szakaszt s az előadó által javasolt rendelkezést külön szakaszba foglalandónak határozza. Következett a huszadik szakasz, mely igy hangzik: 20. §. Tilos a házasságkötés a felmenő ágbeli vérrokon testvérével. A rokonság és testvéri kapocs a 15. §. szerint ítélendő meg. A király az igazságügyminister előterjesztésére felmentést adhat. Teleszky István az előző ülésen felmerült indítvány értelmében diszpenzáció mellett hozzájárul ahhoz, hogy az unokatestvérek között való viszony a tiltó akadályok közé vétessék fel, mihez képest a szakasz ekként lenne megállapítandó : Tilos a házasságkötés az unokatestvérek között. A rokonság a 15. §. szerint Ítélendő meg. Az igazságügyminister felmentést adhat. V észter Imre nem pártolja az unokatestvérekre nézve a tiUó akadály felvételét. Polónyi Géza hozzájárul az előadó javaslatához, bár a vérrokonság- közt való tiltó akadályt még tovább óhajtotta volna kiterjeszteni. Neumann Ármin nem járul hozzá ez akadály felvevéséhez, mely alól a felmentést eddig is mindig megengedték. Kajuch József és Körösi Sándor az unokatestvérek között való vjszonyt legalább is tiltó akadálynak óhajtják felvétetni; utóbbi azonban a király által óhajtja megadatni a felmentést. W 1 a s s i c s Gyula utalva arra, hogy már a mult ülésen javasolta e tiltó akadály felvételét, melyet összes hazai jogaink ismernek, hozzájárul az előadó által javasolt szövegezéshez. Chorin Ferenc n^m fogadja el a tiltó akadály felállítását, melyet valamennyi ujabb európai törvényhozás elejtett. M a n d e 1 Pál ugyanilyen értelemben nyilatkozik, megjegyezve, hogy semmi más nem lenne belőle, mint a ministernek felmentésekért való örökös zaklatása. Haviár Dániel társadalmi szempontból előnyösebbnek tartja ezen akadály felvevését. M o h a y Sándor hozzájárul e tiltó akadály felvevéséhez. A. bizottság ezután hozzájárul az előadó javaslatához, azaz kimondta, hogy unokatestvérek diszpenzáció nélkül nem kelhetnek egybe. A huszonegyedik szakasz igy szól: Tilos a házasságkötés, mig az örökbefogadás felbontva nincs : a) az örökbefogadó és örökbefogadott valamint ennek vérszerinti leszármazója között ; b) az örökbefogadó közt és az örökbefogadottnak, valamint az utóbbi vérszerinti leszármazójáuak volt házastársa között; úgyszintén az örökbefogadott vagy ennek vérszerinti leszármazója és az örökbefogadónak volt házastársa között. Az igazságügyminister felmentést adhat. Szilágyi Dezső igazságügyminister azt javasolja, hogy az örökbefogadó házastársa és az örökbefogadott házastársa közötti viszonyt az a) pontba tegyék át és az mondassék ki, hogy a minister a b) pont esetei alól felmentést adhat. A bizottság a szakaszt ezzel a módosítással elfogadta. A huszonkettedik szakasz igy szól: Tilos a házasságkötés a gyám, valamint annak leszármazója és a gyámolt között, mig a gyámsági viszony tart. A bizottság a szakaszt vita nélkül egyhangúlag elfogadta. A huszonharmadik szakasz igy szól : Tilos a házasságkötés azok közt, a kiket a felbontó ítélet házasságtörés miatt a házasságkötéstől eltiltott. A király az igazságügyminister előterjesztésére felmentést adhat. W 1 a s s i t s Gyula azt indítványozza, hogy az egész szakaszt töröljék. Sokszor a megtévedt nőnek rehabilitálása megköveteli, hogy uj házasságot köthessen megtévesztőjével. Az a nézete, hogy ez a szakasz szaporítani fogja a vadházasságok számát, a mi nem lehet az államnak érdekében. Polónyi Géza bontó akadályt akarna statuálni, itt pedig feltételes tiltó akadályt lát. Szükségtelennek tartja a felmentés légióját. Lesz gyámhatóság,, ministeri, birói, királyi felmentés. Igaza van Wlassitsnak, hogy ezt a szakaszt a konkubinátus kérdésével kell kombinálni. Ezt pedig a minister is bizonyára erkölcstelen dolognak tartja. Ne ösztökéljen a törvény senkit házasságtörésre. Igaza van annik a népies felfogásnak és mondásnak, a mely az Alföldön el van terjedve : »Ha elcsábítottam az asszonyt, I fölteszem a kalapomat és az leszek, a ki voltam, de az asszony I nem lesz«. Szilágyi Dezső minister kimutatja, hogy ezt nem lehet a birói Ítélet biztos alapjától megfosztani és hogy ezt a tiltó akadályt csakis ilyen megszorítással lehet elfogadni, máskülönben igen sok visszásság származnék belőle. Elismeri, hogy Wlassits indítványát igen sok okkal lehetne erősíteni, de kiemeli, hogy sokkal erkölcsösebb felfogás az, a melyből a javaslat indult ki. A bizottság a szakasz első pontját következő szövegezésével fogadta el: Tilos a házasságkötés azok közt, kiket a felbontó Ítélet ' házasságtörés miatt egymás közt való házasságkötéstől eltiltott.