A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 52. szám - Tőzsdei harácsolások

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 52. számához. Budapest, 1894. december hó 30-án Köztörvényi ügyekben. Noha felperes az ellene indított más perben a mostani al­peres jogellenes ténykedése folytán előállott kár megtérítésében mar asztal tátott s noha ö perbe hívta abba a perbe a mostani al­perest, ez azonban a védelmet el nem vállalta, mégis felperesnek •löhb történt jogerős elmarasztalása nem menti öt fel a kárt okozó elleni perben annak bizonyítása alól, hogy az a kár ennek ténykedése folytán merüli fel, mivel az ama perben keletkezeti íteletek jogerős volta csak az otl perben állott felekre nézve bir hatálylyal. A szombathelyi kir. törvényszék: Alperest kötelezi 4,292 forint 21 kr. tökét és jár. felperesnek megfizetni. Felperest kereseti követeléséből 75 frt 86 krral elutasítja. Indokok: A magánjog általános elvei szerint, a ki más­nak jogellenes cselekvénye álral kárt okoz, az okozott kárt meg­téríteni köteles. Minthogy pedig alperes beismerésével, úgy a XIV. napló­szátn alatti ítéletekkel beigazoltatott, hogy alperes a felperes tulajdonát képező csempész-kopácsi és pecöli erdőkbe vezeiő utakat jogellenesen elzárta, ez által A'/, a. szerint eladott tüzelő­fának az erdőből leendő elszállítását megakadályozta ; minthogy továbbá a XIV. naplószám alatti ítéletekkel be­bizonyíttatott, hogy felperes az alperes által jogtalanul okozott faszállitás megakadályozása miatt 3,530 frt kártérítési tőke, ennek 1877. évi január 28-ától járó 6°/n kamatainak és 35 frt perköltség­nek G. Lajos részére leendő megfizetésére köteleztetett; minthogy mégis dr. E. Sámuel és B. Mór tanuknak XIX. naplószám alatti vallomásával begyözetett, hogy felperes által G. Lajos a megítélt összeg erejéig váltó adásával kifizettetett; minthogy végre a hivatkozott Ítéletek szerint a kártérítési töke és annak a fizetésig járó kamatai és a perköltség kitesz 4,292 frt 21 krt, ennek folytán alperes 4,292 frt 21 kr. és annak a fizetéstől járó 6°/ű kamataiban marasztalandó, ellenben az azt meghaladó 75 frt 86 kr. iránti követelésével felperes elutasí­tandó volt. Ellenben alperesnek a kár és összege, úgy az A. a. valódi­sága és tartalma, valamint a sommás perben folytatott védekezés ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt, mert a kár és annak összege, valamint az A. a. valódisága és tartalma jogerős birói ítéletekkel megállapittatott, mert alperes a sommás perben szavatosként perbe vonatván, a védekezés rá nézve lehetővé tétetett. És nem volt megítélhető az alperes által kínált főeskü amaz állítólagos egyezségre, hogy G. Lajos a váltó értékét csak az esetre követelheti felperestől, ha az alperes ellen bevétetik : mert hely és idő szerint meg nem határozta az egyezség létrejöttét, továbbá, mert annak létrejötte valószínűvé sem tétetett fel­peres által. A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét nem felebbezett abban a részében, melylyel felperes keresetével a kereseti tőkekövetelésnek 75 frt 8>i kr. összegére nézve elutasittatott, érin­tetlenül hagyja, egyéb részében azonban megváltoztatja, felperest keresetével a kereseti tökekövetelésnek 4,292 frt 21 kr. összegére és ennek járulékára nézve is elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperes részére perbeli és felebbezési költséget fizessen. Indokok: Való ugyan, hogy abban a perben, melyet G. Lajos felpere3 ellen az alperes ténykedése folytán előállott kár megtérítése iránt lefolytatott, a másod- és harmadbirósági ítéle­tekkel felperes G. Lajos részére 3,530 frt kárösszeg megtérítésére köteleztetett. Ez a jogerős elmarasztalás azonban jelen perben nem menti fel alperes tagadásával szemben felperest annak bizo­nyítása alól, hogy az a kár alperes ténykedése folytán merült fel, mivel az ama perben keletkezett ítéletek jogerős volta csak az ott perben állott felekre nézve bir hatálylyal, alperesre azonban tehát annak mi hatálya sincs s mivel az a körülmény, hogy fe1­peres az említett pernek folyamatban létéről alperest értesítette, hogy a perbe hivott a védelmet el nem vállalta, felperesnek bizonyítási kötelezettségét jelen perben azért sem érintheti, mert az 1881. évi LIX. t.-c. 10. §-a szerint a perbe hivó és perbe hivott közötti jogviszony ama perben el sem volt dönthető. Minthogy e szerint felperes jelen perben alperes tagadása folytán az utóbbinak ténykedéséből G. Lajosra származott kár lételét és mérvét bizonyítani tartozott, még pedig annyival inkább, a mennyiben az előbb említett perben G. Lajosnak 3,530 frt kárkövetelése felperes beismerése folytán állapíttatott meg, fel­peres azonban jelen perben nemcsak nem bizonyította, de szaba­tosan még elő sem adta, hogy mi volt az 1886. november 11. napján 1887. március 6. napjáig terjedő időben G. Lajosnak levágott fakészlete, melynek elszállítását alperes ténykedése gátolta s hogy ennek az elszállításnak az elmaradása miatt G. Lajos mi kárt szenvedett, felperes keresetével, mint nem igazolttal, elutasí­tandó, és mint pervesztes alperes részére a perköltség megfizeté­sére kötelezendő volt. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felsorolt indokok alapján és még azért is helybenhagyatik, mert az a sommás visszahelyezési per, a melyet felperes a kérdésben levő út elzárása miatt az alperes ellen indított akkor, a mikor G. Lajos ugyanezen út elzárásából származtatott kárának megtérítése iránt a felperest beperelte, jogérvényesen eldöntve még nem volt s így alperes a most említett kártérítési perben a visszahelyezési keresettel szemben kifejtett védelmének elejtése, cselekménye jogtalanságának és kártérítési kötelezettségének beismerése nélkül felperes védelmét el nem vállalhatta, vele a pert közösen nem folytathatta (1881 : LIX. t.-c. 10. §.}, az a körülmény tehát, hogy alperes a kártérítési perben szavatosként perbe nem lépett, nem mentette fel felperest attól, hogy G. Lajos keresetével szemben, a mennyiben alperes ellen viszbnkeresettel élni kívánt, kellően védekezzék, de nem menti fel jelen perben sem a bizonyítási kötelezettség alól arra nézve, hogy G. Lajos az út elzárása foly­tán csakugyan kárt szenvedett s hogy ez a kár annyit tett, a mennyit felperes a kártérítési perben beismert. (1894. szept. 18., 723. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A keresk. törvény 410., illetve 390. §-ában szabályozott egy évi elévülés a vaspálya ellen támasztott azon kártérítési keresetre is alkalmazandó, melyet a feladó arra alapit, hogy a vaspálya az árút nem a címzettnek, hanem oly valakinek szolgáltatta ki, ki annak átvételére jogosítva nem volt. Az elévülés ily esetben azzal a nappal veszi kezdetét, melyen az árú hibás kiszolgáltatása történt. A budapesti IV. ker. kir. jrbság, mint koresk. bíróság: A kir. járásbíróság felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alperesnek az eszményi bélyegköltség beszámításával 50 frt 50 kr. perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhével fizessen meg. Indokok: A keresetben és a tárgyalások folyamán elő­adottak szerint felperes az alapperbeli alperest a kereseti köve­telés és járulékainak fizetésére kötelezni kéri, mert alperes a F. J. részére 1888. dec. ö-én felperes által feladott öt kosár baromfit nem a címzettnek, hauem S. D.-nek adta ki 1888. dec. 6-án, enuek folytán pedig felperes, ki időközben a vételár fizetése miatt F, J. ellen a VII. ker. kir. jrbságnál pert inditott; de ezen perben F. J. főesküt tevén arra, hogy S. D.-t az árú átvételére meg nem hatalmazta, — pervesztes lett — a kereseti összeggel károsult. Alperes felperest elévülés cimén kéri a keresettel elutasítani, mert a kt. 390. és 410. §-ai alapján az egy évi elévülési idő alatt ellene keresettel fel nem lépett. Igaz, hogy ha a VII. ker. kir. járásbíróságnál lefolytatott perben F. J. által letett eskü folytán bizonyítottnak vétetnék, hogy S. D. nem volt F. J.-nek árúk átvételére megbízott fuvarosa, al­peres helytelenül szolgáltatta volna ki az árút S. D.-nek és igaz az is, hogy az 1875 : XXXVII. t.-c. 390. §. az árúk elveszése esetén támasztható kereseteknek egy év alatti elévüléséről szól és az árúknak harmadik nem jogosított személynek kiadása folytán támadható igényekről e szakaszban említést nem tesz, de mind a mellett alperesnek az elévülésre fektetett kifogását a kir. járás­bíróság figyelembe veendőnek találta és felperest keresetével az 1875 : XXXVII. t.-c. 390. és 410. §ai alapján elévültnek találván, alperessel szemben a keresetet elutasította ; mert az által, hogy ha az árú nem a címzettnek, de az át­vételre nem jogosított harmadiknak adatott volna is ki, az a fel­adóra nézve tényleg elveszett ; mihelyt tehát felperes az árúnak ekkénti elvesztéséről tudomást nyert, kötelességében állott volna az egy évi elévülési időn belül jogait és igényeit alperessel szemben érvényesíteni; mit azonban megtenni elmulasztott.

Next

/
Thumbnails
Contents