A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 52. szám - Tőzsdei harácsolások

381 felöl pedig kötelezettségeiket kiterjeszti és felelősségüket az eddigi szabályok épségbentartása mellett ismételten körülírja. Részletesen intézkedik a vagyon mikénti kezeléséről. A vagyon leltározására vonatkozólag elrendeli, hogy a .haláleset bejelentésével, mely a legközelebbi atyafiak kötelessége, ez utóbbiak meghívása mellett a szolgabíró — esküdt segédével együtt — különös megbízás nélkül (a?az hivatalból) a helyszínén megjelenve, a gyáraolt összes cselekvő és szenvedő, iugó és ingatlan vagyonáról leltárt vegyen fel, mely aztán a legközelebbi megyei közgyűlésen bemutatandó és a megyei levéltárban megőrzés végett elhelyezendő. Egészen új azonban a törvénynek az az intézkedése, hogy a gyámok és gondnokok a megye által e célra kiküldendő személyek előtt, a legközelebbi atyafiak jelenlétében, legalább is három éveukint a vagyon kezeléséről és állapotáról számot adni tartozzanak. Ekkép a hatósági felügyeletet kiterjesztvén, kimondja egyúttal, hogy ezen — királyi és nádori tekintélyen alapuló — felügyelet azon esetben is érvényesítendő, ha a hatósági gyámság rossz gyámkodás miatt rendeltetett a természetes gyámság helyébe. Az 1723: CV. t.-c. a főfelügyeletet a kir. helytartótanácsra bizza, az I76ö : XXVI. t.-c. pedig határozottan elrendeli, hogy a gyámolt vagyona a megye tisztviselői által hivatalból leltároztassék. Ez utóbbi törvény szerint a gyámok a vagyonról évenkint számolni, a gyámolt neveléséről pétiig félévenkint az alispánhoz — városokban a városi tanácshoz — jelentést tenni tartoznak. Látjuk tehát, hogv a magyar gyámság fokozatosan és önállóan fejlődött, a felmerült szükséghez és a gazdasági forgalom növekedéséhez képest időről-időre szabályozva. A magyar törvényhozás a kor gyakorlati igényeinek figyelembevétele mellett a nemzeti öntudat állal szentesitett jogelvekhez ragaszkodva, szerencsésen kikerülte ama visszásságokat és fonákságokat, melyek a porosz gyáraság ellen a j gos visszahatást keltették és annak egészen új alapon való rendezését tették szükségessé. Nálunk ép a kellő hatósági felügyelet biztosítása képezte a törvényhozás főfeladatát és e feladatot ugy a már idézett, mint az 183(3: IX. es 1848: II. t.-cikkek a kor jogi viszonyaihoz mérten elég szerencsésen meg is oldották. A felügyeletet a törvény értelmében első fokban a megye gyakorolta és tisztében állott különösen az, hogy a gyámoltak és gondnokoltak vagyonáról gondoskodjék. A megyéknél a gyámi ügyek elintézésére az alispán elnöklete alatt a központi főszolgabíróból, esküdtből és megfelelő számú táblabirákból árvaszékek alaki'tattak, melyek évnegyedes ülésekben intézkedtek. Városokban árvabizottmányok működtek, melyek a városi polgárságból alakíttattak; a vagyon közvetlen felügyelete, a készpénzek kezelése és az ékszerek, drágaságok stb. őrzése azonban az »árvák atyjáé nak képezte feladatát. Ugy a megyei árvaszékek, mint a városi árvabizottmányok kormányrendeletek szerint voltak kötelesek eljárni; nem volt azonban kizárva, hogy helyhatósági szabályrendeletek alapján intézkedhessenek. A másodfokú felügyeleti hatóságot a m. kir. helytartótanács képezte. Hatásköre a következő volt: általános felügyeleti jogot gyakorolt az árvanevelésre, felügyelt a megyei árvaszékek és városi árvabizottmányok működésére és az árvagyon mikénti kezelésére; e végből a vagyon pénztári állásáról és kezeléséről a kimutatások hozzá voltak felterjesztendök s ezek alapján a netáni hiányok és visszaélések meggátlása iránt intézke.dett. A gyámhatósági határozatok ellen beadott fel folyamodások elbírálása azonban a m. kir. udvari cancellária hatáskörébe tartozott, mely egyúttal a gyámhatósági összeütközések és súrlódások esetében Í3 itélt és jogosítva volt egyes esetekre gyámhatóságokat delegálni. A parasztok árvái felett a felügyeletet minden időben a földesúr, mint azok természetes védnöke gyakorolta és részükre ő rendelt ki a község javaslatára közgyámot. Hogy nálunk a gyámság a magánjog részének soha sem tekintetett és hogy törvényes magyar biróság gyámi ügyekre befolyást soha sem gyakorolt, hanem az, mint a közigazgatás egyik ága, mindenkor a közigazgatási hatóságok által láttatott el, kitűnik az eddigiekből s bár a közigazgatás a bíráskodástól 1869-ig elválasztva nem volt és így ugyanazon hatósági személyek közigazgatási tisztviselők és birák is egyúttal: mindazonáltal maga a törvény képes eloszlatni kételyünket, midőn egyedül a gyámságból folyó magánjogi igények érvényesítését utalja a bíróságok hatáskörébe s e tekintetben elég világosan a vármegyei törvényszékeket, nem pedig az alispánokat jelöli meg. így maradt ez 1848-ig. Midőn pedig az 1861-iki ideiglenes törvénykezési szabályok régi jogunkat új életre keltették, a gvámság is visszanyerte régi tartalmát és alakját. A későbbi törvények, u. ra. az 1868: L1V., 1870: XLII. és 1871 : XVIII. t.-cikkek csak keveset változtattak a régi rendszeren. Az ideiglenes törvénykezési szabályok az árvaszékek állandósítását rendelik el, az 1868: LIV. t.-c. pedig a gyámhatóságot a törvényszékekre iparkodik átruházni, de az 1870 : XLII. és 1871: XVIII. t.-cikkek a közigazgatási hatóságok hatáskörét újból visszaállítják. Ez időben azonban az átalakult viszonyok a gyámság gyökeres átalakításának szükségét mindinkább előtérbe tolták. A gyámhatósági eljárás és pénzkezelés az új viszonyokkal szemben már nem nyújthatott elég biztosítékot. A zavar és panasz fokozódott. A kormány tehát, támaszkodva az 1870: XLII. és 1871: XVIII. t.-cikkekben kifejezett kívánalmakra, a gyámi ügyek rendezéséről szóló javaslatát 1877-ben előterjesztette. A törvény még ezen év folyamán szentesittetvén, a következő év január havának 15-ik napján életbelépett. Az 1877: XX. t.-c. a történeti joghoz hiven ragaszkodva, igazi bölcs belátással a gyámi ügyek igazgatását kizárólag a közigazgatás hatáskörébe utalta és azt tisztán közigazgatási tisztviselőkbői alakított árvaszékekre ruházta. Egyúttal az állami gyámság eszméjét teljes kifejezésre hozva az eddigi gyakorlat és törvényes szabályoktól eltirőleg, kimondotta, hogy minden (akár végrendeleti, akár törvényes) gyám hatóságilag megerősíttessék : minek folytán, habár a törvényben ennek kifejezés adva nincs is, nálunk ma lényegileg minden gyámság a rendelt gyámság jellegével bir, a gyámok azonban szabad mozgásukban akadályozva nincsenek. Az idevonatkozó szabályokat e helyütt mellőzve, azzal zárjuk be sorainkat, hogy ismerve az eddigiekben vázolt fejlődésmenetet, határozott tévedésnek kell tartanunk az olyan állítást, mintha a magyar gyámság jelenleg érvényben lévő rendszere a porosz gyámság befolyását, vagy pláne utánzását jelezné. Minden fejlődés meghatározott törvények szerint történik és eme törvényeknek, ha csak külerőszak nem áll ellenükben, okvetetlenül érvényesülniök is kell. Ha a magyar gyámság fejlődésénél is eme szabályt tartjuk szem előtt, bizonyára el fogjuk ismerni, hogy az eredmény nem is lehetett más, mint az, melyet az 1877 : XX. t.-c. mutat fel ! Ausztria és külföld. X Az 1895. június havában Parisban tartandó nemzetközi börtönügyi oongressus. Dr. László Zsigmond, igazságügyminiszteri miniszteri tanácsos, a nemzetközi börtönügyi congressusnak hazánkban ezen fáradhatlan szószólója, megküldte nekünk azon kérdéseket, melyek az emiitett congressuson meg fognának vitattatni. Dr. László miniszteri tanácsos ur annál melegebben ajánlja a hazai jogászságnak ezen congressuson való részvételét a felvetett egyes kérdések felett való véleményezéssel, mert így alkalma nyílik hazai jogászságunknak a hazai börtönügyi és büntetőjogi intézményeinket függetlenül Ausztriától a külfölddel megismertetni. A congressusok távol tartják magukat a meddő theoreticus vitatkozásoktól és helytelen túlzásoktól, e helyett gyakorlati hasznot törekesznek húzni az egyes államok intézményeinek tényleg bekövetkezett jó vagy balsikeréből. A világ minden számottevő művelt állama szakférfiainak közreműködése által iparkodik élénk érdeklődését tanúsítani a börtönügy, mint egyik főfontosságú socialis kérdés iránt. Magyarország az eddigi congressusokon is, habár kevés számú, de jeles szakférfiak munkálatai, a congressusokat rendező bizottság részéről kitűzött kérdések figyelemreméltó megoldásai által adott magáról életjelt. Most újabb alkalom nyílik arra, hogy hazánk önállólag nyilatkozzék meg szakférfiai által a párisi congressuson s ez által a külföld figyelmét magára is fordítsa. A kérdések, melyekre véleményes nyilatkozatok kéretnek és melyeket legközelebb közölni fogunk, ép oly érdekes tárgyúak, mint a gyakorlati szükségnek megfelelők. Midőn e kérdőpontokat közöljük, szabadjon hazánk hírnevének érdekében a t. hazai jogászságot tiszteletteljesen felkérnünk, hogy azok közül tetszés szerint egyet vagy többet választva és véleményét körülbelül egy nyomtatolt ívre terjedőleg s ha lehet, francia nyelven szerkesztve, elkészíteni s azután vagy közvetlenül a nemzetközi bizottság elnökéhez : Duflos Nándor belügyminiszteri tanácsos úrhoz Párisba elküldeni, vagy az elküldéssel dr. László Zsigmond miniszteri tanácsos urat (igazságügyminiszterium) megbízni méltóztassék. A vélemények lehetőleg két hónap alatt lesznek rendeltetési helyükre küldendők, hogy ott kinyomattassanak és a központi előadóknak tanulmányozás végett kiadassanak. Dr. László Zsigmond ur helyesen emeli ki hozzánk intézett levelében, hogy a hazai jogászságnak a congressuson való részvételért már politicai jelentőségénél fogva is a legmelegebben ajánlja. Lapunk szívesen vállalkozik a kéziratoknak az illető helyre való eljuttatására nemcsak, de egyúttal annak esetleg kívánatra előzetes közlésére is. Irodalom. A polgári törvénykezési rendtartás mai érvényében. Egybeállította s felvilágosító jegyzetekkel ellátta dr. Franki Sala, ügyvéd. Az új sommás eljárás megteremtése óta mindinkább érezhető lett oly munka hiánya, mely a ma érvényes perrendtartási törvényeket egymással való szerves összefüggésben tartalmazná. Az új sommás eljárás életbelépte óta lefolyt rövid idö is azon tapasztalatot nyújtotta, hogy mindazok, a kik a perrendtartási törvényeket alkalmazni hivatva vannak, legyenek azok ügyvédek vagy birák, sok esetben kétségben vannak az iránt, hogy mi és mikép érvényes a rendes és a sommás eljárásban. E nehézségen óhajt segíteni a jelen munka, mely az összes perrendtartási törvényeket (|868:L1V., 1881 : LIX., 1893. évi XVIII. és 1893: XIX. t.-c), tehát úgy a rendes, mint a sommás eljárást valamint a fizetési meghagyások iránti eljárást egy szerves egészbe összeilleszti. A munka beosztása igen elmés és a célnak nagyon megfelelő. Alapul ugyanis az 1868: LIV. t.-cikket veszi s ebbe illeszti a többi perrendtartási törvényeket. Ezen egybeolvasztás dacára azonban a rendes és a sommás eljárás közt az elválasztó vonalat élesen fentartja, a mennyiben minden egyes