A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 5. szám - A napidíjakról

36 A JOG. 99. §-ának 3. pontja értelmében az óvási okiratban híin kitüntetni és az óvási okiratot a váltótörvény 101. §-a értelmében a váltóval együtt a váltóbirtokosnak, vagy meghatalmazottjának haladéktalanul átadni. Ezzel a váltóbirtokos megkeresésének eleget tett és törvényes eljárását, m>nt óvatoló közeg, tökéletesen befejezte A váltóadós azonban jogait megvédheti az által, hogy a váltóösszeget a váltótörvény 40 §-a értelmében a váltóbirtokos veszélyére és költségére a bíróságnál leteszi, vagy a váltóösszeggel a váltóbirtokost a kir. közjegyző által megkináltatja. Ez esetben a kir. közjegyző megszűnt óvatoló közeg lenni, hanem működik, mint kir. közjegyző, vagyis az 1874. évi XXXV. t.-c. VIII. fejezete szerint a megkeresésről jegyzőkönyvet vesz fel, azt a váltóadóssal, vagyis a megkereső féllel aláírattatja, a pénzt átveszi, erről a megkereső félnek elismervényt ad, a váltóbirtokost a pénz felvételére és a váltó kiadására fölszólítja és eljárásáról a megkereső félnek tanúsítványt állit ki, illetőleg a netán átvett váltót, vagy a fel nem vett pénzt a törvényben körülirt formák megtartása mellett a megkereső félnek kézbesiti. Ez a törvényes eljárás és ez soha sincs alávetve azon körülménynek, vájjon az óvatolt személy megfizette-e az óvási költségeket, vagy nem; de egyúttal azt is bizonyítja ezen eljárás, hogy a kir. közjegyző nem tanúsítványt, hanem jegyzökönyvet vesz fel és annak alapján állítja ki az 1874. évi XXXV. t.-c. 3-!. §-a értelmében a szükséges tanúsítványt, mely tanúsítvány a jegyzőkönyvvel együtt ép oly közjegyzői okirat, mint bármely más közjegyzői okirat. Plihál Ferenc, nagykanizsai királyi közjegyző. Y A napidíjakról. Irta : FRANK LAJOS kir. albiró Cegléden. A magyar királyi igazságügyministeri számvevőség, egyik vidéki kir. járásbíróság által — a bírósági székhelyet képező rendezett tanácsú város külső határában, a hivatali helyiségtől 12 kilométer távolságban — bűnügyben foganatosított helyszíni eljárásból kifolyólag felszámított mérsékelt fél napidíjról kiállított uti napló érvényesítését megtagadta, azt mondván: »Helybeli kiküldetésnél napidíj nem számitható.« Ennek folytán az eljárt bíró és jegyzőkönyvvezető a bűnvádi átalányból előlegezett összesen 2 frt 75 krt kitevő napidíjukat visszafizették. Ez esetből kifolyólag a birósági székhelyeken teljesített kiküldetések esetében felmerült napidíjakról — a mennyiben azokat az államkincstár előlegezi vagy viseli — szándékozom pár szót szólani. A birói ügyviteli szabályoknak a kiküldetéseket tárgyazó részében helyt foglaló 258. §. első bekezdésében a következőleg szól: »A kiküldetéssel járó díjak és vitelbér szabályozása tárgyában kiadott külön rendeletek érvényben maradnak.« A díjak és vitelbért szabályozó külön rendeletek az 1874. évi 3,341., az ]886. évi 2,781. és az 1887. évi 475. számú igazságügyministeri rendeletek. Az 1874. évi 3,341. számú rendelet, mely ha nem csalódom, a fentebb emiitett esetben a ministeri számvevőségnek alapul szolgált, 2-ik pontjában következőleg szól: »A hivatali székhelyre szóló kiküldetések alkalmából napidíj éppen nem, kocsibér pedig az államhivatalnok által a helyi árszabály szerint csak az esetben számitható fel, ha a kiküldetés rendeltetési helye a hivatalos helyiségtől egy nyolcadmértföldnél távolabb esik.« Ebből az is következik, hogy legyen bár a küldetés helye a hivatali helyiségtől bármi távol, de a birósági székhelyen s illetve határában, s tartson bár a kiküldetés bármely hosszú ideig, ugy hogy a kiküldött az éjct is a kiküldetés helyén legyen kénytelen tölteni, s kerüljön bár a kiküldetés a kiküldöttnek bármely költségébe, napidíjat mindazonáltal — mert a kiküldetés a székhelyen s nem más községben van — a kiküldött még sem számithat fel. Az 1886. évi 2,781. szám alatt kibocsátott ig. min. rendelet első bekezdésében pedig a következőket mondja: »Az igazságügyi hivatalnokok rangfokozata s ezeknek, valamint a szolgaszemélyzetnek a kiküldetések alkalmából járó napidíj és fuvarilletmény tárgyában az 1874. évi január hó 29-én 3,341. sz. a. kibocsátott szabályrendelet 2. pontja szerint a hivatali székhelyre szóló kiküldetések alkalmából napidíj egyátalán nem lévén felszámitható, ebből sok esetben azon következtetés vonatott le, hogy a hivatali székhely belterületén kívül bárminő csekély távolságra eső s bárminő rövid időt igénybevett kiküldetések alkalmából is, egész (mérsékelt) napidíj számitható fel, a miből az államköltségvetés »utazási költség«, különösen pedig »bünvádi eljárási átalány« hitelrovatainak jelentékeny megterheltetése következhetnék« stb. A most hivatkozott rendelet ezen itt reprodukált első bekezdését egybevetve az abban hivatkozott 1874. évi 3,341. számú rendelet 9. pontjával, kiderül, hogy ezen utóbbi rendelet a napidíj felszámítását nem akarja csupán a hivatali székhelyen kívül eső más községekbe való menetel eseteire szorítani, hanem megeno-edi a napidíj felszámítását azon esetekben is, a mikor a kiküldetés a birósági székhelyet képező város vagy község külső határába történik, a mennyiben a hivatkozott rendelet következő szavai: »a hivatali székhely belterületén kivük erre engednek alapos következtetést vonni. . , , ,. De ugyanazon rendelet, a midőn másodiK bekezdéseben azt mondja, hogy: »a napidíjak csak a végből engedélyezvék, hogy azon költségek, melyeket a kiküldöttnek élelem és szállás tekintetében rendes lakhelyén kivül tartózkodása okoz, kárpótoltassanak*, szintén arra enged következtetni, hogy a mennyiben ily költségek, bár a hivatali székhelyen, de annak külső területén felmerülnek, napidíj azok kárpótlásául szintén felszámítható. Legyen szabad a dolog megvilágítására pár példát felhozni. Czegléd város határa 49,964 katasztrális hold, Kecskemété 151,696, Szabadkáé 106,077, Debrecené 166,572 kat. hold stb., tehát most nevezett s különösen ez utóbbi három város területe jóval nagyobb, mint p. o. a zalaegerszegi, a nagykanizsai^ a trencséni, vagy a lőcsei kir. törvényszék területén levő kir. járásbíróságok közül — alig egy-két kivétellel — bármelyiknek a területe ; hogy egyeztethető tehát össze az, hogy míg az ezen törvényszékek területén levő járásbíróságok kerületébe tartozó bármely községbe történt kiküldetés esetén egész vagy fél napidíj felszámitható, de ugyanazt a Szabadkán vagy Debrecenben székelő birónak ezen városok külterületén előforduló kiküldetés esetén tenni nem szabad, mert »helybeli kiküldetésnél napidíj nem számitható«, holott az utóbbi esetben az óriási terület miatt a kiküldetések nagyobb fáradalommal és költséggel s időveszteséggel járnak, nem számítva ide a jónak még jóakarattal sem mondható utakat. Ha p. o. a Baján székelő biró Szt.-Istvánra való kiküldetése után napidíjat számithat, s ugyanezt a biró p. o. Szt.-Endrérőt Pomázra, Nyitráról Tormosra, Nagy-Váradról Secze-Szöllősre, avagy Naszódról Luskára megtenni jogosítva van, jóllehet ezen helyek a hivatali székhely külterületén is kivül, de mégis alig pár kilométernyi hogy ugy mondjam, pár percnyi távolra vannak ; hol volna akkor a méltányosság, ha teszem fel a Kecskeméten székelő biró a Kecskemét város külső határában levő ágasegyházi, vagy a még ennél is messzebb levő alpári pusztára — melyeknek a székhelytől, illetve a hivatali helyiségtől való távolsága 25 — 30 kilométer — való kiküldetés esetén napidíjat -csak azért, mert ezen kiküldetés helybeli — felszámítani jogosítva nem ienne ; a mikor az ilyen kiküldetéseknél, s különösen télen az is megesik, hogy a korán beálló sötétség miatt az elindulás napján a székhelyre visszatérni annál kevésbé lehet, mivel az oda- vagy visszafelé való utazás maga is egy jó félnapot vesz igénybe s az illető kiküldött valamelyik tanyán kénytelen az éjszakát tölteni. A tanyák pedig nem mindig vannak a comfort kellékeivel felszerelve. Az elmondottak után azt hiszem, hogy bár a rendelet szövegéből világosan ki nem is olvasható, de nem cselekszik a méltányosság lóvására azon kiküldött, a ki, bár a hivatali székhelyen, da annak külső területén, esetleg több mértföldnyi távolban kiküldetést teljesít s ilyen esetben fél napidíjat felszámit s az igazságügyministeri számvevőség, ha az ily díjakról kiállított utiszámlákat érvényesiti. Belföld. A magyar jogászegylet m. hó 27-én este Csemegi Károly elnöklete alatt ülést tartott, a melyen folytatták a vitát a közigazgatási bíróság fölött. Eddig az előadók mind megtámadták a javaslatot, ma azonban dr. N é m e t h y Károly belűgyministeri titkár és Lukács György miuisteri fogalmazó a védelmére keltek. Némethy foglalkozott az elsőbiróság és hatásköre című fejezettel, a mi tudvalevőleg a legtöbb támadásban részesült. Szerinte a főispán elnöksége az elsőfokú bíróságnak most elkerülhetlen szükség, s az alispán is annak senki más által nem pótolható tagja. A tiszti ügyész közigazgatási és birósági teendője közt inkompatibilitást nem lát. Nem nélkülözhetők a választott tagok sem, a kiknek közreműködése igen becses az ellenőrzés szempontjából. A hatáskör nagyobb tágítását gátolja közig, jogunk rendezetlensége. A taxacio és elvi általánosítás tekintetében azt tartja, hogy legfeljebb bő negatív taxacioval { összekötött elvi általánosítást lehetne alkalmazni, a mi végeredményében ugyanazt tenné, a mit a javaslat pozitív taxacioval tesz. Utána Lukács György szólalt föl, hangsúlyozva, hogy a kormány javaslatának célja a jogvédelem, nem pedig az érdekméltánylás s így nem jogosult az az aggodalom, mintha túlságosan előtérbe állítaná a közérdeket. Legközelebb hozzászólnak még a kérdéshez : dr. Neumann Károly, dr. Kmetty Káról v és°E Illés Károly. } 3 ! Jogá>zegylet megalakulása és jogtudományi felolvasás Kolozsvárott.*) Január 27-én tartották meg a városház köz*) A kolozsvári jogászegylet megalakulását melegen üdvözöljük. Mindig szószólói voltunk annak, hogy a vidék is részt vegyen a nemzet jogi élete fejlődésének és fejlesztésének müvében, mert csak annak és a fővárosnak szellemi összműködése eredményezhet egy valóoi nemzeti jogi közvéleményt. Üdvözöljük az úttörőket, kiknek példáján buzduljanak a többiek! A szerkesztőség.