A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 51. szám - A tisztviselők fizetésére és illetményeire vonatkozó törvény magyarázatához

202 A JOG. részében pedig olyan értelmezéssel, illetve változtatással hagyja helyben, hogy az alperes az 1889. évi szeptember hó 1-sö napjától számított havi 28 frt 85 krt tartozik a felperes részére megfizetni, melyből azonban a 118 frt 75 kr. le nem számitható; ellenben a gyermektartás-díjra vonatkozólag a kir. itélő tábla az elsöbiroság ítéletét megsemmisíti, a perköltséget pedig kölcsönösen megszünteti; egyúttal a felperesi ügyvéd felebbezési járandóságát saját fele ellen 20 frtban megállapítja. Indokok: Az elsőbiróságnak az ideiglenes nötartásra vonatkozólag saját illetékességét megállapító végzése az 1881: LIX. t.-c. 13 §. c) pontjára alapított indokolásánál fogva hagyatott helyben ; a gyermekek tartási díjára nézve azonban a végzést megváltoztatni és a bíróságot hatáskör hiányában illetéktelennek kimondani kellett; mert a kiskorúak ideiglenes tartása iránt az 1877 : XX. t.-c. 13. §. c) pontja szerint a gyámhatóság, nem pedig a sommás bíróság hivatott intézkedni. Az elsöbiroság ítélete a megfelelő indokolásánál fogva az ideiglenes nötartásra nézve a fentebbi értelmezéssel, illetve változtatással volt helybenhagyandó; mert a közös ingatlanok jövedelme a gyermekek tartásdíja fejében engedtetett át a felperesnek, az eme címén levonásba hozott 118 frt 75 kr. kizárólag az ideiglenes nőtartás díjból leszámítható nem volt. A kiskorú gyermekek tartásdíjára vonatkozólag azonban az ítéletet hivatalból kellett megsemmisíteni; mert a kir. járásbíróság az által, hogy a fentebbiek szerint a hatásköréhez nem . tartozó ügyben ítéletet hozott, lényeges az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. b) pontjába ütköző eljárási szabályt sértett meg. A perköltség kölcsönös megszüntetése a per körülményeinél fogva az 1868: LIV. t.-c. 251. §-án alapszik. (47,263/890.) A m. kir. Curia következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy alperes képviselőjének a másodbiróság ítélete a mellékelt kézbesítési ív szerint f. év március 2-án kézbesittetett s hogy alperes felebbezése 838. sz. a. március ll-én, tehát nem a törvényes nyolc napi határidő alatt, hanem kilencedik napon nyújtatott be, alperes felebbezése mint megkésett visszautasittatik s miután e szerint a budapesti kir. itélő tábla Ítélete alperes marasztalására nézve jogerőre emelkedett, felperes által felebbezett részében a kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik és pedig a gyermektartásnak jelen perben való el nem birálhatására és a perköltség megszüntetésére nézve az abban felhozott indokokból, az alsóbiróságok által felperes részére megítélt tartásdíj mennyiségére nézve pedig azért, mert felperes az alperes jövedelmének mennyiségére nézve a per során bizonyítékot fel nem hozott s igy alperes vagyoni állásának, valamint azon körülménynek is figyelembe vételével, hogy a gyermekek tartása is alperest terheli s hogy a per adatai szerint a felek tulajdonát képező közös házban a lakást, illetve annak jövedelmét felperes s a felek gyermekei haszonálvezik, a felperesnek megítélt tartásdíj felemelésére elégséges adat a perben fent nem forog. (4,877/891.) Könyvkivonaton alapuló követelés a könyvvitel helyére nézve illetékes bíróság előtt csak a könyvek bizonyító erejének időtartama, tehát kereskedő ellenében tiz, nem kereskedő ellenében pedig két év alatt perelhető. A pécsi kir. járásbíróság (1894. évi július hó 5-én 13,92l/p. sz. a.): S. M. felperesnek R. F. alperes ellen 171 frt 50 kr. tőke és járulékai iránt indított sommás perében következő végzést hozott: A kir. járásbíróság helyi (alanyi) illetőségét leszállítja. Indokok: Alperes nem vette tagadásba, hogy felperes cége az A. alatti számlába bevezetett tételek kelte idején bejegyezve volt és bár a bejegyzett kereskedő könyvkivonaton alapuló követelését a prts. 35. §-a értelmében a kereskedelmi könyvek vitelének helyére nézve illetékes bíróság előtt perelheti és bár kétségtelen, hogy e kedvezmény az iparost a telepe helyére nézve illetékes bíróságra vonatkozólag megilleti: mégis felperesnek, mint Pécsett a követelés keletkezése idején bejegyzett kereskedőnek e könyvkivonati követelése e kir. járásbíróság előtt nem érvényesíthető. A könyvvitel helyének illetőségét ugyanis a prts. 35. §-a a kereskedelmi könyvek bizonyító erejének időtartamára állapította meg; minthogy pedig ezen időtartam az 1875 : 37. t.-c. 31. §-a által kereskedők ellenében tiz, nem kereskedők ellenében pedig két évre terjesztetett ki: ennélfogva az 1875 : 37. t.-c. életbe lépte óta könyvkivonati követelések 10, illetve 2 év alatt perelhetők azon hely bírósága előtt, hol a könyvek vitetnek. Ámde a kereset alapjául szolgáló A. alatti számla 1882. év január 1-én lön lezárva, felperes pedig 1892. május 30-án, tehát 10 év után indította meg keresetét, igy feltéve, hogy alperes kereskedő, még akkor sem perelhet e bíróság előtt. Tekintve még azt, hogy alperes a kereset szerint is Szigetvárott, tehát nem e bíróság területén lakik, a helyi illetőséget a feleslegessé vált tanuhallgatás mellőzésével annál inkább le kellett szállítani, mert felperes maga sem állítja, hogy a fizetés helyéül Pécs lett kikötve. Felperesnek a perköltségben való marasztalása a prts. 251. §-án alapul. A pécsi kir. itélő tábla (1894. évi október hó 2-án 4703/p. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. itélő tábla az első bíróság végzését az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. A ki véletlenül más dolgának birlalatába jut és azt a tulajdonosnak israzolás nélkül nem adja ki, az csakis ez okból kártérítésre nem kötelezhető. (M. kir. Curia 1894. október 11., 2,780. sz. a.) Kereskedelmi, csőd" és váltó-ügyekben. Tekintve, hogy a szállítmányozó a szállítmányozási ügyletnek teljes végrehajtásával tartozik, a vonatkozó szerződésre nézve teljesítési helyül az árú rendeltetési helye tekintendő. A keresk. törv. 385. és 386. §-ai alapján a szállítmányozó felelős azon kárért, mely az utánvételi összegnek a vasúti közegek által történt hibás kiszámítása folytán merült el. A pécsi kir. járásbíróság (1892. nov. 1. 15,098. sz. a.): Dr. Székely Ede ügyvéd által képviselt M. Sámuel felperesnek Stern Károly ügyvéd által képviselt W. testvérek cég alperes ellen 24 frt 41 kr. és jár. iránt perében következőleg itélt: Felperes keresetével elmozdittatik stb. Indokok: Felperes arra alapítja kárkövetelését, hogy az alperes által szállított árú helytelen összeggel utánvételeztetvén, kénytelen volt ennek helyesbítését távirati úton eszközöltetni; alperes annyira késedelmeskedett azonban, hogy a keresetbe vett összeg erejéig megkárosította felperest. Igaz ugyan, hogy a 2. sz. a. fuvarlevélben a felek által megállapítottnál jóval nagyobb öszszeg utánvételeztetett, ez azonban nem alperesnek, hanem kizárólag a vasúti közegnek helytelen számzása folytán történt, mi kitűnik a fuvarlevélre vezetett jegyzetből, mely szerint a helytelenül számított 101 frt 88 kr. a vasút által tényleg visszarovatoltatott. Minthogy ezek szerint a helytelen utánvételezést nem alperes eszközölte, annál kevésbé, mert az utánvételi összeg helyesbítése iránt felperes előzőleg tartozott volna intézkedni, és csak az esetben érvényesíthette volna utólag kárkövetelését a mulasztást elkövető vasút vagy esetleg alperes ellenében. Felperes ezek szerint nem követelheti költségeinek megtérítését, miért is őt jogtalan keresetével elmozdítani kellett, tekintettel mégis arra, hogy nem tudhatta, ki követte el a hibát a helytelen utánvételezéssel és igy alaptalan perlekedőnek nem tekinthető, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő voit stb. A pécsi kir. itélő tábla (1893. febr. 13. 6,217. sz. a.): az elsöbiroság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi alperest, hogy felperesnek 93 kr. tőkét fizessen meg ; egyebekben helybenhagyja stb. Indokok: Alperes beismeri, hogy a C alatti jegyzéket ő küldötte felperesnek. Ebből a jegyzékből pedig kitűnik, hogy alperes iparszerű szállítmányozó, sőt hogy üzletköre oly nagy, hogy cégvezetőt is tart. Az általa felvállalt szállítmányozás tehát a ker. törv. 259. §-nak 3. pontja értelmében kereskedelmi ügyletet képez. Tekintve már most, hogy a szállítmányozó a szállítmányozási ügyletnek teljes végrehajtásával tartozik, vagyis, hogy kötelezettsége nem árú feladásával, hanem csak rendeltetési helyén való leadásával van teljesítve, nyilvánvaló, hogy az alperes által Pécsig elvállalt szállítmányozás itt volt teljesítendő. Felperesnek tehát a pts 3. §. értelmében jogában áll a szállítmányozásból származott követelését itt érvényesíteni. A kir. járásbíróságnak a birói illetékesség tárgyában hozott végzését tehát helybenhagyni kellett. Áttérve ezek után a per érdemére, a kérdéses szállítmányozás idején érvényben volt magyar vasúti üzletszabályzat 59. §. szerint nyilvánvaló, hogy felperesnek, még mielőtt a fuvarozót a vasúthoz rendelte, tudnia kellett, hogy a vasúti díj kiszámítása és utánvételezése körül hiba követtetett el és ennélfogva a köteles kereskedői gondosság megkövetelte, hogy alperesnek a hiba jóvátétele végett azonnal sürgönyözzön, még mielőtt a fuvarost a vasúthoz küldte. Minthogy azonban maga is beismeri, hogy ezt nem tette, a kárba veszett fuvarbér és napszám okozója maga felperes volt. Annak megtérítését tehát alperestől nem követelheti. Hasonlag nem követelheti az öt órai kocsikéséssel felmerült 1 frt kiadás megtérítését; mert ez is alperesnek későn történt értesítése folytán merült fel. Ellenben a sürgönyzéssel felmerült 93 kr. költséget alperes megtéríteni tartozik; mert a ker. törv. 385. és 386. §. értelmében a szállítmányozó minden kárért felelős; ez a kiadás pedig azért merült fel, mert az utánvételi összeg kiszámítása körül alperes felelősségére hiba követtetett el. A m. kir. Curia (1894. nov. 3. 838. sz. a.): a kir. itélő tábla ítélete, indokainál fogva helybenhagyatik. Az a körülmény, hogy a váltóeljárást szabályozó lg. min. rendelet 4. §-a ellenére kibocsátott sommás végzés többek ellen adatván ki, részben jogerőre emelkedett, annak a kifogásoló féllel szemben való elbírálását nem akadályozza. A nagykanizsai kir. törvényszék (1893. május 4. 2,741. sz. a.): Hoffmann Soma ügyvéd által képviselt W. Jakab felperesnek Dr. Mányoki Gyula ügyvéd által képviselt L. József alperes ellen 200 frt váltóösszeg és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta. Ha alperes leteszi az esküt, hogy az A. alatti váltón előforduló L. József nevet nem ő maga irta alá, annak helyette és nevében való megtételére senkit fel nem hatalmazott, az 1893. március 9-én 1,455. sz. a. hozott sommás végzéssel alperesre vonatkozó része hatályon kivül helyeztetik és felperes ezen alperessel szemben keresetével elutasittatik stb.