A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 51. szám - A birói tévedések reparatiójának kérdése a francia parlament előtt. A Jog eredeti tárcája - A végrehajtási árverés felfüggesztése

370 A JOG. tést (mint a psychikai szabadság egyenes megtámadását); 3. a megtévesztést (mint az intellectuális, az értelmi szabadság magtámadását). Ezeken felül ismerjük a felbujtási, mely mint a hypnotikus suggestio egyik alfaja lenne tekinthető, t. i. az erősebb jellemnek befolyása a gyengébb jellemre, természetesen hypnotismus nélkül. Vizsgálva e kérdést, azon eredményre jutunk, hogy a hypno­tizáló a hypnotizált irányában egyszerre és összesítve gyakorolja, úgy az eröszakot, mert ennek csak oly testi mozgásokat enged meg, melyeket ö akar megtétetni; valamint a meg­félemlítést, mert a hypnosisnak alávetett egyén, a hypnotizáló előtt, mint valamely nálánál felsőbb akarat előtt, meghajolni kény­szeríttetik ; de a megtévesztést is, mert itt is épp úgy, mint a csalásnál, az idegen akarat válik a cselekvés rugójává. Kérdés tehát, hogy ezekkel szemben szükséges-e a B. T. K. novelláris módositása, különösen ha még azt is meggondoljuk, hogy az öntudatlan állapotba való helyezés, vagy ennek tiltott felhasználása, a cselekmények egyes alfajainál a B. T. K. által felemlittetik ? Én azt hiszem, hogy a fentebb jelzettekkel szemben nincsen ok a B. T. K. novelláris módositására, mert bizhatunk a judica­turában, hogy ez adandó concret esetben — támogatva az igazság­ügyi orvosi tanács szakvéleménye által — a hypnotizálással való visszaélés esetén — értve a hypnotizált egyén irányában elkövetett tiltott cselekményeket — az eröszakot, a megfélemlítést, a meg­tévesztést vagy az öntudatlan állapotba helyezést, esetleg mind­annyit fel fogja ismerni és e szerint fog Ítélni. A mi már most azon másik kérdést illeti, mi kézenfekvőleg igen kevés gyakorlati jelentőséggel birhat, melyben t. i. a hypno­tizált egyén felhasználtatik, harmadik egyén sérelmét előidézendő, büntetendő cselekmény elkövetésére : azt hiszem, ily előfordulható esetben a bíróság nem fogja a médiumot, hanem azt, ki a cse­lekményt suggerálta, tettesnek tekinteni, épp úgy, mint azt a gyakorlat a koránál fogva büntetés alá nem vethető gyermek fel­bujtója irányában állandóan és igen helyesen követi. A hypnosis által előidézett egészségháboritások tekintetében is elegendő büntetési tételeket tartalmaz a B. T. K., mert ennek szempontjából közönyös, hogy a betegség vagy halál mily esz­közzel, vagy mily káros hatással idéztetett fel; és poenalisálja nemcsak a szándékos cselekményeket, hanem a gondatlanságot is. A hivatali hatalommal való visszaélés tekintetében pedig a 477. §. elegendő biztosítékot nyújt. Látjuk ezekből, hogy itt nehézségbe nem ütközünk; a nehézség csak a bizonyítás kérdésében rejlik, mi azon­ban az anyagi törvény tétéleitől egész külön területen keresendő. Nem vélek csalódni, hogy a közegészségügyi tanács felszóla­lására éppen ennek tudata szolgált indokul. Már magában annak bizonyítása, hogy valamely cselekményre hypnotizálás szolgált okul, igen ritka esetben fog sikerülni; még ritkábban, ta'án soha sem lesz o b j e c t i v e bizonyítható, hogy valamely testi bánta­lom, vagy egészségháboritás a hypnosis okbeli következményeként állott elő. Én nem olvastam a szerencsétlen S. E. kisasszonyról felvett boncleletet, de azért bízvást vélem megkockáztathatni azt az állítást, miszerint semmi oly tárgyilagos tünet sem volt kimutatható, mely szükségkép a hypnosis következtében beállott­nak lenne veendő. Növeli a bizonyítás nehézségét, hogy a hypnosisra hajlamo­sított egyéneknél rendszerint már fenuállanak azon bántalmak, melyek a hypnosissal való visszaélésnek eredménye gyanánt dő­állani szoktak és ez idézi fel ama circuius vitiosust, melyből a kibontakozás rendszerint lehetetlen. A »p o s t hoc: ergo propter h o c« szolgáltathat nyo­mós gyanuokokat, de bizonyosságot soha, már pedig a vélemé­nyező szakértő és még inkább a biró, a bizonyosságot keresi, véleményét, illetve ítéletét csak ilyenre alapithatja. Ezek szerint tehát a megtorlás igen ritka esetben fog sikerülni. De miután a társadalom ezen divatossá vált veszedelem ellen orvoslást keres, ezt pedig a megtorlás sikeresen nem nyújt­hatja : a megelőzés szüksége áll elő és ezzel a kérdés a szoro­san vett jogi térről az igazgatásira, t. i. a p o 1 i t i a 1 i s térre sik­lik át. A hypnosisra nézve általában ki levén mutatva annak veszé­lyessége, ez a közegészség érdekében poenalisálandó és mert nulla poena sine lege, mielőbb meghozandó a 1 e x. A K. B. T. K. IX. fejezetében egy oly tételt sem találunk, mely a leg­tágabb analógia mellett is, a hypnosisra alkalmazható volna; és így még csak az dönteudő el, vájjon a büntető-törvénykönyvek novelláris módositása alkalmából legyen-e a K. B. T. K. póto­landó, vagy pedig kormányrendelettel legyen a hypnosisnak a laikus egyének által való gyakorlata büntetés terhe alatt el­tiltandó ? E kérdés kiválóan gyakorlati. A K. B. T. K. 16. §-ának értelme szerint a ministeri rendeletben poenalisált kihágások bün­tetésének maximuma 15 napi elzárás és 100 frt pénzbüntetés, mely be nem hajthatás esetében a 22. §. alapján még 10 napi elzárásra átváltoztatható. Szabad országban nem kell sietni a büntető szabályok sza­porításával. Azt belátjuk, hogy teljesen indokolt a közegészségügyi tanács indítványa. Láttuk, hogy concret vád esetében — ha a bizonyítás sikerül — a B. T. K. vonatkozó tételei elegendő meg­torlást nyújtanak; a megelőzés szempontjából egyelőre elégedjünk meg a ministeri rendelettel kiszabható büntetés maxi­mumával ; ha ez a gyakorlatbau elégtelennek fogna bizonyulni, még mindig ráérünk a törvényhozáshoz fordulni magasabb büntetésért. A ministeri rendelet meghozatala pedig már azért is inkább aján­landó, mert ez nem levén a törvény megalkotásával járó hossza­dalmas procedúrától feltételezve, azonnal meghozható, már pedig itt is áll, hogy bis dat, qui cito dat! A végrehajtási árverés felfüggesztése. Irta : Dr. IMLING KONRÁD, curiai biró Budapest. Az 1881: LX. t.-c. 171. §-a szerint a végrehajtató az ingat­lanra elrendelt árverés felfüggesztését a kikiáltási ár fokozatos lejebbszállitása közben kívánhatja, »de csak addig, a mig az ár­verelők valamelyike Ígéretet nem tett«. A törvény e szavaiban a végrehajtást szenvedő, a végre­hajtató és a többi jelzálogos hitelezők jogait mélyen sértő és a TÁRCA. A birói tévedések reparatiójának kérdése a francia parlament előtt. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta: Dr. DOLESCHAL ALFRÉD Budapest. A francia törvényhozás közel egy évtized óta a bűnvádi eljárás legkirívóbb hiányainak pótlásán fáradozik és a korszakot lüktető szabadelvüségének tagadhatatlan bizonyítékát adta, midőn első sorban azon kérdések modern szabályozását tűzte ki fel­adataként, a melyek a büntető jogszolgáltatás gyakorlása közben az állampolgárok jogait legközelebbről érintik. Ezen kérdések a perújítás feltételeinek olyaténképen megállapítása, hogy a lehetőség határai között korlátlan alkalom nyíljék igaztalan elitéltetés követ­kezményeinek elhárítására és a büntetőjogi repressiónak lehető jóvátétele mindazokban az esetekben, midőn ama kényszer alkal­mazása olyan egyént ért, a ki arra magatartásával reá nem szol­gált. A Code d'instruction criminelle-nek a perújításra vonatkozó eredeti rendelkezései már az 1867. évi június 29-ki törvénynyel lettek lényegesen megjavítva, az ártatlanul elitéltek és letartózta­tottak kártalanításának kérdése azonban actualitásra csak 1886-ban tett szert; midőn egy concret eset alkalmából a közvélemény ily tárgyú törvényhozási gondoskodást mind hangosabban sürgetett. Azóta a két kérdés együttesen foglalkoztatja a parlamentet és miután előbb a képviselőház saját kezdeményezéséből, majd egy kormányjavaslat alapul vételével a Senatus is behatóan tárgyalta a bűnvádi perrendtartás részbeni megváltoztatására, illetve kiegé­szítésére vonatkozó anyagot, most már biztató a kilátás, hogy Franciaország rövidre azon államok közé fog sorakozni, melyek a birói tévedések reparatiójának elvét egész terjedelmében tör­vénybe iktatták. Nagy szolgálatot tett az ügy érdekében a bécsi egyetemnek volt tanára s jelenleg Párisban juris consultorkent működő hazánkfia, dr. M a y e r Salamon azon vitáknak közzététele által, melyek a francia képviselőházban és a Senatusban a revisio és a birói tévedések áldozatainak kártalanítása tárgyában folytak (La question des procés criminels et correctionnels et des indem­nités á accorder aux victimes des erreurs judiciaires devant la chambre et le sénat, par S. Mayer. Paris 1894). A közlemény értékét és hasznavehetőségét lényegesen emeli, hogy szerzője eredeti szövegben a különböző törvényhozási javaslatokat tárgya­lásuk sorrendjében ismerteti és könyvének második részében saját kritikai megjegyzéseit tárgyalja. Reánk nézve, kik büntető perrendtartásunk megalkotásának küszöbén állunk, fokozott jelen­tőséggel bir, ha egyik másik kérdésre vonatkozólag hova tovább tisztult eszmecsere tárul fel elénk. A terjedelmes mű részletes ismertetése nem lehet tárcacikkünk feladata; csak egynéhány kidomborodó mozzanatra kívánom a szakköröknek figyelmét felhívni. A parliamenti tanácskozásoknak alapjául három javaslat szolgált, t. i. a képviselőház bizottságának, a kormánynak és a senatus bizottságának javaslata, melyeknek alapul vételével jött létre az a törvénytervezet, mely a senatus által újólagos tárgyalás végett a képviselőháznak megküldetett. A javaslatok négy kérdést szabályoznak. A revisio eseteinek és az arra vonatkozó kereseti jog megállapítását, a büntetőjogi repressiónak ártatlanul alávetett egyének kártalanítását és az ezen kérdésekben követendő eljárást. A perújítás eseteinek megállapítása tekintetében mind a négy javaslat a jelen állapoton annyiban változtat, hogy perújításnak — kizárólag az igazságügyminister fellépése folytán — akkor is engednek helyet, ha az elitélés után új ténykörülmény merült fel. A .:ode d'instruction szerint a revisio csak akkor engedtetik meg, ha emberölésért történt elitélés esetében valószinűsittetik a vélt áldozatnak életben léte, ha két egymásnak ellentmondó ítélettel ugyanabban a bűncselekményben két különböző egyén lett vétkesnek mondva, vagy ha a büntető ítélet hamis tanúval­lomás alapján lett meghozva. A javaslatok által tervezett negye­dik eset részleteiben azonban már lényeges eltérések mutatkoznak, mert a mig a képviselőház által elfogadott szöveg szerint általá­ban új ténykörülmény alapján lehet perújítást kérni, tekintet nélkül, hogy ezen ténykörülmény az elitélés előtt ismeretlen volt-e vagy sem és elegendő, ha általa az elitéltnek nem vétkes­sége valószinűsittetik, addig a többi három javaslat egyetért

Next

/
Thumbnails
Contents