A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 51. szám - A birói tévedések reparatiójának kérdése a francia parlament előtt. A Jog eredeti tárcája - A végrehajtási árverés felfüggesztése

370 A JOG. tést (mint a psychikai szabadság egyenes megtámadását); 3. a megtévesztést (mint az intellectuális, az értelmi szabadság magtámadását). Ezeken felül ismerjük a felbujtási, mely mint a hypnotikus suggestio egyik alfaja lenne tekinthető, t. i. az erősebb jellemnek befolyása a gyengébb jellemre, természetesen hypnotismus nélkül. Vizsgálva e kérdést, azon eredményre jutunk, hogy a hypnotizáló a hypnotizált irányában egyszerre és összesítve gyakorolja, úgy az eröszakot, mert ennek csak oly testi mozgásokat enged meg, melyeket ö akar megtétetni; valamint a megfélemlítést, mert a hypnosisnak alávetett egyén, a hypnotizáló előtt, mint valamely nálánál felsőbb akarat előtt, meghajolni kényszeríttetik ; de a megtévesztést is, mert itt is épp úgy, mint a csalásnál, az idegen akarat válik a cselekvés rugójává. Kérdés tehát, hogy ezekkel szemben szükséges-e a B. T. K. novelláris módositása, különösen ha még azt is meggondoljuk, hogy az öntudatlan állapotba való helyezés, vagy ennek tiltott felhasználása, a cselekmények egyes alfajainál a B. T. K. által felemlittetik ? Én azt hiszem, hogy a fentebb jelzettekkel szemben nincsen ok a B. T. K. novelláris módositására, mert bizhatunk a judicaturában, hogy ez adandó concret esetben — támogatva az igazságügyi orvosi tanács szakvéleménye által — a hypnotizálással való visszaélés esetén — értve a hypnotizált egyén irányában elkövetett tiltott cselekményeket — az eröszakot, a megfélemlítést, a megtévesztést vagy az öntudatlan állapotba helyezést, esetleg mindannyit fel fogja ismerni és e szerint fog Ítélni. A mi már most azon másik kérdést illeti, mi kézenfekvőleg igen kevés gyakorlati jelentőséggel birhat, melyben t. i. a hypnotizált egyén felhasználtatik, harmadik egyén sérelmét előidézendő, büntetendő cselekmény elkövetésére : azt hiszem, ily előfordulható esetben a bíróság nem fogja a médiumot, hanem azt, ki a cselekményt suggerálta, tettesnek tekinteni, épp úgy, mint azt a gyakorlat a koránál fogva büntetés alá nem vethető gyermek felbujtója irányában állandóan és igen helyesen követi. A hypnosis által előidézett egészségháboritások tekintetében is elegendő büntetési tételeket tartalmaz a B. T. K., mert ennek szempontjából közönyös, hogy a betegség vagy halál mily eszközzel, vagy mily káros hatással idéztetett fel; és poenalisálja nemcsak a szándékos cselekményeket, hanem a gondatlanságot is. A hivatali hatalommal való visszaélés tekintetében pedig a 477. §. elegendő biztosítékot nyújt. Látjuk ezekből, hogy itt nehézségbe nem ütközünk; a nehézség csak a bizonyítás kérdésében rejlik, mi azonban az anyagi törvény tétéleitől egész külön területen keresendő. Nem vélek csalódni, hogy a közegészségügyi tanács felszólalására éppen ennek tudata szolgált indokul. Már magában annak bizonyítása, hogy valamely cselekményre hypnotizálás szolgált okul, igen ritka esetben fog sikerülni; még ritkábban, ta'án soha sem lesz o b j e c t i v e bizonyítható, hogy valamely testi bántalom, vagy egészségháboritás a hypnosis okbeli következményeként állott elő. Én nem olvastam a szerencsétlen S. E. kisasszonyról felvett boncleletet, de azért bízvást vélem megkockáztathatni azt az állítást, miszerint semmi oly tárgyilagos tünet sem volt kimutatható, mely szükségkép a hypnosis következtében beállottnak lenne veendő. Növeli a bizonyítás nehézségét, hogy a hypnosisra hajlamosított egyéneknél rendszerint már fenuállanak azon bántalmak, melyek a hypnosissal való visszaélésnek eredménye gyanánt dőállani szoktak és ez idézi fel ama circuius vitiosust, melyből a kibontakozás rendszerint lehetetlen. A »p o s t hoc: ergo propter h o c« szolgáltathat nyomós gyanuokokat, de bizonyosságot soha, már pedig a véleményező szakértő és még inkább a biró, a bizonyosságot keresi, véleményét, illetve ítéletét csak ilyenre alapithatja. Ezek szerint tehát a megtorlás igen ritka esetben fog sikerülni. De miután a társadalom ezen divatossá vált veszedelem ellen orvoslást keres, ezt pedig a megtorlás sikeresen nem nyújthatja : a megelőzés szüksége áll elő és ezzel a kérdés a szorosan vett jogi térről az igazgatásira, t. i. a p o 1 i t i a 1 i s térre siklik át. A hypnosisra nézve általában ki levén mutatva annak veszélyessége, ez a közegészség érdekében poenalisálandó és mert nulla poena sine lege, mielőbb meghozandó a 1 e x. A K. B. T. K. IX. fejezetében egy oly tételt sem találunk, mely a legtágabb analógia mellett is, a hypnosisra alkalmazható volna; és így még csak az dönteudő el, vájjon a büntető-törvénykönyvek novelláris módositása alkalmából legyen-e a K. B. T. K. pótolandó, vagy pedig kormányrendelettel legyen a hypnosisnak a laikus egyének által való gyakorlata büntetés terhe alatt eltiltandó ? E kérdés kiválóan gyakorlati. A K. B. T. K. 16. §-ának értelme szerint a ministeri rendeletben poenalisált kihágások büntetésének maximuma 15 napi elzárás és 100 frt pénzbüntetés, mely be nem hajthatás esetében a 22. §. alapján még 10 napi elzárásra átváltoztatható. Szabad országban nem kell sietni a büntető szabályok szaporításával. Azt belátjuk, hogy teljesen indokolt a közegészségügyi tanács indítványa. Láttuk, hogy concret vád esetében — ha a bizonyítás sikerül — a B. T. K. vonatkozó tételei elegendő megtorlást nyújtanak; a megelőzés szempontjából egyelőre elégedjünk meg a ministeri rendelettel kiszabható büntetés maximumával ; ha ez a gyakorlatbau elégtelennek fogna bizonyulni, még mindig ráérünk a törvényhozáshoz fordulni magasabb büntetésért. A ministeri rendelet meghozatala pedig már azért is inkább ajánlandó, mert ez nem levén a törvény megalkotásával járó hosszadalmas procedúrától feltételezve, azonnal meghozható, már pedig itt is áll, hogy bis dat, qui cito dat! A végrehajtási árverés felfüggesztése. Irta : Dr. IMLING KONRÁD, curiai biró Budapest. Az 1881: LX. t.-c. 171. §-a szerint a végrehajtató az ingatlanra elrendelt árverés felfüggesztését a kikiáltási ár fokozatos lejebbszállitása közben kívánhatja, »de csak addig, a mig az árverelők valamelyike Ígéretet nem tett«. A törvény e szavaiban a végrehajtást szenvedő, a végrehajtató és a többi jelzálogos hitelezők jogait mélyen sértő és a TÁRCA. A birói tévedések reparatiójának kérdése a francia parlament előtt. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta: Dr. DOLESCHAL ALFRÉD Budapest. A francia törvényhozás közel egy évtized óta a bűnvádi eljárás legkirívóbb hiányainak pótlásán fáradozik és a korszakot lüktető szabadelvüségének tagadhatatlan bizonyítékát adta, midőn első sorban azon kérdések modern szabályozását tűzte ki feladataként, a melyek a büntető jogszolgáltatás gyakorlása közben az állampolgárok jogait legközelebbről érintik. Ezen kérdések a perújítás feltételeinek olyaténképen megállapítása, hogy a lehetőség határai között korlátlan alkalom nyíljék igaztalan elitéltetés következményeinek elhárítására és a büntetőjogi repressiónak lehető jóvátétele mindazokban az esetekben, midőn ama kényszer alkalmazása olyan egyént ért, a ki arra magatartásával reá nem szolgált. A Code d'instruction criminelle-nek a perújításra vonatkozó eredeti rendelkezései már az 1867. évi június 29-ki törvénynyel lettek lényegesen megjavítva, az ártatlanul elitéltek és letartóztatottak kártalanításának kérdése azonban actualitásra csak 1886-ban tett szert; midőn egy concret eset alkalmából a közvélemény ily tárgyú törvényhozási gondoskodást mind hangosabban sürgetett. Azóta a két kérdés együttesen foglalkoztatja a parlamentet és miután előbb a képviselőház saját kezdeményezéséből, majd egy kormányjavaslat alapul vételével a Senatus is behatóan tárgyalta a bűnvádi perrendtartás részbeni megváltoztatására, illetve kiegészítésére vonatkozó anyagot, most már biztató a kilátás, hogy Franciaország rövidre azon államok közé fog sorakozni, melyek a birói tévedések reparatiójának elvét egész terjedelmében törvénybe iktatták. Nagy szolgálatot tett az ügy érdekében a bécsi egyetemnek volt tanára s jelenleg Párisban juris consultorkent működő hazánkfia, dr. M a y e r Salamon azon vitáknak közzététele által, melyek a francia képviselőházban és a Senatusban a revisio és a birói tévedések áldozatainak kártalanítása tárgyában folytak (La question des procés criminels et correctionnels et des indemnités á accorder aux victimes des erreurs judiciaires devant la chambre et le sénat, par S. Mayer. Paris 1894). A közlemény értékét és hasznavehetőségét lényegesen emeli, hogy szerzője eredeti szövegben a különböző törvényhozási javaslatokat tárgyalásuk sorrendjében ismerteti és könyvének második részében saját kritikai megjegyzéseit tárgyalja. Reánk nézve, kik büntető perrendtartásunk megalkotásának küszöbén állunk, fokozott jelentőséggel bir, ha egyik másik kérdésre vonatkozólag hova tovább tisztult eszmecsere tárul fel elénk. A terjedelmes mű részletes ismertetése nem lehet tárcacikkünk feladata; csak egynéhány kidomborodó mozzanatra kívánom a szakköröknek figyelmét felhívni. A parliamenti tanácskozásoknak alapjául három javaslat szolgált, t. i. a képviselőház bizottságának, a kormánynak és a senatus bizottságának javaslata, melyeknek alapul vételével jött létre az a törvénytervezet, mely a senatus által újólagos tárgyalás végett a képviselőháznak megküldetett. A javaslatok négy kérdést szabályoznak. A revisio eseteinek és az arra vonatkozó kereseti jog megállapítását, a büntetőjogi repressiónak ártatlanul alávetett egyének kártalanítását és az ezen kérdésekben követendő eljárást. A perújítás eseteinek megállapítása tekintetében mind a négy javaslat a jelen állapoton annyiban változtat, hogy perújításnak — kizárólag az igazságügyminister fellépése folytán — akkor is engednek helyet, ha az elitélés után új ténykörülmény merült fel. A .:ode d'instruction szerint a revisio csak akkor engedtetik meg, ha emberölésért történt elitélés esetében valószinűsittetik a vélt áldozatnak életben léte, ha két egymásnak ellentmondó ítélettel ugyanabban a bűncselekményben két különböző egyén lett vétkesnek mondva, vagy ha a büntető ítélet hamis tanúvallomás alapján lett meghozva. A javaslatok által tervezett negyedik eset részleteiben azonban már lényeges eltérések mutatkoznak, mert a mig a képviselőház által elfogadott szöveg szerint általában új ténykörülmény alapján lehet perújítást kérni, tekintet nélkül, hogy ezen ténykörülmény az elitélés előtt ismeretlen volt-e vagy sem és elegendő, ha általa az elitéltnek nem vétkessége valószinűsittetik, addig a többi három javaslat egyetért