A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 49. szám - A fizetési meghagyást törvény magyarázatához

A JOG. ?59 életbe. Nevezetesen meggyőződést akar magának szerezni arról, vájjon a gyakorlati élet nem mutatja-e azt, hogy a bíróságok ügymenete az új eljárás következtében a már tett intézkedéseken kivúl újabb intézkedéseket is igényel ? E végből a miniszter mindenekelőtt a budapesti törvényszékhez tartozó járásbíróságok ügymenetének megszemlélését rendelte el s azzal a minisztérium codificáló osztályába beosztott L á nty i Bertalan kir. táblai birót bizta meg, a ki mellé dr. Fodor Ármin, szintén oda beosztott törvényszéki biró rendeltetett ki segédkezés céljából. Mint halljuk, az igazságügymiuiszter, hogy az új eljárás eredményét biztosítsa (mivel kétségtelen, hogy a járásbíróságok munkáját az igen jelen­tékenyen megszaporította), ezentúl egyáltalán nem fog a kir. táblák mellé jegyzők gyanánt albirákat beosztani, sőt még az eddig beosztottakat is áthelyezi a járásbíróságokhoz. Nyilt kérdések és feleletek. fizetési meghagyást törvény magyarázatához. A fizetési meghagyásokról szóló törvény 18. §-ban foglalt azon korlátozás, hogy »a 10. §. alapján elrendelt végrehajtás foga­natosítása csak a követelés biztosításáig terjedhet«, magyarázatát a 12. §-ban találja, mely szerint »az ellentmondás a 10. §ban említett 15 nap eltelte után is előterjeszthető, mindaddig, mig a fizetési meghagyás alapján kielégítési végrehajtást rendelő végzés­nek az adós részére történt kézbesítésétől számított 30 nap el nem telt.* Az ezen záros határidőn belül tett ellentmondás ugyanis a fizetési meghagyás végrehajthatóságát megszünteti, a követelés érvényesítését a sommás eljárás alá tereli s birói Ítélettel való eldöntést von maga után. Tehát mindaddig, mig ezen záros határ­idő el nem telt, voltaképeni kielégítési végrehajtás el nem ren­delhető. Az ezen első stádiumban — a záros határidő eltelte előtt — kibocsájiott végrehajtást elrendelő végzés voltaképen tehát nem is kielégítési, hanem biztosítási végrehajtást elrendelő végzés; mely a végrehajtási törvény vonatkozó szakaszai szerint ibgana'osittatik, vagyis az ingókra nézve foglalás és becslés által, az ingatlanra nézve pedig a végrehajtási zálogjog előjegyzése által. S csak ha a fentebbi záros határidő alatt ellentmondás elő nem terjesztetett, vagy »ha a bíróság az ellentmondás következ­tében megtartott tárgyalás alapján végrehajtható marasztaló Ítéle­tet hozott«, következik be a második stádium, a tulajdonképeni kielégítési végrehajtás stádiuma; midőn »a bíróság hivatalból kimondja, — tehát ujabb kérelmezés nem szükséges — hogy a kielégítési végrehajtás a fentebbi korlátozás nélkül folytataudó«, azaz most már az árverés is elrendelhető, foganatosítható stb. A mi pedig azon kérdést illeti, hogy vájjon egy-e a végre­hajtást elrendelő és foganatosító bíróság, eltekintve attól, hogy a 15. §. a végrehajtásra vonatkozó általános szabályokat teszi köte­lezőkké, már az a körülmény is, hogy a 12. §. szerint »a 30 napi határidő alatt az ellentmondás a végrehajtás foganatosítására megkeresett biróságnál is előterjeszthető« s alább a 13. §. 2. be­kezdésében : » ! a bíróság hivatalból kimondja, hogy a kielégítési végrehajtás a fentebbi korlátozás nélkül folytatandó s e végből .... a végrehajtást foganatosító bíróságot megkeresi«, tehát általában végrehajtást foganatosító bíróságról szól, nem hagyhat kétséget maga után, hogy a végrehajtási törvény vonat­kozó szakaszai által előirt esetekben más itt is a végrehajtást elrendelő s más az azt foganatosító bíróság. Bálint Zsigmond, Budapesten. Irodalom. »A perjog általános alapelvei« című munkára, mely körülbelül 15 nyomtatott ívet fog kitenni, hirdet dr. H o r á n s z k y Béla, a győri királyi tábla tanácsjegyzöje, albiró előfize­tést. Munkájának célja a polgári peres eljárásnak alapelveit és azoknak gyakorlati alkalmazását röviden feltüntetni és ekkép azokkal, kiket elfoglaltságuk vagy idegen nyelvekben való járat­lanságuk az eredeti források tanulmányozásában gátol, az európai nagyobb államok polgári perrendjeit főbb vonásokban megismer­tetni. Munkáját akkép osztotta be, hogy a perjogi elvek és azok körül képződő elméletek ismertetése után az egyes államok per­rendjeinek erre vonatkozó intézkedéseit közli. Reánk vonatko­zólag a Plósz Sándor igazságügyi államtitkár által készített és 1893. évben közétett perrendtartási törvényjavaslatnak tervezetét, Ausztriára vonatkozólag pedig a már parlamenti bizott-'ági tár­gyalás alatt lévő perrendtartási törvényjavaslatot ismerteti. A munka 1895. március hó 1-én fog megjelenni, előfizetési díja 2 frt, leg­később 1895. évi január hó 15-éig beküldendő a szerzőhöz. Elő­fizetési cím : Dr. Horánszky Béla, Győr. Röpirat az új bélj egtörvényrőí cím alatt dr. Hajdú Dezső tollából akiuális füzet látott napvilágot az Athenaeum kiadá­sában. Az új sommás eljárással egyidejűleg életbeléptetett új bélyegtörvény beható kritikai ismertetésén kivül tartalmaza a füzet a reform következtében szükségessé vált új bélyegilletéki táblázatokat úgy a határozatok, mint a felebbezésekre vonat­kozólag, A reform által felidézett irodalmi munkásság alig hozott praktikusabb, hasznavehetőbb müvet a felszínre, a melynek égető szükségét jogászkörökben mindenfelé hangoztatták. A röpirat a törvény intézkedéseit összeszedi, csoportokban magyarázza, min­denütt kifejtvén a régi és új bélyegtörvény megfelelő intézke­dései közötti különbséget, kiemeli egyszersmind az újnak cél­szerűségét, illetve hátrányait. Az érdekelt köröknek nagy szolgá­latára lesz ez a hézagpótló röpirat, mely az Athenaeumnál valamint bármely hazai könyvkereskedésben 40 krért kapható. Új szövetkezeti törvény. Az igazságügyministeriumban uralkodó rendkívüli codificatorius tevékenység egy ujabb gyümölcsöt érlelt. Alig jelent meg a biztosítási magánvállalatokról szóló törvény­javaslat, már egy ujabb nagyfontosságú törvényjavaslat elkészül­tét jelenthetjük. Ez a szövetkezete krölszólótörvén y­ja vaslat, melyet dr. Nagy Ferenc egyet, tanár általános és részletes indokolással ellátva az igazságügyminister megbízásából készített. A kitűnő szerző bizonyára egész tudását fordította e muukára. Visszafogunk még rá térni. Vegyesek. Egy kis birói szeszély. Az V. ker. járásbíróságnál működő egyik albiró urnák az a látszólag jámbor, de a peresfelekre nézve kellemetlen szeszélye van, hogy az u. n. makacssági ítéletek hoza­talánál a felperestől az árúvásárlást részletező számla becsatolását követeli. Neki nem elégséges a kereset azon általános kitétele, hogy : »N. N. tartozik meg- és átvett árúk vételára fejében« ennyi meg ennyi forint és krajcárral és nem imponál az 1893. évi XVTIJ. t.-c. 50. §-ának azon intézkedése, hogy: »a határozat­hozatalnál az alperes elmaradása esetében a felperes szóbeli tényállításai, a mennyiben azok alperessel a keresetben közölve voltak és felperes egyéb előadásai által le nem rontatnak, valók­nak tartandók«; azt is kell tudnia, miféle és mily mennyiségű árúkért jár a kereseti összeg. Ha tehát a keresethez számla nem volt csatolva, a felperest, illetve ügyvédjét egyszerűen hazaküldi a számláért s a makacssági Ítéletet csak annak elhozása után hozza meg. Nem tennők szóvá az illető biró ur ezen indokolatlan kíváncsiságát és az eljárásban rejlő secaturát, ha annak alkalom­adtán súlyos következményei nem lehetnének és az illető birónak a törvényben való járatlanságát nem documentálná. Ugyanis az új sommás törvény 50. §-a világosan azt mondja, hogy az egyedül megjeleiiő felperes állításai csak az esetben tartandók valóknak, ha alperessel közölve voltak, viszont tehát az új állitások valók­nak nem tarthatók s az ilyen új számla alapján hozott makacs­sági Ítélet ellen az alperes a legsikeresebb felebbezéssel élhet. De sőt ebből az is következik, hogy az alperessel nem közölt állítás, mely a követelés részletezésében rejlik, az alperessel előbb közlendő, tehát a tárgyalás az 54. §. 4. pontja alapján hivatalból elhalasztandó. Arról nem is szólunk, hogy a felperes esetleg hamis számlát csatolhat be, az Ítélet jogerőssé válik s azután a valódi számlát perli, mely újabb perben sem a res judicata, sem egyéb érdsmi kifogás nem lesz emelhető, hanem az adós fizethet másodszor és megújíthatja az első pert, kiszolgáltatván magát a rosszhiszemű felperes önkényének. Az illető biró ur — remélhetőleg — nem veszi rossz néven ezt a szerény felvilágosítást és jövőre engedni fog a saját külön perjogi elveiből! Dr. b. s. Hogy értik nálunk a védelem szabadságát. Ezen cím alatt egy hoszú közleményt olvasunk a »Debreceni kir. táblai érte­sítőben*, melyben dr. Kardos Samu debreceni védőügyvéd elpanaszolja, hogy védencét Lévi Mátyást Harsányi Gusztáv vizs­gálóbíró vizsgálati fogságba helyezte. L. Mátyás ezen határozat ellen a törvényszékhez szóbeli feljebbezést jelentett be és mikor a kir. törvényszék a vizsgálóbíró határozatát — a vizsgálat sike­rére való tekintetből — helybenhagyta, további felebbezéssel élt a kir. táblára, meghagyván dr. Kardosnak mint védőjének, hogy őt keresse fel s vele a felebbezés mikénti elkészítése tárgyában személyesen értekezzék. Másnap vagyis november 4-én dr. Kardos jelentkezett H. Gusztáv vizsgáló - biró előtt és felkérte, engedné meg, miszerint védencével L. Mátyással az ő jelenlétében a feleb­bezési jogorvoslat tárgyában értekezhessék. A vizsgálóbíró ezt azonban kereken s azon egyszerű indokolással, hogy a vizsgálat sikere szempontjából nem teheti, megtagadta. Ekkor, helyesebben másnap dr. Kardos a kir. ügyészséghez fordult. A kir. ügyész dr. Kardost kérelmével szintén elutasította, indokul azt hozván fel, hogy jelen esetben a személyes érintkezésre nézve a kir. ügyész és vizsgáló biró között az egyetértés létre nem jött. Dr. Kardos most a debreceni főügyészhez fordult panaszával. Cserna Vince főügyész másnap utasította a kir. ügyészt, a mennyiben L. Má­tyás a vizsgáló biró előtt kijelentette, hogy a letartóztatási hatá­rozat eUeni folyamodványát dr. Kardos Samu ügyvéd által kívánja szerkesztetni: engedje meg, hogy dr. Kardos Samu L. Mátyással értekezhessék. A kir. főügyész rendeletét magában foglaló kir. ügyészi leirattal kezében másnap vagyis 8-án délélőtt 10 órakor ismételten jelentkezett H. Gusztáv vizsgáló biró előtt és felmutat­ván előtte a rendelet eredetijét, ismételten felkérte, hogy engedné meg, miszerint védencével az ő, vagy más birói tag jejenlétébeu a felebbezési jogorvoslat tárgyában értekezhessék. O azonban most is megtagadta a kérelem teljesítését azon indokolással, hogy neki sem a kir. ügyész, sem a főügyész nem parancsol; rá nézve annak rendelete nem kötelező. Erre Kardos azt követelte,.hogy eme határozatát adná ki neki írásban, mire H. Gusztáv vizsgáló biró kijelentette, hogy Írásbeli határozatot csak írásbeli kérelemre

Next

/
Thumbnails
Contents