A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 49. szám - A sommás eljárási törvény 2. §-a - A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban

356 A JOG. valami nagyon érdekében az, hogy az ö csatlakozása ne álljon függőségi viszonyban a felebbezéstő], illetve, hogy ez önálló felebbezésnek tekintessék, mert bizony a megelégedett fél legfeljebb a felebbezés megtorlásaként fogja csatlakozását előterjeszteni s érdekei mit sem szenvednek az által, ha például a felebbezés visszautasittatik s ennélfogva csatlakozási kérelme eo ipso megszűnik, hisz a 150. §. szerint költségei ugy is megtérülnek, az Ítélettel pedig már azelőtt meg volt elégedve! Gyakorlatilag sem fog oly elhárithatlan akadályokba illetve nehézségekbe ütközni az, ha a »felebbezési határidö« alat"-, csakugyan felebbezési határidőt értünk s nem az idézési időköz első felét. Más kérdés az, hogy lesz-e ezen »önálló felebbezésnek tekintendő csatlakozásinak gyakorlati haszna? Van-e arra szükség, hogy az önálló jogorvoslatok száma egygyel szaporittassék ? A csatlakozás e neme úgy is csak címzés tekintetében különbőzhetik a felebbezéstől, lényeges kellékei tekintetében a csatlakozás mint önálló felebbezésre nézve is irányadóknak kell lenni a 132. S-beli 1., 2., 3. alatti határozatoknak! A gyakorlat szemben fogja magát találni e kérdésekkel is, s akkor megjő e kérdésekre a felelet. Oláh István, Nagy-Mihály. < II. Midőn a fenti cím alatt dr. P 1 o p u György törvsz. biró ur által e lap. 43. számában közzétett fejtegetéseket olvastam, az első percben azon gondolatom támadott, hogy a cikkiró ur által kifejtettek tévesek, a törvényhozó intentiójának meg nem felelőek és hogy a mint Vasdényey Géza kir. törvsz. elnök ur a 44. számban megjelent cikkében mondja, nem szabad a törvény 147. §-ának rendelkezését világos értelme dacára odamagyarázui, hogy minden csatlakozás, mely az idézési időköz elő felében előterjesztetett, önálló felebbezés erejével birna. Ily értelemben fejtegetendő a kérdést, már kezembe is vettem a tollat, midőn a R a g á 1 y i kézikönyvében szemembe ötlött a 147. §. második bekezdésében a 136. §-ra történt hivatkozás (»Ha a csatlakozást a felebbezési határidő alatt a bíróságnak bejelentették (136. §.), az önálló felebbezésnek tekintendő.«) Kerestem, mi vonatkozása lehet a kérdésre a 136. §-nak és ugy találtam, hogy semmi. Utánna néztem még a L a m p e 1-féle törvénykiadásban is, hogy vájjon nem nyomdai hiba-e a 136. §-ra hivatkozás, de azt ott is megtaláltam. Ily körülmények között nem tudtam a dolognak más magyarázatot adni, mint azt, hogy a 147. §. megmaradott azon eredeti szövegezésben, a melylyel a javaslatba felvéve volt s megmaradott benne változatlanul a hivatkozás is, dacára annak, hogy a szakaszok a törvényben új számozást nyertek. Elővettem tehát a javaslatot s abban szintén megtaláltam a 136. §-ra hivatkozást s megtaláltam 136-ik szám alatt azon szakaszt, a mely a törvényben 141. szám alatt szerepel. Ebből világos lett előttem, hogy dr. Plopu Gy. urnák igaza van, a törvényhozó helytelenül használta a felebbezési határidő kifejezést, mert a javaslat 136. §. és a törvény 141. §-ában az idézési határidő első felére gondolt. Ezen meggyőződésem még inkább megerősödött akkor, a mikor elolvastam a 147. §. (jav. 142. §.) indokolását. Az indokolás ugyanis, miután kifejtette, hogy a csatlakozás megengedése következtében sok olyan Ítélet fog jogerőre emelkedni, a mely különben mindkét részről megfelebbeztetnék, igy folytatja : igazságos és méltányos is, hogy a fél, ki abban a feltevésben nem felebbezett, hogy az által az ítélet jogerőre emelkedését előmozdítja, megtámadási jogától meg ne fosztassék, midőn feltevése nem következett be. A csatlakozás megengedése nem is ellenkezik azzal a szempont következményével, a mely miatt a törvény a felebbezés megindítását egy záros határidőhöz köti. A záros határidő célját, hogy t. i. az Ítélet jogérvényessége határozott időponton túl ne maradjon bizonytalan, az ellenfél felebbezést már ugy is meghiúsította. De a csatlakozás a materialis igazság kiderítését is elősegíti stb. stb.« Világos, legalább előttem, az indokolás most idézett részéből, hogy a törvényhozót a csatlakozás intézményének megalkotásánál is ugyanazon szempont vezérelte, a mi az egész törvényen átvonul, hogy t. i. az igazságszolgáltatás célja a valódi igazság s nem a formális jogszolgáltatás. Az indokolás fenti szavaiból kitetszik azon gondolat, hogy a revisio az anyagi igazság érdekében tulajdonképen mindig megengedhető volna s csak a jogpolitikai szempontok teszik szükségessé, hogy az egyes jogviszonyok jogerejű eldöntése ad infinitum kétségessé ne tétessék s csak ezen célból köttetik a felebbezés megengedhetősége záros határidőhöz. Ám ha már az ellenfél felebbezése a célt meghiúsította, ha már a bizonytalanság az óhajtott rövid idő alatt nem vált bizonyossá, nincs semmi ok arra, — halad tovább az indokolás eszmemenete, — hogy az anyagi igazság és pedig a teljes igazság kiderítésének és kiszolgáltatásánakutját az ez iránti kérelemnek a kitűzött záros határidőben be nem nyújtása okából eljárjuk. Ámde ha a 15 napi határidő lejárta után, de az idézési határidő első felében benyújtott csatlakozást önálló felebbezésnek el nem fogadjuk, bizony nagyon sok esetben meg fog történni az, hogy a felebbező az előkészítő iratból meggyőződve, miszerint az ügy a másodbiróság előtt rá nézve még károsabban dőlhet el, az utolsó percben visszavonja felebbezését, hogy ez által a másik fél csatlakozása is fclülbirálatlanul maradjon. Ebből azután az fog következni, hogy a záros határidő kitűzésénél egyedül irányadóul tekintett cél el nem éretett s a teljes anyagi igazság még sem volt kiszolgáltatható. Ezek alapján feladtam az első percben nyert benyomást s arra a jobb meggyzőződésre jutottam, hogy igaza van dr. Plopu Gy. urnák abban, miszerint az 1893 : XVIII. t.-c. 147. §-ban tévesen használtatott a »felebbezési határidő« kitétel és a helyett a hivatalt t.-c. 135. és 141. §-aiban körülirt »idézési időköz első fele« értendő. Megmaradtam ezen meggyőződésemben, dacára annak, hogy a törvény hivatalos kiadásában a 147. §. második bekezdéséből a 136. §-ra való hivatkozás elmaradt s nem is pótoltatott a helyes 141. §-ra hivatkozással. Az ugyanis, hogy a szentesítés alá terjesztéskor az országgyűlés két házának kiküldöttei által eszközölt utolsó revízió alkalmával a szakaszok új számozása folytán most már értelem nélküli hivatkozás a 136. § ra töröltetett, azonban annak helyébe a 141. §-ia hivatkozás önkényűleg be nem vétetett, a törvény történelmi fejlődésén s az ebből a törvényhozó intentióira való következtetés helyességén mit sem változtathat. Én megmaradtam ezen meggyőződésem mellett a Vasdényey G. ur által felhozott ellenvetések dacára is, mert habár nekem is az a meggyőződésem, hogy a csatlakozás nemcsak az elkészítő iratban s nemcsak a kir. törvényszéknél, hanem s itt már tényleg a 15 napi felebbezési határidőn belül a járásbíróságnál is szóval, vagy egyszerű csatlakozási kérelemben előterjeszthető, magában ez a körülmény nem elegendő indok az ellenkező álláspont igazolására, nem elegendő különösen azért sem, mert az, hogy a csatlakozás csak az előkészítő iratban terjeszthető elő, csak mintegy mellékes támogatására szolgáló körülmény lett vólna; továbbá mert a többi ellenvetések alapját képező nézetekkel nem érthetek egyet. Ugyanis; A mi a törvény 131. és 138. §-aira való hivatkozással 1. és 2. alatt tett kifogásokat illeti, azok nem állhatnak meg azért, mert a 138. §. értelmében az Ítélet ellen törvényes határidőben bejelentett felebbezés, bármely fél részéről történt is a felebbezés s ha csak az ítélet egy részét támadta is meg, az egész ítélet jogerőre emelkedését és végrehajthatóságát megtámadja, a mi kitűnik abból, hogy ezen §. azzal indokoltatott, miszerint ha a felebbezés az ítéletnek csak egy része ellen intéztetett is, a felebbezési kérelem a szóbeli tárgyaláson módosítható lévén és az ellenfél részéről csatlakozás lévén bejelenthető, az ítéletnek a felebbezésben meg nem támadott része sem lehet jogerős s igy végrehajtható. De kitűnik ez különösen a 159. §. rendelkezéseiből, mert ha az ítélet a felebbezéssel nem élt fél ellen végrehajtható volna, mi értelme volna annak, hogy a csatlakozással meg nem támadott részét az ítéletnek a kir. törvényszék nyilvánítsa végrehajthatónak; továbbá ha a felebbezéssel nem élt fél ellen a végrehajtás elrendelhető volna, bizonyára gondoskodott volua a törvényhozó a 138. §. értelmébeni korlátolásnak a 159. §• első bekezdése szerinti korlátolhatásáról is és ezen korlátolhatást nemcsak a 117. §. értelmében a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható ítéletekre szabályozta volna. Nem fogadhatom el helyesnek cikkiró törvsz. elnök ur azon érvelését sem, hogy a dr. Plopu Gy. ur által adott értelmezés a felebbezéstk számának szaporítására nyújt alkalmat. Ellenkezőleg időnyerés céljából szüntelen felebbezés fog beadatni az esetben, ha a fél biztos lehet a felől, hogy az általa a 15-ik napon beadott felebbezéssel az ügyet a felebbezési tárgyalás előtti napig elhúzhatja a nélkül, hogy ezzel magát a hátrányosabb Ítélet eshetőségének tenné ki; ha azonban tudja azt, miszerint a felebbezése folytán beadható csatlakozás, mint önálló felebbezés reá nézve hátrányosabb Ítéletet is és egy csomó költséget is okozhat, óvatosabb lesz a felebbezés használatában. De nézetem szerint téved cikkiró ur abban is, hogy akkor, a mikor a nem felebbező fél hajlandó volta nem egészen kedvező ítélettel is mígelégedni, ha az 15 nap alatt jogerőre emelkedik, reá nézve mindegy les* s illetve nem lesz hátrányosabb a helyzet akkor sem, ha az ítélet sem lesz jogerős 15 nap alatt s ennek dacára még sem kaphatja meg teljes igazát. Végül, hogy dr. Plopu Gy. ur conclusioja elfogadása esetén Önálló felebbezés s illetve felülvizsgálati kérelemnek tekintendő a 172. és 176. §. és a 194. §. értelmében bejelentett csatlakozás is, az magától értetődik, de hogy ez az eljárás egyszerűségét mi tekintetben zavarhatná, teljességgel nem birom felfogni. Csatlakozom tehát dr. Plopu György ur conclusiojához s meggyőződésem az, hogy bíróságaink csak ugy fognak a törvény szellemének megfelelőleg eljárni, ha minden a 141. §. értelmébeni idézési határidő első felének lejártáig benyújtott, vagy bejelentett csatlakozást önálló felebbezésnek fognak tekinteni. Dr. Gyarmathy Ernő, Nagy'Enyed, % III. Dr. Fóthi Sámuel, ógyallai ügyvéd ur a »J o g« ez évi 45-ik számában közzétett cikke végén azt a kérdést veti fel, hogy: »kell-e az előkészítő iratot ipso facto csatlakozásnak is tekinteni ?« ... Minthogy e kérdésre maga a cikkiró ur feleletet nem ád, s minthogy a kérdésre adandó akár igenleges, akár nemleges válasz esetére felvetett újabb kérdései a cikkiró urnák arra