A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 48. szám - Az új sommás törvény 2. §-ához

A JOG. 349 sabb kötelezettséget megállapító új rendelkezés az előző időre nézve csak a legtávolabbról is visszaható erővel birjon, már pedig az történnék akkor, ha a per költségeit és esélyeit az annak megindítása alkalmával érvényes szabályok szerint mérlegelő fél, a per megindítása, sőt már az ügynek ítélet alá terjesztése után érvénybe lépett törvény által nagyobb kockázatnak lenne kitéve. Minthogy pedig a felebbezés bélyegilletékének mérve úgy a régi, mint az új törvényes rendelkezések szerint szoros kapcsolatban van az Ítéleti illetek mérvével; s minthogy a főkérdésben hozott határozatra nézve elfogadott elvnek a mellékkérdések felett hozott határozatokra nézve is érvénynyel kell birniok; azért, a mennyiben sikerült beigazolnom, hogy az 1894. évi november hó 1-je előtt folyamatba tett s már ítélethozatal alá terjesztett ügyekben hozott Ítéletek után csak a korábbi szabályok értelmében járó illeték volna követelendő: akkor egyúttal beigazoltatott az is, hogy az ily perekben beadott felebbviteíi beadványok és mellékkérdés felett hozott határozatok bélyegilletéke is a korábbi szabályok értelmében volna lerovandó. XAz új sommás törvény 2. §-ához. Irta : Dr. NÉMETH KÁROLY, ügyvéd Győrött. Valahányszor egy új törvény lép életbe, a mely egy a hoszszas gyakorlat tüzpróbáján és tisztító kemencéjén keresztül ment régi törvény egyes intézkedéseit módositja vagy változtatja, ismét hosszabb időbe kerül, a míg ezen új törvény a közelebbről érdekelt jogászközönség vérébe átmegy, mert habár komoly tanulmány tárgyává tesszük is, ha az egyes szakaszokat az interpretatio különböző segédeszközeivel szigorú kritikai bonckés alá veszszük is, még mindig lesz egy-egy pont, egy-egy kifejezés, a melyet ezek segélyével megmagyarázni képesek nem leszünk, a hol csak az állandó gyakorlat pótolhatja a hiányt, a melyet a törvényhozó nem vett észre, vagy fejtheti ki a holt betűkből a törvény céljának szem előtt tartásával a törvényhozó szándékát, a melyet a szavakban kétséget kizáróan kifejezni nem tudott. Egyesek működése e téren kezdeményező igenis lehet, de súlyt csak akkor nyer, ha a bíróságok állandó gyakorlata az egyes magyarázatát magáévá teszi, — hisz' senki sem fogja kétségbe vonni, hogy a prax's forensis minden theoritikus fejtegetésnél mélyebb hatással bir. Mindazonáltal nem végeznek felesleges munkát azok, a kik aggályaikat, véleményeiket a szaklapok utján végzik, mert a kölcsönös eszmecsere s az ennek folytán kifejlődő jogászi vélemény szintén egvik kő ahhoz az épülethez, a mely a törvényen, mint alapon kiépítve leend. Ez a meggyőződés vezetett akkor, a mikor az új sommás törvénynek a kartársaim körében élénk eszmecserére okot adó egyik intézkedésére kívánom e lapok utján a jogászközönség figyelmét felhivni azon kéréssel, mondják el véleményüket sine ira, sed cum studio. A kérdés ez : kereskedők 20 frton aluli egyszerű eladásaiból származó perek sommás eljárás alá tartoznak-e, ha a vevő faiperes) nem kereskedő; avagy maga az ügylet reá nézve nem képez kereskedelmi ügyletet, avagy példa alakjában szólva: ha A. pápai hivatalnok B. győri kereskedőnél 2 frt ára cukrot vásárol és a vételárral adós marad, B. kereskedő a 2 frt behajtása végett a községi birónál avagy sommás uton perelhet-e ? Régi eljárásunk szerint a kérdés az állandó gyakorlat folytán már nem volt kétes; mert az 1881. évi 3,269. sz. ministeri rendelet 5. §-a a kereskedelmi törvénykönyv 258. §. 1., 2. és 4. pontjaiban, valamint a 2ü9., 260. és 261. §§-okban felsorolt kereskedelmi ügyletekből felmerülő kereseteket (tehát értékre való tekintet nélkül), ha alperes a kereskedelmi törvény 3. §-a értelmében kereskedő, vagy e nélkül is, ha az ügylet ilperest illetőleg kereskedelmi ügylet, a keresk. bíróságok hatáskörébe utasítja. Ezen rendelet s az annak alapján kifejlett gyakorlat szerint tehát az ezen 5. §. körébe tartozó és 50 frton aluli értéket képviselő perek, még ha felperes kereskedő is, avagy az ügylet felperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képezne is, sommás eljárás alá nem tartoztak, ha alperes nem kereskedő, avagy maga az ügylet reá nézve nem volt keresk. ügylet. S így a fenti példát szem előtt tartva, a kereskedő 50 frton aluli eladásaiból származó perek régi eljárásunk szerint, feltéve, hogy az adósra nézve a fenti feltételek egyike sem talál (alperes pl. hivatalnok, a ki sem feldolgozás, sem tovább eladás stb. céljából nem vásárolt) a községi, illetve kis, p. p. bíróságok hatáskörébe tartoztak. (Vájjon helyes volt-e ez a gyakorlat, azt ma már feszegetni felesleges volna s csak azt kívánom megemlíteni, hogy az 1877. évi XXII. törvénycikk 11. §-a az ezen törvényben szabályozott eljárásból minden kereskedelmi ügyet s így ezen eladásokból, mint kétségkívül kereskedelmi ügyekből eredő pereket is kizárta.) ] A f. évi november hó 1-ével életbelépett 1893. évi XVIII. t.-c, eltérőleg az 18G8: LIV. t.-c, illetve az 1881: L1X. t. cikkektől, maga sorolja fel azon kereskedelmi ügyletekből eredő pereket, a melyeket a sommás eljárás körébe kiván utasítani s igy az 1881 iki rendeletet ezen részeiben kétséget kizárólag hatályon kivül helyezi. Ezen 2. §. 1. pontja szerint sommás eljárás alá és a kir. jbiróságok (nem tehát kereskedelmi bíróságok), hatáskörébe tartoznak az 1. §. 1., 4. és 5. pontjainak korlátai között a kereskedelmi törvény 158. §. 1., 2., 3. és 4. pontjaiban, továbbá a 259. §. 1., 2., 3., 6. és 7. pontjaiban, valamint a 260. és 261. §-ban felsorolt ügyletekből eredő keresetek, vagyis a keresk. törvény 158 §-ában felsorolt abszolút kereskedelmi ügyletek, némely relatív ügyletek, a kereskedőnek mindazon ügyletei, a melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, a melyek közé a kereskedő által kötött szerződésekés az általa kiszámított kötelezvények is tartoznak a törvényben felsorolt feltételek alatt. Miután pedig a kereskedő által történő eladások a 260. §. alapján reá nézve kétségkívül kereskedelmi ügyleteket képeznek, az új sommás törvény szerint az ezen ügyletekből eredő ő00 forinton aluli peres kérdések elbírálása a jbiróság hatáskörébe, sommás eljárás alá tartoznak s igy ezen perek, még ha a pertárgya 20 frton aluli volna is, a községi bíróság utján meg nem indíthatók. • Első tekintetre ugyanis feltűnő dolog, hogy az új törvény hivatkozott 2. §-ában, bár az nagyban 'és egészben az 1881-iki igazságügyministeri rendeletet veszi alapul, egyéb eltérésektől eltekintve a rendelet 5. § ának utolsó mondatát »ha alperes kereskedő« stb. nem találjuk fel s igy, ha csak erőszakkal nem akarunk a törvénybe magyarázni olyasmit, a mi abban nem foglaltalik, kénytelenek vagyunk elfogadni azon felfogást (a mit a Márkus-Fodo r féle kiadásban is érvényre juttatva látunk), hogy az új törvény a 20 frton aluli kereskedelmi ügyletekből eredő pereket a sommás eljárás alá és a jbiróságok hatáskörébe utalja tekintet nélkül arra, vájjon alperes kereskedő-e, avagy az ügylet reá nézve kereskedelmi ügylet-e vagy sem; mert különben az 1881-iki rendeletben foglalt megszorítást bizonyára nem mellőzte volna. Ezen felfogás helyességét támogatja még azon körülmény is, hogy az új sommás törvény a »járásbiróság mint kereskedelmi biróság« jelzőt nem ismeri; mert ezen törvény szerint a jbiróság a hatáskörébe tartozó akár közpolgári, akár kereskedelmi perekben egyedül és kivétel nélkül az új törvényben szabályozott eljárás szerint mint jbiróság és nem mint kereskedelmi bíróság fog eljárni s e tekintetben az új törvény 2. §-ának utolsó bekezdése csakis a budapesti és pestvidéki kir. törvényszékek területén levő jbiróságokra nézve tesz kivételt, midőn kimondja, hogy az ezen 2. §-ban felsorolt kereskedelmi ügyletekből származó perekben ezen jbiróságok, mint kereskedelmi bíróságok járnak el, mégis az 1. pont alattiakban (keresk. törv. 258., 259., 360. és 261. §§.) csak akkor, ha alperes kereskedő, vagy az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügylet. Ezen rendelkezés szerint tehát a keresk. törvény 258. §. 1., 2., 3. és 4., a 269. §. 1., 2., 3., 6. és 7. pontjaiban, ugy a 260. és 261. §§-aiban felsorolt ügyletekből felmerült keresetekben, ha a per tárgya 500 frt értéket meg nem halad, tehát ha 20 forintnál csekélyebb is, feltéve, hogy alperes kereskedő vagy az ügylet reá nézve kereskedelmi ügylet, a budapesti és pestvidéki jbiróságok mint kereskedelmi bíróságok, ha pedig alperes nem kereskedő, vagy az ügylet reá nézve nem kereskedelmi ügylet, ugy ugyancsak ezen jbiróságok, csakhogy nem mint keresk. bíróságok járnak el; míg a többi vidéki jbiróság az ilyen ügyekben akár legyen alperes kereskedő, akár nem, akár legyen az ügylet reá nézve kereskedelmi ügylet vagy nem, csak egyszerűen mint jbiróság ítél. A törvény 1. és 2. §-a szavainak magyarázása után előálló ezen eredményt a törvény-kritika sem változtatja meg. Az 1893. évi XVIIÍ. t.-c. történetét tanulmányozva azt látjuk, hogy az 1881. évi rendelet azon megszorítása, hogy a többször említett kereskedelmi ügyletekből származó perek csak akkor tartoznak a keresk. bíróságok (jbiróság illetve törvényszék) hatáskörébe, ha alperes kereskedő stb., az eredeti javaslatban is benfoglaltatott s igy annak változatlan elfogadása esetében ismét kérdés támadt volna a fölött, hogy az ilyen perek, ha alperes nem kereskedő avagy az ügylet reá nézve nem kereskedelmi ügylet s ha a per tárgya 20 frtot meg nem halad, melyik bíróság hatáskörébe tartoznának, miután az 1893 : XVIII. t.-c. szerint a jbiróság egyes kivételektől eltekintve rendszerint csak a 20 forinton felüli ügyekben jár el, az 1877 : XII t.-c. pedig az ő saját köréből mindennemű kertsk. ügyletet kizár. Az eredeti javaslat azonban külön forumok retortáin keresztúlmenve sok tekintetben szenvedett módosítást s a törvénybe, bár még az IGB. indokolásaiban is többször találunk hivatkozást az 1881-iki rendeletre, a 2. §. a rendeletben foglalt megszorítás nélkül ment át s igy a törvényt alkalmazó tartozik a törvényhozó kifejezett akarata előtt meghajolni. A törvény magyarázásából tehát csakis arra a végeredményre juthatunk, hogy a törvény 2. §-ának 1. és következő pontjaiban felsorolt ügyletekből, tehát a keresk. törvény 260. §-ához tartozó eladásokból eredő perek is a sommás eljárás alá és a kir. jbiróságok hatáskörébe tartoznak még akkor is, ha a per tárgyának értéke 20 frtnál csekélyebb is, ha alperes nem is kereskedő, avagy az üzlet őt illetőleg nem is képez kereskedelmi ügyletet, avagy a bevezetésben említett példára térve rá, B. győri kereskedő A. pápai hivatalnokot hitelben vásárolt egy süveg cukor 2 frt vételára iránt a győri jbiróságnál a sommás eljárás szerint perelheti, mert e jbiróság hatáskörét az 1893: LXVIII. törvénycikk 2. §. 1. pontja, illetőségét pedig az 1868. évi LIV. t.-c. 35. §-a állapítja meg.