A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 48. szám - Hirlappéldány bemutatásának kötelezettsége - Az anthropologiai jelek értéke az elmekórtanban. A Jog eredeti tárcája

346 A JOG. nyert befejezést; de a kedélyes írásbeli perbeszédek és bőségesen igénybe vett halasztások mellett vádlottak jól is érezték magukat és nem igen volt okuk apellálni. A tönk szélén állott már a büntető igazságszolgáltatás, midiin akir. bíróságok életbeléptettettek. Vakmerőbben keresztül vitt ily reformra példát alig lehet találni, ha meggondoljuk, hogy e bíróságok felruháztattak hatalommal ítélni vagyon, becsület és élet felett, a nélkül, hogy akár anyagi törvény, akár pedig az expansióra hajlandó bírói hatalom gyakorlata eljárási tőrvény által megfékeztetett volna. Ily körülmények között némileg a kir. ügyészi intézmény volt az, mi az előbbi állapottal szemben javulást jelentett, azonban a mindenki által szabadon magyarázott elavult törvények, helyi municipalis szokások zűrzavarába mégis csak az ideiglenes bűnvádi eljárási szabályok, a sárgakőnyv, derített némi fényt. A tájékozatlanság és fejetlenség ezen korszakában úgyszólván két kézzel ragadták meg bíróságaink e javaslatot és ahhoz alkalmazkodván, csakhamar oly szép lendületet vett a büntető törvénykezés, hogy a tapasztalatlanabbak — kikhez akkor még én is tartozhatni szerencsés voltam — bizalommal néztek a jövő elé. De mit kellett rövid idő alatt tapasztalnunk ? A jogorvoslatokkal való féktelen visszaélés ismét lábrakapott és a sárgakönyvnek 33., 84., 86., 89. §§. abbeli rendelkezései, melyek a felebbezést korlátozták, csakhamar elsöpörtettek a gyakorlat által, a perek menete meglassult és e felső bíróságok a perelőkészítő kérdéseknek is felebbvitele miatt a restantiákban úsztak ismét. Ezt az állapotot a hatalomban szunnyadó expansiv erő okozta. Megtörtént ugyanis, hogy az első biró valamely ügyben valamely hibát követett el, mely hiba valamely módon orvoslandó lévén, a felső bíróság az adott jogesetet látva és csak is ezt nézve, intézkedésének horderejét meg sem gondolva, a sárgakönyvnek fentdicsért egy-egy szakaszát egy és más esetben félretette és a felebbezés visszautasítása helyett kivételesen belebocsájtkozott az akkor előtte fekvő ügybe és a tapasztalt jogsérelmet orvosolta. Ily esetek eleinte csak szórványosan fordultak elő, de rövid 2—3 év alatt annyi praejudicalis eset halmozódott fel, hogy a védői kar, melynek figyelmét e kivételes intézkedések el nem kerülték, vállvetve csakhamar odakényszeritette a felső bíróságokat, hogy a kivételt szabályul elismerjék. A kivételes esetek orvoslásával tehát feladatott egy nagy törvénykezési elv, t. i. a perek előkészítő kérdéseinek nem felebbezhetőségének elve és ismét beállottak ennek szomorú következményei. Végre a törvényhozás is lethargiájából felriadt és odadobott a büntető eljárás számára egy-két §-t s ezzel vélte lelkiismeretét megnyugtatni. Az 1880. évi XXXVII. t.-c. 45. §-a már most szentesitette a sárgakönyvnek a felebbeTÁRCA. Az anthropologiai jelek értéke az elmekórtanban — A »Jogt eredeti tárcája. — Irta: dr. SALGÓ JAKAB, a lipótmezei orsz. tébolyda főorvosa, egyetemi magántanár. (Vége.) Mindezekkel nem azt akarom bizonyítani, hogy az orvostanban és különösen az elmekórtanban nem képzelhetők általános értékű, irányító elvek, mert ilyenek nélkül tudomány sem képzelhető. Az összehordott tapasztalati anyag összefüggéstelen halmaz marad mindaddig, a mig általános szempontból kapcsolatba nem hozatnak és a mig az adatok belső összetartozósága nincsen kimutatva. De az empiricus adatok, legyenek azok bármilyen szembeötlők, maguk nem bizonyító erejűek; külső, idő vagy helybeli együttjárásukban nincs semmi, a mi egyszersmind belső rokonságukat, okozati összetartozóságukat kimutatná. Nem a tünetek együttjárásából lehet az okozati nexust megállapítani, hanem megfordítva. Mikor pl. a Tarnowskaja doctornő vizsgálatai alapján kimutatja, hogy a szaglás a normális asszonyok csak 18°/0-ában gyöngébb volt, ellenben gyilkos és tolvajnőknél, valamint prostituáltaknál 20 — 24°/o ban éa a gyilkosnők és prostituáltak lü°/o-ában egészen hiányzott; vagy hogy a hallás gyöngébb volt: a prostituáltak 24°/o, a tolvajnők 32% és a gyilkosnők 46°/o, ellenben a normális nők l4°/o-ában, akkor azzal sem azt nem bizonyíthatja, hogy az érzékek tompasága a bűnös természethez hozzátartozik, sem pedig azt, hogy egészséges érzékekkel asszony * Előző cikk a »J o g« 47. számában. zést korlátoló intézkedései egy részét, az 1883. évi VI. törvénycikk pedig már címe szerint is a felebbezés korlátozásáról beszél. Ezek után méltán várhattuk, hogy a felső bíróságok mentesittetni fognak az eléjük nem tartozó ügyek terhétől, mert e törvényeknek józanul más értelmet tulajdonítani nem lehetett, mint azt, hogy egy oly felebbezést, melynek beadását a törvény a félnek megtiltja, az első bíróságnak — melyet a törvény ép ngy kötelez, mint bárki mást — kötelessége leend hivatalból visszautasítani, a jogerőre emelkedett határozat szerint pedig tovább eljárni vagy azt végrehajtani és ha e miatt adatnék be felebbezés a felső biró elé,' csak az e kérdésre vonatkozó ügyiratokat terjeszteni fel, de ily címen a pernek húzavonását el nem tűrni. A ki igy gondolkozott, az nem gondolt a birói hatalomban rejtőzött expansió ördögére, a mely igy szólott: »Te elsőfolyamodási büntető biró! Te nem vagy elég okos, hegy megítéld, vájjon fenforog-e az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 45. g-ának egyik vagy másik esete; oly belátás sem tulajdonítható Neked, miszerint képes légy megítélni, vájjon az 1883. évi VI. t.-cikkben megengedhető jogorvoslatról van-e szó, vagy sem; az idézett törvényszakaszok is csak a peres felet és a felső bíróságot kötelezik. Azért Te, e. f. bíróság, nem is vagy köteles a törvénynek hódolni és egy, a Te nézeted szerint helyt nem fogható felebbezés beadása dacára eljárásodat folytatni, hanem köteles vagy a további lépéseket azonnal megszüntetni, a csomót összepakolni és szépen a felső fórumra felküldeni! Azt azonban elismerjük, hogy nyolcig tudsz olvasni és a kalendáriumban meg tudod a fekete betűt különböztetni a vöröstől: tehát azt megengedjük, hogy ha a felebbezés 8 napon túl adatott be, akkor — bár erre oly szigorú törvény, mint a fentebbiek, nincs is — az ily felebbezést már Te is visszautasítsd!« Ezek után pedig az e f. biró kapta magát, a fentebbiek szerint járt el, a perek menete meglassult és a Curia restantiája ugy megszaporodott, hogy maholnap megakad a kerék, a büntetést pedig ifjúkori csínjainkért mint aggastyánok fogjuk elszenvedni. (Befejező cikk köv.) > Hirlappéldány bemutatásának kötelezettsége. Irta : EISERTH ISTVÁN lőcsei kir. ügyész. A k . . . . i kir. ügyészség a hozzá beérkező időszaki lapok egynémelyikénél azt tapasztalván, hogy a megküldött köteles példányok az 1848. évi XVIII. t.-cikk 30. §-ának 4-ik pontja rendelkezése ellenére a bejegyzett felelős személy aláírásával ellátva nincsenek, a kiadókat és szerkesztőket előbb arra hivta fel, hogy ez irányban a sajtótörvény, illetve az annak kapcsán hozott igazságnem követhet el bűnös cselekményt, sem végre arról sem adhat elfogailható véleményt, hogy az érzékek tompasága milyen okozati összefüggésben áll a bűnös természettel. Legkevésbé azonban följogosítanak az ilyen, u. n. anthropologiai adatok arra, hogy egy concret esetben belőlük következtetéseket levonjunk. Mert körülbelül ugyanilyen niveaun áll az a sociologiai okoskodás, mely a nőket egyáltalában kizárja a társadalom activ csoportjából azért, mert agymérések azt mutatják, hogy a nő agya átlag 200 grammal könnyebb, mint a férfié. Bármily biztos is, hogy a szellemi működés alapja az agy, még sem állitható, hogy az a 200 gramm átlag-plus épen az, melylyel a mindenféle hivatal viselésére való képesítés kizárólag jár és nem-e pótolható ez a hiány az anyag vagy annak elrendezési finomsága által, vagy egyéb momentumok által, melyek még kevésbé mázsálhatók, mint az agy anyaga. Mert nem tisztán malicia, mely azt a meggyőződést érleli meg, hogy a finnemben sem mérvadó minden esetben az agy anyagának nagyobb súlya, melyet hiszen semmiféle qualificatio meg nem kiván. Bizonyára a jóakaró gondviselés intézkedése, hogy a férfiak közül általában a nagyagyúak jobban érvényesülnek a társadalmi actio terén. Ugy képzelhető, hogy a nők activálása esetében szintén csak a nagyobb agysúlylyal birók juthatnának munkakörhöz; föltéve, hogy ugy, mint a férfiaknál, más segitő momentumok nem pótolják az agy esetleges súlyhiányát. _ Egyes tünetek ily túlbecsléséből és különösen azoknak mértéken túl való hangoztatásával és a számok ügyes csoportosításával nemcsak be lehet bizonyítani, de be is bizonyították, hogy az emberiség legnagyobbjai tévelygők és örültek, hogy mint M o r e a u de Tours mondja: le génié est une névrose, sőt hogy az egész mai nemzedék magán hordja a végelsatnyulás biztos és kimutatható stigmáit. Pedig világos, hogy a vizsgálódásnak ezen módja olyan távol van a tudományos kutatástól, mint az elbizakodottság az önmegismeréstől. Kiindulási pontja a szellemes és sensatióra sóvár kutatónak saját becses személye a rendesnek vett szellemének minden extravagantiájával és tökéletlenségével.