A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 47. szám - A magyar büntetőjog kézikönyve

188 A JOG. Indokok: Özv. L. szül. G. Erzsébet feljelentése szerint ő a temesvári gyárvárosi 178. sz. tkjkvben felvett házát L. Antalnak ellenértékként akarta adni a nagykövercsi gőzmalmáért és etro vonatkozólag, habár abban állapodtak meg, hogy ezt egy csereszerződésbe fogják foglalni, M. József, ki a panaszos képviseletében közben járt, a megállapodás ellenére arra birta L. Antalt, hogy nevezett a csereszerződés helyett két darab adásvételi szerződést készített, melyek tanúsága szerint a panaszos házát L. Dezső veszi meg és a L. Antalnak malmát ellenérték fejében M. József kapta. A panaszos kimondása, szerint ezen szerződések a valóságnak meg nem felelnek, habár ő azokat kézjegyével ellátta, a szerződés előtte meg nem értelmeztetett, a szerződés aláírásakor tanuk jelen nem voltak és ő ahhoz nem adta beleegyezését, hogy a malom M. József nevére Írassék. Ugy M. József, mint L. Antal panaszlottak ezen feljelentéssel szemben azzal védekeznek, hogy az adásvételi szerződésben foglaltak a valóságnak megfelelnek, arról a panaszos nőnek tudomása volt, az ő beleegyezésivel történt és L. Antal még azt is adja elő, hogy reája nézve egészen közömbös lenne, hogy akár a panaszos, akár pedig M. József kapja az ő malmát, mert ő tényleg" a panaszos házáért ellenérték fejében kapta a malmot.. Tekintve, hogy a panaszosnő által a feljelentésben előadottak támogatást nyernek P. szül. L. Erzsébet tanú kimondásával, tekintve, hogy a panaszlottak beismerésével igazolva van, hogy a szerződés aláírásakor a szerződést előttemezők jelen nem voltak, miből alapos következtetést lehet vonni arra nézve, hogy az célzatosau azért történt, hogy a panaszosnő a szerződés valódi tartalmát, midőn az aláíráskor a tanukkal közöltetik, meg ne tudja, tekintve, hogy M. József panaszlott azt, hogy a panaszosnő a malmot neki ajándékozta, nemcsak mivel sem képes igazolni, de sőt nem is képzelhető, hogy panaszosnő a házáért kapott malmot egy oly egyénre fo^ja Íratni, kit hozzá szorosabb kapocs nem fűz, mert az, hogy M. József panaszos leányával több évig élt, még indokul el nem fogadható arra nézve, hogy a malmot reá írassa, miután az előadottak alapján begyőzhetőnek jelentkezik, hogy a malomnak M. Józsefre történt átruházása nem a panaszosnő akaratával és beleegyezésével történt és hogy a szerződés tartalma iránt a panaszosnő tévedésbe ejtetett, miután M. József panaszlott elismeri, hogy ő volt a közbenjáró, L. Antal és L. Dezső pedig elismerik, hogy az ő közreműködésük folytán jött létre ezen jogügylet és L. Dezső ellenérték szolgáltatása nélkül jutott a panaszosnő tulajdonát képező ház birtokába ; M. Józsefet a btk. 401. g-ába ütköző, 402, §. 2. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás büntette, L. Antal és L. Dezsőt ugyanazon §-ba ütköző, azonhan a 69. §. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntette miatt, mint bűnsegédeket vád alá helyezni kellett. A temesvári kir. itélő tábla (1893. nov. 8. 5,030/B. 93. sz. a.) az elsőbiróság határozatának M. József vádlottra vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, ellenben a L. Antal és L. Dezső vádlottakra vonatkozó felebbezett részét meg változtatja és az e vádlottak ellen folyamatba tett bűnvádi eljárást megszünteti. Indokok : Az elsőbiróság határozatának indokaiban előadott tényállás szerint L. Antal a nagykövercsi gőzmalmát eladta M. Józselnek, L. Dezső pedig megvette özv. L. Erzsébet férj. P.tól a temesvári gyárkülvárosi házát, úgy hogy a kölcsönösen vett és eladott ingatlanokért vételár tényleg mm fizettetett, hanem a L. Antal gőzmalma cserében átadatott a sértettek gyárvárosi házáért. Sértettek azt adják elő, hogy a szerződések megállapodás ellenére állíttattak ki, miután csak csereszerződésről volt szó, olykép, hogy házukért L. a malmát nekik s nem M. Józsefnek adja át, a szerződés előttük sem felolvasva, sem megmagyarázva nem volt s azt abban a hiszemben írták alá, hogy az egyezségnek megfelelően készült, csak később tudták meg a való tényállást, ezek folytán, miután az okirat valótlan bejegyzést tartalmaz, vádlottak ellen magánokirat hamisítás bűntette miatt feljelentést tettek. L. Antal vádlott ennek ellenében azt vallja, hogy a szerződés szerkesztése alkalmával kérdezte sértetteket, hogy kinek javára állittassék ki a szerződés? mire sértettek határozottan kijelentették, hogy M. József nevére, egyúttal előadja, hogy miután a házat fiának akarta adni, azért készített két rendbeli adásvevési szerződést és így az egyikben fia mint vevő szerepel. L. Dezső vádlott előadja, hogy ő a sértettekkel egyáltalán nem érintkezett s csak édes atyja, L. Antal utasítása folytán irta alá, mint vevő a szerződést. Sem a szóbeli megállapodásnál, sem az írásbeli szerződés aláírása alkalmával tanuk jelen nem voltak, hanem a tanuk a már aláirt szerződést a nélkül, hogy a felek akaratnyilvánását hallották volna, előttemezték. Sértettek és vádlottak előadása a szerződési megállapodások és a szerződés létrejöttére nézve eltérők levén s miután erre nézve közvetlen bizonyíték nincs, a való tényállás kétséget kizáróan meg nem állapitható. Bizonyítva van azonban, hogy L. Antal a sértettek által átengedett házért hasonértékű malmot adott át, tehát jogtalan vagyoni előnye az ügyletből egyáltalán nem származott, bizonyítva van, hogy rá nézve úgy a sértettek, valamint M. József vádlott is teljesen közömbös s így lélektanilag sem indokolható az, hogy L. Antal M. József vádlottal összejátszott csak azért, hogy sértetteket megkárosítsák ; özv. L. Erzsébet vallomása bizonyítja, hogy L. Antal vádlott 3—4 nappal a szerződés kötése után figyelmeztette a sértettet, hogy vigyázzon magára, mert M. József vádlott megcsalja, miután célját érte és a malom az ő birtokába s tulajdonába ment át, ennek dacára a sértettek feljelentésüket csak két év múlva tették meg s az általok hamisnak mondott szerződés érvénytelenítését a polgári per útján sem szorgalmazták ; de sértettek vallomásai bizonyítják azt a körülményt is, hogy ők a házeladással és a malom vételével M. József vádlottat, kivel hét éven keresztül közös háztartásban éltek, megbízták, azt a körülményt pedig, hogy a szerződést felolvasatlanul irták alá, azzal magyarázzák, hogy M. József vádlott irányában teljes bizalommal viseltettek. Miután ezek szerint L. Autal vádlott ellenében arra nézve alapos gyanúok sem forog fenn, hogy az okiratot tudva máskép szerkesztette, mint azt a sértettek akarták, miután L. Dezső csak édes atyja utasítása folytán irta alá a szerződést e vádlottak ellenében tehát terhelő adat arra nézve, hogy ők M. József vádlott cselekményét szándékosan előmozdították, fenn nem forogván a kir. itélő tábla a kir. törvényszék határozatának I részben való megváltoztatásával L. Antal és L. Dezső ellen folyamatba tett bűnvádi eljárást megszüntette. A m. kir. Curia (1894. szeptember 19-én. 2,492/B. 1894.) Tekintve, hogy terhelt L. Antal maga is azt vallja, hogy a nagykövercsi malom és a temesvári ház iránt kötött ügylet tulajdonkép csere volt, miután pedig nevezett terhelt határozottan tudta azt is, hogy a malomért viszonértékül adott ház a panaszos tulajdonát képezte, a csere természeténél fogva a malom tulajdonjoga a panaszosra volt átruházandó, tekintve, hogy L. Antalnak azon állítását, hogy a szerződés készítésekor kérdést intézett a panaszlóhoz, hogy kire kívánja a malmot Íratni? s hogy erre az utóbbi azt felelte, hogy a malom F. Józsefre írassék, úgy a panaszos, mint leánya P. szül. L. Erzsébet határozottan tagadják, de a fenforgott körülmények közt nem is mutatkozik indokoltnak, hogy a terhelt részéről ily kérdés felvetésének helye lett volna, a midőn saját vallomása szerint csereügylet köttetett s a panaszos házáért adatott cserébe a malom, tekintve, hogy P. szül. L. Erzsébet határozottan megerősíti a panaszosnak azon vallomását, hogy midőn saját lakásukban L. Antal a magyar nyelven szerkesztett szerződést elkészítette — miután sem panaszos, sem leánya magyarul nem tudnak, annak tartalma iránt tett kérdésükre az együtt jelen volt M. József és L. Antal kijelentették, hogy ez a malom és házra vonatkozó csereszerződés s csakis ezen kijelentés folytán és azon hitben, hogy ez valóban csereszerződés, utasította az írni nem tudó panaszos leányát, hogy nevét a szerződésre írja alá, l mire ez utóbbi ugy anyja, mint saját nevét alá is irta, holott mint utóbb kiderült, ez nem csere, hanem a háznak eladására s L. Dezsőre való átruházására vonatkozó szerződés volt, a kivel a panaszos sem ily című alkudozásban s egyáltalán semmi érintkezésben nem állott; tekintve, hogy G. Józsefné tanú vallói mása szerint panaszos még az 1892. július elején is azon hitben ! volt, hogy a házáért cserélt malom az ő nevére van telekkönyi vezve s a szerint kétségtelen, hogy panaszos az ügylet keresztülj vitelénél a legnagyobb mértékben félrevezetve és megtévesztve j lett; tekintve, hogy a szerződéseket maga L. Antal szerkesztette s miután ö értelmi képességénéi fogva az ily okiratok aláírásánál | megtartandó alakiságokat ismerte s mégis mind a mellett, hogy ! a panaszos és leánya a magyar nyelven szerkesztett szerződést ! nem értették, annak aláírásához és megértelmezéséhez tanukat ! nem hívott, ezen körülmény is azon gyanút erősbiti, hogy terheit L. Antal a szerződés kiállításánál M. Józseffel összejátszva, a panaszos megtévesztésére tudatosan közreműködött; tekintve, hogy a L. Antal közreműködésével kiállított szerződések folytán panaszos, mint egyik cserélő fél, az általa átruházott házért semmi ellenértéket nem kapott s a malom egy oly személyre ruháztatott át, a ki ezért semmi értéket nem adott, sőt az értékadóval oly rokonsági összeköttetésben sem állott, a melynél fogva jóhiszeműleg vélelmezhetőnek s valószínűnek mutatkozott volna, hogy panaszos a cseréből kapott értéket, mely összes vagyonát képviselte, annak kizárólagos tulajdonául átengedni akarta, annálfogva L. Antalt a panaszló megkárosítására irányzott célzattal s annak j kizárólagos tulajdonául átengedni akarta, annálfogva L. Antalt a panaszló megkárosítására irányzott célzattal s annak megtévesztésével s akaratától eltérő rendelkezéssel kiállított okirat hamisításnál a M. Józseffel egyetértő közreműködésnek jogos gyanúja terhelvén, a kir. tábla végzésének felebbezett részében való megváltoztatásával L. Antalra nézve az elsőbiróságnak vád alá helye • zést elrendelő végzése hagyatik helyben ezen és az abban előadott vonatkozó indokoknál fogva. L. Dezsőre nézve pedig a temesvári kir. itélő tábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Angyelkovics M. e., pancsovai tszék, bej. dec. 10, félsz. 1895 évi jan. 10, csb. Medzihradszky Mihály, tmg. dr. Bálint Izidor. — : CsoltlíO LajOS e., s.-a.-újhelyi tszék, bej. dec. 81, félsz. 1895 évi jan. 14, csb. Lehrman Viktor, tmg. dr. Adler Vilmos. — Laraberger Lenke e., gyulai tszék, bej. 1895 évi jan. 20, félsz. 1895 évi febr. 16, csb. Pallay Jenő, tmg. Hake Lajos. Pályázatok: A privigyei jrbságnál aljegyzői áll. dec. l-ig. — Az erzsébetvárosi tszéknél birói áll. dec. l-ig. — A budapesti tszéknél három aljegyzői áll. nov. 30-ig. — A nagy-kanizsai tszéknél a 1| jegyzői áll. dec. 4-ig. — A kalocsai ügyészségnél a 1 ü g y c s z i áll dec. 2-ig. — A versed jrbságnála 1 b i r 6 i áll. dec. 4-ig. — A szakolczai jrbságnál al birói áll. dec. 5-ig. — A zombori tszéknél jegyzői áll. dec. 5-ig. — A deési tszéknél jegyzői áll. dec. 5-ig. A kaposvári tszéknél jegyzői áll. dec. 5-ig. — A tordai tszéknél jegyzői áll. dec. | 5-ig. — Az egri tszéknél jegyzői áll dec. 5-ig. — A püspök-ladányi jrbságnál albirói áll. dec. 6-ig. — Az ipolysági tszéknél jegyzői áll. J dec. 6-ig. — A karcagi jrbságnál járásbirói áll. dec. 6-ig. — A szegedi j itélő tábla kerületében 6 joggyakornoki áll. dec. 6-ig. — A mezőtúri i jrbságnál aljegyzői áll. dec. 6-ig. — A hajdúszoboszlói jrbságnál a 1! jegyzői áll. dec. 6-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-t;írsaság«-nái. (Hold-utca 7. sz.)