A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 47. szám - A magyar büntetőjog kézikönyve

A J OGK miután a törvény 13. §-a szerint a »végrehajtás foganatosítása csak a követelés biztosításáig terjedhet«. A kérdés helyesebben tehát az, hogy a körülirt végrehajtást rendelő végzés alapján mi jegyzendő be a nyilvánkönyvbe ? Mindenesetre hiánya a törvénynek, hogy nem mondja meg, hogy ily esetben a telekkönyvi hatóság, mint végrehajtást foganatosító bíróság az ingatlanra elrendelt korlátolt végrehajtást miképen foganatosítsa, de ezért a telekkönyvi hatóság zavarba nem jöhet, mert ott van az analógia az 1881. évi LX. t.-cikk 230. §-ában, mely szerint a biztosítási végrehajtás az ingatlanokra a zálogjog előjegyzése által foganatosittatik. Szerintem a fizetési meghagyás iránti törvény 10. §. értelmében elrendelt végrehajtás lényegében csak biztosítási végrehajtás, csak az elnevezése új. Ehhez képest az ily végrehajtást rendelő végzés alapján, ha a korlátozás a törvény 13. §. értelmében »kimondva« van, csak a zálogjog előjegyzésének van helye és ha a végrehajtást elrendelő bíróság ugyanezen szakasz értelmében a telekkönyvi hatóságot mint a végrehajtást foganatosító bíróságot ez iránt megkeresi, hogy a már elrendelt végrehajtás a fentebbi korlátozás nélkül »folytatandó*, a telekkönyvi hatóság ez előjegyzett zálogjogot, mint igazoltat bekeblc.i s erre a végrehajtási jogot a végrehajtási törvény értelmében feljegyzi. Ennyiből áll a telekkvi hatóságnak mint ez idézett törvény értelmében végrehajtást foganatosító bíróságnak teendője s ennyiben tehát a telekkönyvi hatóság is a törvény 12. §-ának 2-ik bekezdésében említett végrehajtás foganatosítására megkeresett biróság« s ehhez képest tartozik — véleményem szerint — az ellentmondást elfogadni, erről a fizetési meghagyást kibocsájtó bíróságot értesíteni stb. Magától értetik, hogy ha a végrehajtás az ingatlan haszonvételeire is elrendeltetett, a végrehajtási jog feljegyzésével, azoknak kiküldött által való zár alá vételét elrendeli a telekkönyvi hatóság. Serly Antal, budapesti kir. tvszki birá. Irodalom. A magyar büntetőjog kézikönyve. Irta: dr. Fayer László, egyetemi r. k. tanár. I. Bevezető rész és általános tanok. Midőn Liszt Ferenc, hallei egyetemi jogtanár a nemzetközi büntetöügyi egyesület megalapítója, a magyar jogász-egylet meghívására még emlékezetben lévő felolvasását tartotta, Csemegi Károlv őt az egyesület nevében üdvözölve, azzal a kijelentéssel hivta fel a szólásra, hogy: »nem szükséges azt bővebben kifejteni, mennyire kivánatos. mennyire üdvös, talán mennyire halaszthatatlan is a büntető-jogtudománynak elvi reformja.« * Ezen rövid szavakban foglalt elvi kijelentés nagy, a rendesnél sokkal nagyobb feladatot ró a büntetőjog tudományos művelőire. A stagnatio, a maradiság, a tudomány minden ágának egyaránt ellensége, de a büntető-jogtudomány terén — azt az uralkodó áramlatok kétségtelenül bizonyítják — ugy szólván, annak létalapjának megingatását okozhatja. A modern büntetőjogász tehát csak ugy végezhet feladata színvonalán álló munkát, ha mindig szigorúan megőrizve az eddig még egvedül szilárd alapot mujtó úgynevezett classicus büntetőjogot, körültekintő szemmel figyelemmel kiséri az újabb áramlatok által felszínre vetett újabb szempontokat s ha az objectív eritica tisztító tüze segélyével oly eszmékkel találkozik, a melyek üdvösek, használhatók, azokat nem taszítja el magától, hanem igyekszik a már meglévő rendszer keretében értékesíteni, növelve ennek erejét azzal, a mi különben támadásul ellene használtathatnék. Dr. Fayer László az előttünk fekvő büntetőjogi müvével ezen irányt nálunk méltóan initiálta; de müve mindazok előtt, kik az ö lankadhatatlan, mindig résen lévő működését ismerik, még azért is érdekes, mert az ezen működésének mintegy betzámolóját képezi. Mintha minden lapján azt a jelszót olvasnók : a magyar büntetőtörvénykönyv alapján, de a magyar büntetőtörvénykönyvön túl, kiegyengetve a hézagokat, melyek azon, mint minden emberi alkotáson, időhaladtával szükségkép jelentkeznek s belevive azokat az új eszméket, melyek annak megalkotásakor még fel sem tűntek, de ma már hovatovább társadalmi szükségnek bizonyulnak. Nagyon csalódnék azonban az, a ki e munka irányában forradalmi tendentiákat keresne. A mű bevezető részében ugyanis szerző megismertet ugyan a büntetőjogi dogmaticai irányon kivül a criminal-sociologiai iránynyal és rámutat az úgynevezett anthropologiai iskola radicálisan felforgató tanaira is, de mig a sociologicus elemeket s különösen bűnügyi politikának szerepét a törvény egyes intézményeinek helyes értelmezésénél s gyakorlati vonatkozásaiban sokszor méltányolja és épen ebben van művének reformáló iránya; addig az anthropologicus iskolának bebizonyitatlan hypothesisei ellen már a bevezető részben állást foglal és a mai individuálist i c u s büntetőjog alapjától, az akarat-elmélet szigorú érvényesítésétől egyáltalában el nem tér. A bevezető rész után szerző a második fejezetet a büntetőjog történetének szenteli, nemcsak chronologicus összeállításban, de az eszmék fejlődésének rendjében rajzolva a büntetőjog külső és belső történetének phasisait; a hazai viszonyokat érdeklőleg * L Magyar jogász-egyleti értekezések. VIÍI. köt., 5. füzet. kimerítő adatbőséggel (Deák-korszak, Pauler-korszak s Csemegikorszak), a külföldi viszonyokból pedig kiemelve mindazon akár történeti, akár jog- és bölcsészettudományi momentumokat, melyek a büntetőjogi eszmék kiindulási pontjául szolgáltak vagy valamely áramlat érvényesülését elősegítették. A harmadik fejezet a büntetőjogi elméletekkel foglalkozik, a mennyiben azok a dogmaticai büntetőjog müvelésénél irányadók s a jelenleg érvényben lévő európai codexek alapjául elfogadtattak. Szerző álláspontját jellemzi azon nyilatkozata, hogy a magyar bíráskodás — csekély ingadozásokat kivéve — objectivista jellegű, eddig legalább a subjectivismus veszélyét, mely Németországból fenyeget, ki tudta kerülni. Ezen fejezetben tárgyalja szerző az önbíráskodás kérdését is, melynek sui generis delictum alakjában való felvételét de lege ferenda javasolja s álláspontját számos érvvel támogatja. Könyvének második részében az »Általános tanok« cím alatt a btkv. 1—125. §-ainak elemzése foglal helyet. Nagyon messze vezetne, ha. az e részben foglalt, szerző által mesterileg tárgyalt anyagot csak legkisebb részében is ismertetni akarnám. Dr. Fayer ezen munkájában is megtartotta már a bűnvádi eljárásról szóló müvéből ismert s kiváló gyakorlati hasznosságainak bevált azon módszerét, hogy az egyes szákaszoknál bőven összegyűjtve mutatja be a vonatkozó birói határozatukat. De mig amott a commentár néha csaknem túlságos szűkszavúan kisérte a judicatura ismertetését, a minek az lehetett az oka, hogy a bűnvádi eljárás terén a judicaturából kellett megismertetni az uralkodó jogot, addig jelen művében a törvény szakaszainak fonalán haladva, szerző minden egyes szakasznál behatóan vizsgálja ugy a fogalmakat, mint a positiv intézkedést, az elméleti fejtegetés után szószerint közölve a törvény szövegét s különösen criticailag elemzi vájjon a kettő egybevetve fedi-e egymást s alkalmas-e azon cél elérésére, melyet a törvénynek ezen intézkedéssel el kell érni. így kerül sorra a büntetés végrehajtását tárgyazó szakaszok után a mostanában külföldön is szőnyegen lévő patronage, továbbá a feltételes elitélés kérdése, melyeknek dr. Fayer régóta ismert lelkes szószólója. így mutat rá szerző az inditványi jog átöröklésének szabályozásánál feltűnt hézagra, vagy a beszámítást kizáró vagy enyhítő okok kérdésének kétes pontjaira s más és más controvers kérdésekre. A szerző tehát nem tér ki a vitás kérdések elől, hanem épen ott időz leghosszabban, a hol a gyakorlat s a theoria ezt leginkább megkívánják. S ha e mellett felemlítjük, hogy szerző figyelme az általa fejtegetett tárgy minden részletére egyenlő odaadással kiterjed s hogy tárgyszeretetét éles elme s széles körű tudás támogatják, akkor oda kell concludálnunk, hogy szerző oly munkával gazdagította irodalmunkat, melyből nemcsak a tanuló jogász az élő büntetőjogot megismerheti, de a jogban versált theoreticus és practikus szakember js számtalan impulsust meríthet o Dr. Berger Miksa, budapesti ügyvéd. Az uj sommás eljárásról valamint a fizetési meghagyásokról szóló törvények magyarázata és az összes perrendtartási szabályok egybeállítása. Irta: dr. Ragályi Lajos bpesti ügyvéd, országgy. képviselő. Második átdolgozott és bővített kiadás. II. kötet. Budapest, 1894. Athenaum r.-társulat kiadása. Ezen munkár az első kötet megjelenése alkalmával már behatóan ismertettük, ugy hogy most a megjelenés egyszerű registrálására szorítkozhatunk. Beküldetett: »Ügyvédi Zsebnaptár« 1894. évre. Szerkeszti: Szántó József, budapesti ügyvéd. Budapest, 1895. P alias írod. és nyomdai részvény-társaság. Ara ? Vegyesek. A szegedi kir. Ítélőtábla november 1-én átköltözködött végleges épületébe. A reáliskolát alakították át e célra és túlzás nélkül állithatjuk, hogy az országban ennél díszesebb és megfelelőbben berendezett törvényszéki épület nincsen. Igen örvendetes, hogy az igazságszolgáltatás helyiségei országszerte mind méltóbb külsővel kezdenek bírni. E tekintetben is igazságügyministerünk érdemei nagyok. Ötven éves ügyvédi működés. Babarczy József szegedi ügyvéd ur — a min a »Sz. Jog. L.« írják — »50 évet meghaladó idő óta működik az ügyvédi pályán. A szegedi ügyvédek a kamara kezdeményezésére üdvözölni óhajtják derék kartársukat ezen alkalomból és meg vagyunk arról győződve, hogy Szeged városának egész közönsége élénk érdeklődéssel fogja kisérni az ügyvédi kar ezen lépését, mer hiszen a jubiláns mindenkor kiváló szerepet játszott Szeged életében és a közügyek terén működők között igen előkelő állást foglalt el.« A magunk részéről a legnagyobb örömmel csatlakozunk az üdvözlők sorába és tiszta szívből óhajtjuk, hogy ügyvédi karunk Nesztora eddigi friss erőben és eddigi ifjú kedélylyel még sokáig folytassa közhasznú működését. Egy kiváló kir. táblai elnök nyilatkozata a magyar birói karról. P u k y Gyula, a debreceni királyi tábla elnöke visszaérkezett külföldi tanulmányútjáról. A kitűnő szakember teljes alapossággal tanulmányozta a német, francia és svájci