A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 46. szám - A budapesti bűntető bíróság bírálata fogházainkról

184 A JOG. a vagyoni viszonyaira és egyéb körülményeire nézve előtte ismeretes R. Rezső tettleges állományú huszárhaduagynak szorultságát felhasználva, két hóra adandott kétezer frt kölcsönért nyolcszáz forintot, azaz 240°/o kamatot kötött ki; ugyanis saját pénzét adván, illetve ajánlván kölcsön, a kamatcímen követelt 600 frton túl szintén követelt 200 frt provisio is valójában éppen úgy kamat volt, mint a 600 frt; tekintve, hogy R. Rezső előadása az eljárás eddigi eredménye szerint támogatva vau; mert egyáltalában nincs ok feltenni, hogy a pénzügylet a vádlottra néző vagyoni haszon kikötése nélkül jött létre; már pedig R. Rezső felfejti, hogy mi volt a vádlott részéről kikötött vagyoni haszon, ellenben csupán szívességet teljesített volna vádlott, ha az állana, a mit ö vitat ; mert továbbá a Sch. Károly részéről bizonyítottak szerint vádlott a 2,800 frtos váltóra tényleg valóban csak 500 forintot adott és úgy ennek a tanúnak, valamint R. Sándor, G. Sándor és G. Károly tanuknak vallomása szerint vádlott késznek nyilatkozott a váltó visszaadására, ha az arra adott pénzét R. Rezső neki visszafizeti; mert végül a vádlott lakásán foganatosított helyszíni szemle eredménye is jelentős, hogy magából a vádlott vallomásából láthatólag valótlan az éppen ő általa felhitt S. Rezsőnek az az állítása, mintha 1892. évi szeptember végén, vagy október elején járt volna R. a vádlott lakásán, F. Márton vallomásából láthatólag pedig úgy vádlottnak, valamint S. Rezsőnek az állítása valótlan abban a tekintetben, mintha a W.-kávéházból vádlott és S. együtt mentek volna vádlott lakására ; tekintve, hogy vádlott az uzsorának mutatkozó ügylet előnyeit váltó alakjában rejtve kötötte ki, az pedig nem változtathat vádlott javára a tényálláson, hogy a 2,800 írtról szóló ama váltó alapján, melyre, a mint állíttatik, csak 500 frtot adott, emez 500 forint visszakapása után, a kezéhez kapott levélnek is felhasználásával a kereskedelmi és váltótörvényszéknél folyamatba tett perben még 1,060 frtot követel, vagy hogy a bemutatott Ítélet szerint a célba vett eredményt addig el nem érte s elérni talán nem is fogja ; tekintve, hogy ezekkel kiegészítve, az a tényállás, mely a kir. törvényszéki végzés indokainak II. pontjában van előadva, alaposnak mutatja a R. Rezső részéről emelt vádat, mely szerint S. Károly uzsoravétséget követett el: mindkét alsóbirósági végzés megváltoztatandó s a vád alá helyezés kimondandó volt. (1894. május 31-én, 4,367. sz.) Vádlott, ki korcsmában többek jelenlétében e szavakat használta : ..Hát igazság ez ? egy császár már agyonlőtte magát, azt a másikat is üsse meg a guta !••: habár a vádlott által használt kifejezésben a király elnevezés fenn nem forog, mégis a közjogra való figyelemmel kétségtelen, hogy vádlott azzal ugyanazonos személyt illetett sértésével, miért is a btkv. 140. §-ában körülírt királysértés vétsége ellene megállapítandó volt. A budapesti kir. törvényszék (1893. dec. 29., 61,515. sz. a.): F. Mihály vádlott (napszámos) a btkv. 140. §-ában meghatározott kiráiysértés vétségének vácija és következményeinek terhe alól a btkv. 76. §-a értelmében felmentetik. Indokok: Vádlottat R. Pál községi biró azért jelentette fel, mert 1892. aug. 30-án Róhon G. Ármin korcsmájában többek jelenlétében ezen szavakat használta: »Hát igazság ez? egy császár már agyonlőtte magát, azt a másikat is üsse meg a guta!« Vádlott beismeri, hogy a kérdéses napon G. korcsmájában volt, de nem emlékszik arra, hogy bármiféle sértő szavakat mondott volna, mert nagyon ittas volt. A fentemiitett szavakat az eskü alatt kihallgatott R. Pál, G. Ármin és B. Pál hallották és ezen tanuk szerint vádlott nem volt egészen öntudatlan állapotban ; minthogy azonban ugyancsak a tanuk vallomásából az is kitűnik, hogy vádlott izgága, morozus természetű ember, a kinek szája, ha ittas, könnyen eljár; ezen körülmény támogatva azzal, hogy vádlott teljesen műveletlen ember, a ki ennélfogva a használt kifejezés kellő megfontolására képesnek nem tekinthető és igy az adott viszonyok között szabad elhatározási képességgel bírónak nem volt vélelmezhető ; miért is a btkv. 76. §-a értelmében felmentendő volt. A budapesti kir. ítélő tábla (1894. május 2., 25,690. sz. a.): az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával vádlottat a btkv. 140. §-a szerint minősülő királysértés vétségében vétkesnek mondja ki és ezért egy havi fogházra és egy évi hivatalvesztésre ítéli stb. Indokok: R. Pál, G. Ármin és B. Pál a helyszínén jelen volt tanuknak hit alatt tett vallomásával bizonyítva van, hogy a vádbeli cselekmény elkövetése alkalmával az utcán a katonaság zeneszó mellett vonulván el, erre vonatkozólag kezdette el vádlott azt beszélni, hogy ő hét évig volt katona és csatában is volt, a mostani katonák pedig csak három évig szolgálnak, hogy ez nem igazság; egy császár agyonlőtte már magát, azt a másikat is üsse meg a guta. Nem szenved kétséget, hogy a most jelzett és magukban sértést tartalmazó kifejezéseket vádlott csakis ő Felsége a magyar királyra érthette s hogy minden alapot nélkülöz vádlottnak ama mentsége, hogy ő az olasz királyra gondolt. Minthogy pedig vádlott maga is emlékszik a jelzett alkalommal történtek egyes részleteire; minthogy tanuk azt is igazolják, hogy vádlott beszámithatlan állapotban nem volt, mert az eset után 1 mint napszámos teendőit rendesen végezte, — a kir. törvényszékI nek amaz indokolása pedig, hogy vádlottnak, mint izgága termé j szetü embernek, a kinek a szája, ha ittas, könnyen eljár, teljes J műveletlenségénél fogva a cselekmény be nem számitható, — elfogadhatlan, mert a büntető törvény ilyenféle mentesítő körülményeket nem ismer ; ennélfogva vádlottat fenti értelemben bűnösnek kellett kimondani stb. A m. kir. Curia (1894. október 17. 8,385. sz. a.): Az alsóbírói Ítéletekben felhozott enyhítő körülményekre, valamint arra való tekintettel, hogy a vád tárgyát képező cselekmény elkövetése óta immár évek teltek el, a vádlottra kimért fogházbüntetés tartama 14 napra leszállittatik és ily változtatással egyebekben a kir. itélő tábla Ítélete az abban kifejtett indokokból és még azért is helybenhagyatik, mert habár a vádlott által használt kérdéses kifejezésben a király elnevezés fenn nem forog, mégis a közjogra való figyelemmel kétségtelen, hogy vádlott azzal ugyanazonos személyt illetett sértésével. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1,987. i. Adóslevélre rávezetett, névaláírást hitelesítő községi bizonyítvány, úgy a liitelcző, mint az adós érdekében kij állitottnak tekintendő s annak bélyegeért mindkét fél felelős. 2. Az ily bizonyítvány nem képezi az adóslevélnek bélyegj mentes alkatrészét. (1894. évi 3,052. szám.) 1.988. Az ajándékozási jogügylet létre főtte időpontjában az ajándékozóval vérrokonságban nem álló megajándékozott fél azon a címen, hogy később, az ajándékozási jogügylet létrejötte után, az ajándékozóhoz rokonsági viszonyba lépett, a io°/o-al megszabott ajándékozási illetéknek megfelelő leszállítását nem igényelheti. (1804.. évi 4,390. szám.) 1.989. Kőfaragó, ki az általa bérelt kőbánya terményeit kirárólag kőfaragó üzletében dolgozza fel, kőbánya bérlete után külön meg nem adóztatható. {1804.. évi 6,1 14. sz.) 1.990. Az állami kedvezményekben részesített gyári vállalatok a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által fizetendő üzleti adó alól fel lévén mentve, az alaptőkéjük gyarapítása céljából kibocsátott uj részvények eladásából névértéken felül befolyt jövedelmük, mint nyeremény után sem kötelesek adót fizetni. {1894.. évi 5,34-6. számé) 1.991. A meghalt ügyvéd irodája részére kirendelt gondnok, az elhunyt ügyvédet terhelő adó vagy illetéktartozás ellen — irodagonduoki minőségben felebbezni nincsen jogosítva {1894. évi 5,285. szám.) 1,002. Pénzügyi közigazgatási ügyekben ügyvédi meghatalmazás bemutatása nélkül a m. kir. pénzügyi közigazgatási ' biróság részéről senki nem tekintetik ügyvéd által képviscltnck, még akkor sem, ha a vonatkozó beadvány ügyvéd által van ellenjegyezve. (1804. évi 2,677. sz ) 1,993. Kölcsön meghosszabbítás illetékkötelezettségén nem változtat az a körülmény, hogy a meghosszabitás kölcsönös megállapodás avagy a kölcsönvevő feleknek egyoldalú mulasztása következtében történt-e / {1894. évi 5,584. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Bárczy Béla e., s.-a.-újhelyi tszék, bej. dec. 31, félsz. 1895 évi jan. 11, csb. Lehrmann Viktor, tmg. Iszépy István. — Benedek Márton e., gyulai tszék, bej. 1895 évi jan. 20, félsz. febr. 16, csb. Pallay Jenő, tmg. Herczegh Géza. — Roth JállOS e., sz.-udvarhelyi tszék, bej. I 1895 jan. 5, félsz. jan. 21, csb. Györfy Titus, tmg. dr. Gross Frigyes. Pályázatok: A pozsonyi tszéknél jegyzői áll. nov. 24-ig. — A deési tszéknél jegyzői áll. nov. 24-ig. — A komáromi tszéknél a 1jegyzői áll. nov. 24-ig. — Az oklándi jrbságnál aljegyzői áll. nov. 26-ig. — A nagy-somkuti jrbságnál aljegyzői áll. nov. 26--ig. — A nagy-becskereki tszéknél j e g y z ő i áll. nov. 26-ig. — A beregszászi tszéknél jegyzői áll. nov. 27-ig. — A komáromi tszéknél b i r ó i áll. nov. 27-ig. — A soproni jrbságnál aljegyzői áll nov. 29-ig. — A privigyei jrbságnál aljegyzői áll. nov. 29-ig. — A nagy-szebeni tszéknél aljegyzői áll. nov. 29-ig. — A nagyváradi tszéknél jegyzői áll. nov. 29-ig. — Az erzsébetvárosi tszéknél b i r ó i áll. nov. 29-ig. — A gyulai ügyészségnél al ügyészi áll. nov. 28-ig. — A györ-szentmártoni jrbságnál aljegyzői áll. nov. 29-ig. — A pécsi tszéknél birói áll. nov. 28-ig. A m.-szigeti tszéknél j e g y z ö i áll. nov. 28-ig. — A kolozsvárvárosi jrbságnál járásbirói áll. nov. 28-ig. Nyomatot: a »Pesti könyvnyomda-részvény-társ ság«-r.al. (Hold-utca 7. sz.1