A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 46. szám - A budapesti bűntető bíróság bírálata fogházainkról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a >Jogc 46. számához. Budapest, 1894. november hó 18-án. Köztörvényi ügyekben. Valamely állásért pályázd a pályázatot kiíró személyt a pályázati eredménj közlésére és okmányai visszaküldésére levélben felkérvén, utóbbi azonban ezen levél folytán semmi intézkedést sem tevén, ugyanezért a pályázónak az. ö lakhelyére tett utazás és ott tartózkodás költségeit megtéríteni köteles. Kimaradt kereset ennen azonban kárteritest nem követelhet a pályázó, hacsak nem bizonyítja, hogy időköziién alkalmazást okmányának hiánya miatt nem kaphatott. A debreceni kir. járásbíróság (1S93. április 27. 520. sz, a.): Dr. Kardos Samu ügyvéd által képviselt Sz. Elek felperesnek, dr. Mago?s György ügy véti által képviselt L. Imre mint a debreceni füvészkerti bizottság elnöke alperes ellen 80 írt és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével eluttasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes a B) alatti 1892. évi július 31-én beadott pályázati kérvényt; illetve az annak mellékletét képező eredeti okmányait levélbeli ismételt felszólítás után vissza nem küldte neki és azokhoz csak ugy juthatott hozzá, hogy Budapestről Debrecenbe 1892. szeptember utolján leutazván, a D^i alatti szerint nyert értesítés utján tévesen nem a kérvény küllapján megjelölt lakására, hanem helyben Debrecenben irányított postai küldeményt a debreceni péterfiai utcai postai hivatalnál mint nem kézbesithetőt feltalálta és vette által; e miatt aztán, dacára, hogy az E) alatti szerint több állomásra pálvázhatott volna, okmányai hiánya miatt pályázni nem tudott és ez által legalább 60 frt keresettől elesett; másfelől debreceni utja 20 frt kiadást eredményezett. És pedig mindezen kárait alperes vétkes gondatlansága idézte elő. Elutasítandó volt azonban felperes keresetével, mert felperes maga sem állítja, hogy alperes a pályázati kérvények, különösen a B alatti kérvény és mellékleteinek visszaadására magát kötelezte volna ; ugyan ezt pedig alperes tagadja és hogy ennek dacára a B) alattinak postára adásáról s a pályázat eredménytelenségére vonatkozó értesítésről már 1891. aug. 13-án gondoskodni kívánt, ez szívességből, de nem kötelességből történt; mert felperes a D) alattival épen maga igazolja azt, hogy a téves postai expeditio nem alperes bizottsági elnök, hanem a pénztárnok tévedése miatt történt, ezen tévedés pedig ismét nem olyan jellegű, mely a vétkes gondatlanság ismérveivel birna s mely kártérítési kötelezettséget vonna maga után ; mert felperes igazolni, de sőt valószínűsíteni sem tudja, hogy az esetben, ha kérvényét kellő időben kézhez vette volna, a keresetben felszámitott időre legalább 60 frtot jövedelmező állást nyerhetett volna el; de még ha igazolná is, az esetben is saját gondatlanságának köszönheti, hogy más pályázattól elesett, mert nem volt okvetlen szükséges, hogy a B) alattit eredeti okmányokkal szerelje fel, mindenesetre pedig módjában volt azokról hiteles másolatokat visszatartani; mert különben sem igazolja, hogy debreceni utja feltétlenül szükséges lett volna, hogy megbízott által nem járhatott volna el kérvénye visszavételénél és hogy ezen út valóban 20 frtba került volna ; az idevonatkozó becslő-eskü pedig azért is mellőzendő volt, mert a felszámitott tételek helyességet egyébként is igazolhatta volna felp eres stb. A debreceni kir. itélő tábla (1893. október 25. 3,617. sz. a.): Az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy az alperes által kibocsátott, a keresethez A) alatt csatolt pályázati hirdetés alapján a debreceni füvészkert és az ahhoz kapcsolt faiskola kezelésénél szükséges főkerté3zi állomásért kérvényét okmányaival felszerelve az 1892. évi július 31-én beadta és habár kérvénye B) szerint azon évi aug. 9-én elutasitólag elintéztetett, kérvényét, illetve okmányait levélbeli ismételt felszólítás dacára az alperes visszaküldeni elmulasztotta s azokat a felperes csakis szept. 3-án, miután Debrecenbe személyesen leutazott, kapta vissza ; minthogy pedig aug. 9-től, a midőn már kérvénye el volt intézve, szept. 30. napjáig többrendbeli kertészi állomás volt üresedésben, melyre okmányai hiányában nem pályázhatott és ez által legalább 60 frt keresettől esett el, kéri az alperest 60 frt kárösszeg és a Debrecenbe utazással felmerült 20 frt költség megfizetésére kötelezni. Tekintve azonban, hogy az A) alatti pályázati hirdetményben a pályázati kérvényeknek és az azokhoz csatolt okmányoknak a visszaküldésére az alperes magát nem kötelezte és hogy ebben a tekintetben az alperes utóbb kötelezettséget vállalt volna, azt a felperes nem is állította, miből kifolyólag alperesnek nem képezte kötelességét az, hogy fáradságot és költséget is nem kiméivé, felperes pályázati kérvényét visszaküldje, hanem felperesnek állott érdekében és kötelességében személyesen vagy megbízott által gondoskodni arról, hogy kérvényét és okmányait visszaszerezze ; azt pedig felperes nem is állította, hogy aug. 9-től szept. 30-ig kérvényének és okmányainak visszaadására személyesen vagy megbízott által az alperest felhívta és alperes azoknak visszaadását megtagadta; továbbá tekintve, hogy felperes nem is állította a/.t, miként a jelzett idő alatt valamely állásért pályázott és az állást azért nem nyerhette el, mert okmányait felmutatni nem tudta és nem bizonyította be a felperes azt sem, hogy a pályázat a miatt, mert okmányai birtokában nem voltak, egyáltalában, jelesül az okmányoknak szükség esetére utólagosan való bemutatásának kiemelésével eszközölhető nem volt volna, miből következőleg az sem állapitható meg, vájjon felperes az általa jelzett állást nem a pályázat elmulasztása miatt nem kapta meg; de ezenfelül azt sem igazolta a felperes, hogy a kérdéses állás szept. 30-ig már betöltve volt; tehát eddig a napig azt az állást megkaphatta volna és igy az sem állapitható meg, hogy eddig a napig az által, mert okmányai kezénél nem voltak és mint azt állítja, nem pályázhatott, valamely, jelesül pedig 60 frt keresettől valóban elesett volna, szept. 30. után pedig okmányai kezénél lévén, pályázati kérvényét már azzal felszerelve is beadhatta; tekintettel tehát, hogy ily körülmények között a felperes jogosultnak nem tartható arra, hogy alperestől kártérítést vagy utazási költséget követelhessen, de az utazási költséget annál kevésbé követelheti, mert arra, hogy személyesen menjen Debrecenbe, szükség nem volt, a mennyiben okmányait megbizott által is megszerezhette ; ezeknélfogva stb. A in. kir. Curia (1894. okt. 11. 520. sz. a.): A másodbíróság ítéletének az a része, mely szerint felperes keresete elutasittatott 60 írt erejéig, helybenhagyatik; a keresetnek 20 frtot tevő részére nézve azonban mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoziattatik és alperes köteleztetik felperesnek 20 frt utazási költséget stb. megfizetni stb. Indokok: Felperes azt az állítását, hogy ő 1891'. évi aug. és szept. hónapokon át alkalmazáson kívül állott és hogy alkalmazást okmányainak hiánya miatt nem kaphatott, mivel sem bizonyította; ugyanazért felperesnek az állásnélküli állapotával indokolt 60 frt követelését el kellett utasítani. Az okmányai visszavétele végett Budapestről Debrecenbe tett utazás és ott tartózkodás költségeinek fizetésére alperest kötelezni kellett, mert felperesnek azt az előadását, hogy ő a C) alatti feladási vevény szerint alperest a pályázati eredmény közlésére és okmányai visszaküldésére levélben felkérte és alperes levél folytán semmi intézkedést sem tett, sőt felperes levelére választ sem adott, tagadásba nem vette s ennélfogva megállapítandó volt az, hogy felperes okmányai visszakaphatása végett alperes mulasztása miatt volt kénytelen Debrecenbe leutazni s ottan időt tölteni. Ez utazási költség pedig 20 írtban túlságosan felszámítottnak tekinthető nem volt, ugyanazért alperest ennek az összegnek s mint pervesztest a perköltség mérsékelt részében marasztalni kellett. A ki véletlenül más dolgának birlalatába jut és azt a tulajdonosnak igazolás nélkül nem adja ki, az csakis ez okból kártérítésre nem kötelezhető. (M. kir. Curia 1894. október 11-én 2,780. sz. a.) Noha felperes az ellene indított más perben a mostani alperesnek jogellenes ténykedése folytán előállott kár megtérítésében marasztaltatott s noha ö perbe hivta abba a perbe a mostani alperest, ez azonban a védelmet el nem vállalta, mégis felperesnek előbb történt jogerős elmarasztalása nem menti öt fel a kárt okozó elleni perben annak bizonyítása alól, hogy az a kár ennek ténykedése folytán merült fel, mivel az ama perben keletkezett ítéletek jogerős volta csak az ott perben állott felekre nézve bír hatálylyal. (M. kir. Cuvia 1894. szeptember. 18-án 725. sz. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A bíróság felperes kérelmére, elvontan a követelés érvénye sitésétől, praeiudicialis ítélettel kimondhatja, hogy bizonyos társascégnek X. X. tényleg tagja volt-e vagy sem, mert az ilyen ítélet csak egy jogviszony megállpitását célozza és annak mi akadály sem áll útjában, hogy felperes egyúttal követelésének megítélését is nem kérte. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszók : Felperest keresetével I— IV. alperessel szemben elutasítja stb.