A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 46. szám - A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban

A JOÖ. 335 y] o g* 43. számában magam is hangsúlyoztam, az még sem ment minden aggálytól. Igazolja ezt — hogy még egy adatot hozzak fel — a törvénynek általam már hivatkozott 150. §-a, mely szerint » . . . Ha az ellenfél csatlakozási kérelmét a szóbeli tárgyaláson előterjesztette, a felebbezés csak az ö beleegyezésével vonható vissza.« A tárgyalás során kijelentett csatlakozás egyáltalában önálló felebbezésnek nem tekinthető a ennek dacára a 150. §. rendelkezése annak nagyon is önálló felebbezési joghatályt állapit meg az által, hogy az ellenfélnek a felebbezést visszavonni nem engedi meg, csak a csatlakozó beleegyezésével. A 150. §. tehát nemcsak a 147. §-beli »felebbezési határidő*, hanem a 135. és 141. §§ ban körülirt »idézési időköz első fele« lejárta után is a »tárgyalás során* bejelentett csatlakozásnak a csatlakozó akaratától függöleg önálló hatályt tulajdonítván, szerény véleményem szerint nem lehet elfogadható indokot felhozni az ellen, hogy a 135. és 141. §§. értelmében beadott előkészítő iratban bejelentett csatlakozásnak kevesebb joghatály tulajdonittassék, mert a törvényhozó nem akarhatott a 150. §-ban több jogosítványt engedélyezni a csatlakozónak, miut a 135. és 141. §-ban, midőn a csatlakozás pláne birói felhívásra jelenthető be. Hogy az előkészítő irat eo ipso csatlakozásnak nem tekinthető, az minden kétségen felül áll, mert csatlakozás csak akkor létezik, ha ez kijelentetik; azonban az aggály épen onnan ered, hogy a törvény ellentétes határidőket szab ki a csatlakozás bejelentésére; nevezetesen: a 135. és 141. § ban az »idézési időköz első felét« és a 147. §. második bekezdésében a »felebbczési határidőt* ; míg ellenben a 150. §-ban a csatlakozásnak a »szóbeli tárgyalás befejezéséig* van helye és mirdezek közül a 150. §-hoz majdnem a legerősebb sauctiot, a csatlakozó akaratát fűzi. Nem is kettő, hanem három »felebbezési időköz«-röl lehetne itt szó, a mi azonban még sem az, mert a 131. §-beli 15 nap a v>felebbezésre«, a 135., 141., 147. és 150. §-beli időszak pedig csakis a »csatlakozás« bejelentésére van megállapítva; tehát a felebbezö ellenfele egyáltalában nincs favorisalva a felebbezési határidőt illetőleg; mert ha felebbc-zni akar, azt csak a 15 napi felebbezési határidőben teheti meg, ellenben a csatlakozást neki a törvény a tárgyalás befejezéséig engedi meg azért, mert a törvényhozó intentiója az, hogy a per mindkét félre és teljes alapossággal, az összes pro és contra érvek mérlegelése mellett — contradictorius eljárás — biráltassék el. (V. ö Min. jav. indok. 145. §.) Jogi elv, hogy a formának nem áldozható fel a lényeg. Ez elv az 1873: XVIII. törvénycikkben is nagy tapintattal van keresztülvive. A fentiek igazolják, hogy a 147. §-beli »felebbezési határidő« nem felel meg a törvényhozó intentiójának ! Ez volt felszólalásom célja. Egyesegyedül ez vezérelt! Befejezésül legyen szabad hangsúlyoznom, hogy a vitatott »felebbezési határidö« sokkal nagyobb megfontolást igényel, mint a törvény világos szavából ez első pillanatra látszik, nehogy a bölcs törvényhozó nemes intentiója épen a praxis terén szenvedjen, — melynek az szánva volt! Belföld. A magyar jogászegylet börtönügyi bizottságának érdekes ülése volt f. hó 10-én Salgó Jakab dr. egyetemi magántanárnak, az antropológiai adatok értéke a pszikiatriában című előadása volt napirenden s annak meghallgatására a jogászvilág több kitűnősége jelent meg. Miután Környei Ede elnök megnyitotta az ülést, Salgó dr. a lipótmezei tébolyda főorvosa előadásához fogott s azon kezdte, hogy a midőn a jogászok megalkotják a »született gonosztevő« típusát, nemcsak félremagyarázzák a bűnös cselekményt, hanem a mértéken túlhajtják a kellőkép be nem igazolt egyes tünetek értékét, mert az arra vezető jeleket sem eredetükre, sem biológiai értékükre nem ismerjük. Némi értéket csupán a statisztikai összeállítások szereznek az u. n. antropológiai iránynak. Pedig statisztikai adatok nem alkothatnak törvényeket s mégis azt akarja amaz irány bizonyítani, hogy külső jelekből lehet a szellemi életre következtetni. A tapasztalat és tudományos vizsgálódások is azt mutatják ezzel szemben, hogy a koponya formája, néhány eset kivételével, mitsem mondhat a szellemi élet működéséről. így áll ez más faktorokkal is. Az átöröklés fontos tétele pl. nem bizonyítja, hogy a mely családban elmebaj előfordult, ott szükségkép több hasonló eset is legyen. Az előadó szerint a nemi perverszitást sem lehet mint olyat, szellemi abnormitásnak venni és fejtegetései végén oda konkludál, hogy túlmegyünk a tudomány szolgáltatta alapon, ha némely testi vagy biológiai jelenségekből, kisebb vagy nagyobb számok összecsoportositásával, súlyos konkrét esetekben dönteni akarunk a szellemi abnormitások tekintetében. Az érdekes előadást zajosan megtapsolták. A budapesti kir. tábla elnöke és az ügyvédek. Azon mozgalom, mely a budapesti kir. tábla elnökének ismert körrendelete folytán a hazai ügyvédség körében keletkezett, nagyobb hullámokat kezd vetni, a mennyiben azt a kamarák, mint az ügyvédség hivatott őrei, immár magukévá teszik. Mint halljuk, a budapesti ügyvédi kamarában dr. Nagy Dezső kamarai titkár ! fog ez irányban indítványt tenni. A nagyváradi kamara pedig, melyet ez irányban a kezdeményezés elsőbbsége illet, már legközelebb fog e tárgygyal foglalkozni. A nagyváradi ügyvédi kamarához ugyanis e tárgyban dr. Gyémánt Jenő, nagyváradi ügyvéd adott be egy indítványt, melyet legközelebb fog tárgyalni a kamara választmánya. A közérdekű indítvány szószerinti szövegében igy hangzik : Tekintetes kamarai választmány ! Mindnyájunk előtt ismeretes Vértessy Sándor, a bpesti kir. itélő tábla elnökének ama körrendelete, melyben a következők foglaltatnak : »Épen ezért a magam részéről csupán arra óhajtom .... figyelmét felhívni, hogy a fentebb emiitett célok elérése végett a bíróság vezetési s felügyeleti jogkörében odahatni szíveskedjék, hogy különösen a felebbezett ügyek tárgyalásánál az ügyvédi képviseletnek a méltányosság mérvét esetleg i meghaladó, az érdemleges védekezésre nem vonatkozó túlhosszadalmas j fejtegetései és vitatkozásai a gyors igazságszolgáltatás érdekében, a jogvédelem sértetlen biztosítása mellett, a törvényes korlátok közé szoríttassanak és úgy ezzel, valamint a tárgyalásoknak minden irányban higgadt és tárgyilagos vezetésével a bíróság tekintélye szükség esetén az ügyviteli szabályok 40. §-a rendelkezésének szigorú alkalmazása és kellő erély kifejtése mellett csorbítatlanul fentartassék és megóvassék « Hogy e rendelkezés mennyire sérti az ügyvédi kar tekintélyét s hogy mily következményeket vonhat maga után, azt már a tek. választmányhoz tartozó, nálamnál érdemesebb kartársak fényesen kifejtették. Igaz ugyan, hogy zárjelben az is foglaltatik, hogy »a jogvédelem sértetlen biztosítása mellett«. De ez legfeljebb csak enyhiti a rendeletet, de nem mentheti. Mert lényegében meg van támadva a szabad jogvédelem. Ugyanilyen értelemben foglalkoznak e kérdéssel az összes szaklapok. Tudom azt, hogy e tárgyban a t. választmány valamennyi tagja egyformán gondolkozik s hogy egyformán tiltakozik oly eljárások ellen, melyek az ügyvédi karnak századokon kifejlődött szabad s független működése ellen törekszenek. S igy tiltakozik u körrendelet ellen is, mely oly magas helyről indul ki, mint a budapesti kir. itélő tábla elnöke. S ezért veszélyesebb is. A t. választmány minden egyes tagja épen úgy tudja mint én, hogy a kérdéses körrendelet a szabad s független ügyvédkedést támadja meg s hogy hasonló eljárások veszélyeztetnék úgy ezt, mint a most fennálló birói s ügyvédi kar jótékony együttműködését. Veszélyeztetik főképen akkor, amikor a törvénykezési téren a szóbeli új eljárás életbe lép. Amikor a körrendeletben foglalt felfogás folytán, könnyen az a tudat érlelődhetik meg a bíróságok egyes rétegében, hogy az új eljárással a független s szabad ügyvédkedés korlátoltatik. S állithatom, hogy ily felfogást már hallottam birói körökben. E körrendeletben az ügyvédkedésröl foglalt felfogás csak hátrányára válhatik az igazságszolgáltatásnak s főleg a szabad ügyvédkedésnek. Ezért tisztelettel indítványozom, hogy a tek. választmány mondja ki, hogy a f. évben a nméltóságú igazságügyi minister úrhoz a kamara által felterjesztendő rendes évi jelentésbe foglalja bele a budapesti kir. itélő tábla elnökének 1,171—^04, e. sz. körrendelete elleni észrevételeit oly irányban, hogy a kamara a budapesti kir. itélő tábla elnökének 4,171—8(14. e. sz. körrendelete ellen a leghatározottabban tiltakozik, mert az az ügyvédi kart szabad működésében s tekintélyében sérti. Mert arra az ügyvédi kar reá nem szolgált. S végre, mert az, az egész igazságszolgáltatásban csak káros eredményeket szülhet. Továbbá foglalja bele az ügyvédi kamarának a nméltóságú igazságügyi minister úrhoz intézendő ama kérelmét, hogy kegyeskedjék a minister úr saját hatáskörében oda hatni, hogy hasonló elnöki intézkedések ne történjenek, mert az ellenkezik a törvényekkel s évszázadokon át kifejlődött jogszokással. Nem tartom célszerűnek e helyen indítványomat tovább fűzni, mert a t. választmány úgy is tudja és átérzi annak fontosságát és célját. Kérem indítványom elfogadását. Mély tisztelettel Dr. Gyémánt Jenő, ügyvéd. Vegyesek. Mire kell a bíróságot figyelmeztetni. A budapesti kir. itélő tábla 6,849/94. számú határozata : Szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolt s fogva levő Sch. K. elleni s folyó évi 31,489/94. sz. alatt felterjesztett bűnügyi iratok, illetve a 24,248/94. szám alatt kelt ítélet fogalmazványa szerint vádlott 5 évi hivatalvesztésre is ítélve van, a végtárgyalási jegyzőkönyvbe vezetett ítéletben pedig a kir. itélő tábla által már több izben tapasztalt ama felületes eljárásnál fogva, hogy a végtárgyalási jegyző szavak helyett csak egyes betűket ir, az foglaltatik, hogy vádlott: »5 évi p. j. f. itéltetett« ; minthogy pedig emez érthetetlen szerkesztésből a hivatalvesztés ki nem magyarázható, a kir. itélő tábla mai napon fenti szám alatt hozott határozatához képest az iratokat azzal az utásitással küldi vissza a kir. törvényszéknek, hogy a végtárgyalási jegyzőkönyv hiányát igazítsa ki s ennek megtörténte után az iratokat újra haladéktalanul terjessze föl, jövőre nézve pedig intézkedjék, hogy a szavak a jegyző által egészen kiírassanak, a felterjesztő jelentésbe pedig a büntető ügyviteli szabályok 117. §-nak rendelkezéséhez képest tegye ki azt a napot, melytől fogva vádlott letartóztatva van. Oly külföldi születésű magyar állampolgárok, kik magyar honosságukat nem honosítás, hanem közvetlenül az 1889. évi L. t.-cikk életbelépte előtt 5 évi itt tartózkodásuk által szerezték meg, idegen állampolgári jogukat fenn nem tarthatják. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 38,460. sz határozata : N. vármegye alispánjának. Folyó évi január 27-ikén 1,336. sz. alatt kelt jelentése kapcsán a közlemények visszazárása mellett értesítem címedet, hogy az 1854-ben morvaországi P. községben született T. T., jelenleg b—i lakos az 1879. évi L. t.-c. 48. §-ának második bekezdése értelmében a magyar állam kötelékébe tartozik. Ezen kijelentésem hatálya nevezett nejére, az 1858-ban született