A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 44. szám - Bíróságaink elnökeinek figyelmébe

174 A. JOG. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a biztosítási kötvény nyugtázza az egész évi díj felvételét, de a biztosított csak a díj egy részét íizeti ki készpénzben, a hátralékra pedig váltókat ad, ugy ezen váltókat beváltani köteles, mert a váltóknak lizetéskép történt nyugtázása folytán a biztosított a váltókkal is fizetést teljesített, a melynek ellenértéke a biztosító által elvállalt és viselt kockázatban rejlik. A szegedi kir. törvényszék: Az 1891. évi június 30-án 12,839. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Szegeden 1889. évi jan. 1-ső napján 21 frt 42 krról és a Szegeden 1889. évi január 10-ik napján 21 forint 42 krról kiállított két rendbeli váltó alapján mint. elfogadó a kereseti 42 frt 84 kr. váltóösszeget, eunek és pedig 21 frt 42 kr. után 1889. évi jul. 3-ik napjától, 21 frt 42 kr. után pedig 1889. évi okt- 3-ik napjától járó 6°/o kamatát három nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes a keresettel szemben két döntő kifogást emelt, úgymint: 1. hogy a kereseti váltóban a kiállítás alkalmával a lényeges kellékek egyike, t. i. a rendelvényes megnevezése hiányzott s felperes midőn a váltók szövegében rendelvényesként utólag önmagát nevezte meg, a váltókat megállapodás elleuére töltötte ki; továbbá 2. hogy a váltók fedezetkép adattak s a követelés, melynek fedezéséül szolgáltak volna, megszűnt. Ámde alperes ez állításait felperes tagadásával szemben bebizonyítani nem tudta, mert arra nézve, hogy midőn a kereseti váltókat kitöltetlenül elfogadta, a kiegészítésre nézve határozott megállapodás történt volna, elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott, ez esetben pedig a vélelem a mellett harcol, hogy az intézvényezett, ha kitöltetlen váltót fogad el, hallgatag beleegyezését adja abba, hogy az okirat a történt megállapodás szerint kitöltessék. A V. T. 93. §-a értelmében pedig e kifogással a váltóadós »csak annyiban élhet, a mennyiben bebizonyítani képes, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történ t.« Azon kifogására nézve pedig, hogy a követelés, melynek fedezéséül a kereseti váltók kiállíttattak, fenn nem áll, hasonlókép alperes tartozott volna kifogástalanul bebizonyítani, hogy a kereseti váltók a tárgyalási jegyzőkönyvhöz C. alatt csatolt, Budapesten, 1888. évi szept. 29-én kelt életbiztosítási kötvényből kifolyólag fizetendő díjaknak nem első, hanem későbbi részleteit képviselik; mert csak ez esetben hivatkozhatnék jogérvényesen a keresk. törvény 505. §. 3. pontjának azon rendelkezésére, hogy ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt, vagy az engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, az életbiztosítási szerződés hatályát veszti. Alperes azonban e körülményt nemcsak nem igazolta, de a tárgyalási jegyzőkönyvhöz C. alatt egyszerű másolatban csatolt s alperes által nem kifogásolt 32,082. számú kötvénynyel felperes igazolta, hogy a szerződési pontozat 7. § a értelmében az első díjrészlet a kötvény átvételénél lerovandó és hogy ezen, az első évre, azaz 1888. évi szept. 29-től 1889. évi szept. 29-ig járó díjrészlet kifizettetett. Nemkülönben a bizonyítási eljárás során kihallgatott B Henrik és S. . . . Vilmos biztosító-társasági hivatalnokok mint tanuk egybehangzó vallomásával hasonlókép felperes igazolta azt, hogy a biztosító-társaságoknál szokásos ezen eljárás, mely szerint az első évi díjról váltót vesznek s az így fedezett díjat a kötvényben kifizetettként nyugtatják, mely esetben a biztosítási szerződés azonnal, tehát a fedezeti váltó beváltása előtt is hatályba lép. Ezek alapján joggal következtethető, hogy a kereseti váltók, melyek alperes beismerése szerint is az első évi díjrészlet fejében adattak, fennálló követelés fedezését képezik; miért is a sommás végzés hatályának fentartása mellett alperest a kereseti tőke és járulékai megfizetésében -marasztalni kellett. (1892. február 25. 1,762. sz. a.) A szegedi kir. Ítélő tábla : Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával az 1891. évi juD. 30-ik napján 12,839. sz. a. keit sommás végzés hatályon kivül helyeztetik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes tagadásával szemben alperes nem szolgáltatott bizonyítékot annak igazolására, hogy a váltók kiállításakor az a megállapodás jött létre, hogy az átadott váltókban rendelvényesként a magyar-francia biztosító-társaság neveztessék meg. Ilyen megállapodás nélkül kitöltetlen váltók átadásával, a V. T. 93. §-a értelmében alperes a váltó birtokosát felhatalmazta arra, hogy a váltókba a lényeges kellékeket tetszése szerint bevezesse. Felperesnek tehát, az alperestől nyert meghatalmazás alapján jogában állott az A. és B. alatt csatolt váltókban rendelvényesként önmagát megnevezni s igy alperesnek a kereseti váltók megállapodásellenes kitöltésére irányzott kifogása alappal nem bír. Felperes beleegyezett abba, hogy irányában alperes azokat a kifogásait is felhozhassa, melyeket alperes a beperesitett váltók alapjául szolgált köztörvényi viszonyból származtat. Alperes élve ezzel a jogával, felhozza, hogy a magyar-francia biztosító-társulattal életbiztosítási ügyletet kötött, a biztosítási díj negyedévenkint volt fizetendő, az első évnegyedi díjat kifizette, a második évnegyedi díjról kiállított váltót beváltotta, a keresetlevélhez A. és B. alatt csatolt váltók a harmadik és negyedik évnegyedre járó díjakról állíttattak ki s igy azokat, minthogy a keresk. törvény 505. §. 3. pontja értelmében az életbiztosítási szerződés hatályát vesztette, beváltani nem tartozik. Alperesnek ez a kifogása alaposnak bizonyult. Mert felperes beismerte, hogy alperes a biztosítási díjnak az első évnegyedre eső összegét készpénzben megfizette, a biztosítási díjnak a második évnegyedre eső összegéről szóló váltót beváltotta és hogy a beperesitett váltók a biztosítási díjnak a harmadik és negyedik évnegyedre eső összegéről szólanak. Felperesnek ezzel az elismerésével be van bizonyítva, hogy a biztosítási díjnak évenkintegy összegben megfizetésétől a felek, jóllehet a C. a. csatolt kötvényben az első évi díjösszeg nyugtatva is van, mindjárt az első évre elállottak, ugy, hogy alperes a kötvény általános feltételei 6. íjában részére engedett azt a jogot, hogy a biztosítási díjat évnegyedenkint is fizetheti, már első évben igénybe vette, felperes pedig a díjaknak évnegyedes részletekben felvételével hozzájárult ahhoz, hogy alperes a díjakat téDyleg évnegyedes részletekben fizethesse. Ezek szerint a biztosítási díj a szerződő felek bele egyezésével évnegyedenkint visszatérő időszakokban fizettetett. Azzal, hogy alperes a harmadik évnegyedben lejárt biztosítási díját a lejárat után 30 nap alatt meg nem fizette, a keresk. törv. 505. §. 3. pontja értelmében az életbiztosítási szerződés hatályát vesztette s igy arra az időszakra, a mely időszakra járó díjakról az A. és B. alatt csatolt váltók kiállíttattak, a biztositó-társaság a kockázatot már nem viselte. Minthogy pedig ellenérték kikötése esetében, a mely itt az A. és B. alatt csatolt váltók kiállításakor a biztositó-társaság által viselendő kocKázat volt, ha az ellenérték meg nem adatik, a váltó értéke sem követelhető : ezért felperest keresetével elutasítani keliett. (1892. december 1. 2,484. sz. a.) A m. kir. Curia : A szegedi kir. itélő táblának ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróságnak Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A C. alatt másolatban bemellékelt és az alperes beismerése szerint is a közötte és a magyar-francia biztosító részvénytársaság között létrejött életbiztosítási szerződésnek alapját képező kötvényben, a biztosítási díj évi díjösszegben lévén meghatározva, az 1888. évi szept. 29-től, 1889. évi szept. 29-ig terjedő első biztosítási évre az egész díjösszegnek kifizetése, a biztosítótársaság részéről elismerve s igy nyugtázva van. Kétségtelen e szerint, hogy biztositó-társaság a kötvények kiállításával s abban az első biztositási év díjösszegének nyugtázásával a kockázatot is erre az évre elvállalta s igy azt viselte is. Nem változtathat ezen az, hogy ezen első évi díjösszeget az alperes a kötvény átvételénél készpénzben egészben nem fizette ki, hanem csak egy részét, a hátralékos összegre nézve pedig negyedévi lejáratú váltókat állított ki; mert annak fizetésképen történt nyugtázása folytán, a váltókkal is fizetést, csakhogy nem készpénzben teljesített s a biztosító társaság csupán a készpénzben való fizetés iránt engedvén halasztást, a váltókat fizetésül fogadta el. E szerint a fizetésként nyugtázott első évi díjösszegnek részben váltókkal történt fedezésével, a kötvényben foglalt megállapodástól eltérő megállapodás s igy ujitás, annak évnegyedenkint visszatérő időszakokhan leendő fizetése iránt felek között nem jött létre. Az alperes pedig beismerte, hogy a kereseti váltók a C. alatti biztositási szerződésben nyugtázott azon első évi díjösszegnek készpénzben ki nem fizetett hátralékos részét képezik, a melyeknek értékét a biztositó-társaság a kötvényben nyugtázta s a melyeket ő a kötvény átvételénél, az abban nyugtázott első évi díjösszeg fejében elfogadott. Ezek szerint tehát alperes a kereseti váltókat biztositási szerződés alapján annak kiállításakor már lejárt első évi biztositási díj fejében fogadván el, azokuak ellenértéke a biztosító által elvállalt és viselt kockázatban rejlik. Minélfogva a kir. Curiának 26. számú döntvénye, mely a még le nem járt, hanem visszatérő időszakokban lejárandó díjak fizetésének elmulasztása következményeit alapítja meg, a fenforgó esetre nem alkalmaztathatván, alperes mint a váltók elfogadója, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával és a.z elsőbiróság ítéletének helybenhagyásával ennek megfelelően marasztalandó volt. (1894. április 3. 1893. évi 355. sz. a.) Bűnügyekben. A nem törvényesen eljáró hatósági közeg eljárásával szemben kifejtett ellenállás a btkvnek csak törvényesen eljáró hatósági közear védelmére célzó 165. §-ába ütköző, hatóság elleni erőszak bűntettének tényálladékát meg nem állapítja. A zalaegerszegi kir. törvényszék (1893. május 8. 1,183. szám alatt) Cs. Mihály és Cs. János vádlottak a btk. 165. §-ába ütköző és ezen szakasz szerint minősülő, azonban a 92. §. alkalmazása mellett vétséggé lefokozott és Cs. Alajos községbiró sérelmére elkövetett hatósági közeg elleni erőszak vétségében mint tettesek a btk. 70. §-a alapján vétkeseknek kimondatnak és ezért 1—1 havi fogházra Ítéltetnek stb. Indokok: Vádlottak tagadásával szemben Cs. Alajos és M. József tanuk vallomásával igazolva van azon körülmény, hogy Cs. Mihály 1892. május 31-én, midőn a községbiró az egyházi szolgálmányok kiszolgáltatása miatt nála zálogolást teljesített, a zálogul vett szekérkereket a bíró kezéből kihúzta és vele meghuzalkodott; továbbá, hogy Cs. János vádlott megfogta a birót, ezzel huzalkodott és e szavakat intézte hozzá: »innét nem viszel zálogot!« kiabálván neki még azt is, hogy leüti a lábát és hogy mindez az együtt lakó vádlottak udvarán történt, minek folytán a bíró kénytelen volt a zálogolást abbanhagyni.