A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 44. szám - Bíróságaink elnökeinek figyelmébe

318 A JOG. rályi ítélőtábla, mind pedig a kir. Curia elfogadta az elsőbiróságnak azon felfogását, hogy a kielégítés végrehajtás tárgyává tett, szabatosan körülirottan a bányatelekkönyvbe felvett »Oivasztóhutta« és a bányakönyvben megjelölt alkatrészei, bányaiparmüvet és így bányatelekkönyvi bejegyzés tárgyát képezik. Elismerték az eljárt felsőbb bíróságok, hogy ezen ingatlanok tulajdonosainak változására, az ingatlanok megterheltetésére irányuló bejegyzések ; az ingatlannak kielégítési végrehajtás utján való elárvereztetésének elrendelésére, a vételár felosztására a kir. törvényszék mint bányabíróság az illetékes. Elismerték, sőt az indokban ki is emelték, hogy az olvasztó hutta 1852-ik évben és így a polgári hiteltelekjegyzőkönyvek szerkesztés're vonatkezó első (1853. április 18.) rendeletet is megelőző időben már egy közokiratot képező, az azon időben érvényben állott törvény és rendeletek szerint szerkesztett, minden érdeklődő fél által szabad megtekinthetésre szolgáló nyilvánkönyvi bejegyzés és az 1854-ik év előtt is különnemű és önálló adó, az úrbéri bányavám tárgya volt. Ezen előadottak folytán tehát a svedléri 1,348. számú telekjegyzőkönyvben zálogjogot szerzett hitelezők, nem tekinthetők feltétlenül oly jóhiszeműeknek, a kik a bányatelekkönyvben szintén jóhiszeműleg • bízott hitelezők felett előnyben részesíthetők. A kir. Curia hozott határozatával úgylátszik nemcsak méltányos akart lenni, hanem figyelembe vette a polgári telekjegyzőkönyveknek, a bányatelekkönyveknél szabályozottabb kezelését is. Részemről az előadott jogesethez hasonló minden jogesetben a jelzálogos hitelezők érdeké ben csakis a bányatelekkönyvi bejegyzéseket tartom első sorban irányt adóknak és az ezen bejegyzésekkel összefüggő minden rendelkezések jogérvényes megtételére a kir. törvényszéket mint bányabiróságot tartom illetékesnek, mert köztudomású tény, hogy a bányavagyon hazánkban ősidőktől fogva minden tartozékaival mindig külön és önálló ingatlan minőségű tulajdont képezett és ezen minőségét a bányavagyonnal minden újabbi tervényjavaslatok azok között a legutóbbi 1890-ik évi — is elismerték és fentartandónak véleményezik, mert képzelni sem lehet oly hitele zőt, a ki ingatlan vagyonra hitelez — hogy a jelzálognak minőségét ne kutassa, meg- ne ismerje; továbbá mert nem tartom helyesnek, hogy az államkormányzat feledékenysége folytán — maradván el az ált. bányatörvény 117., 119. §-ainak gyakorlati érvényesítésére vonatkozó megfelelő rendelkezés, e miatt károsodjanak azon jóhiszemű hitelezők, esetleg özvegyek, árvák, avagy felelősségre vonassanak azok a hivatalos közegek, a kik a bányatelekkönyvek, mint okiratok hitelességébe bíztak. És ha ezen felsorolt véleményem az intézkedésre hivatott szakegyének által figyelemre méltatnék, figyelmüket még felhívom, a bányatársulatok, illetőleg a bányaiparmű tulajdonosainak a kereskedelmi cégjegyzékekben foglalt és az általuk használt nevük, illetőleg cégüknek, cégvezetőjük a bányatelekkönyvbe való bejegyzésre vonatkozó intézkedésre is. Végül meg említem, hogy az általam felvetett kérdésre szorosan véve nem vonatkozó ismertetését a bányatelekkönyveknek azért tettem, mivel azt vélem, hogy más irányban bár, de még is használható adatot képezhetnek a törvényjavaslatok készítésével foglalkozóknak. Belföld. Tértessy Sándor, a budapesti kir. tábla elnöke a sommás szóbeli eljárás életbelépte alkalmából az alábbi körrendeletet intézte a felügyeleti hatósága alatt álló törvényszékek elnökeihez : (4,171/1894. eln. sz.) A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. és a fizetési meghagyásokról szóló 1893. évi XIX. törvénycikkeket a kir. igazságügyminiszter ur ő nagyméltósága folyó évi május hó 30-án, 745. I. M. E. szám alatt kelt rendeletével folyó évi november hó 1-étől kezdődő joghatálylyal életbeléptette. Az igazságügyi kormányzatnak a magyar jogszolgáltatás emelését célzó nagy alkotásainak és reformműveinek emez egyik legfontosabb része tehát rendeltetésének átadatott. Uj perjogi intézmények életbeléptetésénél természetszerűleg többféle akadályok, különösen a kezdet és az átmenet nehézségei merülnek fel, melyekkel buzgó kötelességérzettel megküzdenünk kell. Minél feltűnőbb az érvényben lévő és az életbeléptetendő eljárás között a különbség, minél nagyobb mérvű a hatáskör megváltoztatása s minél különbözőbb természetű a feladat, mely az új eljárás folytán a bíróságra hárul, annál nagyobb a rázkódtatás, a mely a bírói szervezet működésében előáll és a mely az eldöntendő ügyekre is kihatással van. Ez alkalomból annak az erős meggyőződésemnek óhajtok kifejezést adni, hogy a jogszolgáltatás terén szerzett kiváló tájékozottságával, ismert ügybuzgalmával s felügyeleti jogának megfelelő gyakorlatával legjobban fogja azt a fontos feladatot megoldani, a mely most, az idézett törvényeket alkalmazó magyar birói kar minden tagjára, de különösen és főként a vezetést és felügyeletet gyakorló bírósági főnökökre nehezül. E feladat főként abból áll : bizalmat gerjesztőleg vezetni át az új törvényeket a gyakorlati életbe, ugy, hogy azok lehető rázkódtatás nélkül a legsikeresebben szolgáljanak ama magasabb jogszolgáltatási céloknak, melyeknek elérésére hozattak. Meglévén győződve, hogy az elől hivatolt tör- j vén veket már eddig is gondos tanulmány tárgyává tette s azoknak szellemébe teljesen behatolt; e helyről oly irányú tájékoztatásokat I nyújtani, melyek az idézett törvények, vagy azok egyes részeinek fejtegetésével azoknak mikénti alkalmaztatására vonatkoznának, nemcsak ez okból, hauem azért sem tartom szűkségesnek, mert az új bizonyítási rendszer helyes alkalmazása és a szolgáltatott bizonyítékok mikénti mérlegelése a per tárgyát képező jogügylet érdemének elbírálását érintvén és ekként az kizárólag a függetlenül ítélkező biró jogköréhez tartozván, az ez iránybani intézkedést felügyeleti hatáskörömből kieártnak kell tekintenem. Épen ezért a magam részéről csupán arra óhajtom .... figyelmét felkérni, hogy a fentebb emiitett célok elérése végett, a bíróság vezetési s felügyeleti jogkörében odahatni szíveskedjék, hogy különösen a felebbezett ügyek tárgyalásánál az ügyvédi képviseletnek a méltányosság mérvét esetleg meghaladó, az érdemleges védekezésre nem vonatkozó túlhosszadalmas fejtegetései és vitatkozásai a gyors igazságszolgáltatás érdekében — a jogvédelem sértetlen biztosítása mellett — a törvényes korlátok közé szoríttassanak és ugy ezzel, valamint a tárgyalásoknak minden irányban higgadt és tárgyilagos vezetésével a bíróság tekintélye szükség esetén az ügyviteli szabályok 40. §-a rendelkezésének szigorú alkalmazása és kellő erély kifejtése mellett csorbítatlanul fentanassék és megóvassék. Végül felkérem hogy a felügyelete alatt álló kir. járásbíróságokat hasonló irányban utasítani szíveskedjék ; magam részéről pedig biztosítom hogy a tárgyalás zavartalan és rendes menetének fenntartására irányulandó törekvéseiben felügyeleti hatáskörömben a legkészségesebb támogatásra számithat. Budapesten, 1894. évi október hó 25-én. Vértessy Sándor, elnök. Bírósági reformok Budapesten. A fővárosban lévő bíróságokra nézve két fontos reformot vett célba s szándékozik minélelőbb megvalósítani az igazságügyminiszter. Ezeknek egyike — értesülésünk szerint — az összes budapesti járásbíróságoknak egyesítéséből áil, a másik pedig a budapesti törvényszék büntető osztályának önállósításából. Ugy a jogkereső feleknek érdekében, mint az igazságszolgáltatás szabatositásáuak szempontjából üdvös eredményeket vár a miniszter mind a két reformtól. S é r e1e m. * Bíróságaink elnökeinek figyelmébe. (Olvashatlan bírósági jegyzőkönyvek és kiadmányok.) Tán kicsinyes s az igazságszolgáltatás érdemét nem is érintő dolognak látszik, — irta helyesen egyik laptársunk, a »Pécsi Jogi Közl.« — ha a bírósági eljáráshoz tartozó hivatalos iratok formáját, külső kifogástalan alakját szóvá teszszük. de ez valójában sokszor a lényeget is érinti, mert a bíróságok előtt felvett jegyzőkönyveknek és határozatoknak mindig közhitelességű alakkal kell birniok s ennek egyik főbiztositéka egyéb előirt kellékek mellett: a tiszta, olvasható írás. Pedig e részben nagyon sok a panasz úgy a felsőbíróságok, mint a jogkereső közönség körében. Az elsőbiróságoknál felvett tárgyalási, tanúkihallgatási s egyéb jegyzőkönyvek sokszor oly olvashatlan kézírással kerülnek a felsőbíróságok elé, hogy ott az előadónak több idejét rabolja el ezen ákom-bákomok értelmének kibetűzése, mint az ügy érdemi elintézése. Igaz ugyan, hogy az elsőbiróságok rendesen annyira túl vannak halmozva munkával, hogy a mi jegyzőkönyvvezető nélküli eljárásunkban nem valami nagy gondot fordíthatnak az általuk felvett jegyzőkönyvek külalakjára, de hisz kalligrafiát úgy sem követel tőlük senki, csak olvasható írást, ezt pedig egy kis figyelem mellett el lehetne érni. Legközelebb életbe léptetendő új sommás eljárásunkban a jegyzőkönyvek úgy sem lesznek oly terjengősek, mint most, mert csak a tárgyalás leglényegesebb momentumainak fixirozására fognak szorítkozni, miután a felébbezési eljárásban a feleknek alkalmuk lesz egész előadásukat élőszóval ismételni; remélhető tehát, hogy ezután a jegyzőkönyvezés külalakjára nagyobb gond fog fordíttatni, hacsak egyes biráinkon a rossz szokás annyira erőt nem vett, hogy attól szabadulni nem képesek, mert tény az is, hogy a kézírás megrontására semmi sem képes annyira közrehatni, mint a sietség s a már egyszer megszokott rossz irásmodorról nagyon nehéz leszokni. Mindezek figyelembe vételével arra kellene tehát törekednünk, hogy minden tárgyaló bírónak jegyzőkönyvvezetője legyen, mint ez külföldön szóbeli tárgyalásoknál mindenütt gyakorlatban van. Ily módon a biró figyelmét a jegyzőkönyv irása sem vonja el az ügy érdemétől, a jegyzőkönyvvezetőnek pedig — másra nem lévén gondja — módjában áll irása olvasható voltára figyelni. E részben bíróságaink vezetői tehetnének legtöbbet, ha az igazságügyi kormánynál legalább nagyobb forgalmú járásbíróságaink kezelő személyzetének szaporítását hathatósan sürgetnék. A jogkereső közönség érdekeit sokkal közelebb érintő jelenség azonban a bírósági kiadmányok pongyola irása, mely még az autograf-sokszorositás által is elmázolva, külön beható tanulmány nélkül ki nem betűzhető. Igen gyakori az eset, hogy ily kiadmányokat még ügyvédek sem képesek elolvasni, pedig ezek a * Ezen rovatban, programmunkhoz biven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.