A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 44. szám - Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. A Jog tárcája

314 A JÜÖ. Ennek elejét veendő, én fentartom a járásbiró úrral szemben is azt a nézetemet, a melynek a »Nagyságos kir. törvényszéki birákról« szóló, a »Pozsonyi Szemle« f. é. 37. számában és a »Jog« f. é. 38. számában megjelent cikkemben kifejezést adtam, hogy t. i. »a kir. törvényszékeknek felebbviteli fórumokká való átalakítása kívánatossá teszi, miszerint minden törvényszéknél mielőbb legyen legalább egy magasabb rangú biró, mint tanácsvezető; de a bizalmatlanság okának eloszlatása céljából, a garantiákat a magasabb birói rangban és dotátióban helyesen kereső perlekedők megnyugtatására nem árt, ha idővel az egész felebbviteli tanács VI-os és VH-es birákból alakul meg. Hiszen a felebbviteli tanácsok, az 1891. évi XVII. t.-c. 37. §-ának a javaslatban olvasható indokolása szerint, »a dolog természeténél fogva lehetőleg a törvényszék legtapasztaltabb biráiból alakítandók^ Miután pedig a tapasztalat a szolgálati évekkel jár, világos, hogy a helyesen megalakított tanácsok birói tagjai már is soron kell, hogy legyenek az előléptetésnél. És igy önmagától bekövetkezik az, a mit én kívánatosnak jelzek . . . Különben, annak igazolására, hogy belőlem nem a »sovány kilátások feletti elsőbbség« miatt való irigység beszél, utalok az 1891. évi XVII. t.-c. 27. §-ának indokolására, a mely szórói-szóra igy hangzik: »A ddig, míg a peres eljárások reformja következtében a törvényszékek felebbezési tanácsai a tervezett hatáskörben működésüket meg nem kezdik, csekélyebb mérvben szándékozom a felhatalmazást igénybe v e n n i.« (A VI. rangosztály adományozása körül.) Ebből világos, hogy magának a törvényhozásnak is az az intentiója, miszerint a szervezeti törvény 27. §-a első sorban a felebbviteli tanácsok megerősítésére alkalmazandó. íme tehát, az elsőbbség kérdése törvényileg el lévén döntve, a fölött nincs mit vitatkoznunk és vetélkednünk . . . A miből viszont nem következik az, hogy a kitűnő járásbirák is ne részesüljenek az adományozásban. Itt azonban ismét a fentjelzett cikkemre hivatkozva, azt hangsúlyozom, hogy ne legyenek azok az előléptetések mindenkor helyhez kötve... Nézetem szerint — és ezt, azt hiszem, minden jogász osztja — az igazságszolgáltatás terén csak egy ember igazán pótol hatlan! Hogy ki az ? névleg fölösleges megneveznem ... A többi bizony pótolható. Nem hiszem tehát, hogy az egyes bíróságok gyöngülnének az által, ha akár minden kitűnő járásbiró akkor, mikor már a VI. rangosztályra rászolgált, a törvényszékek felebbviteli tanácsaiba léptettetnék elő, a hol bő tapasztalatait, mint másodfokú biró ismét kitűnően érvényesíthetné . . . A törvényszékek csak erősödnének az által, ha hosszabb gyakorlattal rendelkező járásbirákkal egészítenék ki magukat. Az aljárásbiráknak kárpótlásul ott van a Il-od járásbirói állás, a melyből ismét hivatalfőnökökké lépnének elő. Már most a mi a járásbirói pótlékot illeti, nem lévén Wekerle, nem vagyok ellene! Sőt az egyensúly helyreállítása, vagyis a megkülönböztetés egyenesen megkívánná a megfelelő pótlék rendszeresítését; de nem azért, hogy az ügyészeknek és vizsgálóbiráknak is van, mert hiszen ők azt csekélyebb létszámuknál fogva és a képzelt vagy valódi »gonoszokkal« való folytonos s egyoldalú foglalkozás gyötrelmeinek enyhítéséül kapják, hanem azért, hogy az első és második járásbiró között különbség tétessék a fizetésben is, mert az első járásbiró nemcsak ítél, hanem administrál is. Csakhogy, kérem szépen, ha belemegyünk a pótlékolásba, akkor kénytelen vagyok osztani Szürnyeghy Mihály, tszéki biró, legjobb barátomnak azt a nézetét, a melyet még a »J o g« 1890. évi folyamának 31. számában hangoztatott a következőképen : >>Hire jár továbbá, hogy a törvényszékek felebbviteli fórumok lesznek ma-holnap. Azt hiszem, hogy itt nem is kell mondanom, miszerint a felebbviteli tanács tagjai okvetlenül működéspótlékkal lesznek ellátandók. Ezt kívánja a nagyobb anyagi felelőséggel járó terhes s a szándékolt szóbeliség és közvetlenség által még terhesebbé válandó munka, nemkülönben a tekintély.-? Ez oly helyesen van mondva, hogy jobban én sem tudnám kifejezésre juttatni — most, a felemelt fizetés szomorú korszakában sem — azt az eszmét, miszerint az 1871. évi VIII. t.-c. 66. §-a értelmében, a további felebbezés hiányában könnyen előállható anyagi felelősség esetén nem fog elég pénzanyaggal rendelkezni a felelősségre vont felebbviteli biró. A mit aztán véghetetlenül restellene az illető Mai napig is csodálkozom azon, hogy ha már annak a cikknek az alapján (mert mi más okból tette volna ?) a vizsgálóbírói pótlékot törvénybe iktatta a kegyelmes ur TÁRCA. \ Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. — A »Jog« tárcája. — Közli: CSILLAG HUGÓ, Budapest, •y (Vége.) De a börtönben ezen egészen vagy félig hibás emberekkel szemben nézetem szerint nem lehet »beszámithatóság és beszámít hatlanság«-ról* beszélni, hanem orvosi és természettudományi szempontból egy »csökkcnt beszámithatóságot« kell felvennünk, a mint azt igen sok elmegyógyász tette és azelőtt különböző törvénykönyvek tették, minthogy a most érvényben levő jogok által behozott »enyhitő körülmények« azt fölöslegessé nem tették. Akkor aztán a valódi lelki betegeket (tehát az úgynevezett morál insanity igen ritka eseteit is) beszámithatlanoknak fogjuk declarálni, a határvonalon állókat »csökkeut mérvben« beszámithatóknak, ellenben a bűntettesek többségét, kik sekundár, többnyire a railieu (környezet) folytán züllöttek el erkölcsileg, beszámithatóknak fogjuk tartani, dacára annak, hogy épen a milieu ártalmas hatalma s az oly gyakran meglévő abnormális hajlam enyhítő körülményeket képeznek. Az új reformjavaslatok elfogadása esetén azonban egyáltalán nem kellene visszatérnünk a »csökkent« beszámithatóság fatális kérdésére. Ez indit végül engem a bűntett orvosi szempontból való megakadályozása és kezelésének megbeszélésére, minthogy a büntetőjogi reformok, melyek a büntetésnek megváltozott felfogásából folynak, a jogász előtt ismeretesek; e reformok, melyek ide-oda ingadoznak, többnyire csak elméleteken nyugosznak, de mégis már egynéhány elismerésre méltó gyakorlati értékű eredményre vezettek s az e téren való továbbhaladásra biztatnak. Vakmerőség volna, ha egy orvos, tehát laikus, jogot formálna arra, hogy ily dolgok felett jogászokkal szemben Ítéletet mondjon, vagy pláne tanácsokat osztogasson! * Minthogy tulajdonképen absolut szabad akarat nincs, az absolut beszámithatóság lételét is tagadnunk kell. Mindkettő csak mint viszonylagos, különböző fokozatokban fennálló vizsgálható Hogy azonban mint orvos közremüködhessem a nagy feladatban, mely mindenekelőtt a bűntelt megakadályozását célozza, beszéljük meg röviden a milieu socialnak néhány javulásra képes momentumát. Mindenekelőtt csak az iszákosság és a syphilis hatalmas jelentőségére kell utalnom ; tudvalevő, hogy mily sok ezer embert tesz az tönkre, a legközelebbi nemzedéket már csirájában megmérgezi, úgy hogy már születése óta gyengébben lép az életküzdelembe s könnyebben esik áldozatául a bűntettnek és tébolynak s hogy épen ezek később az életben a disponáltakat még erősebben sújtják, mint az egészségeseket. Az iszákosság ellen a szeszes italok egyedárúsitása és az állam által szervezendő kötelező ivóasylumok ajáulhatók. A syphilis és az oly átkos zúgprostitutio ellenében pedig orvosi szempontból nem a bordélyok bezárására, hanem kinyitására, sőt szaporítására kell törekedni, természetesen pontos orvosi ellenőrzés mellett. Hogy a szülök rossz élelmezése, egészségtelen életmódja már a csirát megmérgezi, az világos; itt tehát a nyilvános hygienia kell hogy erősen működjék. A socialis politika további nagy feladata azonkívül a megélhetési viszonyok javítása, a melyek természetesen szintén befolyást gyakorolnak a nép egészségére. Fontos volna a családi hygienia szempontjából az iskolák alapítása, a melyekben a nemzetgazdaságtan, egészségtan tantárgyaidul hozatnának be, épúgy a kötelező tornázás is. Csak nézzük meg, hogy mily megfordított bánásmódban részesülnek a szegényebb családokban a csecsemők s a gyermekek s be kell ismernünk, hogy itt még sok a tennivaló. Az alsóbb osztálybeli nő munkáját illetőleg is sok visszaélés történik, még az esetben is, ha a nő terhes. Holott épen erős anyára van szükség, minthogy a medencze szűk növése idézi elő a nehéz szülést, a melynél a gyermek feje könnyen megsérülhet s ebből beláthatlan bajok támadhatnak. A; családi élet minden reformtörekvés sarkpontja. A folyton növekvő élvhajhászat, játékszenvedély és iszákosság elleni tevékenységnek a családból kell kiindulnia; fájdalom, a szülök gyakran igen könnyelműen választják meg gyermekeik jövendő életpályáját s mégis ez csak a későbbi élet folyamán határoz a gyermekek szellemi és morális egészsége felett. Hogy a szellemi proletariátus a bűntettnek s tébolynak gazdagon juttat áldozató-