A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 43. szám - Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. A Jog tárcája - A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban
306 A JÜ8. A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárás ban. Irta : Dr. PLOPU GYÖRGY gyulai kir. törvényszéki biró. Hivatali állásomnál fogva a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. nagyszabású intézkedéseivel és intentióival behatóbban foglalkozván, a többek között különösen feltűnt nekem a törvény 147. §-ának ezen rendelkezése : »Ha a csatlakozást a felebbezési határidő alatt bejelentették, ez önálló felebbezésnek tekintendő.« Bár az idézett törvényszöveg teljesen világos, nem tartom hiábavaló munkának azzal közelebbről foglalkozni, mind a mellett a lehető legnagyobb rövidséggel. Mi értendő a törvény ezen kitétele alatt: »felebbezési határidö« ? Az idézett törvénycikk 131. §-a szerint: »A felebbezésnek határideje 15 nap.« A 135. §. szerint: »Az idézési végzésnek a 18. § ban foglaltakon kivül magában kell foglalnia a felebbező ellenfélnek felhívását, hogy a mennyiben a szóbeli tárgyaláson az elsőbiróság előtti eljárásban fe! nem hozott tényállításokat, ténybeli nyilatkozatokat, vagy bizonyítékokat akar érvényesíteni, ezeket, valamint esetleges csatlakozási kérelmét az idézés kézbesítése és a tárgyalási határnap közötti idő első felében ... előkészitő irattal közölje.« A 141. §. szerint a felebbező ellenfele: »tartozik ezeket (t. i. tényállításait és bizonyítékait), valamint hetaláni csatlakozását és ennek folytán előterjesztendő kérelmét az idézési időköz első felében a felebbezési bíróságnál benyújtandó előkészitő irattal közölni.« A 142. §. szerint: »A fél ... ki a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelességének (132., 141. §§.) eléget nem tesz« ... költségben marasztalandó. A 147. §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint: »A csatlakozás nem önálló jogorvoslat, hanem függősségi viszonyban áll a felebbezéshez. Tehát elveszti a csatlakozási erejét, ha az önálló felebbezés visszaütasittatott. Ha azonban a fél csatlakozását a felebbezési határidő alatt jelentette be, semmi ok sem forog fenn, a mely miatt azt az önálló felebbezéstől eltérő bánásban kellene részesíteni.*' »A szóbeli tárgyaláson előadandó csatlakozást már az előkészitő iratban be kell jelenteni (141. §.), a 142. §-ban előirt következmények terhe mellett.« Az idézettekből kétségtelenül következik : 1. hogy a csatlakozás nem önálló jogorvoslat, hanem függőségi viszonyban áll a felebbezéshoz. Hol tehát felebbezés nincs, ott csatlakozás sem lehet. 2. Hogy a csatlakozás a 131. §. értelmében az ítélet kihirdetésétől, illetve kézbesítésétől számított 15 napi határidő alatt sem be nem nyújtható, sem be nem jelenthető, mert ezen 15 nap nem a csatlakozás, hanem a felebbezés benyújtására, iüétve bejelentésére van kiszabva. De ez a legtöbb esetben lehetetlen is volna; nevezetesen akkor, midőn az elsöbirósági ítélettel meg nem elégedő fél, nem annak kihirdetésekor, illetve kézbesítésekor, hanem a 15 napi felebbezési határidő utolsó percében nyújtja vagy jelenti be felebbezését. A törvényhozónak, midőn a csatlakozás nagy fontosságú elvét általában és minden korlátozás nélkül instituálta, nem lehetett az az intentiója, hogy annak használatában a bírói jogsegélyt keresők indokolatlanul korlátoltassanak; de az sem lehetett célja, hogy az ítélettel megelégedő fél folytonosan arra kényszeríttessék, hogy a felebbezési 15 napi határidő teljes lefolyása alatt mindig lessé az elsőbiróságnál azt, hogy ellenfele az ítéletet megfelebbezte-e ? hogy annak elolvasása után szükség esetén ő is csatlakozását bejelentse. De sőt mit tegyen a felebbező fél ellenfele akkor, midőn a felebbezés a 15 napi felebbezési határidőnek legutolsó pillanatában lett benyújtva, vagy bejelentve? Hisz akkor teljesen tehetetlenül áll, mert a felebbezési határidőből akaratán kivül kiesett. A törvényhozás ilyen anomáliát provoeálni sem nem akart, sem nem akarhatott, mert intentiója teljesen evidens a 135. §-ból, mely szerint a felebbező ellenfele az idézési végzésben felhívandó az előkészítő irat beadására és a 141. §-ból, mely szerint a felebbező ellenfele csatlakozását az előkészítő iratban tartozik előadni. Mivel pedig a mondottakból, nemkülönben a 114., 150. és 162. §§. összevetéséből jogilag és okozatosan következik, hogy az önálló felebbezés erejével biró csatlakozás csakis — tehát kizárólag — az előkészitő iratban terjeszthető elő: a fent idézett 147. §-ban teljesen világosnak látszó »felebbezési határidő« ter minushoz sok és alapos kétely fér. Az új törvényt sokan — köztük jogi tekintélyek is — oommeutálták. Aggályomat azonban egyetlen commentátor semtoszlatta el, sőt a kérdéssel legtöbben nem is foglalkoztak, eldönteni pedig éppen nem döntik el. Meggyőződésem — fentebb jogilag indokolva — az, hogy a discussió tárgyát képező »felebbezési határidő« semmi esetre sem lehet ugyanazonos azon 15 napi időközzel, mely az ítélet kihirdetésétől, illetve kézbesítésétől a 131. §. szarint kezdődik. Jogi meggyőződésem, hogy a »discutált időköz« csak a 135. §. értelmében kibocsátandó idézési végzésben foglalandó felhívás kézhezvételétől kezdő.ihetik, mert az előkészitő irat csakis végzésbeli felhívásra nyújtható be, nem is az első, hanem a felebbezési bíróságnál; végül jogi meggyőződésem, hogy a csakis az előkészitő iratban előterjeszthető önálló felebbezés joghatályával biró csatlakozási kérelem a 135. és 141. §-okban körülirt »idézési időköz első felé ben« nyújtandó be és terjesztendő elő, azért, mert előkészitő irat csakis ezen időközben adható be ; az önálló felebbezés joghatályával biró csatlakozási kérelem pedig csakis az előkészitő iratban terjeszthető elő. TÁRCA. y Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. ^ — A »Jog« tárcája. — Közli: CSILLAG HUGÓ, Budapest. (Folytatás.) Hogy a tünetek ázámának szaporodásával a lélek is könynyen megtámadtatik, azt a lelki betegek, nyavalyatörősek és hülyéknél előforduló elfajulási jelek oly nagy számából látjuk s meglehetősen bizonyosnak tartom, hogy éppen az alsóbb néprétegek gyakori testi elfajulásukkal, ceteris paribus, lelkileg is gyakrabban betegednek meg, mint a magasabb osztályok, melyek csak azért adják mindig magasabb s magasabb százalékát a lelki betegeknek, mert itt mint jelentékenyen nehezítő mozzanat a létért való küzdelem, különösen a szellemi túleiőltetés, az itt folyton szaporodó syphilis stb. tesz oly sok embert nyomorékká. Az elfajulás és lelki betegség közti ezen szoros összefüggést a lelki betegeknek a börtönökben való ijesztő számából is látjuk, és pedig vagy olyanokon, kik már a tett előtt lelki betegek voltak, de nem ismertettek fel ilyenekül, vagy olyanokon, kik csak a fogság ideje alatt betegedtek meg lelkileg.*; 53 a fegyházból hozzánk jutott lelki beteg nő közül 15-l°/o a legutolsó tett elkövetése idején egész bizton betegnek, 20"4°/o pedig a legnagyobb valószínűség szerint betegnek volt jelezhető, úgy, hogy legkevesebb 20— 25u/o, tehát '/s-e ártatlanul Ítéltetett el s kezdte meg büntetését! M e n d e 1 szerint 1884/85-ben a porosz fegyházakban 12,200 lelki beteg 3/4 része már a tett elkövetésekor is lelki beteg volt s G a r n i e r emliti, hogy csak a szajnai börtönökben 5 év alatt (1886 — 1890.) 225 ártatlanul elitéltet talált (tehát átlag 50-et egy évben\ kik közül nem kevesebb mint 40°/o paralytikus volt! S gondoljuk meg, hogy részben oly esetekről volt szó, melyeket már x) A foglyok sokkal gyakrabban betegednek meg lelkileg, mint a szabad népesség, mert éppen a fegyházban 'több elfajult egyén található, mint odakünn. a bírónak kellett volna felismerni! Egész biztosan van a fogházakban most is sok lelki beteg, kit nem ismertek fel ilyennek, mert, fájdalom, ez idő szerint a legtöbb fogbázorvosnak a psychiatria terén nincs előismerete. De ezektől eltekintve, még többnek lelki betegsége nem ismerhető fel oly könnyen, vagy állapotuk egészség s betegség közt foglal helyet s ez még nagyobb mértékben áll a csavargókról. Csoda-e tehát, ha aztán a modern, többnyire jól berendezett fegyházakban a legcsekélyebb ok elegendő arra, hogy lelki betegséget idézzen elő ? Kimondhatjuk azonban, hogy csak arra disponáltak lesznek lelki beteggé s a mi eseteinkben 50 —60°/o-nál volt számba vehető az öröklött baj, azaz a legközelebbi rokonoknak, különösen a szülőknek lelki betegsége, idegbaja, iszákossága stb.; ne felejtsük el azonban, hogy maga a dispositio ihajlam) is mindennemű betegség, rossz élelmezés, nyomor, iszákosság stb. által megszerezhető, a mint azt a bűntettes carrirre-je magával hozza. A börtönben a lelki betegség inditó okai közül a szabadságtol való megfosztás, bűnbánat stb., valamint a magánzárka is csak a szenvedélyből lett bűntetteseknél játszik szerepet. Az önfertőzés alig tekinthető inditó oknak. Különben ritkán lesz lehetséges egyetlen egy tényezőt mint ilyet megállapítani, annál is inkább, mert a legtöbb szokásos bűntettes testileg elsenyvedi s éppen ez az oka a börtönben előforduló nagyszámú tüdő- és bélbajnak, dacára annak, hogy itt a hygienia a legjobb s az élelem tűrhető. Ha hosszabb tartamú fogságnál a lelki betegek száma növekszik is, a mi eseteinkben még sem tört ki a betegség előbb. A többségnél az első év folyamán lép fel a baj. Mint a tébolydában, úgy itt is a betegség leggyakoribb' alakja: a téboly (rendesen érzékcsalódásokkal); ritkán látunk agylágyulást, ellenben gyakran epileptikus lelki zavart. Gyakran lép fel a tébolynak egy külöuleges alakja, az úgynevezett »akut hallucinatorikus téboly«. mely teljes megzavarodásból, kisebb vagy nagyobb elfogultságból, igen nagymérvű érzék csalódásból, rettegési vagy megmerevedési állapotokból és izgatottságból, illetve ezek különféle összetételeiből áll, rövid ideig tart, de igen könnyen visszatér s azon gyanút kelti, hogy (leg-