A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 42. szám - Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. A Jog tárcája

298 A JOÖ. álló ingatlan átírását a Dáncs Juonné szül. Rusz Juána hagyatékaként ? Avagy Dáncs Juonné eladóként szerepelvén s a tkönyvi számát az eladott ingatlannak tudván, a szerződés készítő a szerződésbe a hibás Dáncs Juána nevet irja be eladóul. Bizonyos, hogy ebben az esetben a tkönyvi hatóság meg fogja tagadni az átírást, mert a kérdéses tjkönyvi ingatlan nem Dáncs Juána, hanem Dáncs Juonné szül. Rusz Juána nevén áll. Mennyi hiábavaló fáradság és költség ismét egy rossz szokás miatt! Ha pedig a tkönyvi átalakításnál, vagy betétszerkesztésnél enged tért ennek a rossz szokásnak az eljáró hivatalos közeg, akár jóhiszemű járatlanságból, akár felületességből, akkor meg a zavaroknak beláthatlan sora támad, sőt ebben az esetben az a veszedelem is keletkezik, hogy a valótlanságot tartalmazó név használata törvényes alakban jelentkezik s igy annak a közre való kihatása sokkal veszedelmesebb. Kíváncsi volnék rá, hogy vájjon hogy védekeznék az a betétszerkesztő, a ki felületességből s kényelmességből, de az esetleges magánjogi következmények némi tudatával vezetvén be a helytelenül használt s tulajdonképen nem létező Dáncs Juána nevét a tjkönyvbe, e ténye miatt a btk. 391. £-ába ütköző hamis közokirat készítése miatt támadtatnék meg; mert az kétségtelen, hogy cselekményéből valakire jogsérelem háramolhatik s a btk. 75. § ának 1. bekezdése pedig nem zárja ki a dolus eventualis beszámítását. Mielőtt ennek a rossz szokásnak a büntető jog terén előfordulható káros következményeire áttérnék, szabad legyen még egy példát a végrehajtási jog körébcl felhoznom. Biztos tudomásom van róla, hogy egyes bíróságok az egész polgári pert a hibás néven folytatják le s az ítéletben is pl. Kis Ferencné szül. Nagy Eszter helyett Kis Esztert marasztalják s ugyancsak ezen a néven rendelik el a végrehajtást is. Az ügy évekig elhúzódván, — a mi jelenlegi »sommás« igazságszolgáltatásunk mellett nem is oly ritka eset — ugy a felperes, mint az alperes más helyre költöznek s felperes, alperes elköltözéséről mit sem tudván, maga pedig utazgatni nem akarván, hivatalból foganatosítandó végrehajtást kér Kis Eszter elmarasztalt és a per folyamán lakásul feltüntetett helyen lakó alperes ellen. A végrehajtó ki is száll, elvezetik a községben véletlenül — a Kis név gyakorisága miatt — létező másik Kis Eszterhez. Ez minden módon tiltakozik a végrehajtás ellen, de a polgári bíróságok ítéleteiben nem lévén az elmarasztaltak nationáléja bevéve, igy a végrehajtó a személyazonosság tekintetében csak arra az adatra lévén utalva, hogy Kis Eszter — Kis Eszter: kötelességéhez hiven teljesiti a végrehajtást egy el nem marasztalt harmadik személy ellen. Mennyi utánjárásába és költségébe fog kerülni a jogtalanul végrehajtottnak, mig a tévedést kimutathatja! Vagy ha a végrehajtás eredménytelen volt, a hitelező bottal ütheti pénze nyomát, mig ha a helyes név használtatott volna s kitűnt volna, hogy Kis Ferencné szül. Nagy Eszter más községbe költözött, a hitelezőnek módjában volna az esetleg vagyonos igazi adóson hajtani be követelését. A büntetőjog terén is teljes pozitivitással állithatom, hogy mind panaszokat adnak be hibás néven, — ugy a panaszos, mint vádlott szerepelvén helytelen elnevezéssel — mind pedig büntetést kimondó ítéletek vannak, a hol az elitélt a helytelen névvel van megjelölve. Ezekből aztán bonyodalmak, sőt helyrehozhatlan jogsérelmek származhatnak, melyeknek bebizonyítását fogom megkísérteni az alábbiakban. Kis Jánosné szül. Nagy Juliánná, Kis Juliánná néven becsületsértés miatt panaszt emel Tóth József ellen. Ha a tárgyalás a panaszjog elévülési határidején belül tűzetik ki, akkor egy kis jóakarattal a hibás nomenclaturából eredhető hátrány kikerülhető; ha azonban a határnap a panasztételi jog elévülési idején túl tűzetik ki, akkor vádlott alaposan védekezhetik azzal, hogy Kis Juliánná, a ki a kellő időben vádat emelt, nem létezik; a létező Kis Jánosné szül. Nagy Juliánná pedig az elévülési határidőn belül vádat nem emelvén: ő mindenképen felmentendő. Vagy tegyük fel, hogy Kis Jánosné szül. Nagy Juliánná Kis Juliánná néven mint vádlott szerepel, de tudván, hogy ő helytelen néven, tehát helytelenül lévén idézve, meg nem jelenik és csak az elévülési határidőn túl vezettetik elő. Ekkor méltán érvelhet akként, hogy ő ellene senki az elévülési határidőn belül vádat nem emelhet, mert ő nem Kis Juliánná; ellene a helyes néven emelt vád pedig már elévült. Nem hiszem, hogy lenne bíróság, a mely ezt a védekezést figyelembe ne venné s magánvádlónak gondatlan és felületes eljárását a panasz emelése körül vádlott terhére korrigálná. Még közvetlenebb a veszély, ha a büntetést kimondó ítéletben van az elitélt hibás néven megjelölve s ekkor már ez a rossz szokás valakinek helyrehozhatlan jogsérelmet ís okozhat. Tegyük fel pl., hogy Kis Jánosné szül. Nagy Juliánnát, Kis Juliánná néven valamelyik kir. jbiróság 8 napi fogházra itéli. Az ügy felebbezései közben — esetleg a Curiáig felvihető lévén az — eltelik két év, a melynek folyamán ugy a bűnügyeket intéző bíró, mint a jkönyvvezető személyében változás áll be. Az új biró aztán az ítélet hihirdetésére megidézi Kis Juliánnát. Kis Juliánná pedig tényleg van a községben s az idézésre ez és nem Kis Jánosné szül. Nagy JuTÁRCA. ^ Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. — A >Jog« tárcája. — Közli : CSILLAG HUGÓ, Budapest. / (Folytatás.) Beható vizsgálatokat eszközöltem, normális, lelki beteg (előzőleg büntetett vagy bünte'len előéletű) és végül oly nőkön, *) kik a fegyházból a tébolydába szállíttattak s csak a fenti eredményt erősíthetem meg, továbbá azt, hogy az összes elfajulási jelek a normálisoktól a lelki betegekig s bííntettesnőkig számra nézve szaporodnak s hogy a normális nőknek (ápolónők) csak 3°/o-e ment azoktól, sőt 21°/o e egyszerre négy elfajulási jelet mutatott, hogy az egyes jel cuak kis értékkel bir s csak több jelnek együttes fellépése enged esetleg abnormális lelki életre következtetni, de nem szükségképen, annál kevésbé, mert különböző elfajulási jelek fajonkint lépnek fel, mint pl. széjjelálló fülek, ferde homlok stb., hogy végül, Lombroso s más Írókkal ellentétben, a nőknél sem fordul elő általánosságban kevesebb elfajulási jel, mint a férfiaknál. A bűntettesek biográfiájának vizsgálata sem vezet más eredményhez. Legelőször is állítólag a bőr érzékenységének összes *) Felemlítem, hogy az én eredményeim Lombroso ésKurella által megtámadtattak, mert én nem közönséges bííntettesnöket a fegyházban vizsgáltam meg, hanem olyanokat, kik mint lelki betegek onnan a tébolydába szállíttattak. Erre azt válaszoltam, hogy a különbséget nem tartom oly fundamentálisnak, hogy az által eredményeim általános helyessége veszélyeztetve volna és pedig mert 1. némelyik nyilvánvalólag lelki beteg a börtönben nem ismertetik fel ilyennek, 2. mások ismét igen könnyen nem vétetnek észre, mint pl. némelyik nyavalyatörős, örült és 3. nagy részük olyan, kiknek állapota a lelki egészség és betegség között foglal helyet. Igen nehéz ugyanis, egy absolute kifogástalan anyagot vizsgálat alá venni s az ez iránybani szigorú kritikát sem Lombroso, sem mások anyaga ki nem állja. fokai és az érzékek (mint a kéjhölgyeknél is) alá vannak szállítvaAz összes erre célzó vizsgálatok azonban oly bonyolodottak, hogy az eddigiek csak fentartással tekinthetők pontosaknak. Továbbá megemlítendő — s erre különösen B a e r figyelmeztet — hogy éppen az alsóbb néprétegeknél, a honnan pedig a visszaesők stb. legnagyobb részt származnak, mindezen szervi érzetek általában tompábbak, mint a magasabb osztálybelieknél. Ugyanez áll a lelki tulajdonságokról is, különösen az intellektusról, valamint a morálról az ezzel összefüggő hazudozásról, kegyetlenségről, csekély mértékben kifejlődött becsületérzésről stb. is. A bűntettes psychologiája csak az alsóbb néprétegekével hasonlítható össze s akkor bizonyára nem léuyeges különbség lesz felmutatható. Legmélyebben K u r e 11 a hatolt be a bűntettes psychologiájába. Szerinte, igen helyesen, azon érzetek, melyekből a moralitás kiindul, különösen a könyörületesség és igazságosság érzete n ncsenek meg az emberben születése óta, hanem csak később szereztetnek ; csak azon affektusok örökölhetek, melyek amazoknak alapul szolgálnak, vagyis csak azon mód, a hogy valaki ingerekre reagál s a mely mód ismét agyának speciális alkatától és anyagcseréjétől függ. Az affectus-hajlam rendkívül különböző s e változatok átlagos^ mértékének emelkedése alkotja Kurella szerint a bűntettre való hajlam lényegét; szerinte az egyéni affektus dispositiójának kutatása képezi a büntető-lélektan alapszerü problémáját. De nézetem szerint itt is a közönséges népnél nem találunk nagy eltérést az affektus dispositiójától. Ha ez nem áll, mint Kurella hiszi, de nem bizonyítja — s egyáltalán nincs még pontos módszer az affektus nagyságának mérésére — akkor mindenesetre a »született büntettesnék az egyéni tényező volna irányadó, dacára annak, hogy milieu (környezet) még mindig játszana bizonyos szerepet, ha másként nem, mint kiválasztó mozzanat, a menynyiben nélküle még a legfokozottabb affektushajlam is alig volna elegendő inditó ok a bűntett elkövetésére. Valamint az agy alkata nem mutatott specifikusát, ugyanez áll az arckifejezésre is, Lombroso s Kurella állításai dacára, kik mindig extrém eseteket hoznak fel. Tapasztalt fogházorvosok, mint B a e r Plötzenseeben, Leppmann Moabitban stb. nem tudták a gonosztevőnek specifikus arckifejezését találni. Ugyanily