A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 41. szám - Utmutatás a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 41. számához. Budapest, 1894. október hó 14-én. Köztörvényi ügyekben. Ha ügyvéd más ügyvédet ügyvédi teendőkkel megbíz, oly viszony keletkezik, mint az ügyfél és megbízott ügyvédje között, és ebből folyólag a helyettes díjazása előlegesen, az 1S74 XXXIV. t.-e. 54. §-a értelmében csak okiratban állapítható meg. A nagykikimlai kir. törvényszék (8,219/P. sz.) : Dr. G. Rankó (ügyvéd) felperesnek dr. Ruzsits György ügyvéd által képviselt özv. T. szül. Sz. Mileva, úgyis mint k. k. T. Sztankó és Ruzsica t. és t. gyámja, mint néh. dr. T. Milivoj örökösei, továbbá Bayer Alajos ügyvéd, mint a netáni ismeretlen örökösök ügygondnoka alperesek ellen 1,800 frt töke és jár. iránt indított rendes perében következően i t é 11: I. Ha özv. T. Miiéva és dr. Ruzsits György a föesküt leteszik arra, hogy néh. dr. T. Milivoj mikor 1884. év végével, illetve 18S5 év kezdetén irodáját dr. Ruzsits Györgynek átadta, nekik nem mondta, miszerint felperes dr. G. Rankó öt a keresetben körülirt perben helyettesitette, hogy az felhívása következtében történt, hogy az adatok kutatásánál és a periratok mily arányban és mikénti szerkesztésénél közbenjárt felperes, és hogy felperes s néh. dr. T. Milivoj között azon megállapodás jött létre, mely szerint felperesnek fáradsága, munka- és időmulasztása és költségei fejében 1,800 frt jár, hogy ő (néh. T. Milivoj) köteles azt felperesnek évenkint 300 frttal — mihelyt Basahid községétől a honoráriumot megkapja — megfizetni; hogy továbbá nekik nem mondotta és meg nem hagyta sem szóval, sem Írásban, hogy a keresetben kitett Összeget felperesnek fizessék meg. II. Ha továbbá dr. Ruzsits György a főesküt arra leteszi, • hogy a vonatkozó percsomónál nincsen kitüntetve, hogy felperesnek a kereseti összeg jár, illetve, hogy köteles dr. T. Milivoj azt felperesnek kifizetni és hogy dr. T. Milivoj az iroda átadásakor neki azon percsomó átadásánál a most előadottakról előtte és néh. M. András ügyvédjelölt jelenlétében azon kijelentést tette, hogy a szóban forgó perben dr. G. Rankó (felperes) őt néhányszor Nagy-Becskereken a pertárban helyettesitette és hogy ő erre vonatkozólag vele még a per befejezte előtt kiegyezett és neki költségei és díja fejében 400 frtot fizetett«, úgy felperes keresetével elutasittatik stb. Erdekében áll tehát alpereseknek jelen Ítélet jogerejűvé váltától számítva 15 nap alatt az eskü letételeért ezen kir. törvényszékhez Írásban folyamodni és azt az e végből kitűzendő határnapon le is tenni, mert ellenesetben, ha t. i. alperesek sem az I., sem pedig a II. alatti esküt le nem tennék, úgy felperes keresetének hely adatik és kötelesek alperesek, mint néh. dr. T. Milivoj örökösei, örökségük erejéig 1,800 frt tőkét és ennek 1890. szept. 18-tó! járó 6°/o kamatait stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy alperesek jogelődje, néh. dr. T. Milivoj, a Kuman és Basahid községek között lefolyt birtokperben, mint alperesi ügyvéd vele, felperessel, olyan megállapodásra jutott, hogy felperes az érintett perben annak bonyodalmas és fontos voltánál fogva a periratok szerkesztésénél és a bizonyítási anyag összegyűjtése körül közbenjárjon és segédkezet nyújtson s hogy őt szükség esetén helyettesitse. Mely ténykedésért évenkint G00 frt, összesen 1,800 frt lett felperes részére időmulasztás és költség fejében megállapítva, azon időtől számítva, a midőn alperesi jogelőd, dr. T. Milivoj, a megbizó községtől az ő kikötött honoráriumát megkapja. Időközben dr. T. Milivoj elhalván, utána örökösei, a jelen perbeli alperesek léptek azon 250 hold földnek birtokába, melynek 1885. évi április hótól számított 6 évi haszonélvezete lett ügyvédi honoráriumképen alperes jogelődje részére kikötve. Előadja továbbá felperes, hogy alperesek által örökölt hagyatéknak értéke a kereseti összeget felülhaladja. Alperesek a per folyamán beismerték, hogy felperes a Kuman és Basahid községek között lefolyt perben jogelődjüket, néh. dr. T. Milivoj ügyvédet a törvényszéki pertárban helyettesitette. Hallgatag beismerik alperesek továbbá, hogy ők a fenti perben jogelődjük részére kikötött ügyvédi honoráriumnak haszonélvezetébe léptek. Végül nem tagadták, tehát beismerték, hogy jogelődjük után a kereseti összeget meghaladó vagyont örököltek. Azonban alperesek tagadásba vették a per folyamán, hogy felperes a kérdéses perben dolgozott, hogy a periratok szerkesztésénél, valamint az adatok kutatása- és összegyűjtésénél közbenjárt és közreműködött, végül hogy mindezekért időmulasztás és költség fejében felperes részére 1,800 frt kiköttetett- volna. Felperesnek ez irányban keresetüeg előterjesztett állításai az általa hivatkozott tanuknak hit alatti vallomásaival nem nyertek kellő támogatást. — V. Szvetozár tanú, a ki alperesek jogelődjének ügyvédi irodájában volt alkalmazva, csak arra emlékszik, hogy a kérdéses peres ügyben felperes néh. dr. T. Milivojt annyiban helyettesitette, a mennyiben egy izben N.-Becskerekre utazott; hogy azonban a per vitelénél az adatok kutatásával és a periratok mikénti szerkesztésével felperes megbízatott volna s hogy ezek fejében évi 300 frtonkint fizetendő 1 800 frt lett volna kikötve, arról {tudomása nincsen. P. Gyóka tanú, felperesnek unokatestvére, szintén nem bir arról tudomással, hogy néh. dr. T. Milivoj a közbenjárásra, az adatok gyűjtésére és a periratok mikénti szerkesztésére nézve felperest felhívta s hogy ezek fejében neki 1,800 frt honoráriumot igért volna. Csak arról tud ezen tanú, hogy mielőtt dr. T. Milivoj egészségének helyreállítása végett Meránba utazott volna, kijelentette, hogy őt ezen perben felperes fogja helyettesíteni, kiben legtöbb bizalma van s hogy a per megnyerése esetére felperest jól meg fogja honorálni. J. Sándor tanú — Basahid község akkori birája — csak arról tesz tanúságot, hogy néh. dr. T. Milivoj ügyvédet a kérdéses perben felperes helyettesitette s hogy ez irányban őt fel is hivta s hogy felperes tényleg közbenjárt és a községnél kutatott adatok után. Azonban a honorárium kikötéséről közvetlen tudomása ezen tanúnak sincsen. Mindezek folytán felperesnek ezen ténykörülményekre az egyoldalú főeskü megítélhető nem volt. De ezen döntő ténykörülményekre felperes által alpereseknek odakínált s ezek által elfogadott főeskük az ítéletnek I. és II. alatti rendelkezései szerinti szövegezésében egyéb bizonyíték hiányában alpereseknek odaítélendő és a per kimenetele az eskük le- vagy le nem tételétől volt függővé teendő. A szegedi kir. itélő tábla (1,015/P. sz. 1893. március 8.): Az elsőbiróság ítélete részben megváltoztatik, a dr. Ruzsits Györgynek saját személyében megítélt mindkét főeskü alkalmazása mellőztetik és felperes keresete csupán a T. Miiéva alperes részére megítélt főeskütől feltételezetten állapittatik meg, az elsőbiróság Ítéletében meghatározott jogkövetkezményekkel. Egyebekben azonban a felebbezett ítélet helybenhagyatik stb. Indokok: Minthogy az ügyvédi helyettesítés a helyettesitett ügyvédre nézve a helyettesítő ügyvéd irányában nem tekinthető oly megbízási viszonynak, a mely az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a tekintete alá esik és minthogy e szerint a helyettesitett és a helyettesítő ügyvéd között az előbbi, által teljesítendő ügyvédi munkálatok tekintetében létrejött szabad egyezkedés érvényességéhez okirat nem kívántatik meg, a mi kitetszik abból is, hogy az idézett szakasz kifejezetten csakis az ügyvéd és a képviselt fél közötti jogviszonyt szabályozza, ezen és az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokaiból helyesen állapíttatott meg ugyan felperes keresete a T. Miiéva részére megítélt főeskütől feltételezetten és így a felebbezett ítéletnek e részbeni rendelkezését helyben kellett hagyni; azonban a dr. Ruzsits Györgynek megítélt mindkét főeskü alkalmazását mellőzni kellett azért, mert az 1868. LIV. t.-c. 225. §-a szerint a perben álló feleken kivül valamely harmadik személynek csak akkor ítélhető meg az eskü, ha az a kötelezett személyhez az ebben a szakaszban meghatározott jogviszonyban áll és ebben az esetben is csak akkor, ha saját tényének bizonyításáról, nem pedig bíróságon kívüli beismerés avagy egyéb ténykörülményeknek bizonyításáról van szó; már pedig dr. Ruzsits György sem mint az alperesek perbeli képviselője, sem pedig mint az elhunyt dr. T. Milovoj ügyvédi irodáját átvett ügyvéd nem nyert jogosultságot arra, hogy az elhunyt cselekményeit avagy kijelentéseit az általa leteendő főesküvel bizonyítsa és igya felperes által a neki saját személyében megkínált főeskü megítélhető nem volt stb. A m. kir. Curia (7,437/P. sz. 1894. május 29.): A másodbíróság ítélete helybenhagyatik oly módositással, hogy elsőrendű alperes a főesküt arra köteles letenni: »hogy néh. T. Milovoj nem jelentette ki 1885-ben, hogy felperesnek jutalomdíj címén 1,800 frt jár és nem hagyta meg elsőrendű alperesnek, hogy ezt az összeget felperesnek kifizesse«. Indokok: Felperes keresetének, a mennyiben az a követelt jutalomdíj előleges megállapítására van alapítva, hely nem adható, mert ily irányú egyezség érvényességéhez az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a értelmében okirat szükséges és a törvénynek ez a rendelkezése a jelen esetben is alkalmazandó, mert ha ügyvéd más ügyvédet ügyvédi teendőkkel megbiz, oly viszony keletkezik, mint az ügyfél és megbízott ügyvédje között és ebből folyólag meghatalmazottjának díjazása előlegesen csak okiratban állapitható meg. Felperes azonban keresetében azt is állította, hogy néh. T. Milovoj az általa vitt per befejezése után is kötelezte a kikötött munkadíj kifizetését, sőt válaszirata szerint néh. T. Milivoj ezt a kötelező nyilatkozatot neje (I. rendű alperes) előtt tette és ugyanannak meg is hagyta, hogy a kérdéses jutalomdíjat felperesnek