A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 41. szám - Ausztria bűnügyi statisztikája. 1. (r.)

294 A JOG. ivnyi — munka adatai és eredményei kétségkívül nagy érdekkel bimak ránk nézve nemcsak annál a szoros kapcsolatnál fogva, melylyel hazánk és Ausztria egymáshoz csatolva van, hanem azért is, mert a kriminálstatisztikában az osztrák statisztikai hivatal elég becseset produkál. Az idén kiadott munkálat feldolgozásban alig tér el attól, mely két év előtt megjelent az 1889-iki felvételekről, legföljebb az ismertető bevezetés ad részletesebb és több szempontból megvilágított ismertetést. Talán ennek kell betudni, hogy az adatok feldolgozása szinte négy egész esztendeig késett. Az adatokra nézve irányadóul előrebocsátjuk, hogy az összehasonításoknál tekintetbe veendők a következő körülmények : Az 1889-iki felvételek óta a törvény.-zékek ügykörébe vont deliktumok Ausztriában szaporodtak, habár nem jelentékenyen. Nevezetesen a védjegytörvény ellen elkövetett kihágásokat a törvényszékekhez utalták és a katonai behivóltvél intézkedéseinek nem követésére való - habár sikertelen - felbujtás törvényszék előtt tárgyalandó vétségnek, illetve kihágásnak minősittetett. Ezek azonban nyilvánvalóan nem okoznak jelentékeny eltéréseket. Sokkal számottevőbb körülmények a következők': 1. a halmazatnál csak a legsúlyosabb deliktum vétetett tekintetbe s a feljelenlések kimutatásánál is csak ez egyre vonatkozó feljelentés számíttatott be ; 2. a kísérlet, felbujtás és segédlet nem mutattatott külön ki, hanem oly deliktumnak számiitatott fel. a milyenre vonatkozott. Mindkét utóbbi körülmény egy-egy hibája az osztrák kriminálstatisztikáuak. Az első a valóságnál jóval alacsonyabbra szállítja az egyes adatokat, melyek így nemcsak pontosságukat, de részben hitelességüket is elvesztik; a második pedig megakadályozza a bűnös akaratnak tiszta felismerhetéséi, mert bűnös akarat tekintetében nem lehet a felbujtást vagy pláne a kísérletet és a segédletet egyenlőnek minősíteni. E téren tehát még reformra szorul a különben becses osztrák kriminálstatisztika. 1. A bűnvádi eljárás. Ausztria (58 törvényszékénél2) az 1890. évben beadatott 721,434 ügydarab, a mi az előbbi két évhez képest 3-2°/o emelkedést mutat. Elintézetlenül ez óriási tömegből csak másfél ezer maradt, a mi a törvényszékek pontos és — sommásan legalább — lelkiismeretes eljárására vall. A kimutatott emelkedésnek okát legnagyobb részt a sztrájkokban s a munkások egyéb zavargásaiban lehet keresni, mert az egyes delictumok közt legnagyobb mértékben a hatóság elleni erőszak (.';7°/o-telj, a veszedelmes fenyegetés (87°/o-tel) és a csődülettámasztás (84-ö°/o-tel) szaporodott. Ugyancsak erre vall az is, hogy leginkább a nagy gyártelepeket magukba foglaló törvényszéki kerületeknél emelkedett az ügydarabok száma, jelesen a ste>ri törvényszéknél 27°/<>-tel, a leobeninél 30°/o-tel és a feldkirchinél 50% tel emelkedett az ügydarabok száma. A bűnügyi feljelentések száma is 131,003-ról 135,156-ra emelkedett. Ezen emelkedésnél is ugyanazon tényezők mutathatók ki, mint az ügydarabok szaporodásánál De az eljárás alá került esetek száma a feljelentésekénél nagyobb, mert ez utóbbihoz számítandó az a 15,817 ügy, mely végleg elintézetlenül szállott át az előbbi évről. Az igy összesen 150,973-ra menő feljelentéseknek 90 százalékját még az 1890. év folyamán elintézték a törvényszékek.^ Ám ez elintézések felette érdekes adatokat szolgáltatnak az ausztriai nép jellemének, szokásainak, a hatóság közegei iránt való viselkedésének megismeréséhez. Mert e kilencven százalékból több mint 61 százaléknál a feljelentést közvetlenül vagy még az előnyomozások alatt visszautasították. Végtárgyalásra csak 21 százalék került. A többi 9 percentnél vagy sikertelen, vagy nem terhelő eredményű volt a vizsgálat. A közvetlenül visszautasított feljelentések száma legnagyobb Csehországban, Galíciában és Bukovinában. Ez bizonyára arra vall, hogy e három országban a legzaklatóbb a rendőrség működése, mit a politikai viszonyokból könnyen érthetni is. Ue ugyancsak a rendőrség zaklató eljárása mellett bizonyít az is, hogy ép e három országban került el a legkevesebb feljelentés a végtárgyalásig. A végtárgyaláshoz való kerülés átlagát a 2l°/o-et egyik országban sem érték el a feljelentések. Csehországban csak 19°/o, Galíciában csak 16°/o, Bukovinában csak 18 90/o jutott végtárgyalásra. A többi országokban majdnem kivétel nélkül az átlagnál jóval több feljelentést intéztek végtárgyaláson el. Egészen külön tekintetek alá esik Dalmácia. Itt — igaz — a közvetlenül visszautasított feljelentések százaléka csak 42 9, de ezzel szemben végtárgyalásra csak 9-5 került. A feljelentéseknek aránylag legnagyobb százalékánál (44 9) a vizsgálatot nem lehetett befejezni. Ennek okát a dalmát nép életviszonyaiban és jellemében lehet keresni. A dalmát nép kevéssé árulkodó természetű s felette ért a bűnjelek elrejtéséhez. Az egyes falvak összetartanak a hatóság ellenében s vagy megnehezítik, illetve meghiúsítják a tanúvallomásokat, vagy a már felfedezett delini|uenst segítik a menekülésben. A menekvést pedig felette megkönnyíti a tenger, mely végighúzódik a dalmát partok mellett. Ez utóbbi mellett bizonyít az is, hogy a befejezetlen vizsgálatok száma a többi osztrák tengerpartok mellett is felette nagy, kitévén az ott történt feljelentések ll°/o-jét. -') Jelen ismertetésnél többnyire csak a törvényszékek körüli adatokat mutatjuk be. A járásbíróságokra vonatkozók jobbára ugyanazon eredményeket mutatják, mint a törvényszékekre vonatkozók. Felette érezhető hiánya az ujabb osztrák krirainálstatiszükának, hogy nem mutatja ki legalább főbb vonásaihan, hogy mely okok miatt nem került az eljárás a végtárgyalásig. Pedig - mint maga e jelentés is emliti — régebben ezt is felvették a kimutatásba s belőle fontos következtetéseket meríthettek, melyek a bűnvádi eljárás egyes hiányait felismerhetővé tették. A francia kriminálstatisztika (Compte général de 1 adrainistration de la justice criminelle) külön-külön minden deliktumra kifejti, hogy hány reávonatkozó feljelentés maradt sikertelen s mily okból. Különös figyelmet érdemelnek azok a feljegyzések, melyek az eljárás tartamáról számolnak be. Az 1873-iki osztrák bűnvádi eljárásnak egyik fötörekvése, hogy az eljárást mentől inkább megrövidítse. 'És e törekvc'se meglehetősen sikerült is, mert jelenleg az esetek 68 5°/o-jénél egy hónapon belül befejeződik áz eljárás, míg ugvanily rövid idő alatt még 1875-ben is az ügyeknek csak 52o/o-jénél végződött be. A haladás tehát szembetűnő és szinte elérte a határt, mert az 1890-iki év e téren való eredménye megegyezik a legutóbbi öt év eredményeivel. Persze az osztrák birodalom különböző részein az eljárás tartama tekintetében is eltérések észlelhetők. Itt is Dalmácia mutatja a legkedvezőtlenebb arányt. Dalmáciában az eseteknek csak 15 százalékánál fejezhető be az eljárás egy hó alatt. Az esetek túlnyomó részénél a vizsgálat hat hónapnál tovább eltart. Dalmáciának legmerőbb ellentéte Salzburg, hol 91'5 százaléknál intézik el az eljárást egy hó alatt, hat hónapnál tovább pedig az ügyeknek csak 0'2 százaléka van eljárás alatt. Az osztrák igazságügyminiszter 187ci-ban köriratot intézett a törvényszékekhez, melyben arra utasítja a bírói kart, hogy iparkodjék, hogy »a, sajnos' elkerülhetlen vizsgálati fogság a legszükségesebb esetekre s a lehető legrövidebb tartamra szorittassék«. A statisztikai hivatal bevezetője eléggé megvalósitottnak látja az igazságügyi kormány e felette üdvös kívánságát. Azonban, ha mélyebben belepillantunk az adatokba, épen nem láthatjuk a viszonyokat oly rózsás színben, hogy elmondhassuk a bevezetővel, hogy ím »gros8« n Ganzen« kielégítők. De a Bureau der k. k. stat. Centralkommission azzal érvel, hogy »die Grenzen diesei NothwendigKeit lassen sich leider ira Voraus schwer abzirkeln« ; ez pedig eléggé rugalmas és tágítható zsák, melybe sok félszegség megfér a nélkül, hogy az első tekintetre észrevehető volna. Mert az mindenesetre félszegség, hogy a vizsgálati fogságba helyezett 43,.r,01 embernek 45°o/-je el'en nem lehetett vádat emelni. 'Tehát az eseteknek majdnem a felénél a vizsgálati fogság hiábavalónak bizonyult. E téren a különben bőséges részletezést is könnyen érthető okokból — nélkülözzük a bevezetőben. De annyit kiszedhetni a jobbára szofisztikus bőbeszédííségből, melylyel a hiányokat takargatni akarja, hogy volt olyan törvényszéki kerület is — a spalatói — hol az esetek 81-6 (!) százalékánál a vizsgálati fogságot a feljelentett hiába szenvedte el. Ezt a szinte hihetetlen félszegséget nem teszi jóvá az a körülmény se, hogy 1,000 közül 4,24 esetben a vizsgálati fogság nem tartott nyolc napnál tovább. Es pedig annál kevésbé nem, mivel az eseteknek ennél még valamivel nagyobo részénél — 1,000 közül 426-nál — egy hónapig is eltartott a vizsgálati fogság. Ez adatok, ugy véljük, némileg igazat adnak azon következtetéseinknek — melyeket a visszautasított feljelentések számából vontunk le — hogy Ausztriában a lakosság túlságosan ki van téve a rendőri s más igazságszolgáltatási közegek zaklatásának. Hozzáteszszük itt még előbbi következtetésünk igazolására, hogy a feljelentéseknek több mint 90 százalékát ép a rendőrféle közegek (zsandárok, rendőrök, községi elöljárók) tették meg. Kedvezőbb világot deritnek az osztrák bűnvádi eljárásra a végtárgyalások eredményei. Átlag az esetek 86 százalékáuál a végtárgyalás elitélésre vezetett. Ezt a kedvező eredményt nem rontja le az a körülmény se, hogy az elitélés csak az esetek leiénél történt a vádbeli cselekményre. Mintegy 35 százaléknál a/, elitélés más delictumot illetett, mint a melyet a vád felhozott. Szálai Emii, Budafictt. Sérelem.* Igazságügyi kezelő személyzet miseriái. Véletlenül kezembe került a »Jog« 38-ik száma s abban a szellemes Trencséni Csák a »Nagyságos törvényszéki birák« feliratú közlemény a »Sérelem« rovatban megkapta figyelmemet s mivel hogy sérelem nélkül alig van ember, részvéttel kezdtem olvasni a közlemény tartalmát. Elhatároztam magamat, hogy én is néhány szóval elmondjam a m i sérelmeinket s meg vagyok győződve, miként ép ugy helyet nyerek soraimnak a »Jog« hasábjain, mint az idézett közlemény, mert a..c^ is eSY> a szolgálati ág is egy, csak a rangosztály különbözik, a mi a panasznál nem bír fontossággal, csak a kielégítésnél jöhet tekintetbe. A XI. rangosztály a legutolsó, melynek szintén van 3. fokozata, ennek utolsó fokozatában levő írnokok azt nyerték az Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan elöadoft panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztős^.