A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 41. szám - Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. A Jog tárcája. Folytatás - Az árverési vevő meddig kérhet birtokbahelyezést?

290 az anyagot gyűjtsek, mint a vizsgálóbirák, hanem egyszersmind elibök szabja, hogy a gyűjtött anyagból óráról-órára kész művet alkossanak ! ? Mert jól megjegyezzük : a gyakorlat nagyon hamar el fog bánni az 1893. évi XVIII. t.-c. 119. §-ának fakultatív dispositiojával, mely szerint a birói határozatok kihirdetése elhalasztható s ezt a» dispositiot csakhamar a gyöngébbek kedveért beillesztettnek fogja tekinteni; a járásbirák dolga tehát a 119. §. dacára ez után is épp oly hajszolt, épp oly ostromállapotszerű lesz, mint eddig volt, sőt a kiterjedt hatáskörben még komplikáltabb, fáradságosabb s nehezebben megoldható. Az állam parancsoló pénzügyi viszonyaira figyelemmel — óvatosságból s kellő jogfentartással — eltekintünk azonban még attól is. hogy a járásbirói pótlékok egyelőre általánosittassanak. E helyett azt az ad hoc megoldási módot ajánlanók, hogy állittassék fel egy bizonyos szolgálati időtartam, pl. öt év. melynek lefolyta előtt a járásbiráknak pótlékhoz nem volna igényük. Ez annál kevésbé bolygatná meg az állam pénzügyeit, mert bizonyos, hogy a befektetendő tőke rövid időn szépen gyümölcsöző kamatokat hozna. Az egye s-b irói kareddigimostohábbhelyzetében is volt annyira önfeláldozó, hogy az állam pénzügyi érdekeit alárendelni tudta személyes érdekeinek : oldjuk csak meg bilincseit, önfeláldozása határtalan leend. Meg vagyunk győződve, hogy az a fenkölt szellem, a mely igazságügyi kormányzatunkat átlengi, nem zárkózik el a felvetett probléma elől. Ebben az emelkedett szellemben gyökereznek az új törvénykezés hajnalhasadásával egyidejűleg felébredő kilátásaink. y^Az árverési vevő meddig kérhet birtokbahelyezést ? Irta: dr. STRICKER ADOLF, csornai ügyvéd. A Curia 1894. évi jan. hó 19-én tartott teljes ülésében a következő plenáris döntvényt hozta : »A végrehajtási árverésen eladott ingatlan vevőjének az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-a alapján birói kiküldött által birtokbahelyezése a vevő tulajdonjogának bekeblezése tárgyában intézkedő végzés jogerőre emelkedésének időpontjáig rendtlhető el.« Indokaiban kifejti és kijelenti a Curia, hogy a tulajdonjog bekeblezését rendelő végzés jogerőre emelkedése után a telekkönyvi hatóságnak az árverés tárgya felett birói hatásköre megszűnik, tehát ezen idő után a vevő a birtokbahelyezést bekeblozett joga alapián csak a törvény rendes utján érvényesítheti. Így, a mint a Curia ezen határozatát kifejti és indokolja, az nagvon helyesnek mutatkozik. Ha azonban ezen döntvényt, mint a végrehajtási törvény 180. §-át általánosan és kivételt nem tűrő mórloni magyarázatát kell t'ekintenüuk: akkor el nem mulaszthatom ezen döntvény feletti véleményemet leplezetlenül oda nyilvánítani, hogy ezen döntvény téves, mert tévesen állított fel általános szabályt, mert ellenkezik magával a törvénynyel és nem méltatta a gyakorlati életet. Hogy ezt bizonyítsam, nem fogok elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem megkísérlem ebbeli állításaimat a gyakorlati életből merített következő — praxisom alatt számtalanszor előfordult — concret esettel demonstrálni: 1892. dec. hó 1-ső napján megejtett birói árverésen megvettem egy egész telket, melynek vételárát, mivel pénzem volt és kamatokat fizetni nem akartam, az nap le is fizettem, ugy hogy 1893. évi febr. hó 15-én a megvett ingatlan tulajdonjoga javamra már jogerejüleg bekeblezve volt. Csakhogy a megvett ingatlanok haszonbérbe voltak adva és mivel a gazdászati év 1892. okt. 1-seje előtt vette már kezdetét, én az 1881. évi LX t-c. 181. §-a alapján birtokbahelyeztetést azért nem kérhettem, mivel a haszonbérlő a 181. §. szerint csupán »az árveréskor folyamatban lévő gazdászati év végévek tartozik nekem a birtokot átbocsátani. Tehát én 1893. évi szept. hó 29-ike előtt, mivel a gazdászati év ekkor végződik, birtokbahelyezést nem kérhetek, mert azt épen a törvény - a 181. §. — nem adja meg. Mivel azonban tulajdonjogom bekeblezése már 1893. febr. 15-én jog erejű volt, ennélfogva a curiai döntvény miatt én 1893. szept. 29-én már birtokbahelyezést nem kérhetek. Pedig nem is volt ezen idő előtt jogom a birtokbahelyezéshez és én mint árverési vevő csak igénybevehetem az árverést teljesítő biróság segélyét, hogy nekem a megvett birtokot akkor, midőn ez a törvény szerint megtörténhetik, tényleges birtoklásomba bocsássa; hisz minden árverésnek legprimitívebb feltétele, hogy az árverést teljesítő biróság az elárverezett tárgyat az árverési vevőnek tényleg át is adja. A lenti plenáris döntvény azonban azzal vigasztal, hogy indítsak rendes birtokbahelyezési pert. Már pedig köszönöm az olyan vigaszt, hogy én, mint jóhiszemű árverési vevő, birtokomért egy rendes 4—5 évig is húzódható pert folytassak. Azt hiszem, a felhozott példa eclatansan igazolta azt, hogy a Curia plenáris döntvénye szerfelett sérelmes, ha az általánosiitatik. Sőt nem vagyok képes felfogni, hogy mikép kerülhette ki a Curia teljes tanácsülésének figyelmét a végrehajtási törvény 181. §-a akkor, midőn az előző 180. §. felett hoz elvi jelentőségű — az összes bíróságokat kötelező — döntvényt. Pedig a hozott döntvény egyenest megtámadja és sérti a 181. §. intézkedését, mert a törvényhozónak sohasem volt az TÁRCA. ^ Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. \< — A »Jog« tárcája. — Közli : CSILLAG HUGÓ, Budapest. ^/ (Folytatás.) Itt lesz helye egyszersmind annak is, hogy az »Ő r ö k 1 é s, veleszülttettsé g«-ről pótlólag megemlékezzem, mert e tekintetben laikusok, sőt részben orvosok is sokrészt téves nézeteket vallanak. Az újszülött még nem bir teljesen kifejlődött ideg- és agyrendszerrel. Az utak, vagyis érzékszerveken (szűkebb és tágabb értelemben) át a külvilágból benyomások jutnak be, melyek az idegelemekben — és pedig valószínűleg a végszervekben, az ideg (ganglia) dúc-sejtekben — molekuláris, vagyis megszállás által bizonyos változásokat hoznak létre s ez által, mint feltehetjük, egy úgynevezett »emlékezeti képzetet« idéznek elő, mely ismétlődés esetén csak erősbödik. Ha idők folytával több ganglia(dúcz-) sejt képződik s több idegút alakul, melyek amazokat összekötik s így valószínűleg »a fogalmakaU képezni segítik, akkor lassankint mindig több és több ilyen fogalomnak kell keletkeznie, s egyszersmind az azokkal való munkálat is könnyebb lesz ; röviden: az intellektus ébred, de ugyanoly módon, különösen pedig nevelés, tanítás és mintaképek által a morál, az öntudat is. A egnagyobb mértékben valószinűtlen tehát az, hogy bizonyos fogalmak, mint ilyenek, a morál, az öntudat, valamint az összes tulajdonságok és ösztön veleszületik az emberrel, sőt inkább lassankint szereztetnek meg. Meynert kimutatta, hogy a legtöbb ösztön szerezve lesz és pedig utánzás által; sőt a nemi ösztönt sem tekinti veleszületettnek. Veleszületettnek csak az anatómiát és az idegtömeg speciab's egyéni anyagcseréjét tartja. Elképzelhető tehát, hogy ha ez valamely okból abnormális, legyen az nemzés folytán (ha az atya vagy anya, vagy mindketten iszákosak, syphilitikusok, lelki betegek stb. voltak), legyen az auyatestben való hiányos táplálkozás folytán, az anyanedv hiánya folytán, vagy pedig következménye egy agybetegségnek stb. az uterusbau vagy röviddel a szülés után, akkor a dúc-sejtek és idegutak — melyek kétségkívül a szellemi működés physikai alapját képezik, ha a közelebbi folyamat homályos marad is — részben hiányzanak, hiányosan képződtek, vagy pedig dacára annak, hogy külsőleg jól alakultak, vegyileg mégis eltérést mutatnak. De az eredetileg egészséges agy is később mindennemű betegség, iszákosság, kicsapongás stb. által olyannyira degenerálódhatik, hogy az kevésbé ép lesz. Világos, hogy ily körülmények között az eredmény nem adhat egészséges lelki életet, mikor is majd inkább az intellektus, majd a morál, majd végre mindkettő szenved veszteséget, a nélkül, hogy ezidőszerint okát adhatnók annak, hogy miért áll be ez vagy amaz. Bizonyos csak annyi, hogy nincs a morálnak specifikus szerve, mint azelőtt hitték s hogy a morál az intellektussal szorosan' összefügg. Ily szerv már csak azért sem létezhetik, mert mint látjuk, a »moral« fogalma történetileg fejlődött s valószínűleg eredetileg csak a »hasznosat« jelentette, a mi pedig csak az intellektussal fogható fel. Azonfelül e mellett szól ama tapasztalat is, hogy az intellektus nincs egy helyhez kötve, tehát nincs, mint manapság gyakran vélik, kizárólag az elöagyhoz kötve, habár úgy látszik, hogy az előagy e tekintetben kiváló szerepet játszik ; hanem az egész agyréteguek — mert hisz ez foglalja magában a ganglia-sejteket, melyeket a fontosabb funktiók végzőinek tartunk — sértetlen állapotát előfeltételezi. De a ^betegségek, mint ilyenek, sem örökölhetök valószínűleg egyszerűen; itt is csak az egyes szervek anatómiája és physioogiája örökölhető. Nyavalyatörés, aszkór, rák, elmebaj stb. tehát egy valamikép öröklés folytán meggyengült idegrendszert előfeltételez, mely hasonló külső ártalmas befolyások alatt az illető betegségek kitörését elősegítik, különösen akkor, ha a szervek arra fogékony állapottal bírnak. Itt tehát ismét az egyéni tényező és a milieu (környező társadalom) játéka figyelendő meg.