A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 4. szám - Főváros és vidék. (Párhuzam bíráskodási szempontból)

Tizenkettedik évfolyam. 4. szám. Budapest, 1894. január 28. V.. Rttdölf-rakpárl 3. sz. Kiadóhivatal: V., Hiidoll-rak|>art 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Szamos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Di'. RÉVAI LAJOS — Dr. STiLLER MÓR agyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLKR MÓR. Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 Irt 50 kr Fél » 3 » — » Egész » (» » — > Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá nynya? küldendők. TARTALOM : Főváros és vidék. Irta : dr. Makucz Arthur, debreceni kir. albiró. — Bűnügyi döntvény bírálat. Irta : dr. II e i 1 Fausztin, kir. táblai biró Budapesten. — A beszámítási kérdéshez. Irta : dr. K 1 e k n e r Alajos, kir. jogakad. tanár és igazgató Kassán. — Belföld. (A magyar jogász-egylet teljes ülése. A házas^ágjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Ausztria és külföld. (Bécsi bűnügyi védői viszonyok.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A sommás visszahelyezés iránti keieset kiterjedési jogköre. Irta: Kövér Lajos, gyöngyösi kir. aljbiró.^ — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Bndapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »,Tog törvénytára* t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve z'eszik az l8QJ. évi törvénycikkek 2ó. és 2J. ivét (3S5 — 416. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon bel fii hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Főváros és vidék. Y (Párhuzam bíráskodási szempontból ) Irta : Dr. MAKUCZ ARTHUR, debreceni kir. albiró. Kovács Béla, karánsebesi kir. járásbirónak »A J o g« 53-ik számában megjelent »A főváros és a vidék. (Párhuzam bíráskodási szempontból.)« feliratú cikke annyival inkább költötte fel figyelmemet, mert mint jelenleg a debreceni kir. járásbíróságnál közel két év óta sommás polgári peres ügyekben ítélkező albirónak, bő alkalmam nyilt a vidéki viszonyokkal — bíráskodási szempontból is — megismerkedni, a fővárosi viszonyoka*" illetőleg pedig — ugyancsak bíráskodási szempontból tekintve azokat — nem kevésbbé nyilt alkalmam tapasztalatokat szerezni, a mennyiben jelen állásomra való kineveztetésem előtt fővárosi járásbíróságoknál, illetve törvényszéknél működtem. A párhuzam főváros és vidék között — bíráskodási szempontból, és főkép az első folyamodású bíróságokat tartva szem előtt — igen érdekes és tanulságos. Megengedem, hogy a fővárosi biró mindazon előnyöket élvezi, a miket igen tisztelt cikkíró úr említett cikkében felsorol és elismerem azt is, hogy sok nehézségekkel kell küzdeni a vidéki bírónak, különösen annak, a ki, mint cikkíró úr, magát saját vidékére vonatkozólag kifejezi, Isten háta megetti eldugott helyen működik, de azért korántsem látom a fővárosi birák — értve alattok az első folyamodású bíróságoknál működőket — helyzetét oly rózsás színben, mint cikkiró úr, és nem hunyhatok viszont szemet azon előnyök felett, miket a vidéki biró a fővárosival szemben élvez. Legyen szabad a következőkben a vidéki biró által élvezett ilyen egyes előnyökre rámutatni. Nem tekintve azt, hogy a fővárosi első folyamodású bíróságok legtöbbjénél, különösen a járásbíróságoknál az ügyforgalom oly óriási és dacára a nagy birói és segédszemélyzetnek, az egyes bíróra eső perek és egyéb u. n. folyó ügyek száma oly nagy, hogy az illető biró csak megfeszített, gyorsított, mondhatni »lázas« tevékenységgel képes azokat elintézni és bizony alig marad ideje a t. cikkiró úr által emiitett további önképzésre, kiváló jogászokkal való érintkezés, tudományos szakmunkák tanulmányozása stb. útján ; ismétlem, eltekintve ezen körülménytől, még oly vidéki biróságoknál is, melyek a fővárosiaknál nem csekélyebb mérvben vannak túlterhelve, minők közé p. o. a debreceni kir. járásbíróság is tartozik, hrl öt biróra 22.000-et meghaladó beadvány esik és hol az összes fogalmazói személyzet egy aljegyzőből és egy joggyakornokból áll, mondom : még ily vidéki biróságoknál is a biró nyugodtabban dolgozhatik, mint a fővárosban és pedig azért, mert azok, kikkel a tárgyalás alkalmával érintkezik, nem oly idegesek, mint a fővárosban. A fővárosi, mint minden nagy várost jellemző általános idegesség, behatol a birói tárgyalási termekbe is ; erőt vesz birón, ügyvéden, felen, tanún, szakértőn stb. Hogy ezen idegesség nem mozdítja elő az ügy higgadt, szenvedélytelen tárgyalását, magyarázni nem szükséges és hogy sokszor nem a legépületesebb jeleneteket idézi elő, ez mindenki előtt, ki a fővárosi bíróságoknál alkalmazva van vagy volt, vagy ott gyakran megfordul, ismeretes. Nem régiben éppen ezen lapban jelent meg egy »Birák és ügyvédek figyelmébe« című közlemény, melyben egy fővárosi ügyvéd ajánlja úgy bíráknak, mint ügyvédeknek a szenvedélytelen tárgyalási modort. Azt sem szükséges fejtegetnem, hogy a fővárosi bírósági tárgyalásoknál meghonosodott »idegesség« nem alkalmas arra, hogy a biró tekintélyét növelje és éppen ezen birói tekintélynek relatíve nagyobb volta, melynek különben egyéb, a fővárosi és vidéki élet különbözőségében gyökeredző okai is vannak és a mely tekintély a bírónak a vidéken előkelőbb társadalmi helyzetet biztosit, szintén egyik előnyét képezi a vidéki bíráskodásnak. Hozzájárul ehhez, hogy a vidéki biró az előtte megjelenő felek javarészét ismeri, viszonyaikról tudomással bir, a mi nem egy esetben könnyíti az ügy eldöntését. Nem hagyható végül figyelmen kivül a fővárosi bíráskodásnak nagymérvű egyoldalúsága. A hol külön kereskedelmi- és váltó-törvényszék, külön büntető törvényszék, mely ma már csak névleg képezi egyik osztályát a budapesti törvényszéknek, külön büntető járás bíróság, külön végrehajtási járásbíróság (V. kerületi és I—III. kerületi) van, ott el nem kerülhető, hogy u. n. specialista birák ne támadjanak, a kik éveken át kizárólag az igazságszolgáltatás egy ágában működvén, ebben nagy jártasságra, routine-ra tesznek ugyan szert és éppen ezért többet és gyorsabban végezhetnek el, mint más, nem kizárólag egy szakmában működő biró; de viszont sokszor elveszítik a helyes érzéket az igazságügy többi ágai iránt, a mi különösen akkor válik szembeötlővé, ha egy ilyen biró előléptetés esetén egy az eddigitől különböző ügykörben kénytelen dolgozni, a melybe azután alig képes magát beleélni. Igen üdvös intézkedést tartalmaz az 1891. évi 4192/1. M. E. rendelet, mely a felügyeleti hatóságoknak, a bírósági joggyakornokok és aljegyzők gyakorlati, az igazságügy minden ágára kiterjedő kiképzését teszi kötelességévé és egyúttal megjelöli, hogy az u. n. előkészítő szolgálat mely szakok közt osztandó fel. Ezen rendelet életbelépte csökkentette a fővárosi bíróságoknál alkalmazottakra nézve is a teljesen egyoldalú kiképzés veszélyét. Jelen soraimnak nem lévén más célja, mint némikép kiegészíteni a Kovács Béla kir. járásbiró úr által a főváros és vidék között bíráskodási szempontból vont párhuzamot, — habár egyet-mást még felhozhatnék — az eddigieket is elégnek tartom annak megvilágítására, hogy a fővárosi birói állásnak, (mindig az első folyamodású bíróságokat értem) is meg vannak számos fényoldala mellett árnyoldalai; viszont a vidéki birói állásnak is meg vannak számos hátrányai mellett né ni előnyei. Záradékul csatlakozom t. cikkiró úr abbeli nézetéhez, hogy valamint egy egészséges emberi szervezetben a vérkeringés gyorsabb és elevenebbé tétele céljából az erők felLapunk mai száma 1 oldalra terjed.