A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 38. szám - A műbortörvény magyarázatához

A JOG. 269 javaknál a folytatólagos vagyonközösség az 1,434. §. szerint általában kizáratik. Ezen elvtől kivétel inditványoztatott arra nézve, hogy fentebbi szabályok alkalmaztassanak, ha a folytatólagos vagyonközösség házassági szerződés által lett kikötve. A többség ezt elfogadta, azt azonban mellőzte, hogy az a szerzeményi közösségre is kiterjesztessék. Az 1,435 — 1,439. §§. a házassági szerződéseknek s a házastársak vagyonjogi viszonyaikban előállt változások közzé tételéről rendelkeznek, a melyeknek h?tálya harmadik személyek irányában törvényileg a közzététel által feltételeztetik. Az 1.433. §. szerint ezen közzététel a minden járásbíróságnál vezetendő házassági registerbe való bevezetés által történik. Ezen úgy a register nyilvánossága iránti szabályok a tervezet értelmében fogathattak el azon toldalékkal, hogy az igazságügyi kormányzat rendeletére a register vezetése több járás területén egy járásbíróságra ruházható. Az 1,436. §. is helyeseltetett a bevezetés helybeli illetőségéről s annak ismétléséről a lakhely későbbi megváltoztatásánál elvettetvén azon indítvány, hogy ily esetben nem szükségeltetik uj bevezetés azon járásbíróság registerébe, a melynek kerületébe a lakás áttétetett. A tervezet 1,437. §-a egyes esetek kivételével megkívánja a bevezetés érvényére és pedig a házassági szerződéseknél is mindkét házastársnak ajánlatát és pedig birói vagy közjegyzői alakban. E helyett az fogadtatott el, hogy a bevezetendő változás a házastársak által személyesen, vagy közhitelességi! okmányban jelentendő be ; hogy azonban ha a változás egyik házastárs nyilatkozatán alapszik, annak bejelentése és ha a változás házassági szerződésen vagy birói határozaton alapszik, a bejelentés egyik vagy másik házastárs részéről elégséges legyen, a mennyibeu utóbbi esetben a bejelentéshez a házassági szerződés vagy a jogerejünek bizonyítandó bírósági határozat csatolva van. A lakhely változtatásánál azonban az uj lakhely bevezetésére az egyik házastárs kérelme csak akkor legyen elégséges, ha az előbbi lakhely registerének kivonata felmutattatik. Eltérőleg a tervezettől, abban is lett megállapodás, hogy a bevezetés hatályossága nc tétessék függővé a bejelentés bekövetkezésétől. Az 1,237. §. 3. az 1,438 s 1,439. §. ellen érdemleges kifőgások nem emeltettek. Ezek szeriut megállapittatott, hogy a be> vezetésnek a bejelentés tartalmához képest kell történni (1.437. §.) továbbá hogy azon esetben, midőn egyik házastárs részéröli bejelentés nem elégséges, mindkét házastárs viszonosan köteleztetik közreműködni a kérelem előlerjesztéséhez (1,438) és hogy a bevezetés nyilvánossá teendő (1,439). (Folyt, köv.) Dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. s A műbortörvóny magyarázatához. (Kérdés.) Kegyeskedjék becses lapjának »Nyilt kérdések és feleletek« rovstában a következő ügyet megvitatás céljából felvenni; mert a küszöbön lévő szüret folytán több félreértésre és büntetésre fog okot szolgálni az 1893. évi XXIII. t.-c. 1. §a: »Mesterséges bort készíteni vagy gyártani, úgyszintén ily bort bármi módon forgalomba hozni tilos.« A kérdés az: vájjon magánhasználatra saját házi vagy személyes fogyasztásra szabad-e mesterséges bort előállítani! Egy concret eset ez volna, a mely vidékünkön lábra kapott, hogy a kipréselt törkölyre (szőllő héjára és a fürt csupasz szárára) cukros vizet öntenek, a mely erjedés folytán jó bort ad (nem csingirt). Szabad lesz-e most ilyen bort saját fogyasztásra csinálni ? X. Sérelem.* A »nagyságos<' kir. törvényszéki túrákról. Lévén ők a »boldogok« ez idő szerint éppen félszázán, megtisztelem őket azzal, hogy »irigylésre méltó« helyzetük tisztázására néhány sort szentelek. Eléggé csodálkozom azon, hogy közülök tudtommal senki sem szólalt fel eddig. Mélyen hallgatnak mindannyian, mintha egészen »rendben volna a szénájok« . . . Pedig hát nincsen .... Csakhogy reájok nézve a rendezetlen állapot is oly kellemes és megnyugtató, hogy bizonyára azért hallgatnak. Nekik a hallgatás valóban »arany«, a »nickel« valuta mellett is, úgyannyira, hogy elégedetlen m. kir. XI. fizetési osztályú, 3-ik fizetési fokozatú és ott is a 600 és 700 közötti sorszám alatt levő írnok igy sóhajtott fel egy hónap »idusán« : »Nagyon gazdag ország az, mely 3000 forintot fizethet törvényszéki és járásbiráinak! . . .« Hát ha azt tudná az a boldogtalan írnok, hogy a 3000 írt még növekedni is fog idővel! * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggé) tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkeszlSség. Igen, növekedni fog; de ö azt nem tudhatja, mert a különböző törvények miatt magok az érdekeltek mindegyike sem tudja teljes határozottsággal a növekedés mikéntjét. Hát erről a kérdésről akarok én most egy pár szót szólni. Az 1891: XVII. t.-c. 31. §-a kimondja, hogy »ha az ilyen módon alkalmazott (VI. rangosztályú bíró, ügyész) tíz év alatt elő nem lép, fizetése tiz százalékkal és minden öt év után öt százalékkal emelkedik«. Ez az egyik és biztos emelkedési módja a szegény irnok által megsokalt 3000 frtnak, a mely tulajdonképen törzsfizetésben csak 2500 forint; mert a többi lakbér címén jár és nem növekedik. A törvény idevágó rendelkezése egészen tiszta volna, ha nem lehetne rajta, mint mindenen, egy kicsit »skrU(julizálni« is. A »skrupulust« a törvény ez a kitétele szüli: »ha az ily módon alkalmazott tiz év alatt elő nem lép«. Hát kérdem én, hogy az »ily módon alkalmazott« elő is léphet és ha igen, mik az előléptetés fokozatai ? Hiszen a fennebb idézett törvénycikk 27. §-a határozottan kijelenti, hogy a király fontos közszolgálati érdekből eddigi szolgálati minőségükben meghagyás mellett »adományozza« nekik a kir. ítélő táblabirói címet és jelleget Ezt pedig a törvény indokolása szerint azért teszi, hogy ugyanők jól betöltött állomásukon megmaradva, kellő előmenetelben részesülhessenek, a nélkül, hogy az elsőfokú bíróságoktól elvonassanak s hogy az által ezek gyöngéitessenek. Ok tehát az elsőfokú bíróságok »nivóját« vannak hivatva emelni . . . Ez az intentiója a törvénynek ; mert ha nem ez volna, akkor az irnok felsóhajtása indokolt lenne. Ok az adományozásban azért részesülnek, hogy az elsőfokú bíróságoknál való »nélkülözhetlenségüknek« egyenértékét kapják, melynek fejében le kell mondaniok a további előléptetésről . . . Mihelyt ez az egyedül helyes intentiója a szervezeti törvénynek az »adományosok« további előléptetésével kikezdetik, akkor mindjárt úgy tűnik fel a dolog, mintha nem is ok volnának »n é 1 k ü 1 ö z h e t e 11 e n e k«, hanem mintha rájok nézve lenne »n é 1 k ü 1 ö z he tétlen" a magasabb fizetéssel járó cím és jelleg addig is, mig számukra a megfelelő előléptetési hely tényleg megüresedi k. De hát mik is akarnának lenni még az ilyen szerencsés halandók? Fogadni mernék, hogyha megszavaztatjuk őket, egyik sem fog kívánkozni kivált költözködéssel járó további előléptetésre. Mert mi az előléptetésük ? Valóságos másodosztályú itélő táblai birói, vagy másodosztályú törvényszéki elnöki állás. De hiszen az ő fizetésük, rangjuk ugyanaz, mint amazoké s a mellett megmaradnak eddigi környezetükben, régi, jó barátaik körében, megszokott foglalkozásuk s ugyanazon életviszonyok között, a hol azelőtt jóval kevesebből existáltak. Megmenekülnek az áthurcolkodás ezer kellemetlenségeitől s az azzal járó nagy költekezéstől és elkerülhetlen károsodástól. Mentve vannak új ismeretségek kötésétől, új barátok keresésétől s a magasabb ranggal járó magasabb körökkel való érintkezés által okvetlenül tetemesen emelkedő és az új fizetéssel megint arányban nem álló újabb kiadásoktól. Mentve vannak a valóságos kir. itélő táblai bírák nem irigylésre méltó helyzetétől; a túlterheltségtől, a folytonos, megfeszült figyelmet igénylő érdemleges munkától, a hétről-hétre előre bejelentett ügydarabok éjjeli feldolgozásától s a kiapadhatlan restantiáktól. És mentve vannak az elnöki administrátiótól, attól az odiqsus foglalkozástól, a mely a jogi tudósnak egyenes ellensége, a mely miatt éppen a törvényszékek első birái a birói fuuctiót csak kivételesen gyakorolhatják, és a mely elnöki foglalkozás minden érdekelt kedvére soha sem lehet végezniök, úgy mint ama bizonyos operetté-alaknak, a ki ilyenformán énekel: Ah ! ez az élet! Sohasem ér véget ! Ez lármáz, ez ordit, ( Amaz ajtót dönget ! . . . Tégy eleget földszint és emelet! . . . Megelégedve senki sincs veled ! Hát bizony az elnökök kara is elénekelhetné ezt a kifejezésteljes operette-részletet; és akkor nem hiszem, hogy egy »újv ere tű VI - o s« is megirigyelje hatalmukat. Nézetem szerint tehát a kir. törvényszékek VI. osztályú »nagyságos birái« rendszerint nem vihetik többre sem a fokozatos, sem az osztályos előléptetésben és éppen azért rendelkezett úgy a törvényhozás, hogy ők, dacára felsőbb bírósági rangjuknak, a tiz és öt éves pótlékban is részesednek, holott az 1871. évi 31. t.-c. 11. §-a ezen kedvezményt csak az első folyamodású törvényszéki és járásbirákra állapította meg. A törvényszakasz ezen szövegezése »hogy ha tiz év alatt elő nem lépnek, pótlékban részesülnek«, nem zárja ki ugyan határozottan a további előléptetés lehetőségét; de ez csak a »k i v é t e 1 e k n é 1« — mert mindenütt kell lenni ilyeneknek — vonatkozhatik, mivel hát a »szerencse fia« sok minden lehet, nemcsak egymásután, hanem egyszerre is Vannak például