A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 3. szám - A vallás mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele

A JOG. 11 által leendő érvényesithetése, néni bizonyítván, mint elfogadók a váltótörvény 23. §-a szerint a felperes mint a váltó tartalma szerint igazolt váltóbirtokos részére marasztalandók voltak, mert azt, hogy felperes az általok kitöltetlenül elfogadott váltónak birtokába büntetendő cselekmény utján jutott volna, nem is állították, s azt sem bizonyították be, hogy S. Mórral, mint eredeti hitelezővel a váltónak átadásakor, ennek hiányzó kellékeinek bizonyos meghatározott tartalommal leendő kitöltésére nézve megállapodtak, ezek szerint pedig felperes, a S. Mórnak birtokából az ő birtokába jutott váltót annak jogán az alperesek, mint váltókötelezettek ellen váltói uton leendő érvényesithetése végett a hiányzó lényeges kellékekkel és a saját váltó birtokosi minőségével kitölteni a váltótörvénynek 93. §-a szerint jogosítottnak tartandó. Ezekből az okokból a másodbiróságnak ítélete megváltoztatandó s az első bíróság ítélete volt helybenhagyandó stb. A bírósági iktatók hivatalos hatásköre nem terjedvén ki arra. hogy hivatalos bizonyítványt állítsanak ki arról, hogy végrehajtás lett elrendelve é> foganatosítva, az ily bizonyítvány a Te szél y valószínűségének bizonyítására el nem fogadható. Végrehajtás elrendelése tárgyában a másodbiróság végérvényesen határoz. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszók: a dr Valentin Károly ügyvéd által képviselt S. . . és társa cég felperesnek, L ]ózsef alperes beperesitett 395 frt 65 kr. töke és jár. erejéig a kért biztosítási végrehajtást elrendelte. (1893. évi ápr. 7. 26,118. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felperest biztosítási végrehajtás iránti kérelmével elutasítja s a foganatosított biztositási végrehajtást minden következményeivel együtt hatályon kívül helyezi. Indokok: A bírósági iktatók hivatalos hatásköre nem terjedvén ki arra, hogy hivatalos bizonyítványt állítsanak ki a tekintetben, hogy végrehajtás lett elrendelve és foganatosítva: a 26,118/93. sz. a. bizt. végr. kérvényhez csatolt iktatói bizonyítvány I a veszély valószínűségének bizonyítására el nem fogadható. (1893. aug. 22. 3,373. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbirósági végzés ellen felperes j részéről beadott felfolyamodás hivatalból visszautasittatik ; mert a neheztelt végzés nem tartozik azok közé a végzések közé, melyek ellen az 1881. évi LX. törvénycikk alapján további fel folyamodásnak helye lehet. Teljes joghatálylyal bir a cégjegyzékbe bevezetett ama ; korlátozás, hogy Talaniely közkereseti társaság cégét a társak bár- J melyike csak a cégvezetővel együttesen jegyezheti. Ha a cég egyedüli jegyzésére fel nem hatalmazott cégtag a cég nevében kiköti Írásban a tözsdebiróság illetékességét, ugy ezen illetékesség c>ak ö ellene áll meg, nem pedig a másik cégtag ellen is, utóbbi ellen még akkor sem, ha a kérdéses szerződés az ö tudtával és beleegyezésével teljesíttetett is, mert ez a tény egy- • magában nem állapítja meg az 1881: LIX. t.-c. 94. §-ának b) pont- j jában határozottan előirt kifejezett Írásbeli alávetettséget. (M. kir. j Curia 1893. október 18. 1,130. sz. a.) Bűn-ügyekben. Segély a halált okozott testi sértésekben. (B. T. K. 68. §. 2. p, 301., 306. §§.) A kecskeméti kir. törvényszék: I. J. F. István azonnali szabadlábra helyezése mellett, a B. T. K. 301., 306. §-a alá eső halált okozó súlyos testi sértés büntette alól felmentetik; ellenben a B. T. K. 301. és 302. §-a alá eső egy rendbeli könynyű és egy rendbeli súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kimondatik. ... II. Sz. János vádlott a B. T. K. 301. és 306. §-a alá eső halált okozó súlyos testi sértés bűntettében és a K. B. T. K. 75. §-ába ütköző közrend elleni kihágásban bűnösnek kimondatik .... Indokok: A végtárgyalás adatai szerint 1891. évi október hó 11-én Puszta-Páloson P. Cs. József korcsmájában éjfél után 1—2 óra tájban Cs. Sándor, J. t. István és Sz. István között az udvaron, mivel Cs. Sándor F. J. Istvánt egy boros üveggel fejbe ütötte, dulakodás fejlődött ki, mely után Cs. Sándor véres fejjel ment be a korcsmaszobába, a hová utánna J. F. István és Sz. János is bementek és ott újból megkezdődött a legények közt a dulakodás, a honnan azután J. F. István és Sz. István vádlottak — J. F. Ferenc előadása szerint — azon kijelentés mellett jöttek ki az udvarra, hogy a ki belülről kijön, arra egyet-egyet rávágnak. A korcsmából B. Szilveszter lépvén ki először, annak — a mint ezt J. F. Ferenc előadja — J. F. István a bűnjel bunkós bottal egyet karjára ütött, de ettől még nem esett el B. Szilveszter, hanem a mint Sz. János is a bűnjel vasas végű bottal fejbe vágta B. Szilvesztert, ez akkor azonnal a földre esett és másnap meghalt. A 7. naplószám alatti orvosi lelet és a 4. alatti boncjegyzőkönyv szerint B. Szilveszter halálát a fejére intézett ütésből származott sértés idézte elő. J. F. István beismeri, hogy ő a bunkós bottal egyet ütött B. Szilveszter hátára, Sz. pedig a másik bottal fejbe vágta. Sz. János szintén beismeri, hogy ő is rácsapott, de a botja F. ^ István botjában megakadván, az ütés B. Szilvesztert nem érte. Tekintettel azonban arra, hogy J. F. István és J. F. Ferenc azon terhelő vallomását, hogy Sz. János a vasas végű bottal fejbe ütötte B. Szilvesztert, mire az elesett, S. András, H. Juliánná tanuk vallomása és O. Ferenc azon vallomása is megerősíti^hogy Sz. a tett után ugy nyilatkozott, hogy B.-t homlokon vágta és igy ezen körülményekből megállapítható lévén az, hogy a fejsértést egyedül Sz. János ejtette, ez alapon őt a halált okozó súlyos tesli sértés bűntettében egymagát kellett bűnösnek kimondani. J. F. István pedig ezen bűntett vádja és következményei terhe alól felmentendő volt. Azonban mivel a B. Szilveszter hátba ütését J. F. István beismeri, és valóban annak karján, mely a hátba ütést felfoghatta, könnyű testi sértés is konstatálva lett. üt ez esetből kifolyólag a könnyű testi sértés vétségében bűnösnek kimondani kellett .... (1892. május 20-án, .2,631. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét részben akként változtatja meg, hogy J. F. István elsőrendű vádlottat a B. Szilveszter kárára elkövetett könnyű testi sértés vétsége helyett, az ugyanazon sértett ellen elkövetett, a B. T. K. 301. §-ába ütköző s a 306. §-a szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében a B. T. K. 69. §. 2. pontja alapján mint bűnsegédet mondja ki bűnösnek s őt ezért két évi fegyházra ítéli, az 1891. évi október 15-töI 1892. év május hó 20-ig tartott vizsgálati fogság által a B. T. K. 94. §-a alapján három hónap kitöltöttnek veendő ; továbbá ugy ezt a vádlottat, mint B. Ferenc, O. Ferenc és J. F. Ferencet a Cs. Sándor sérelmére elkövetett súlyos testi sértés vétségének vádja s következményei terhe alól felmenti; ehhez képest J. F. Istvánra kiszabott 20 frt pénzbüntetést mellőzi s ezzel a változtatással egyebekben a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja, mégis azzal a módosítással, hogy Sz. János fegyházbüntetéséből a vizsgálati fogság által csak három hónapot vesz kitöltöttnek. Indokok: A mi a B. Szilveszter által szenvedett halálos sérülést illeti, minthogy — miként azt a kir. törvényszék is bizonyítottnak találta — J. F. István Sz. Jánossal B. bántalmazása iránt egyetértett, e célból Sz. Jánossal a korcsraaszobából az udvarra kiment s ott vele várakozott, a kilépett B. Szilvesztert bunkós botjával maga is hátba ütötte : mindezekből kétségtelen, hogy J. F. Istvánt a Sz. János által ejtett sértésben a bűnrászesség terheli. Ez a bűnrészesség nem lehet ugyan társtettesség, mert a halált okozó fejsértést Sz. maga ejtette, a tettes cselekedetet nem mindketten közösen követték el, hanem annak egyedüli elkövetője Sz. Jáno3 volt. De J. F. Istvánnak fent jellemzett közreműködése a B. T. K. 69. §. 2. pontjában meghatározott bűnsegélynek teljesen megfelelvén, vádlottat ily értelemben bűnösnek kimondani kellett. A kir itélő tábla a B. T. K. 306. §-a esetében a bünsegélyt nem tekinti kizártnak azért, mert bűnsegélyröl csak szándékos cselekménynél lehetne szó; a B. T. K. 306. §-a esetében pedig halálos eredmény nem szándékos, mert nem az eredmény, hanem az azt előidézett testi sértés az irányadó, ez pedig szándékos lévén, abban bűnsegélynek helye lehet. Az eredménynek beszámítására pedig, a mint a tettesnél, ép ugy a segédnél nem szükséges az eredményre vouatkozó bűnösség, hanem elég a causalitás, a sértés és a halál közti okozati összefüggés. S a mint a nem szándékolt, sőt talán előre nem látott eredményért mint tettes a 306. §. alapján felelős az, a ki az eredményt okozó szándékos testi sértésnek tettese, ép ugy mint részes felelős az, a ki ennek a szándékos testi sértésnek részese .... (1892. szept. 26-án, 5,846. sz.) A m. kir. €uria: A kir. itélő tábla fent idézett keletű és számú Ítélete felebbezett és hivatalból felülvizsgált részére nézve oly részbeni változtatással hagyatik az abban felhozott és felhívott indokaiból helyben, miszerint: 1. Sz. János fegyházbüntetése, tekintettel arra, hogy az elhaltat minden komolyabb indok nélkül sértette meg halálosan, négy évi tartamra felemeltetik ; 2. hogy mindkét vádlottnak fegyházbüntetéséből 1891. év október 14-től 1892. évi május 20-ig kiállott fogsága által fejenkint hat hónap kitöltöttnek vétetik. A másodbiróság Ítéletének P. József, H. Sándor, V. Alajos és G. István vádlottakra vonatkozó nem felebbezett része érintetlenül hagyatik. (1893. június 22-én, 794. sz.) Törvényszéki bírónál, ki párbajt viv, birói minősége súlyosító körülményt képez. A m. kir. Curia. A másodbiróság Ítéletében felhozott az az indok, hogy L. F. K. vádlottal szemben hivatali állása súlyosító körülményt nem képez, el nem fogadható ; mert habár a törvény iránti tisztelet és ennek megtartása minden honpolgár egyaránti kötelessége: a bíró által elkövetett szándékos törvényszegés, mindensetre szigorúbb beszámítás alá esik. (1893. dec. 5-én 10,459.) A váll erőszakos megfogása mint becsületsértés büntetendő. (B. T. K. 261. §.) A besztercebányai kir. járásbíróság: H János vádlottat a C. Pál sérelmére elkövetett, a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti.