A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 37. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1894. évben.; Folytatás

A JOGK 261 a) magyar állampolgárság; b) 28 éven felüli, 40 éven aluli életkor; c) tökéletes egészség és erős testalkat; d) feddhetlen előélet; e) a magyar nyelv birása szó- és Írásban és a képesség Írásbeli jelentések szerkesztésére ; f) igazolása azon körülménynek, hogy az illető a katonaságnál mint altiszt szolgált. Elsőbbséggel birnak azok, kiknek az 1873. évi II. t.-cikk alapján közszolgálatra igényük van, kik magasabb értelmiséggel, nagyobb műveltséggel, különösen több nyelvismerettel birnak, a kik a főváros helyi viszonyaival ismerősek s a kik a magyar kir. csendőrségnél szolgálván, onnan önkényt léptek ki. A legénységi állományba felvétetni kívánók a rendőri laktanyában, a főparancsnok által kitűzött felvételi napokon a következő bizonyítványokkal, u. m.: születési anyakönyvi kivonattal, katona- vagy elbocsájtó levéllel és erkölcsi bizonyitványnyal fölszerelve jelennek meg. A felvétel az előjegyzés sorrendje szerint történik. A behivottak az eskü letétele előtt 2 tanú által aláirt kötelező nyilatkozatot állítanak ki az iránt, hogy 3 éven át a testület kötelékében maradnak. A behivottak csak ideiglenesen, 5 havi próbaidőre vétetnek fel s elméleti és gyakorlati kiképeztetés végett elsőben csak a tartalékhoz osztatnak be. A rendőrök elméleti oktatásának tárgyai: a) a fővárosi rendőrség és szervezetének általános ismertetése ; b) az őrség szervezési, szolgálati és fegyelmi szabályzat tüzetes ismerete; c) a magyar büntető törvények (1878. évi V., 1879. évi XL. és 1883. évi XX. t.-c.) általános ismerete; d) rendőri természetű kormányrendeletek, fővárosi szabályrendeletek, főkapitányi rendeletek ismertetése, a mennyiben azok áthágásának megakadályozása vagy feljelentése az őrség teendőihez tartozik; e) oktatás az első segélynyújtásról szerencsétlenségek esetén, különösen az első elbánásról, vizbefult, megfagyott, elgázolt, felakasztott emberekkel szemben ; f) a főváros és a rendőri terület közig, beosztásának, valamint topográfiájának ismertetése, különös tekintettel a közhivatalokra és közintézetekre ; g) oktatás Írásbeli fogalmazványok, különösen jelentések szabatos szerkesztésére ; h) a számtanból a négy alapművelet. A próbaidő leteltével minden rendőr vizsgát tesz, melynek tárgyai a következők : a) az őrségre vonatkozó rendeletek általános része és a szolgálati utasítás ; b) a bűntettek, vétségek és kihágások általános ismertető és megkülönböztető ismérvei; c) köztisztasági és közlekedési szabályok; d) beteg- és hullaszállitásra vonatkozó szabályok ; e) írásbeli jelentések szerkesztése. A vizsga letétele előtt a próbaidős rendőrök önálló szolgálatra nem alkalmazhatók. A véglegesítés a főkapitány által eszközöltetik, az illetőnek Il-od osztályú rendőrré, vagy lovasrendőrré való kinevezése által. Az előléptetés I. osztályú rendőrré sorrend szerint történik. Altisztté való előléptetés azonban külön altiszti vizsga letételétől tétetik függővé, melynek tárgyai: az általános rendőri oktatás összes tárgyai ; a számtanból a 4 alapmüvelet egész számokkal, közönséges és tizedes törtekkel és az őrszobai irodavezetés. Ausztria és külföld. V németbirodalmi magánjogi codilicatio 1894. évben. )C (Folytatás.) A tervezet szerint, ha a jogügylet az összvagyon rendszerinti kezelésére szükségeltetik, a férj nejét beegyezésének adására perúton is szoríthatná. E helyett (1,353. §.4.) a bizottság abban állapodott meg, hogy ha a nő alapos ok nélkül megtagadja beleegyezését, vagy abban betegség, távollét által gátolva lenne és a késlekedés veszélylyel járna, az a gyámhatóság által pótolható legyen. Az 1,354—1,358. §§. nem kifogásoltattak, a melyek szerint bizonyos esetekben a nő is jogosult férje hozzájárulása nélkül az összvagyonra vonatkozó kezelési intézkedéseket tehetni; de az 1,354. §. megtoldatott azzal, hogy a nőnek nincsen szüksége férje közreműködésére, harmadik személy irányában valamely az összvagyonhoz tartozó jog biróbági érvényesítésénél, ha a férj azon jog felett nejének az 1,353. §. szerint szükséges beleegyezése nélkül rendelkezett. Az 1,358. §. azt rendeli, hogy a nőnek joga van saját vagy férje nevében a szükséges kezelési intézkedéseket megtehetni, ha a férj az összvagyonra vonatkozó jogügylet kötésében vagy pervitelében távollét vagy betegség által képtelenné tétetett s a késedelem veszélyt okozna. Ez arra is kiterjesztelni javasoltatott, ha a férj üzletképtelenné válna, vagy korlátolva lenne ezen képességben. A többség ezt nem tette magáévá, abból indulván ki, hogy ily esetekben a férjet törvényes képviselője hivatott helyettesíteni. Az 1,359. §-ban azon elv állíttatott fel, hogy úgy a férj, mint a nő hitelezői azok minden kötelezettségeikért az összvagyonból is kielégíttetést követelhetnek és a nő azon tartozásaiért, a melyek összvagyoni kötelezettségeket képeznek, a férj személyileg is felelős. Ez elfogadtatván, mellőztetett azon indítvány, hogy a férj személyileg ne kezeskedjék nejének oly kötelezettségeiért, melyek a házastársi viszonyban az összvagyon terhére nem esnek, vagy a melyek a közösség tartama alatt a nő által elkövetett tilos cselekményekből vagy ezek által előidézett bűnvádi eljárásból keletkeznek. Ellenben elfogadtatott — mint 1,375. §. a), hogy a férj személyi felelőssége a nő oly összvagyoni kötelezettségeiért, melyek a házastársak egymás iránti viszonyában az összvagyon terhére nem esnek — a vagyonközösség megszűntével szinte megszűnjék. Az 1,360—1,361. §§-nak az összvagyont illető birói végrehajtásról s a csődnek ebbeli befolyásáról szóló, különben helyeselt szabályai a perrendbe utasíttattak. Az 1,362. §. azon szabálytóli kivételekről, mely szerint a nő kötelezései összvagyoni kötelezettségeket képeznek, némi módosításokkal elfogadtattak. Az 1,363. § azon kérdést oldja meg, hogy az általános vagyonközösség rendszerében a nős férj eltartási kötelezettsége rokonaik irányában mikép alakuljon ? A tervezet abból indul ki, hogy az összvagyon tekintetbe vételével azon viszony akkép itéleudő meg, mintha az összvagyon a férjet illetné s a nő rokonai ugyanazon rokonsági viszonyban a férjéhez állanának. E mellett a nő kötelezettsége rokonai eltartására megmarad, a mennyiben az a nő fentartott vagyona által igazolt ; de az nem lehet összvagyoni kötelezettség. E helyett a bizottság azt állapította meg: hogy mind a nő, mind a férj rokonai eltartási igényeivel szemben az összvagyon az eltartásra kötelezett házastárs vagyonának vétessék, az eltartás mérvének meghatározásánál pedig ugy tekintessék, mintha a másik házastárs rokonai ugyanazon rokonsági viszonyban állnának hozzája. Megegyezés jött létre a bizottságban az iránt is, hogy a nő kötelezettsége rokonai eltartására annyiban is, a mennyiben a fentartott vagyon létezés által indokolt, összvagyoni kötelezettség gyanánt vétessék, azonban fentartva a nőnek a házastársak egymáshozi viszonyában rejlő (1,367. g. 2.) kiegyenlítési kötelezettségét. A szerkesztő bizottság megbízatott azon kérdés vizsgálatával: hogy nem lenne-e célszerűbb az 1,363. § t azon fejezetbe áttenni, mely a rokonok eltartási kötelezettségéről (1,480. stb. §§.) rendelkezik. Az 1,364—1,365. §§. a férj összvagyon-kezelési felelősségéről s kárpótlásáról azon hasznokért, melyeket az összvagyonból fentartott vagyonára s viszont fordított, érintetlenül maradtak. Az 1,366. §. feljogosítja a nőt férjétől követelhetni, hogy őt személyes ügyei rendes ellátására szükséges eszközökkel ellássa. Ennek, kapcsolatban az 1,321. §. uj szövegezésével, azzali felcserélése javasoltatott, hogy ha valamely jogügylet, melyet a nő férje beleegyezése nélkül kihatólag az összvagyonra nem létesíthet, az ő személyes ügyeinek rendes ellátására szükségeltetik és a férj alapos ok nélkül hozzájárulását megtagadná, ez a gyámhatóság által helyettesíthető. Az 1.367 — 1,368. §§. rendelkezései elfogadtattak, a melyek értelmében az összvagyoni kötelezettségek közössége a házastársak egymás iránti viszonyában megállapittatott és a mely szerint a férj által valamelyik gyermeknek adott kiházasitás a férj terhére esik, ha az ajándékozásnak (1,500. §.) nem vehető ugyan, de az összvagyonnak megfelelő mértékét meghaladja. A bizottság által hozzáadatott, hogy ha valamely nem közös gyermek részesittetik az összvagyonból kiházasitásban, ez nem az összvagyont, hanem az apát vagy anyát, a kié a gyermek, fogja terhelni. Az 1,369. §. a házastársak egymás ellenébeni igényeik érvényesítésének határidejéről nem lett megtámadva ; az 1,370. §. elve pedig, mely szerint a férj gyámságban lételénél képviselője hivatott őtet az összvagyon kezeléséből folyó jogai s kötelmei tekintetében képviselni, — már az 1,358. §. tárgyalásánál helyeslést nyert volt. Az 1,371 — 1,372. §§., melyek az általános vagyonközösségnél a megszüntetési okokat tárgyazzák, helyeseitettek; de az 1,372. §. 4 pontja, mely a nőt feljogosítja a megszüntetést követelni, ha a férje pazarló életmód vagy üzletvezetése által igazoltatik az aggály, hogy magát vagy családját nyomorba vezeti, azon szabály által helyettesittetett, hogy a nő a vagyonközösség megszüntetésére keresetet indíthat, ha férje pazarlás miatt gondnokság alá helyeztetett, vagy az összvagyont pazarlása által feltűnően veszélyezteti. Inditványoztatott, hogy azon jog megadassék a nőnek akkor is, ha férje más okból, különösen elmebaj miatt tétetett gondnokság alá, vagy az 1,727. §. szerint a gyámsági védelmet szükségeiné. Ez azonban nem fogadtatott el; de feutartatott a visszatérés ezen kérdésre később, midőn az elválási jog tárgyalásánál el kell dönteni, hogy a vagyonközösségen alapuló házasság felbontásánál az ártatlan félnek adassék-e jog az összvagyon felerészbeni megosztása helyett azt követelhetni, hogy az az eredeli alkatrészei szerint osztassék fel. Mellőztetett azon indítvány is, hogy a nőnek a vagyonközösség megszüntetésére irányuló kereset akkor is megadassék, ha a férj vagyona felett csőd nyittatott. Azonban a többség kimondotta, hogy a nő ezen joggal felruházandó, ha az összvagyon a férj személyes kötelezettségei folytán annyira túlterhelt adós-