A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 37. szám - A szőlődézsmaváltság - tartozások tkönyvi feljegyzéseinek jogi hatálya

A JOG. 259 Az itt kifejtettekre támaszkodva, nézetem szerint elítélhető valaki rágalmazás vétsége miatt akkor is, ha a magánvádló egyetlen tanura sem hivatkozik: mert lehetséges az az eset, hogy vádlott a magánvád tárgyává tett rágalmazás vétségét minden ismérvével együtt beismeri; nevezetesen a tárgyaláson elismeri, hogy magánvádlóról több, habár együtt nem lévő személy előtt valamely rágalmazó tényt állított s elismeri, hogy az illető személyek a rágalmazó tényeket hallották. Ilyenkor azokat az egyéneket, kik előtt a rágalmazás történt, fölösleges volna tanukul kihallgatni, mert az 1880. évi 2,265. I. M. E. számú rendelet 78. §-a értelmében a bizonyítási eljárás mellőzésével — a mennyiben beszámítást vagy büntetést kizáró ok fenn nem forog — marasztaló ítélet hozható. Alakulhatnak ugy is a viszonyok, hogy két tanú vallomása elegendő a rágalmazás beigazolására; például vádlott beismeri, hogy magánvádlóról A. előtt rágalmazó tényt állított, azon tagadásával szemben pedig, hogy a rága'mazó tényállítást többen hallották volna, B. és C. tanuk igazolják, hogy vádlott előttük is hasontartalmú rágalmazó tényt állított magánvádlóról. Ez esetben A. tanú kihallgatása szükségtelen s a vádlott részleges beismerésével, valamint B. és C. tanuk vallomásával a rágalmazás és ennek lényeges alkateleme, a nyilvánosság, igazolást nyer. Viszont lehetséges, hogy három tanú vallomása sem elegendő a rágalmazás elkövetésének bebizonyítására; péld. gyakran előfordul, hogy vádlott rágalmazó tényt terjeszt valakiről, de ugy, hogy három különböző alkalommal mindenkor négyszem közt, tehát egy-egy személylyel közli a rágalmazó tényt. Ilyenkor a nyilvánosság in thesi megvan, mert a több személynek sem együttes jelenléte, sem pedig a rágalmazó tényállítás időbeli egysége nem lényeges, hanem egészen közömbös a nyilvánosság megállapításánál. Mégis ily esetekben gyakran felmentetik € vádlott, de nem a nyilvánosság hiánya miatt, hanem egyéb motívumok alapján; például, mert vádlott tagadásban volt 8 a tanuk a rágalmazó tényállítás tartalmára nézve lényegileg vett egybehangzó vallomást tesznek; avagy a tanuk egyike vagy másika bármi oknál fogva kifogás alá esik, nem megbízható s vallomása aggályos, más bizonyítékkal pedig — mivel a rágalmazás külön-külön négyszem közt történt — egyiknek vallomása sem egészíthető ki. Szóval a biró az elkövetés tekintetében teljes megnyugvással meggyőződést nem szerezhetvén, bizonyíték hiánya vagy elégtelensége miatt kell a vádlottat felmenteni. Látni való ezekből, hogy a három tanú vallomásával kimutatott nyilvánosság nem egyértelmű a rágalmazás elkövetésének bebizonyításával. szőlődézsmaváltság-tartozások tkönyvi feljegyzéseinek jogi hatálya* Irta : O'SVÁTH IMRE, pestvidéki kir. tszéki biró. Törvény szerint az urbériséggel rokonviszonyokból eredő tartozások a birtokot abban az esetben is terhelik, ha a telekkönyvben fel sem jegyeztettek. * Ezen cikkben felelet foglaltatik a következő nyilt kérdésekre : Az 1868 : XXIX. t.-c. 9. §-a szerint a szölődézsmaváltság-terhek a tkönyv A) lapján jegyzendők be, mi által bekebelezettnek tekintetnek s a Az 1853. évi április 18 án kelt miniszteri rendelet 27. §-a g) pontja szerint ily szolgálmányok a tkönyvi felvétel tárgyát nem képezik és a tkönyvi rendelet 4. §-a szerint is azok a jogviszonyok, melyek a volt úrbéri kapcsolat és az azzal rokonviszonyok tárgyában 1853. március 2-án kibocsátott nyiltparancs ; által szabályoztatnak,1 akár jegyeztettek azok fel a helyszinelesi jkönyvekbe, akár sem, ferinállóknak (létezőknek) tekintendők, minélfogva a bejelentésre vagy igazoiásra kibocsátott hirdetményi felszólalásból is kizárvák. Kétségtelen, hogy a szőlő-lézsma is úrbériségi jogviszonyt képezett, minélfogva ennek, valamint az ebből keletkezett szőlődézsmaváltság tartozásnak oly dologi teher minősége van, hogy a birtokot abban az esetben is terheli, ha a tkönyvben fel sem jegyeztetett. A szőlődézsmaváltság-tartozás dologi teher minőségét mutatja az 1868 : XXIX. t.-c. 9. §-a is, de ezen minőséget még világosabban kifejezi az 1870. évi június 25-én kelt 7,925. számú igazságügyminiszteri rendelet 8-ik pontja, melyben az van kimondva, hogy »végrehajtási árverés esetében a váltságtartozás után már lejárt törlesztési járadékok a végrehajtási tömegből minden hitelező előtt törvényszerű elsőbbséggel bírnak, a hátralévő törlesztési járadékok fizetése pedig a vevőt terheli.« A szőlődézsmaváltság-tartozások az 1881 : LX. t.-c, illetőleg az 18S3 : XLIV. t.-c. megjelenéséig végrehajtási árverések esetében valóban mindig is előnyös tételekül soroztattak, bármely időből voltak is ezen tartozások hátralékban, de miután az 1881. évi LX. t.-c. 189. §. c) pontja szerint csakis az ingatlant közvetlenül terhelő szőlődézsmaváltság-tartozásnak (úrbéri és más hasontermészetü váltság-összegnek és vízszabályozási tartozásnak) az árverés napját megelőzőleg esedékessé vált, 3 évnél nem régibb időről hátralékban lévő részei soroztatnak előnyös tétedologi teher jellegét nyerik és a C) lapra bejegyzett minden más követelést megelőznek. A mint tudjuk, a szőlödézsma megváltását az állam közvetitette és a szőlődézsma-jogosultakat az állam elégítette ki, viszont az állam a dézsmakötelezettektől szedi be a váltságösszeget, mely 22 év alatt fizetendő vissza olyképen, hogy a váltság-kötelezettek váltságtartozásuk után 5°/o-ot, tőketörlesztés-járadék fejében 2l/»°/o ot, kezelési költség fejében Va°/o-ot tartoznak az ország pénztárába félévi előleges részletben befizetni. Tudjuk azt is, hogy az államkincstár az 1868 : XXIX. t.-c. 9. §-a alapján a váltságkövetelést * 79,025/1870. sz. igazságügymmiszteri rendelet 1—5. §-ai szerint az illető szőlőbirtokot feltüntető tkönyv A) lapján eszközölt bejegyzések által biztosította. Mindezeknél fogva feltűnően visszásnak találom némely adóhivatal azon eljá ását, hogy az 1870. évi 7,925. sz. igazságiigyminiszteri rendelet alapján bejegyzéssel biztosított szőlődézsmaváltságot fizetni elmulasztott törlesztési részleteiről kimutatást készit és a hátralékos összegnek a kincstár javára leendő bekebelezése iránt kérvényekkel árasztja el a tkönyvi hatóságot. Kérdem tehát, helyesen jár-e el a tkönyvi hatóság, ha az ily kérelemnek helyt ad ? Részemről az ily kérelmet elutasitandónak tartom, mert az A) lapon foglalt bejegyzés által a kincstár követelése már biztosítva van, mert ennélfogva feleslegesnek és szabálytalannak tartom, hogy egy és ugyanazon követelés miatt a tkönyv A) lapján s ezenkívül a C) lapon is bejegyzések történjenek. 1 Ilyenek ezen nyiltparancs 17. §-a szerint a szőlőhegyfokok és szőlőktől járó szolgáltatások (adózások) is. zett királyi személynökünk, valamint következő híveink: u. m. Tekintetes Visontai Kovács József és Horgasi Kárász Miklós királyi tanácsosok és táblai ülnökök által annak rendje szerint megvizsgáltatott, holott is jogászi tudományának és képzettségének kitűnő (praeclara) jelét adván, azon esküt is, melynek letételére általános határozatainkhoz képest minden procurator és ügyvéd kötelezve van, a következő szavakkal letett: »E n Kossuth Lajos esküszöm az élő istenre, hogy minden peres félnek, ki ügye vitelével és képviseletével megbiz, minden ügyében, melyet elvállalok, isten és annak igazsága szerint az ország törvényes-szokásaihoz híven becsületesen és igazán fogok szolgálni tehetségem szerint, a munkámat megillető díjért, nem nézve sem szegényét, sem gazdagot, a nélkül hogy az ellenféllel összejátszanám, s félretéve minden kérelmet, Ígéretet, kedvezést, félelmet, szeretetet és gyűlöletet; törvényes ok nélkül megbízómat az elvállalt ügyben el nem hagyom, az egyességben meg nem akadályozom. Isten ugy s e g é 1 j e n !« Ezek szerint az ügyvédi hivatás gyakorlásához Magyarország és kapcsolt részei bármelyik, ugy egyházi, mint világi birója és bírósága előtt viendő ügyekben alkalmasnak találtatott. Melyek iránt jelen királyi pecsétünkkel megerősített bizonyságlevelet nevezett Kossuth Lajos részére kiadandónak ítéltük. Commune suadente justitia. Kelt Pest kir. városunkban, 1823. szept. 26. napján Felolvasta és kiadta Szögyény Zsigmond kir. personatus.« Következő 1821. év mindszent hava 9-én Kossuth ügyvédi oklevele Zemplénmegyének Sátoralja-Ujhelyen tartott közgyűlésén is nyilvánosan felolvastatott és kihirdettetett, Zemplénraegye másod aljegyzője, revisnyei Reviczky János által. Innen kezdődik Kossuth önálló ügyvédi pályája, mely ugy látszik, a pozsonyi diaetán való megjelenéséig sem tartott, mert időközben — ugy tudjuk — Kossuthnak budai fogsága alatt irt levelei egyikében tett célzásából, öt évig birói széket is ült, legalább jogos büszkeséggel emlegeti fel, hogy ezen idő alatt soha felektől sem egy szóbeli informatiót ki nem hallgatott, sem egy Írásbelit el nem fogadott. Bizonyos azonban, hogy mindjárt ügyvédkedése első idejére esik egy monstrep őrben való működése, mely már azért is figyelemreméltó, mert közel vonatkozással birt saját családi viszonyaira. Mikor tudniillik a gr. Czobor-ház Czobor Józseffel fiágon kihalt, jószágai közül az éleskői (Scharfensteinj vár és uradalom a Batthyányi hercegek kezén maradt, kikkel szemben (Verbőczy II. rész 10. címe s az 1715 : XXVI. t.-c. alapján) a királyi fiscus azt mint csak fiágot illető javat kezdte pörölni 1791. szept. 12-én, előbb hg. Batthyányi Fülöptől, majd Jánostól, továbbá gr. Colloredó Gabriellától, mint idősb gr. Pálffy János özvegyétől és gyermekei gyámjától, végre gr. Pálffy Rudolftól és br. Jeszenák Páltól, mint a kikre az osztályképen szállt. A Batthyányiak azzal védekeztek, hogy Éleskő a leányágot is illeti a Czobor-családban. Ugy, de ha ez állt, akkor Éleskő a Kossuthokat, mint a kik a BeniczkyPrónay, Jánossy-Révay-ágon szintén Czobor maradékok, kellett hogy illesse és pedig részben ha a Batthyányiak is osztályosok és egészben, ha nem azok. Ez alapon már Kossuth nagyanyja, testvére, Beniczky Sándor pörbe is fogta a Batthyányi családot, maga Kossuth Lajos pedig apja, György bátyja és Simon bátyja részéről sajátkezűleg avatkozott a pörbe 1823-ban vagy 21-ben. Az 1827-iki diaeta végén barátját, Korláthot kérte fel ügyvédjéül, 1836-ban pedig maga is Pestre kerülvén, kereste a pört s nagy nehezen talált is olyan címűt s tárgyút, de különös abban semkezeirásának, sem nevének, sem beavatkozásának nyoma sem volt. A dolognak maga Kossuth csak azt a magyarázatot tudta