A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 36. szám - Osztrák bíróságok átiratai

144 A JOGK tűrte, hogy öt dr. D.-nek szólítsák, tagadja azonban, hogy B. céljáról tudomása lett volna s védelmére azt hozza fel, hogy ő B.-vel tulajdonképen azért utazott el Budapestről, hogy annak mérnöki munkálatoknál segítségére legyen. Tekintve azonban, hegy az eskü alatt kihallgatott id. K. Antal károsnak határozott j vallomását, tekintve a tanuként kihallgatott ifj. K. Antalnak eskü alatt tett azon vallomását, hogy ö B. Ferencnek semmiféle megbízatást nem adott; tekintve továbbá I. és II. r. vádlottak beismerő vallomását, tekintve végül, hogy B. Ferenc I. r. vádlottnak a saját ténye tekintetében teljesen beismerő vallomása szerint II. rendű vádlott Sz. Ferenc jól tudta, hogy az orvosi véleményt és táblai végzést, melynek tartalmát a leirás alkalmával úgyis megismerhette, milyen célra irta ; kétségtelenül bizonyítottnak volt veendő, hogy I. r. vádlott B. Ferenc a hivatalnoki minőségének színlelése, II. r. vádlott Sz. Ferenc pedig az egyetemi tanár, mint kiküldött szakértő színlelése által id. K. Antalt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtették azon célból, hogy vagyoni hasznot szerezzenek és miután panaszosnak eskü alatt tett vallomása szerint neki téuyleg 55 frt kárt okoztak, ezen cselekményük a btkv. 379. §-ába ütköző s a 380. és 381. §. 1. pontja szerint minősülő csalás bűntettének tényálladékát állapítja meg, miért abban bűnösöknek voltak kimondandók s figyelemmel rovott előéletükre, a kifejtett tevékenység fokára s arra, hogy a cselekményt együttes közreműködéssel követték el, mint tettestársak az ítélet rendelkező részében megállapított büntetéssel voltak sújtandók stb. A pécsi kir. itélő tábla (238/B. sz. 1893. május 23.): Sz. Ferenc II. r. vádlott a btkv. 379. §-ában s a btkv. 380. és 381. §-a 1. pontja szerint minősülő csalás befejezett büntette helyett annak btkv. 65. §-a szerint megkisérlett bűntettében nyilvánítja bűnösnek, büntetésének megállapítására vonatkozóan a btkv. 66. §-át is felhívja, az elsőbiróságilag reá főbüntetésül kiszabott börtönbüntetést nyolc hónapra, továbbá a mellékbüntetéskép erre a vádlottra alkalmazott pénzbüntetést 50 frtra, az ezt behajthatlanság esetén helyettesítendő további börtönbüntetés tartalmát pedig öt napra leszállítja s ezekkel a változtatásokkal egyebekben az elsőbirósági ítéletet helybenhagyja. Indokok: Id. K. Antal sértett félnek, ugy a vádlottaknak ebben a tekintetben meggyőző vallomásai szerint kétségtelen, hogy a nevezett sértett félnek tényleges megkárosítását egyedül B. Ferenc vádlott idézte elő a bornak és a pénznek ravasz fondorlattal történt kicsalása által, mig Sz. Ferenc vádlott közreműködése csak ezután kezdődött és abból állott, hogy a bűnjelek között 8. és 9. számok alatt csatolt hamis kir. táblai végzés és szakértői vélemény készítésében réázt vett, továbbá, hogy B. Ferenc vádlott társaságában Mözsön a sértett fél lakásán megjelenvén, ott magát dr. D. Alfréd egyetemi tanárnak adta ki, mint ilyen, hatósági megbízást színlelt, a 8. és 9. alatti hamisítványokat felolvasta, tette pedig mindezt a vádbeli eset körülményeiből, különösen pedig az emiitett hamisítványok tartalmából kétségtelen biztossággal megállapítható azzal a célzattal, hogy a sértett féltől három egyetemi tanár szakértői díjai fejében nagyobb pénzösszeget csaljon ki, mi azonban a sértett félben keletkezett gyanakvás miatt nem sikerült. Tekintettel arra, hogy az előadottak szerint Sz. Ferenc I. r. vádlott a sértett fél tényleges megkárosításának előidézésében közreműködött, tekintettel továbbá arra, hogy a bizonyítási eljárás nem szolgáltat adatokat annak megállapisára sem, hogy ez a vádlott tudomással birt volna arról, miszerint B. Ferenc már előbb, mintsem őt a közreműködésre felszólította, bort és pénzt csalt ki a sértett féltől ; mihez képest ez a körülmény a btkv. 82. §-a értelmében Sz. Ferenc II. r. vádlott cselekményének elbírálásánál figyelembe nem jöhet. Tekintettel arra, hogy a csalás bűntette a btkv. 379. § a szerint csak a megkárosítás tényével fejeztetik be s ekkép Sz. Ferencet, ki az előadottak szerint a sértett fél tényleges felmerült kárának előidézésében közre nem működött, a csalás befejezett bűntettében bűnösnek nyilvánítani nem lehet, tekintettel azonban arra, hogy Sz. Ferenc vádlottnak a fentiek szerint bizonyított ama cselekménye, hogy a saját részéről hatósági megbízást színlelve s magát közhivatalnoknak állító B. Ferenc társaságában, hamis okiratok használatával a sértett felet ravasz fondorlattal tévedésbe ejteni s ez által annak érzékeny kára által magának és bűntársának pedig jogtalan hasznot szerezni megkisérlette, a btkv. 379. §-ában körülirt s a btkv. ofO. §-a, ugy a 381. §. 1. pontja szerint minősülő csalásnak a btkv. szerint megkisérlett bűntettét képezi, mindezeknél fogva a kir. itélő tábla az elsőbirósági Ítélet e részben való megváltoztatásával Sz. Ferenc vádlottat a fentebb körülirt csalás befejezett büntette helyett annak kísérletében nyilvánitotta bűnösnek s büntetése megállapításánál figyelembe vette, hogy az ő tevékenysége folytán kár nem származott s hogy hasonnemü bűncselekmény miatt még büntetve nem volt. Egyebekben az elsőbirósági Ítéletet, annak vonatkozó indokainál fogva, B. Ferenc cselekményének minősítésére nézve pedig még azért hagyta helyben a kir. itélő tábla, mert ez a vádlott tényleg előidézte a sértett fél károsodását, miért az őt terhelő csalás büntette befejezést nyert, az a ténye pedig, hogy a bor és pénz kiadása után Sz. Ferenc társaságában még több pénzt akart a sértettől kicsalni, a korábbi cselekményével egy bűncselekményt képez. A m. kir. Curia (9,140/B. sz. 1894. július 14.): Tekintve, hogy a vagyonellenes cselekmények miatt ismételten megbüntetett B. Ferenc az 1892. évi november 21-én lejárt ^büntetésének tartama alatt készült elő a most Ítélés tárgyát képező cselekményhez az által, hogy a szintén fogva volt ifj. K. Antaltól id. K. Antal körülményeit kipuhatolta, a cselekmény célba vett folytatásához Sz. Ferencet is ö szerezte meg; gonoszságának tehát feltűnő bizonyítékát szolgáltatta; tekintve, mindkét vádlottra kiterjedően, a cselekménynek azt a veszélyes jellegét, hogy egy, a gyermekének sorsa felett kétségbeeső szerencsétlen ember apai érzelmeit akarták megkárosításra, illetve saját jogtalan vagyoni hasznukra kiaknázni; tekintve, hogy ezek szerint mindkét vádlott cselekménye szigorúbb beszámítás alá esik ; ezeknél fogva a kir. itélő tábla Ítélete részben megváltoztattatik akképen, hogy B. Ferenc I. r. vádlott börtönbüntetése a btkv. 90. §-ának alkalmazásával három évre és Sz. Ferenc II. rendű vádlott börtönbüntetése egy évre felemeltetik; egyebekben pedig az eddigiekkel nem érintett alsóbirósági indokoknak e helyütt is elfogadásával a kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik. Boszniában elkövetőit büntetendő cselekmény külföldön elkövetett gyanánt bírálandó meg. Összehasonlítandó tehát a Boszniában hatályban levő büntető törvény a magyar B. T. Könyvvel és az a törvény alkalmazandó, mely a IVnforgó esetre enyhébb intézkedést tartalmaz. A B. T. K. 251. §-a a kettős házasság bűntettére kétféle büntetési tételt állapit meg, melyek közül a súlyosabb akkor alkalmazandó, ha a vádlott a vele házasságra lépő felet az előbbi kötelék fennállására nézve tévedésbe ejtette. Kérdés, vájjon ezen büntetési tétel akkor is alkalmazandó, ha a vádlott egyszerűen elhallgatta előbbi házasságát vagy megkivántatik-e a tévedésbe ejtéshez valamely különös fondorlat. A judicatura az esetek túlnyomó többségében csak akkor alkalmazza e súlyosabb büntetési tételt, ha kifejezett tévedésbe ejtés történt. A házassági ígéret ravasz fondorlatnak veendő, midőn ez azon célból történt, hogy a vádlott a sértett felet pénzadásra reábirja; az igéret beváltása ez esetben jogi akadályokba ütközött. A bíróságok még abban az esetben is látták a csalást fenforogni, midőn a vádlott, csakhogy pénzhez jusson, igéretét valóban beváltotta, a sértettet csakugyan elvette, azonban ezen házassága mint kettős házasság joghatálylyal nem bir. (B. T. K. 251., 379. §.) (Magy. kir. Curia, 1894. ápril 19-én, 2,576. sz.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1.966. Oly felsőbb bírósági végzés, a melylyel első fokú bíróságnak illetékességet leszállító határozata megváltoztatták: illetékmentes. {1894.. ^ 4&- sz-) 1.967. Az 1888. évi XXXVI. t.-c. 2J. $-ában megállapított bélyeg és illetékmentesség nem terjed ki az italméréshez való tulajdonjogi igény megállapítása végett folyamatba tett külön perekre. {1893. évi 12,023.) Vizjogi ügyekben. A halászati törvény 66. $-a alapján a halászjegy nélkül halászó külön el nem marasztalható akkor, ha az illető ugyanazon esetben más halászati kihágást is követett el. A földmívelésügyi minister erre vonatkozó s F. vármegye alispánjához intézett 4,543/1894. sz. határozata. Kivonat a „Budapesti Közlőny"-bői. Csődök : Mezei Béla e., szolnoki tszék, bej. okt. 27, félsz. nov. 2. csb. dr. Jósa Gyula, trag. Pethes Lajos. — Kapeller Dezső e., szegedi tszék, bej. okt. 2, félsz. okt. 30, csb. Steingassner Áko s, tmg. Fáry István.— Knopf Jakab e., gyulafehérvári tszék, bej. nov. 10, félsz. dec. 6, csb. Geraszim János, tmg. Velicán Sándor. — Schwarcz Dávid e., kassaitszék, bej. okt. 29, félsz. nov. 9, csb. dr. Hornyai Ödön, tmg. dr. Róth Jakab. — TeodorOYÍCS Gyula e., m.-szigeti tszék, bej. szept. 29, félsz. okt. 19, csb' Szép Géza, tmg. Pásztor Sándor. Pályáratok : A rózsahegyi jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. szept. 15-ig. — A nyitrai tszéknél j e g y z ö i áll. szept. 6-ig. — A trencséni jrbságnál albirói áll. szept. 19-ig. — A gyöngyösi jrbságnál albirói áll. szept. 19-ig. — A szentesi jrbságnál albirói áll. szept. 19-ig. — A kúnhalasi jrbságnál albirói áll. szept. 19-ig. — A bonyhádi jrbságnál albirói áll. szept. 21-ig. — A zombori tszéknél jegyzői áll. szept. 21-ig. — A szigetvári jrbságnál albirói áll. szept. 21-ig. — A deési tszéknél aljegyzői áll. szept. 22-ig. — Az ipolysági jrbság rál albirói áll. szept. 22-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társ-ság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)