A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 36. szám - Bérelt lak kiürítése
250 A JOG. elvesztését vonná maga után és ez által a per folytatásával járó kockázatot növelné és annak különben is a törvény sokkal célirányosabban veszi elejét azon intézkedéseivel, melyek az elsőfokú ítéletnek egynéhány esetben a végrehajthatóságot adják meg, más esetekben ismét a nyertes felet annak alapján a biztosítási végrehajtás kieszközlésére feljogosítják. De a kérdésben levő szakasz ezenkívül tényleg egyáltalán nem, vagy csak igen ritka esetekben is lesz alkalmazható, mert midőn a törvény arra jogosítja fel az elsőfokú birót, hogy még általa is lényegeseknek elismert tényállítások és bizonyítékoknak a jegyzőkönyvbe való felvételét mellőzhesse, a jegyzőkönyvet megfosztotta bizonyíték erejétől az irányban, hogy a benne elő nem forduló tényállítások és bizonyítékok a fél által a tárgyalásnál csakugyan fel nem hozattak. A mint tehát a perfél nem lesz azon helyzethen, az elsőfokú bíró által felterjesztett iratokból kimutathatni, hogy egy általa a felebbezési eljárásban előadott, de az elsőfokú bíróságnál felvett tárgyalási jegyzőkönyvből hiányzó tényállítást már az elsőfokú tárgyalásnál felemiitette volt, ugy másrészt a felsőbíróság sem fogja abból, hogy valamely általa lényegesnek felismert körülmény a hozzá felterjesztett iratokból hiányzik, teljes biztonsággal megállapíthatni, hogy annak előadása az elsőfokú eljárásban csakugyan elmaradt. Több mint valószínű tehát, hogy a birói gyakorlat a 168. §. alkalmazását már ez okból is fogja mindinkább elejteni. Van azonban egy más szempont, mely ismét kívánatossá teszi, hogy az elsőfokú sommás bírák az uj törvény uralma alatt is oda törekedjenek, hogy az általuk felvett jegyzőkönyvek az azokra hozott ítéletekkel együtt nemcsak hű, hanem teljes képét is nyújtsák az előttük lefolyt tárgyalásnak és szorgos gondossággal járjanak el akkor, midőn egyes, a felek által mint lényegeseket előadott tényállításokat és bizonyítékokat a jegyzőkönyv és Ítéletből kihagynak. Eltekintve ugyanis az ebből a 168-ik §. szerint a felekre háramolható perhátránytól, a felek az uj törvény 172. és következő §-ai szerint jogositva vannak arra, hogy ügyüknek szóbeli tárgyalás helyett nyilvános előadásban való tárgyalását kívánhassák, mely tárgyalási mód rájuk nézve jelentékeny költség- és időkiméléssel jár és melynek mind gyakoribb alkalmazásba vétele a törvényszékek munkaterhének megkönnyítése szempontjából is kívánatos. Már pedig ebbeli jogukkal a felek csak akkor fognak élhetni, ha az elsőfokú eljárásban felvett jegyzőkönyvek és ítéletek mindama tényállításokat és bizonyítékokat tartalmazzák, melyek alapos megfontolás után lényegeseknek és az ügy elbírálására befolyással biroknak bizonyulnak. Bérelt lak kiürítése. Irta : KOVÁCS BÉLA, karansebesi kir. járásbiró. Vulgo: Kilakoltatás. A nyelvészeti finomult ízlést ép ugy sérti és kihívja ugyan, mint akár a »fogdíj«, melyről dr. Székács Ferenc kir. curiai bíró úr e lapok m. é. 52-ik számában oly szellemesen és tanulságosan értekezett, de tagadhatatlan, hogy a közismeretű jelzőt ezen a címen érdemelte ki. A jogesetek sokfélesége, ága-buga, ingoványa közt egyike megkísérlem annál inkább indokolt, mert a jogfejlemények, melyek némelykor a »kilakoltatásból« származnak, igen érdekesek s mert, a mint azt az alább közlendő konkrét jogeset megvilágítja, minden igénytelensége mellett is, melylyel a jogügyek és peres kérdések árnyékában csendesen meghúzódik, felette alkalmas arra, hogy a gyakorlatot útvesztőbe csalja s a legtévesebb ítélkezés szülő anyja legyen. Schneider Johanna és Schneider Mária édes testvérek. Atyjuk elhalálozván, az atyai ház reájok marad. A hagyaték iránt akkép egyeznek ki, hogy az idősebb nővér, Schneider Johanna kapja a házat tulajdonul, mindketten pedig közös birtokul. Később Schneider Mária férjhez megy Burcz Józsefhez, a ki neje atyai házába költözik s ott már most hárman együtt laknak. Az együtt lakás eleintén jól megy, de egyszerre csak egyenetlenség támad a közös lakók, illetve Schneider Johanna és Burcz József közt s ebből folyólag Schneider Johanna Burcz József ellen pert indit, hogy ez az atyai házból kitütassék. Ezt a kereseti kárelmet szórói-szóra azzal indokolja, hogy »alperes törvényes feleségével együtt a ruszkabányai 198. számú, tulajdonomat képező házban lakik, általam tűrve, jószántamból a nélkül, hogy erre kötelességet vállaltam volna magamra, minthogy azonban goromba magaviselete folytán vele lakni egyáltalában lehetetlen, már régebb idő óta utasítottam, hogy lakásomat hagyja el s minthogy felszólításom mindez ideig eredményre nem vezetett, kérem őt az általa lakott egy szobának kiürítésére itéletileg kötelezni." Alperes beismervén a kereseti tényállításokat, hajlandó a kérdéses szobát kiüríteni, de csak akkor, ha »úti levelet kap s a községet elhagyhatja«. A bíróság ítélete alperesre nézve elmarasztaló, mert »alperes a tárgyalás sorári kifejezetten elismerte, hogy a ruszkabányai 198. sz. házban általa eddig lakott szobában felperesnö által csak türetett s hogy ezen lakáshoz mi jogcíme sincs, ebből folyólag, minthogy alperes eme beismérése dacára a felperes nőtől általa is elismerten vett kiürítés iránti felszólításnak eleget nem tett, az általa lakott szoba kiürítésére és elhagyására volt itéletileg kötelezendő«. Lássuk már most, mi lehet törvényes alapja valamely lakás kiürítésének s minő jogviszonyok azok, a melyekre lakás kiürítése iránti kereset és birói ítélet vagy birói intézkedés jogosan felTÁRCA. Patronage. (Óvintézkedések a kiszabadult fegyencek és elhagyatott gyermekek tekintetében.) — A »Jogc tárcája. — Közli : CSILLAG HUGÓ, Budapest. (Befejező közlemény.)* . n. t r A második alosztály az elfogott és kiszabadult fegyencekre vonatkozó intézkedéseket tárgyalta. Az előbbi csoportot csak érintette, az utóbbit behatóan megbeszélte. Egy intő szózat hangzott, hogy itt sok a jóból okvetlenül megárthat. Nem szabad a fogházból elbocsátottat soha közvetlenül munkára fogni, mert akkor becsületes emberek, kik ma elég gyakran nem találnak munkát, ama kísértésbe jöhetnének, hogy magukat is börtönbe vettessék, hogy aztán szabadságuk visszanyerése után maguk és családjuk számára kenyeret találjanak. De a congressus többsége a már 1870-ben elfogadott azon nézeten volt, hogy azokon, kik a fogházból a polgári éleibe visszatérnek, munka szerzése által segitni kell s a legjobb átmeneti stádium menhelyekben és munkásgyarmatokban kínálkozik, a melyek lakóikat csak bizonyos időre veszik fel, a mig t. i. más végleges alkalmazást találnak. Eltekintve Németország ismert intézményeitől, itt legfőképen Páris városéi érdekesek. Itt a volt fegyencek patronage-a szorosan összefűződött azon törekvések megvalósításával, hogy az alamizsna helyébe a munkaadás léptettessék. Fennállott a nagy Mamoz-féle intézet, a Hospitalité de travail, a Maison hospitaliére, a kerületi egyletek, stb. Majd mindenkit felvesznek, a ki jelentkezik, majd csak egy bizonyos városrész lakóit; a védenceket hol saját otthonukban foglalkoztatják szabó, cipész és irás stb. munkákkal, hol magában az intézetben mosó, varró, favágó és asztalos stb. munkákkal. * Előbbi cikk a »J o g< 8^. számában. Az asszonyokróli gondoskodás elér a szedőkké való teljes kiképzésig; családanyák házi munkát kapnak, körülbelül húsz centimé fizetéssel óránkint. Az intézetek a tartózkodási engedélyt határozott időre, félhónapra vagy egy hónapra szokták korlátozni. Naponta bizonyos időre szabadság adatik, hogy máshol lehessen munkát keresni, azontúl pedig dolgozni kell. Ezért accord-fizetés jár, a melyből egy bizonyos összeg, körülbelül 1 '/2 franc az intézeté az ott élvezett ellátás és lakás fejében. Némelykor a szerzeményjegyok rendszere van behozva, hogy ezekkel az intézet cantinjában, szállodásoknál stb. fizessenek, az el nem használt maradékot az intézet elhagyásánál kapják. Végre gyakran az a berendezés dívik, hogy az intézetbe való beléphetés egy bon birtokától függ, melyet az intézet egy patrónusa állított ki s melyért az utóbbi egy meghatározott összeget, átlag körülbelül 1 franc 50 centime-ot tartozik az intézet pénztárának fizetni. Ezen határozmánynál az a cél, hogy mindegyik jóltevő bizonyos személyes kapcsolatban maradjon a védencével; jogot nyer, hogy védencére a menhelyben is felügyeljen s Franciaországban igen gyakran alkalmazzák ezt. A congressus végre azon nézeten volt, hogy elbocsátott fegyenceket legcélszerűbb a segélyzö-egyletek által magánszemélyeknél elhelyezni s a menhelyek csak kisegitőkép ajánlhatók. Ezen menhelyek kicsinyek s leginkább egy meghatározott kerületre megszorítva legyenek, csak munkaképes és munkakedvvel bíró egyéneket rövid időre vegyenek fel s szerény mértékben fizesse munkadíjukat, végre lehetőleg vidéken állíttassanak fel. Egyes esetekben ajánlatos, mint az a női osztály részéről is jóváhagyatott, a kiszabadult fegyenceknek a kivándorláshoz segédkezet nyújtani. De legfőképen sürgősen szükségesnek jeleztetett, hogy a rendőri felügyelet, mely Ausztria-Magyarországon is jogos panaszokra ad okot, ne eszközöltessék az eddigi módon. Általa az elitélt visszatérésének útja a becsületes munkához majdnem teljesen elzáratik ; a rendőrtisztviselő tudakozódása az illető viselkedése iránt munkaadójánál elegendő arra, hogy bérét s kenyerét elveszítse. Belgium már a rendőri felügyelet kivitelét a segélyzöegyletekre ruházta. Ajánlatos, hogy ez mindenhol megtörténjék, de a congressus hozzáfűzte a visszavonás fentartását.