A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 33. szám - A részletügyletek

130 A JOG. segédkeztek, sőt hogy I. r. felperes akkor külön jövedelmező gazdászati iparral is foglalkozott s mert ezek szerint felperesek a részükre kiszolgáltatott javadalmazásokkal eléggé jutalmazott munkálkodásaiknak külön díjazását alperestől nem követelhetik. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Adós azon ajánlata, hogy az öt terhelő vasúti szállítási iis/szeg elengedése esetében a fenmaradó számlabeli tartozásról váltót ad. hitelező által a következő távirattal: ..sendet Accept", el lett fogadra. Hitelezőnek ezen távirata a kereskedelmi élet természetes kÖTetelményeinól fogva felbontó feltétel alatt tett ígéret, illetve beleegyezés jelentőségével bir, a mennyiben adósnak arra a kötelezett váltót és a beszámítás szempontjából szükségelt szállító levelet azonnal, vagy legalább a válaszadásra a rendes körülmények között szükséges idő alatt megküldenie kell. Adós a felajánlott váltót mentség nélkül csak 13 nap múlva küldvén be, mint késedelmes, a fenti egyezségre nem bivatkozhatik. A brassói kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság' (1892. évi november hó 9-én 9,699. sz. a.): Dr. Fehérvári Adolf ügyvéd által képviselt K. Sámuel felperesnek dr. Papp Árpád ügyvéd által képviselt L. Albert alperes ellen 368 frt 47 kr. tőke és járulékai, de a tárgyalás alkalmával 82 frt 81 kr. tőkére és járulékaira leszállított sommás perében következőleg itélt: Tudomásul véve, hogy felperes keresetét időközben teljesített fizetés folytán 82 frt 81 krra leszállította, köteles alperes 8 nap végrehajtás terhe mellett ezen leszállított 82 frt 81 kr. tőkét stb.-t felperesnek megfizetni stb. Indokok: Peres felek által a per során előadottakkal, nemkülönben általuk becsatolt okmányokkal perrendszerüen be van győzve, hogy alperes felperesuél próbára tárgyakat rendelt meg és pedig a vételárnak megalkudása nélkül s ezen tárgyakat alperes nemcsak átvette, hanem hosszabb ideig vissza is tarfotta. Ennélfogva a polg. törvk. 1,082., illetve 1,0.59. és l,0o0. §-ai szerint egyrészt az adás-vevési szerződés feltétlenül létrejöttnek, másrészt pedig a vételár felszámítása jogosultnak volt tekintendő. Kérdés tárgya tehát ezen perben csak az lehet, hogy vájjon az okmányok által igazolt alkudozások és a váltó beküldése által a szerződés teljesítettnek és a kereseti összeg kiegyenlítettnek tekintendő-e ? E tekintetben azonban felperesnek álláspontja elfogadható nem volt, mert az által hivatkozott 3. alatti levélben foglalt 48 frt 47 krnyi árleengedés javára azon okból nem számitható, mert maga is elismeri, hogy felperesnek ezen ajánlatát el nem fogadta A B) alatti okmányra fektetett ajánlata és annak következtében általa beküldött váltó elfogadása azért nem volt a kereseti követelés elenyésztetésére alkalmasnak felismerendő, mert alperes maga beismeri, hogy a B) alatti okmányra a 4. alatti választ nyerte s az neki haladéktalanul kezéhez is szolgáltatott. Annak dacára azonban alperes az ajánlatba hozott váltót az E) alatti szerint csak 1892. június 26-án küldötte el felperesnek, mely idő már megkéstette őt az ajánlat elfogadásához való jogtól. Azon mentsége pedig alperesnek, hogy ö azért késett a váltó beküldésével, mert a C) és D) alatti sürgönyöket küldötte, mentségül elfogadható nem volt, mert a B) alatti szerint határozottan váltó, mint a számlabelinél szigorúbb kötelezettséget tartalmazó okmány beküldését Ígérvén, az arra adott 4. alatti válasz abbeli •kifejezése: »sendet Accept« egyáltalán semmiféle magyarázatra nem szorul és kétségtelenül igazolja az alperesi ajánlatnak elfogadását. Miután pedig a B) alatti okmány, mert alperes által valónak elismertetett, azt is bizonyítja, hogy az általa viselt és felperessel szemben levonásba hozható vasúti szállítási összeg nem 111 frt 14 krt teszen, hanem 98 frt 34 krt, ennélfogva alperesnek számlabeli követelése a 285 frt 66 kros váltóbeli összeg levonása után a leszállított kereseti összeget eredményezi, melyben alperes marasztalandó volt a fennebbieken kívül még azért is, mert az E) alatti és 5. sz. alatti váltóknak elismert okmányokból az tűnik ki, a mi különben tagadásba nem vonatott, hogy alperes folyó évi jnnius 26-án kelt levelével elküldött váltót már akkor intézte felpereshez, midőn ezen ajánlatát az 5. alatti szerint visszavonta, illetőleg a fentebb kifejezettek szerint már a törvény értelmében is hatályát elvesztette, stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1893. év január 3o-án 4.149. sz. a.) : A kir. járásbíróság ítélete megváltoztatik és felperes 82 frt 81 krra leszállított keresetével elutasittatik, a perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetnek stb. Indokok: A keresk. törv. 336. §-a értelmében a vétel megkötöttnek tekintendő, ha a felek ugy a vétel tárgyára, mint az árra megegyeztek. A jelen esetben a felek a megrendeléskor és annak teljesítésekor az árra nézve megegyezve nem voltak ugyan s a becsatolt levelekből láthatólag a vétel tárgya iránt is egyenetlenségek merültek fel közöttük ; azonban a midőn alperes B. alatti levelében ajánlatot tett felperesnek, hogy a szállított árúkat kész 384 frt árban átvenni oly módon, hogy az összegből a felperest terhelő 98 frt 30 krnyi szállítási költség levonása után fenmaradó 285 frt 66 krt váltóval fedezi, felperes 1892. év június hó 13-án feladott távirati válaszában ezen ajánlatot elfogadta. Tekintve, hogy felperes ezen elfogadási nyilatkozatát csak 1892. év június 18 án kelt levelében (5. sz.) vonta vissza s igy ama nyilatkozat a keresk. törvény 316. §-a értelmében ezen viszszavonás által hatályát nem vesztette, a felek között a vétel az alperes ajánlata értelmében létrejött s miután alperes a 285 frt 66 krról szóló váltót felperes beismerése szerint neki kézbesítette, alperes kötelezettségének eleget tett s felperes csak azért, mert alperes a 4. sz. távirat egyes szavainak előtte homályosnak tetsző, de az ügy lényegét nem érintő értelme felől felvilágosítást sürgetett, kötelező nyilatkozatát visszavonni jogosítva annyival kevésbé volt, mert a váltó kiszolgáltatása határidőhöz kötve nem lévén, alperest a miatt, hogy azt csak napok múlva küldötte meg, késedelem nem terheli. Ennélfogva felperes az első bírói ítélet magváltoztatása mellett leszállított keresetével el volt utasítandó, stb. A m. kir. Curia (1894. évi június hó 12-én 561. sz. a.) : A másodfokú biróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A másodfokú biróság Ítéletének megváltoztatásával az első biróság ítélete hagyatott helyben a benne felhozott egyéb indokoknál fogva és azért, mert az 1892. évi június 13-án a felperes részéről az alpereshez intézett távirat, melylyel a felperes az alperes ajánlatát elfogadta, a kereskedelmi élet természetes követelményeinél fogva, felbontó feltétel alatt tett ígéret, illetve beleegyezés jelentőségével bir, a mennyiben az alperesnek arra a kötelezett váltót és a beszámítás szempontjából szükségelt szállítólevelet azonnal, vagy legalább a válaszadásra a rendes körülmények között szükséges idő alatt megküldenie kellett volna s az a távirat semmi esetre sem tarthatta a felperest idő tekintetében korlátlan kötelezettségben. Az alperes azonban arra a táviratra napokig semmit sem felelt s a kérdéses távirat világos tartalma ellenére, annak elintézését a különben is késedelmesen küldött C) és még később küldött D) alatti fölösleges magyarázatkérésekkel halogatta, mig végre június 26-án feladott s a kereset beadása napján a felperes kezeihez érkezett levéllel a váltót beküldte, a nélkül, hogy késedelmét bármivel menthetné. Ilyen körülmények között tehát a felperes a 4. alattiban foglalt Ígérete alól felmentettnek tekintendő, az alperes, mint késedelmes, nem hivatkozhatik egyezségre, stb. A közkereseti társaság tagjaj hatályosan kiköthetik, hogy a társasági cégjegyzés csak ugy legyen érvényes, ha azt az egyik társasági tag s a cégvezető írják alá. Ily kikötés mellett a csupán egyik társasági tagtól származó cégaláírás a céget nem kötelezi, s a tőzsdebiróság illetékességének kikötését tartalmazó kötlevéluek ily módon történt aláírása a cég ellenében a tőzsdebiróság illetékességét még akkor sem állapítja meg, ha a szóban forgó ügyletet a cég részben teljesítette is. A budapesti kir. ítélő tábla (1893. április 26-án és _!7-én 1,711/93. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét másodrendű alperesre vonatkozó nem mjheztelt részében érintetlenül hagyja ; ellenben F. Lajos elsőrendű alperesre vonatkozólag az elsőbiróságnak a bírói illetékesség kérdésében 1893. évi február hó 10-én hozott végzését megváltoztatja, az elsőbiróságot elsőrendű alperessel szemben e perre nézve illetéktelennek nyilvánítja, ebből folyólag az elsőbiróság ítéletének elsőrendű alperesre vonatkozó részét az 1881. évi LIX. t.-c. 96. §-a a) pontja alapján megsemmisíti. Okok: A kir. ítélő tábla nem teheti magáévá az elsőbíróságnak sem azt a nézetét, mintha az A) alatti kötlevelet aláirt cégtag képviseleti jogosultsága s a cégaláírás érvényessége a bírói illetékesség kérdésében vita tárgyát nem képezhetné, hanem kizárólag a per érdemére tartoznék; sem azt a nézetét, mintha a képviseleti jognak a cégjegyzékbe bevezetett az a korlátozása, hogy a F. és L. közkereseti társaság cégét a társak bármelyike csak Sch. Gusztáv cégvezetővel együttesen jegyezheti, harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bírna : mert az eljáró választott biróság illetékességének az A) alatti kötlevélben foglalt kikötése az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. b) pontja értelmében I. rendű alperessel, mint a F. és L. cég egvik volt tagjával szemben csak abban az esetben hatályos, ha a cég képviseletére jogosított személytől ered ; s mert a keresk. törv. 65. §. 4. pontja értelmében az a megállapodás, hogy a közkereseti társaság tagjai a képviseleti jogot csak közösen gyakorolhatják, a cégjegyzékbe való bevezetés és közzététel esetében harmadik személyek irányában is hatályos. Minthogy pedig a közkereseti társaság tagjai ' által közösen kirendelt cégvezető a tagok bármelyikét érvényesen helyettesítheti, ugyanoly hatálylyal kiköthető az is, hogy a képviseleti jogot bármelyik tag csak a kirendelt cégvezetővel közösen gyakorolhatja. E szerint az A) alatti kötlevelen levő F. és L. cégaláírás, mely beismerten egyedül L. Antal másodrendű alperestől eredi a közkereseti társaságot és I-ső rendű alperest mint annak volt másik tagját magában nem kötelezi, hanem kötelező erővel csak abban az esetben bírna, ha elsőrendű alperes vagy Sch. Gusztáv cégvezető L. Antalt az A) alatti okiratnak a F. és L. cég nevében való aláírásával különösen felhatalmazta volna. Ezt azonban felperes nem bizonyította, mert a D) és E) alatti levelek aláírása a cégjegyzés érvényességéhez szükséges