A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 30. szám - Az osztrák ügyvédi kamarák gyűlésének tárgyalásai. (1. r.)

A JOG. 119 Ellenben vádlott A. János a terhére rótt másik rendbeli, a btky. 401. §-ába ütköző és a 403. §-ának 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettének vádja alól felmentendő volt, bár beismerte ugyau, hogy a 15 frt 80 kros váltóra szintén 1'. István tudta és beleegyezése né'kül irta ennek nevét elfogadói minőségben, de a váltó még a bűnvádi eljárás megindítása előtt megsemmisíttetvén, annak hiányában a tárgvi ténválladék megállapítható nem volt. A pozsonyi kir. itélö tábla (555/B. sz. 1893. június 13.): Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja ; mert a károsítás valóságos bekövetkezése nem képezi a magánokirathamisitás tényálladékát; továbbá mert a hamisítás már befejeztetett akkor, a midőn a vádlott a T. István nevét ennek tudta és engedelme nélkül a váltóra irta és a váltót fizetési eszközül használta. A in. kir. Curin (10.656 B. sz. 1891. január 20.): Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint már az első izben történt lisztvásárlásuál T. István felszólítása folytán irta alá annak nevét tniut elfogadót az akkor kiállított váltóra. Tekintve, hogy ez okból vádlott azon hiszemben volt, miszerint T. Istvánnak kifogása nem lesz és utólag beleegyezik abba, hogy az őt T. István néven ismert lisztkereskedő részére a kérdéses Í2 frt 05 krról szóló váltót T. István nevére irja alá; tekintve hogy a vagyonnal biró vádlott ily feltevésben és nem megkárositási szándékkal irta alá a váltót T. István nevével, a mit azon körülmény is bizonyít, hogy vádlott még a vizsgálat elrendelése előtt kifizette a váltót és azt a vizsgálóbírónak önként adta ki; tekintve hogy ezek szerint vádlott a váltónak aláírására magát felhatalmazottnak tartotta ; ezeknél fogva hivatkozással a btkv. 75. §-ára, vádlottat a vád alól felmenteni kellett. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvédjelöltek jegyzékébe való bevezetésért folyamodó a lajstromba felveendő, habár jog- és államtudományi tanfolyamot egyáltalán nem végzett, hanem csakis a jog- és államtudományi államvizsgákat tette le a vallás- és közoktatásügyi ministerium engedélyével, mert a nevezett ministerium azon intézkedése, hogy kérelmező az államvizsgák letételére bocsáttatott, a jog- és államtudományi tanfolyamok befejezésével egyértékünek tekintendő. A bpesti ügyvédi kamara választmánya (606/P. sz. 1894. márc. 16.): F Ármin kérelmének, hogy a kamara által vezetett ügyvédjelöltek jegyzékébe bevezettessék, helyet nem ad, mert az 1874: XXXIV. t.-c. 11. §-ában előirt kellékeket nem igazolta, a mennyiben sem a jog- és államtudományok szabályszerű befejezését, sem pedis előéletének előterjesztése és okmányszerü igazolása által feddhetlen jellemét nem igazolja. Ellenkezőleg, saját előadása és a csatolt mellékletekből kitűnik, hogy jog- és államtudományi tanfolyamot egyáltalán nem végzett és hogy a jog- és államtudományi vizsgát csakis a vallás- és közoktatási ministerium engedélye alapján tette le. .Minthogy azonban az 1874: XXXIV. t.-c. 11-ának a) pontja szerint arra, hogy az illető folyamodó az ügyvédjelöltek lajstromába bevétessék, a szabályszerű vizsgák letételén kívül még a jog- és államtudományi tanfolyam befejezése is megkívántatik, minthogy továbbá a hivatkozott törvény ezen kellék alóli felmentést nem ismer, folyamodót ez alapon is kérelmével el ketlett utasítani. A mi folyamodó feddhetlen jellemének igazolását illeti, e részben azért volt elutasítandó, mert becsatolt okmányai nem> «:sak hogy semmit sem tartalmaznak, de a folyamodásban sem ad elő erre vonatkozólag semmit. A m. kir. Curia (4,303/P. sz. 1894. jun. 15.): Az ügyvédi kamara választmányának határozata megváitoztattatik s kérelmező F. Ármin az ügyvédjelöltek lajstromába felvétetik ; mert kérelmező kérvénye mellé A) és B) alá csatolt mellékletekkel bizonyította, hogy a jogtudományi és államtudományi államvizsgákat sikerrel letette, e mellett tehát figyelembe nem jöhet, hogy kérelmező nem tanúsította, hogy a jogi és államtudományi tanfolyamokat befejezte, mivel a vallás- és közoktatásügyi ministerium azon intézkedése, hogy kérelmező az államvizsgák letételére bocsáttatott, a jog- és államtudományok befejezésével egyértékünek tekintendő ; mert 'ovábbá kérelmező a becsatolt helyhatósági bizonyítványokkal feddhetlen jellemét is tanúsította. Vízjogi ügyekben. Jogtalan cselekmények be számithatóság a az által, mert panaszló hasonló cselekményeket követett el, változást nem szenved. Azért, mert valamely vizimü fentartása büntethető nem volt, az törvényes alapon fennállónak még nem tekinthető. (Ily kijelentés foglaltatik a földmivelésiigyi minister f. évi 12,215. sz. '». kelt s Xy. vármegye alispánjához megküldött Ítéletében.) Vegyesek. Törvényszéki orvosvizsgáló bizottság. Az igazságügyminister a törvényszéki orvosi vizsgáló bizottság elnökévé dr. Kovács József ministeri tanácsost, budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanárt és az igazságügyi orvosi tanács elnökét; tagjaivá pedig dr. Ajtay Sándor budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanárt és az igazságügyi orvosi tanács tagját; Czárán István budapesti királyi törvényszéki vizsgálóbírót, F a b i n y Gyula igazságügyministeri osztálytanácsost; dr. F e k e t e Alajos lugosi királyi törvényszéki orvost, az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagját; dr. Fellé tár Emil országos művegyészt; dr. Genersich Antal kolozsvári egyetemi nyilvános rendes tanárt; dr. Katona Béla budapesti királyi ügyészt; dr. Kézmárszky Tivadar budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanárt; dr. Lechner Károly kolozsvári tudományegyetemi nyilvános rendes tauárt; dr. Moravcsik Emil budapesti tudományegyetemi nyilvános rendkívüli tanárt és az igazságügyi orvosi tanács tagját; dr. Niedermann Gyula budapesti tudományegyetemi magántanárt, a budapesti országos tébolyda igazgatóját, és az igazságügyi orvosi tanács tagját; dr. P e r t i k Ottó budapesti tudományegyetemi nyilvános rendkiv. tanárt, az igazságügyi orvosi tanács tagját; dr. Réczey Imre budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanárt, az igazságügyi orvosi tanács tagját; dr. Schwartzer Ottó budapesti tudomány egyetemi magántanárt, a közegészségügyi tanács tagját ; dr. Szabó Dénes kolozsvári egyetemi nyilvános rendes tanárt; Szász Béla királyi itélő táblai birói címmel és jelleggel felruházott kolozsvári törvényszéki bírót és S z ő c s Ákos kolozsvári itélő táblai birót; végre Vita Sándor kolozsvári főügyészt három év tartamára kinevezte s egyúttal a bizottság jegyzői teendőinek Budapesten való végzésére dr. P o 1 n e r Ödön és dr. D e g r é Miklós igazságügyi ministeri fogalmazókat, Kolozsvárra pedig Rajka Albert kolozsvári törvényszéki jegyzőt egy év tartamára kirendelte. Vádrendszer fegyelmi ügyekben. A szegedi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága . . . ügyvédek és kamarai tagok ellen az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §-a a) és b) p. ütköző fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárást és vizsgálatot elrendelte, mert igazolást nyert, hogy panaszlottak S. Zs. zugirónak odakölcsönözték nevöket, hogy ez bíróságok előtt feleket üzletszerüleg képviselhessen. Azon körülmény, igy szól a szegedi ügyvédi kamara indokolása, hogy ugy a kamarai, mint a kir. ügyész a fenforgó ügyben a további eljárás megszüntetését indítványozták és hogy e szerint tényleg vád nem emeltetett, nem szolgálhat okul a további eljárás megszüntetésére : mert azon autonóm jog, a mely az ügyvédi kamaráknak törvény szerint megadatott arra, hogy a kar tekintélyét megóvják és az észlelt visszaéléseket megtorolják, nem pusztán a kamarai vagy kir. ügyész egyéni felfogásától van függővé téve; az ügyvédi rendt. 19. §-a értelmében mindez az ügyvédi kamara hatásköréhez tartozónak mondatik ki s ebből, valamint a kar bírósági intézményből az következtethető, hogy az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvására hivatott fegyelmi bíróság saját meggyőződését követheti és ebben a vád által nem korlátolható. A m. kir. Curia az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozatát egész terjedelmében megsemmisítette és az eljárást megszüntette. Mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 79. §-a az ügyvédek elleni fegyelmi eljárást a vádrendszer alapjára fektetvén, az eljárás csakis a kamarai ügyésznek, vagy a kir. ügyésznek vádinditványára, esetleg a mennyiben ezek ily indítványt nem tennének, a magánfélnek indítványára rendelhető el; minthogy pedig a jelen esetben sem a kamara ügyésze, sem a kir. ügyész, sem végre magánfél nem tett vádinditványt, az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága az eljárást és vizsgálatot alap nélkül és szabályellenesen rendelte el. (1894. jun. 16,295.) Meghatalmazások visszatartása váltóügyekben. A pécsi kir. törvényszék gyakorlatba vette, hogy váltóügyekben az ügyvéd meghatalmazását a sommás végzés kibocsátása esetén az irattár számára visszatartja s az elsődletet e nélkül kézbesitteti a felperesnek. Intentiója ennek az intézkedésnek az volt, hogy az ügyvéd azt a meghatalmazást esetleg egy másik ügyben újra ne használhassa, mintha bizony az bárhol is meg lenne írva, hogy az ügyvédnek minden egyes ügyre vonatkozólag külön meghatalmazást kell kiállíttatnia a féllel és nem járhatna el általános meghatalmazással több ügyben is. Az egész dolog pénzügyi sikaneria színezetével birván, több ügyvéd fel folyamodással élt a meghatalmazás visszatartására vonatkozó intézkedés ellen, hogy a felső bíróságnak alkalmat adjon directivául szolgáló határozat hozatalára. A pécsi kir. itélő tábla egész határozottan ki is mondta helytelenítő véleményét, a mennyiben folyó évi február hó 20 án 722/p. sz. a. hozott végzése szó szerint a következő kijelentést tartalmazza: »A kir. itélő tábla az első bíróság végzésének felfolyamodással megtámadott azt a részét, melylyel felperesi ügyvéd meghatalmazását az irattár részére visszatartatni rendelte, megváltoztatja és az ügyvédi meghatalmazást visszaadni rendeli, mert : a váltó-eljárást szabályozó lg. Minist. Rendelet 11. g-a értelmében az ügyvédi meghatalmazás a váltókereset első példányához hiteles alakban, a többi példányhoz pedig egyszerű másolatban melléklendő, ugyanannak a rendeletnek 15. §-a értelmében pedig a soramás végzéssel ellátott kereset első példánya eredeti mellékleteivel együtt felperesnek kézbesítendő, a nélkül, hogy a meg-