A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 29. szám - A jogtudor, mitnt védő - A deportáció. (Vége.)

Tizenharmadik évfolyam. 29. szám. Budapest, 1894. július 22. Szerkesztőség: v., Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 8. »/. Kéziratok vissza nemadatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE, Sxámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 fit 50 kr Fél » 3 » — » Egész » G » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá nynyal küldendők. TARTALOM: A jogtudor, mint védő. Irta: dr. Fischer László, ceglédi ügyvéd. — A deportatio. Irta: dr. Doleschall Alfréd, Berlin. — Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. Irta: Ruttkay Aladáralsó-kubini albiró. — Belföld. (A pozsonyi ügyvédi kamara közgyűlése. — A debreceni kir. itélö tábla végleges helyisége.) — Ausztria és külföld. (Külföldi judicatura.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Nyilt kérelem a kir. közjegyző urakhoz. (Válasz.) Irta: Egy közjegyző.) MEI l KKI.ET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — Hirdetések. A jogtudor, mint védő. Irta : dr. FISCHER LÁSZLÓ, ceglédi ügyvéd. Dr. C s u 1 y o k Béla kir. albiró ur ez alatt a cím alatt irt cikkében, a mely a »J o g« f. évi 27. számában jelent meg. az ügyvédi rendtartás 15. és 16. §-ainak, továbbá a 39. §-nak és a járásbíróságok bűnügyi eljárási szabályzata 36. §-ának összevetéséből azon eredményre jut, hogy »nem minden ügyvédjelöltet helyettesíthet védőül a fél által megbízott ügyvéd, hanem csak a nála joggyakorlaton lévő bejegyzett ügyvédjelöltet, de ezt is csak akkor, ha jogtudori fokot nyert.« Ez a felfogás, helyesebben következtetés, szerintem nem állhat meg. Mindenekelőtt nem fogadható el az a kijelentés, hogy az emiitett eljárási szabályzat az ügyvédi rendtartás intézkedését megszorítaná. Nem szorítja meg már azért sem, mert meg sem szoríthatja. Az eljárási szabályzat miniszteri rendelet; ez pedig csak egy előző rendeletet változtathat, módosíthat vagy szüntethet, de törvényt soha. Már ezen közjogi elvnél fogva is lehetetlen, hogy az eljárási szabályzat az ügyvédi rendtartásról szóló t ö r v é n y t vagy annak bármely intézkedését megszorította volna, vagy csak megszoríthatta volna is, még abban az esetben is, ha az eljárási szabályzat 36. §-ának az az értelme volna, a melyet annak dr. Csulyok bíró ur tulajdonit. De hogy az eljárási szabályzat 36. §-a nem is azt tartalmazza, hogy jogtudor csak abban az esetben lehet védő, ha mint főnökének helyettese jelenik meg, kitűnik ezen §. szövegezéséből. Ez a szakasz azt mondja, hogy a vádlott védője lehet a) ügyvéd; b) jogtudori fokot nyert ügyvédjelölt; c) hozzátartozó, még ha se nem ügyvéd, se nem jogtudor. Ennek nyilvánvalólag az az értelme, hogy e három önálló védő lehet. Mert miért kívántassák meg épen a b) alatti esetben még az is, hogy mint főnökének helyettese jelenjen meg a védő; mikor erre a következtetésre mi sem jogosít fel, sőt a c) alatti felvétele még ennek a következtetésnek a lehetőségét is kizárja. Dr. Csulyok kir. albiró ur következtetését egyrészt a zugirászatra, másrészt a felelősségre alapítja, nevezetesen azt állítja, hogy »az egyértelmű' lenne az ügyv. rdts 39. §-a szerint üldözött zugirászkodás hivatalos előmozdításával* és »hogy a jogtudor felelőssége sokkal kevesebb garantiát nyújt, mint az ügyvédé.« A mi a zugirászatot illeti, ennek eriteriumát a képviseletnek üzletszerűleg való folytatása képezi. Tehát haszonért, fizetésért való rendszeres folytatása a képviseletnek szükséges. Már pedig itt nem az a kérdés, hogy a jogtudor folytathatja-e a képviseletet üzletszerűleg, vagy a mint dr. Csulyok ur mondja, »folytathat-e önálló s jövedelmező jogvédői praxist*; mert erre én is tagadólag felelek; hanem az, hogy felléphet-e mint védő? És ha a c) pont esetében senki sem gondol zugirászatra s illetve, ha a c) pontban emiitettek felléphetnek, mint védők, a nélkül, hogy a zugirászatot elkövetnék; miért nem állna igy a dolog a b) pontban jelzett esetnél, a jogtudornál? Épen ezt jegyzem meg a felelősség tekintetében. Ha az az eset, a midőn a vádlott férfit hozzátartozója, vagy a vádlott nőt férje — a kinek semmi qualificatiója nincs — védi, nem hat bántólag a felelősség szempontjából, miért hatna az az eset, mikor jogtudor lép fel védőként ? Holott az előbbi esetben egyáltalán nincsen felelősség (természetesen csak a fegyelmire és nem a fenyitőre gondolunk), az utóbbi esetben pedig mégis csak van, minthogy a jogtudor, mint ügyvédjelölt, felelősség alatt igenis áll. Szerintem tehát sem a zugirászat, sem a felelősség szempontjából merített argumentum nem állhat meg; a mint nem állhat meg a perjogi novella 12. §-ára való hivatkozás sem, mert ott az ügyvédi kényszer ki van mondva, itt pedig ügyvédi kényszerről szó sincs. De álláspontomat megerősíti még az a körülmény is, hogy a sárga könyv, melyet a tőrvényszéki bűnvádi eljárásnál követnek, arról nem tesz említést, hogy a jogtudori fokkal nem biró ügyvédjelölt főnökét nem képviselheti. Ezt dr. Csulyok biró ur sem állítja. így aztán az az eset állna elő, hogy a jogtudori fokot el nem nyert ügyvédjelölt a törvényszéknél, tehát fontosabb, nehezebb s bonyolultabb ügyekben eljárhat, ha t. i. főnöke erre helyettesítéssel ellátja; mig a járásbíróságnál, tehát kevésbé lényeges, sokkal egyszerűbb és könnyebb ügyekben nem járhatna el. Ez azonban képtelenség. A dolog tehát ugy áll, hogy az ügyvédjelölt, ha nincs jogtudori fokozata, az ügyv. rdts 153. §-a alapján, ha főnöke helyettesítéssel ellátja, eljárhat, mint mindenütt, ugy a járásbirósági hatáskörbe tartozó bűntettek és vétségek védelmezésénél is; de önállóan nem. A jogtudori fokot elnyert ügyvédjelölt azonban önálló védőként is felléphet. A deportátió. Irta: Dr. DOLESCHALL ALFRÉD, Berlin. > (Vége.) Ez a »bevált« intézménynek rövid története Franciaországban. Köztudomás szerint a transportátió nagy szerepet visz Oroszországban, az ottani tapasztalatok azonban csak elvétve jutnak nyilvánosságra és igy azokról Ítéletet mondani alig lehet, ha csak nem vonunk következtetést abból a kétségtelen tényből, hogy a számkivetettek száma sehogyan sem fogy. Minden találgatás helyett ide iktatom egy orosz, ismert nevű jogi Írónak, F o i n i t z k i n e k résumméját, melyet a »Nyugat deportátiójárók (Petersburg, 1881) irt könyvében a következőkben foglalt össze: »Ha a deportátiót elméleti szempontból tekintjük, akkor rendszere megalkotható és logikailag oly alakokban felépíthető, melyek hasonlithatlanul tökéletestbbek, mint a fogházbüntetések rendszere. A valóságban azonban a deportátió oly intézményként mutatkozik, mely hasznavehetetlen mint büntetés, erkölcstelen mint a colonisátió eszköze, ellenkezik a javitás feladatával és a jogszolgáltatás lényegével, mely nem ad biztonságot az anyaországnak, a gyarmatok biztonságát megsemmisíti és felette költséges.« (Liszt-féle Zeitschrift, II. 686 lap.) Az egyetlen ország, a hol a deportátió sikereivel, ugy látszik, meg vannak elégedve, Spanyolország. Ott t. i. már régebb idők óta alkalmazásban van a Ceutába (Afrikában, Gibraltárral szemben) való deportálás és az ottani szabad lakosság állítólag a legszebb egyetértésben él a számkivetettekkel; a tényleges állapotot 1889. évi december 23-ki decretum szentesitette, mely a ceutai fenyítő intézetet a progressiv-rendszer szerint berendezett fenyitő-gyarmattá alakította. (Liszt-féle Zeitschrift, XI. 445 lap.) Az előadottaknak ellenére dr. B r u c k azt az állítást kockáztatja, hogy »az ellenvetések, melyeket a deportátió büntetése Lapunk mai szama 8 oldalra terjed.