A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 28. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra

A JOG. 111 Bűn-ügyekben. Idegen ingó dolog- szándékos megrongálásának vétségébeu nem bűnös az, ki egy kutyát, melyet kóbor kutyának vélt, s mely kertje védelmére felállított hurokban fogta meg magát, abban vergödése közben vágta agyon. A gyulai kir. törvényszék mint büntető bíróság (4,r>21/B. sz. 1893. január 22.): Cs. K. Sándor vádlottat a btkv. 418. §-ába ütköző idegen ingó dolog szándékos megrongálásának vétségében bűnösnek mondja ki, ezért a btkv. 91'. §-ának alkalmazása mellett, 5 írt fö- és 1 frt mellékbüntetésre, behajthatlanság esetén átváltoztatandó 1 — 1 napi fogházra itéli, tartozik továbbá káros C. Demeter részére 10 frt kártérítési összeget stb. megfizetni. Indokok: C. Demeter a szeghalmi kir. járásbíróság előtt azon panaszt emelte vádlott és ipja ellen, miszerint egy házőrző kutyáját, melyet nemi ösztönének kielégítése végett bocsátott szabadon, agyonvertek. A végtárgyalás során vádlott beismerte, miszerint az ipja T. Gy. Sándor veteményes kertjének megőrzése végett a rekeszti) iláson alkalmazott hurokban káros kutyája önmagát megfogta s ö egyet ütvén reá, az valószínűleg ettől az ütéstől döglött meg, mert arra nem emlékszik, hogy ipja ütötte volna. Cs. Ferenc tanú eskü alatt vallja, mikép ö álmából riadt fel a kutya orditására s a mint kiment, hallotta a püffögést s vádlott ipjának azon szavait, hogy: »Csd, miért jött ide!« a mi okszerűleg arra euged következtetni, hogy vádlott ütéseitől veszett el káros kutyája. S a mennyiben vádlottnak az idegen ingó dolog szándékos megsemmisítésére oka annyival kevésbé volt, mert az állat fogva volt a hurokban s ipjának, ha kártérítési követelése volt, azt a kutya tulajdonosa ellen is érvényesíthette volna; tekintetbe véve mégis vádlottnak büntetlen előéletét, alacsony raíveltségi fokát s azt, hogy az elpusztitoit állat csekély értéket képviselt, öt az Ítélet rendelkező részében foglalt csekélyebb mérvű bünte téssel kellett sújtani. A kártérítési összeg megfizetésében való marasztalás vádlott bűnössé nyilvánításának folyománya stb. A nagyváradi kir. itélő tábla (683/B. sz. 1893. május 2.) : A kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A jn. kir. Curia (9,195/B. sz. 1894. május 22.): Mindakét alsóbbfokú bíróság ítélete megváltoztatik és Cs. K. Sándor vádlott a vád alól felmentetik. Indokok: A vizsgálat és tárgyalás adatai szerint Cs. K. Sándor vádlott ipa T. Gy. Sándor, veteményes kertjének megőrzése végett a kerítés nyílásán bejáró és kárt tevő kóborló kutyák ellen hurkot állított fel. Tekintve, hogy C. Demeter sértett kutyája a vádlott ipa által kertje véflelmére felállított hurokba fogta meg magát s abban vergődése közben vágta vádlott agyon, mint kóborlónak vélt kutyát : vádlottat a vád alól felmenteni kellett Az állatorvos, kit anthraxban megbetegedett állathoz hívnak, nem tagadhatja meg a segélyt azon okból, hogy korábbi eljárásáért diját meg nem kapta. Tiszteletbeli megyei állatorvos nem hivatalos alkalmazásban levő orvos, következőleg reá nézve nem alkalmazható a K. I?. Ti K. 97. §-ának második pontjában foglalt súlyosabb büntetési tétel. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, Cs. József vádlottat a K. B. T. K.-nek az 1888. évi VII. t.-c. 197. §. által érvényben tartott 97. §. 1. pontjába ütköző közegészség el'eni kihágásban bűnösnek mondja ki s ezért a hivatkozott szakasz 1. pontja alapján, az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendő, de az 1888. évi VII. t.-c. 156. §-ában megjelölt cé'ra fordítandó s behajthatlanság esetében egy napi elzárásra átváltoztatandó tiz forint pénzbüntetésre itéli. Indokok: Meg van állapítva, hogy 189 3. január 13-án H. György sértett félnek egy tehene gyanús jelenségek között kimúlván, ö Cs. József vádlott állatorvost állatállományának megvizsgálására és az esetleg szükséges óvintézkedések megtételére felhívta. Vádlott ugy az emiitett napon, valamint a következő napon ismételt felhívásra a szolgálatot megtagadta. Vádlott azzal védekezik, hogy ő azért nem tett eleget a sértett fél felhívásának, mert az korábbi időből fennálló tartozását meg nem fizette ; továbbá korábbi esetből kifolyólag hozzá oly levelet intézett, melyben hanyagsággal s kötelességének mulasztásával vádolja és ugyancsak a vád tárgyát képező esetet megelőzőleg cselédje utján fenyegető levelet küldött neki. A K. B. T. K.-nek 1888. évi VII. t.-c. 147. §-a által fentartott 97. § ának 1. pontjába ütköző kihágást az az állatorvos követi el, ki sürgős esetben a hivatásával járó szolgálatot alapos ok nélkül megtagadja. Tekintve, hogy H. György tehenének gyanús jelenségek között kimúlása folytán vádlottat állatállományának megvizsgálására s esetleges óvintézkedések megtételére hivta fel s így kétségtelenül tudnia kellett vádlottnak, hogy szolgálata sürgős esetben kívántatik; tekintve, hogy vádlottnak az a védekezése, hogy szolgálatát alapos okból tagadta meg, el nem fogadható, mert ha korábbról származó állítólagos követelését a sértett fél megfizetni vonakodott, ezt a törvényes uton kellett volna érvényesíteni; mert továbbá a sértett féltől kapott szemrehányást tartalmazó levél sem képezhet alapos okot a hivatásszerű szolgálatmegtagadásra; mert végre Sz. Anna tanúnak egyedül álló vallomása nem képez elegendő bizonyítékot arra nézve, hogy sértett fél vádlott irányában fenyegetéssel élt és pedig annál kevésbé, mert a nevezett tanú csak azt állítja, hogy sértett fél őt kidobással fenyegette; ez okokból vádlottat a fentebb körülirt kihágásban bűnösnek kellett kimondani. Vádlott büntetése, tekintettel azokra az enyhítő körülményekre, hogy büntetlen előéletű, hogy a vonakodásra némileg a sértett fél magatartása szolgáltatott okot, fenti mértékben volt megállapítandó. A pénzbüntetés az 1892. évi t.-c. rendelkezéséhez képest fordítandó az 1888. évi VII. t.-c. 156. §-ában kijelölt külön célra. A vádbeli cselekmény minősítése és a büntetés nem volt a B. T. K. 97. §-ának 2. pontjára alapitható, mert jóllehet a vádlott tiszteletbeli megyei állatorvosi címmel volt felruházva már a vádbeli cselekmény idejében, de Fehérmegye alispáni hivatalának a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt bizonyítványa szerint az emiitett cím mellett sem volt a kérdéses időben jogosítva hatósági beavatkozást igénylő esetekben hatósági szakközeg gyanánt eljárni, mihez képest a kérdéses időpontra vonatkozólag hivatalos alkalmazásban állottnak nem tekinthető. (1894. február 6-án, 1893. évi 9,558. sz.) A m. kir. Curia Az 188;). évi VII. t.-c. 7. szakaszának egyik esete sem forogván fenn : a felebbezés viss'.autasittatik. (1894. évi május 8-án, 3,641. sz.) A telekkönyvi tulajdonos akkor sem kövei el büntetendő cselekményt az ingatlan megterhelésével, ha nincs birtokban és a birtok iráni per van folyamatban, melyet a terhelés után elveszteti. (I). T. K 400. §. M. kir Curia 1893. dec. 20. 9,973. sz.) A közvetlen idézést elrendelő határozat ellen a vádlottat ugyanazon felebbezés illeti, mint a vádhatározat ellen. A m. kir. Curia: Minthogy a vizsgálat feladatát kimerítő eljárás után valamely büntetendő cselekmény miatt valaki ellen emelt vád kérdésében mindig határozat hozandó, melyet a vád jogos voltának elismerése esetén a kir. törvényszék az arra vonatkozó adatokkal indokolni köteles, akár vád alá helyezést, akár közvetlen idézés melletti tárgyalást rendel a határozat; minthogy az 1880. évi XXXVII. t.-c. 45. §-ában felsorolt ama határozatok közt, melyek ellen felebbvitelnek helye nincsen, a fentebb jelzettekből láthatóan, vádhatározat jellegű közvetlen idézés melletti tárgyalást rendelő kir. törvényszéki határozat nem foglaltatik stb. (1894. febr. 9. 12,004. sz. a.) Valamely összegnek, bár mint tartozásnak, hirlap utján való követelése, alkalmas lehet arra, hogy a fizetésre felszólított a közönség előtt tisztességtelen egyén színében tüntettessék elö s igy az ily felszólítással való fenyegetés birhat a btkv. 351. §-ba ütköző vétség ismérveivel. (M. kir. Curia 1894. május 31. 4,267.) Fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, ki ügyfele nevében beadott bünfeljelentést teljesen önhatalmúlag visszavonja és ez által ügyfelének teljesen lehetetlenné teszi azt, hogy magának törvényes uton elégtételt szerezhessen, (M. kir. Curia 1894. március hó 27-én 10/94. fegy.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1,959- Ha a vegyeskereskedő — habár ugyanabban az üzleti helyisigben is — dohány cs szivar árulással is foglalkozik, ez utóbbi haszonhajtó foglalkozás után külön rovandó meg III. oszt. kereseti adóval. (iSog. évi 1,322. sz.) 1.060. Agyagipar-telep felállítása tárgyában felvett helyszíni tárgyalási jegyzőkönyv: bélyegmentességben nem részesül. (1804. évi TJ56. szám.) 1.061. Ha a bányatulajdonos a bányakapitányság ama felhívása folytán, hogy bányája üzembe helyezése iránt intézkedjék, ennek megtörténtét bejelenti és egyúttal a bányára nézve vevő ajánlását is kéri, ez a beadvány bélyegmentességben nem részesül. (1803. évi 10,656. szám.) 1.062. A váltóeljárásbau benyújtott kereset, habár abban ac ismeretlen örökösök részére ügygondnok kirendelése kéretik is, nem esik az ill. díjj. 13. tétel IV. o. pontjában megállapított bélyegilleték alá. (1894.. évi 3,571. sz.)