A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 27. szám - A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve

lOti A J O Gr. egyházi község szigorúan különválva nem voltak; ehhez képest hasonló okiratok kiállításánál magában véve a községi elöljárók jelenléte éppen ugy, mint a visitatio canonica-nál, nem jelentheti a politikai község lekötött voltát, hanem ez a fenn előadottak szerint ilyen természetű ügyeknél bevett szokás volt és rendszerint célszerűségi szempontból történt. Kivételes állapot az, hogy a párbért a politikai község át­vállalja (aversio), mint kivételes állapot tehát az átvállalás szoros magyarázatú ; éppen azért megtörténtnek csak akkor tekinthető, ha kifejezetten, egyenesen és minden kétséget kizáróan az okirat­ban olyan kifejezéssel történik, hogy azzal mást, mint a politikai községet, lekötöttnek venni nem lehet. A kérdéses okirat 3. pontjában foglalt kitétel arról, hogy az ott sorolt lekötelezést a politikai község teszi, kifejezetten nem rendelkezik, sőt ama kitétel szó szerinti szövegéből kétségtelen az, hogy ama lekötelezéssel egyúttal a lekötelezők felszabadulnak a tallósi parochiának eddig teljesített hasonneraű szolgáltatások alól, arra nézve pedig, hogy ez utóbbi szolgáltatások nem kizáró­lag a híveket terhelték, adat egyáltalában niccs ; következésképen ama kitétel arra mutat, hogy nem a lekötelezetteknek alanyában, hanem a lekötelezés által jogosítottnak alanyában és esetleg a lekötelezés módjában vagy mérvében történt változás és pedig annál inkább, mert az a szolgáltatás, a mi abban a kitételben léköttetik, természeténél fogva olyan, hogy a kérdéses okirat keletkezésének idejében volt viszonyok figyelembe vételével a maguk valójában a politikai község részéről természetben teljesithetőknek nem tekinthetők; és mert ha a kérdéses okirat egyéb rendelkezéseiben van is a politikai község részéről lekötelezés, abban az okiratban általában véve és lényegileg mások is kétségtelenül lekötelezettek­nek jelentkeznek. Annál a szabálynál fogva tehát, hogy a párbér, egyéb jog­alkotó tények hiányában, csak a parochia kötelékéhez tartozó híveket terheli, egyéb jogalkotó tényeknek jelenleg csakugyan hiányában, a kérdéses okirat 3. pontjában foglalt kitétellel lekö­telezetteknek csak az illető hivek tekinthetők; ennek a lekö­telezettségnek alapja tehát csak a parochiához tartozás és így tisztán személyes viszony, következésképen pusztán ez a lekötele­zés, miben különben a szolgáltatás lekötelezett alanyainál ingat­lanra vonatkozás nem is foglaltatik, az illető községbeli úrbéri telkekre nézve dologi teher nem is lehet és a mennyiben e szol­gáltatások teljesítése az úrbéri telkekre megosztottan történt, ez a körülmény csak a kérdéses szolgáltatások teljesítésének a hivek között felosztási módja gyanánt jelentkezik. A kérdéses okirat 4. pontjában kifejezetten ötven gazda, kik 67 régi 1/s úrbéri telket bírtak, kötelezte magát az illető lel­kész részére évenkint 67 mérő rozs, 67 darab csirke és 20 pengő forint kiszolgáltatására. A mennyiben Eperjes községben összesen csak 67 régi y» úrbéri telek volt, ebből a körülményből, minthogy az ellenkező kimutatva nincs és minthogy a többször felhozott szabálynál fogva a párbér rendszerint a parochia kötelékéhez tartozó hiveket ter­heli, okszerűen azt kell következtetni, hogy a kérdéses okirat kiállításakor Eperjes községben az összes úrbéri telkek olyanok­nak kezén voltak, a kik az illető parochia kötelékéhez tartozó hivek voltak és hogy ezek a lekötött szolgáltatást a telkek ará­nyában egyenlően felosztottan kívánták teljesíteni. A mennyiben pedig ugyanakkor Eperjes községben összesen 67 régi 1/s teleknél több volt, ez esetben már ebből az okból sem lehet szó az illető községbeli összes úrbéri telkekre nézve dologi teherről; hanem ismét okszerűen azt kell következtetni, hogy a lekötelezettek a lekötött szolgáltatást úrbéri telkeik arányában kívánták teljesíteni. Egyébiránt ha a kérdéses okirat 3. és 4. pontjában foglalt lekötelezésnek az az értelem tulajdoníttatik is, hogy eredetileg a lekötelezett szolgáltatásokat a lekötelezők úrbéri telkeik arányá­ban tartoztak teljesíteni, hogy tehát minden úrbéri telek az arány­lag reá esett szolgáltatást köteles volt teljesíteni, a magyar kir. curia 31-ik számú polgári döntvényével már kimondotta azt, hogy ez a körülmény nem képez alapot arra, miszerint a párbér ingat­lanokon nyugvó dologi tehernek tekintessék. Mindezeknél fogva ki kellett mondani azt, hogy a feltett kérdésben megjelölt okirat 3-ik pontjában foglalt kitétellel lekö­telezettnek nem Eperjes politikai község tekintendő, továbbá hogy ugyanez a lekötelezés, úgyszintén annak az okiratnak 4. pontjában foglalt kitétel az Eperjes községbeli úrbéri telkekre nézve nem dologi teher. Kelt Pozsonyban, a pozsonyi kir. Ítélőtábla polgári taná­csainak az 1894. évi május hó 1-ső napján tartott teljes ülé­séből. Hitelesíttetett az 1894. évi május hó 29-ik napján tartott teljes ülésben. Habár a tulajdonjog fentartásával kapcsolatos adásvétel (pactum reservati doniinii) bírósági gyakorlatunk szerint érvé­nyesnek elismerendő, mégis az esetben, ha maga az adásvételi ügylet csak színleges, az állítólagos eladó részére fentartott tulaj­donjog nem érvényesíthető. A lefoglalt tárgyak a birói zár alól fel nem oldhatók, habár a végrehajtató a végrehajtást megelőzőleg az igénylő állítólagos tulajdonjogát a szerződés színleges voltát nem tudva, el is ismerte. (A pécsi kir. itélö tábla. 1894. évi május hó 30-án, 2,251 /P. szám alatt.) Az árvatári számadás tárgyát nem képezi az a kérdés, vájjon a kölcsönök adásánál megkívánt fedezetet illetőleg a fennálló sza­bályok megtartattak-e vagy sem, ebből folyólag tehát a számadás­nak adott felmentvény nem foglalja magában a volt árvaatyáknak felmentését azon felelősség alól, mely az általok kikölcsönzött árvavagyon biztosításának elmulasztása folytán őket terheli. (A m. kir. Curia 1894. évi május hó 2-án 4,128/1893. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha valamely kereskedelmi ügyletből felmerülő peres kérdé­sekre nézve a szerződő felek a tőzsdebiróságnak vetették alá ma­gukat, ezen kikötés a feleknek nemcsak jogot ad arra, hogy kere­setöket a kikötött kivételes bíróság előtt érvényesíthessék, hanem kölcsönös kötelezettséget is állapit meg e kivételes bíróság igénybe­vételére, melytől egyoldalúlag egyik fél sem állhat el. A pécsi kir. járásbíróság 1894. évi március hó 17-én 5,633/p. szám alatt az »Első gőzmalom részvénytársaság Ujvidé­ken« cég felperesnek G. és H. cég alperes ellen 166 frt 60 kr. tőke és jár. iránt indított sommás kereskedelmi perében követke­zőleg végzett: A kir. jbiróság mint keresk. bíróság hatásköri ille­tékességét leszállítja. Indokok: A felek egyező előadása szerint alperes fel­perestől a 2. szám alattival 40 zsák lisztet vásárolt, melyből fel­peres állítása szerint a B) alattiban aug. 9-ről bevezetett 20 zsák liszt ára képezi a per tárgyát. Továbbá a 2. sz. alatti szerződés szerint, melyhez hasonlót alperes is aláirt, a felek magukat a szerződésből származó peres kérdésekre nézve a budapesti árú és értéktőzsde választott bíróságának kifejezetten alávetették. Te­kintettel pedig arra, hogy ugy fel- mint alperes bejegyzett keres­kedő lévén, az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-a b) pontjának esete forog fenn s ekként a jelen per tárgyát képező ügylet tőzsdebiróság hatásköréhez van a 2. sz. kötjegy értelmében utalva s tekintve, hogy a prttás 52. §. b) pontja értelmében a rendes birói illető­ségtől eltérésnek van helye, ha a felek valamely perkérdés el­döntését választott bíróságra bizták, tekintve továbbá, hogy a szerződésileg kikötött kivételes biróság hatásköre a jelen per tár­gyát képező vételárra is kiterjed, végül tekintve, bogy az ily szer­ződéses kikötés a feleknek nemcsak jogot ad arra, hogy a kikö­tött kivételes biróság előtt érvényesíthessék keresetűket, hanem, mint a szerződés lényeges feltétele, egyúttal kölcsönös kötelezett­séget is állapit meg, melytől egyoldalúlag egyik fél sem állhat el: az eljáró biróság tárgyi illetékességét le kellett szállítani s felperest a prts. 251. íjánál fogva a költségben marasztalni kellett. A pécsi kir. itélő tábla (1894. évi április hó 25-én, 2,051/p. szám alatt) következő végzést hozott: A kir. itélő tábla az első biróság végzését az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. Bűnügyekben. A községi biró a községi hatóság tekintélyének fentartása érdekében jogosítva van a hivatali eljárása közben botrányos magaviseletet tanúsító felek ellenében rendbüntetésül elzárást alkal­mazni, miért is a községi biró ama ténye, hogy a tiszteletlen maga­viseletű felet rövid időre elzáratja, a Btk. 193. §-ában körülirt személyes szabadság megsértésének vétségét meg nem állapítja. A pécsi kir. törvényszék (1892. évi december hó l2-én» 8,301/B. szám alatt): Személyes szabadság megsértésének vétsé­gével vádolt M. J. elleni bűnügyben következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék M. J. vádlottat a Btk. 193. §-ába ütköző sze­mélyes szabadság megsértésének vétségében bűnösnek mondja ki s ezért ugyanazon szakasz alapján az ítélet foganatba vételétől számitandó egy havi fogházra és három havi hivatalvesztésre itéli. Indokok: A végtárgyalás adatai szerint vádlott beisme­résével és a kihallgatott M. M., P. K., P. Gy., öreg M. J. és N. J. tanuk hit alatti vallomásával igazolva lett vádlott°azon cse­lekménye, miként vádlott 1890. évi november hó 3-án panaszos B. Reginát, midőn ez a községházánál megjelent, a községi zár­kába bezárta s ott reggeli 10 órától déli II72—12 óráig fogva tartotta. Tagadta azonban azt, hogy ez alkalommal panaszost a zárkában megverte volna s rajta az orvosi látleletben leirt súlyos testi sértéseket ő okozta volna. Vádlottnak a tárgyalás folyamán mentségére felhozott az a védekezése, miként panaszos a községben mint garázdálkodó és rendzavaró lévén ismeretes, azért már őt több ízben maga elé idézte, de panaszos soha meg nem jelent, most pedig önként jelentkezvén, épen községi testületi ülés tartatott s panaszos az ülésben megjelent, a csendet zavarta s csak midőn rendzavará­sával többszöri megintés dacára sem hagyott fel, ezután zárta be ot, beszámítást kizáró oknak azért nem volt elfogadható, mert a | községházánál önként jelentkezett sértett nő semmi oly cselek-

Next

/
Thumbnails
Contents