A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 3. szám - A kötelező tudori fok

Tizenkettedik évfolyam. 3. szám, Budapest, 1894, január 21. V., Rudolf-rakpart ;í. sz. Kiadóhivatal: T., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE, Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják ; Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvedek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve Negyed évre 1 frt ŐO kr Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A kötelező tudori fok. Irta : dr. Kovács Pál, kecskeméti jogakadémiai igazgató. — A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. Irta: Villecz János, sárosmegyei árvaszéki ülnök Eperjesen. — A kir. Curia legújabb döntvénye. Irta : dr. E d v i Illés Károly, budapesti ügyvéd. — Belföld. (A kázasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A sommás visszahelyezés iránti keieset kiterjedési jogköre. Irta: Ruttkay Aladár, alsó-kubini kir. aljárásbiró.) — Sérelem. (Jogkereső hivatalnokok. Irta :dr. Szakolczai Árpád, budapesti ügyvéd.) Irodalom. (A vallás mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele. Irta : Horváth Ödön.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a xBndapesti Közlöny«-ből. vC>ödök. — Pályázatok.) X A kötelező tudori fok. Irta : dr. KOVÁCS PAL, kecskeméti jogakad. igazgató. A kötelező doktorátus terhe alatt közel 20 év óta nyög ugy a gyakorlati jogélet, mint az elméleti jogi szakoktatás. De nem volt képes e nyűgtől szabadulni sem egyik, sem másik; bár alig volt Magyarországon számbavehető szakember — talán az anyagilag közelebbről érdekelt budapesti egyetemi tanárokat kivéve — a ki a szak- vagy napi sajtóban, enquetteken vagy jogászgyüléseken ez intézmény céltévesztett voltát el ne ismerte, annak eltörlését, vagy legalább is gyökeres refermálását az elméleti és gyakorlati jogélet egységes iránya tovább fejlesztése érdekében ne sürgette volna. És ime mi történik ? Most, hogy gróf C s á k y Albin, a magyar kulturérdekek iránt —talán az egy Eötvös Józsefet kivéve — minden elődjénél erősebb gyakorlati érzéket és magasabb európai felfogást tanusitó kultuszminiszter beterjeszti, az ország elméleti és gyakorlati jogászainak őszinte örömére, a kötelező doktorátus eltörléséről szóló, rég óhajtott törvényjavaslatot, itt is, ott is, bár hála istennek, csak szórványosan, emelkedni kezdenek hangok a javaslat benyújtása előtt senki által föntartani nem kivánt eddigi visszás állapot dicsőítésére és a kötelező doktorátusnak, mint csudatevő panaceának magasztalására. Ugyanaz a jelenség ez kicsiben, mint a melyet a kötelező polgári házasságról szóló tőrvényjavaslattal szemben észlelhetünk nagyban. A tisztelt parlamenti ellenzék ezt is folyton sürgette, íolyton magasztalta, az országra, a társadalomra üdvösnek, nélkülőzhetlennek hirdette mindaddig, mig azt a kormány a maga programmjába föl nem vette. De most látva, hogy a kormány azt komolyan akarja, fordit egyet a vitorlákon, és jobb ügyhöz méltó vehementiával evez a szabadelvű haladás legdicsobb intézménye ellen, bizton hiszem, hogy eredménytelenül. Ép igy nem gondolom — Magyarország jogéletének egészségesebb és egyöntetűbb alapokra fektetése érdekében nem is kívánatos — hogy a kötelező doktorátus eltörlése ellen itt-ott szórványosan felmerülő törekvéseknek is valamelyes eredménye lenne. A kötelező doktorátus célba vett eltörlését elitélő ily közlemény jelent meg a »Jog« f. évi 1. számában is, dr. Vára d y Zs'gmond ur, nagyváradi ügyvéd ur tollából. Leszek bátor e közleménynek szerintem téves á'litásaira és következtetéseire teljes objektivitással rámutatni. Azt mondja cikke elején dr. Várady ur, hogy »a kötelező tudori rang eltörléséről készülő tőrvény, ugy látszik, sokalja a nemzet értelmiségét«. Hát mindenekelőtt merem állítani, hogy a nemzet értelmisége s annak magasabb vagy alacsonyabb színvonala egyáltalában nem függ sem a kötelező tudori rangtól, sem ennek eltörlésétől. Emelkedhetik egy nemzet értelmi nívója kötelező doktorátus nélkül is, valamint alább szállhat vagy stagnálhat kötelező doktorátus mellett is. A nemzetek értelmi fejlődése egészen más tényezőktől függ. Függ az a nemzet tagjainak tudás-körétől és főleg eme tudás elterjedésének szabadságától. Kényszer eszközökkel, kényszer doktorátusokkal a nemzeti tudást s az azt fölszivó nemzeti értelmiséget megteremteni és emelni nem lehet. Külső kényszer hatása alatt igazi tudomány nem keletkezhetik soha ; azt csupán belső kényszer, a kutatások, vizsgálódások lázas tudományszomja hozhatja létre. Mihelyt nem benső ösztönből történik az ismeretgyűjtés, hanem valamely külső, anyagi, kenyérkereseti cél megközelithetése végett, nem fog az valódi tudást teremthetni semmikép; mert a mint a tapasztalat bizonyítja, ez az ismeretgyüjtés a távolabbi külső cél eléréséhez megkívántató ismeret minimumra fog redukálódni, az esetek 9/to részében. A valódi tudásnak s az annak alapján kifejlett nemzeti értelmiségnek alap tényezői az ifjúság nevelésére hivatott férfiak szellemi kincstömege és jellemtisztasága, valamint magának a nemzet fiatalságának nemes kötelességérzete. Minél gazdagabb amaz s minél tisztultabb emez, annál gyorsabban terjed a tudás éi fejlődik a nemzet értelmisége. Mindehhez azonban a kötelező doktorátusnak semmi köze! Tovább kisérve dr. Várady ur fejtegetéseit, azt állítja ő, hogy a kötelező doktorátus eltörlésével az ügyvédi állás elnyerése lényegesen könnyebb leend. Én ennek épen az ellenkezőjét vagyok bátor állítani. Mert ha egyrészt a kötelező doktorátus eltörlésével életbelép a közoktatásügyi miniszter által tervbe vett s a jogakadémiákon is letehető s ugy ügyvédi, mint bírói, valamint egyelőre közigazgatási pályára is képesítő egységes elméleti jogi vizsga; s ha életbelép másrészt, ezzel kapcsolatosan az igazságügyminiszter által kontemplált s már a bírói szerve?et módositásáról szóló törvényjavaslat — a jelenlegi 1391 : XVII. t.-c. — tárgyalása alkalmával kilátásba helyezett nagy gyakorlati jogi vizsga, mely hivatva lesz pótolni a mai ügyvédi és gyakorlati bírói vizsgákat: ez esetben az ügyvédi állás elnyerése a jövőben lényegesen nehezebb leend, mint a jelenben, mivel hogy sokkal több fáradsággal, sokkal több tanulással, több ismeretgyüjtéssel fog járni az ügyvédi diploma előfeltételét képező vizsgák letétele, mint a jelenlegi kötelező tudori fok megszerzése. Mitől függ ugyanis valamely vizsga könnyebb, vagy nehezebb letehetése? Szerintem különösen két dologtól. Egyrészt a vizsga által felölelt tudományanyag mennyiségétől, másrészt a vizsgáló bizottsági tagoknak a tárgyak mélyére ható, magasabb tudományos színvonalon álló, vagy pedig csak a felületen, lapos általánosságokban mozgó, chablonszerű kérdezési modorától. Ez a két körülmény az, mely emeli, vagy alább szállítja a vizsgák szellemi színvonalát. Már pedig elvitázhatlan tény — maguk az egyetemi tanárok sem vonjak kétségbe — hogy a szigorlatok színvonala a kényszer doktorátus behozatala óta határozottan alább szállott. Logikaszerűleg alább kellett szállania különösen két okból. Egyrészt a vizsgák rengeteg nagy számánál fogva az egyetemi tanárok a legjobb akarat mellett is képtelenek arra, hogy oly tüzetesen, oly behatóan, oly módszeresen kérdezzenek, mint azt a tudomány magasabb érdeke megkívánná. Mert nézzük csak, mit mondanak e tekintetben a számok? A vallás- és közoktatási miniszternek a közoktatás állapotáról szó'ó s az 1891/^-dik tanév adatait tartalmazó legutóbbi évi jelentése szerint működött a budapesti tud. egyetem jogi karánál 19 rendes és 6 rendkívüli, tehát összeLapunk mai száma líí oldalra terjed.