A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Adalék a csalás fogalommeghatározásához; (Kérdés.)

99 reá a cégnek bi-ismert kibocsátói és forgatói minőségben való lekStoleiéséböl hárul, meg nem szünteti akkor, ha a régi váltó korábbi fedezetül a váltóbirtokos birtokában maradt. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszók, mint Váltóbiróság (,1892. évi február hó 19-én 967. sz. a.): Dr. Sehwarcz Gusztáv ügyvéd által képviselt »Budapesti bankegyesületrészvénvtársaság« felperesnek Herczka Emil ügyvéd által képviselt G. Gyula, mint a fennállott F. és G. cég beltagjai alperes ellen 700 frt és járulékai iránti váltó perében következőleg itélt: A kir. törvényszék az 1891. évi augusztus hó 17-én 15,864. sz. a. hozott sommás végzést hatályon kivül helyezi, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A per során kihallgatott tanuk vallomása által beigazoltatott, hogy F. és G. cégnek a keresethez A) és B) a. csatolt váltókon látható váltónyilatkozata a cég fennállása idejéből származik, minthogy pedig a cég fennállása idejében a cég által elvállalt váltókötelezettség a céget, illetve annak tagjait feltétlenül kötelezi; minthogy az a körülmény, hogy a váltó keltének napja a váltóbirtokos által a cég megszűnése utáni időre tölteteit ki, tekintve, hogy a vt. 93. §-a értelmében a váltóbirtokos a hiányzó lényeges kelléket s igy a keletet is már megállapodás nem létében tetszése szerint kitölteni jogosított, a cégnek fennállása alatt tehát joghatályosan elvállalt váltókötelezettségét meg nem szünteti : alperesnek erre a körülményre alapított kifogása figyelmen kivül hagyandó volt. Alperes másodsorban azért kéri felperest keresetével elutasítani, mert azt állítja, hogy a kereseti váltók a F. és G. cég egyéb elfogadmányainak fedezetéül adatlak felperesnek s hogy miután most nevezett cég összes elfogadmányai rendeztettek s igy a cél, melyre a fedezeti váltók adattak, eléretvén, alperesnek a fedezeti váltókon alapuló kötelezettsége megszűnt. Minthogy az alperes által felhitt s a per során kihallgatott tanuk vallomása által beigazolást nyert az a körülmény, hogy a kereseti váltók a F. és G. cég által a felperesi banknak adott váltó elfogadmányok biztosítására szolgáltak, kérdés tárgyát csakis az a körülmény képezte, hogy a kereseti váltókkal biztosított elfogadmányokon alapuló felperesi követelés rendezve lett-e, illetve felperesnek azon váltó-elfogadmánvokon alapuló követelési joga megszünt-e ? A per során kihallgatott tanuk egybehangzólag vallják, hogy a F. és G. cégnek összes elfogadmányai F. Mór által olyformán rendeztettek, hogy azokat F. Mór saját elfogadmányával kicserélte és felperes a kereseti váltókkal biztosított váltókat F. Mórnak visszaadta, sőt M. Vilmos felperes bank egyik igazgatója azt is kijelentette, hogy felperesnek a F. és G. cég ellen váltó-elrogadmányokon alapuló követelése nincs. Minthogy pedig a kereseti váltók csakis a F. és G. cég elfogadmányainak biztosítására szolgáltak ; minthogy felperes azt, hogy a F. és G. cég beleegyezett abba, hogy a cég elfogadmányainak biztosítására is szolgáljanak, nem is állítja, e nélkül pedig felperes kifejezetten a F. és G. cég elfogadmányainak biztosítására adott kereseti váltókat más váltók fedezésére fordítani jogosítva nincs; minthogy a F. és G. cégnek a kereseti váltókkal biztositolt elfogadmányai F. Mór által eszközölt rendelés folytán ennek visszaadattak s igy felperesnek azokon alapuló követelése megszűnt stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. évi december hó 22-én, 1 279. sz. a.): A királyi itélő tábla az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Habár az alperes által felhívott és szintén kihallgatott O.Jakab tanú azt a körülményt, hogy a F. és G. cégnek összes elfogadványai F. Mór által olyformán rendeztettek, hogy azokat F. Mór saját elfogadványaival kicserélte és felperes a kereseti váltókkal biztosított váltókat F. Mórnak visszaadta, nem igazolja, mégis az elsöbiróság Ítéletét a többi tanú vallomásaira alapított indokok alapján s még azért is helyben kellett hagynia, mert ha való is volna felperesnek csak a felebbezésben s igy különben is elkésetten felhozott az az állítása, hogy a F. és G. cég által elfogadott azoknak a váltóknak kicserélése alkalmával, melyeknek biztosítására szolgáltak, a kereseti váltón kiköttetett az, hogy a kereseti váltók egyedül F. Mór által elfogadott csere-váltóknak fedezésére is szolgálnak, ez a kikötés az akkor már megszűnt cég másik volt tagja, t. i. alperessel szemben csak abban az esetben volna kötelező hatályúnak elfogadható, ha abba alperes is beleegyezett és ahhoz hozzájárult volna, de felperes ezt a per során nem is állította stb. A m. kir Curia (1&94. évi május hó 22-én, 437. sz. a.); Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatásával az 1891. évi augusztus hó 17-én 45,860. sz. a. hozott sommás végzés hatályában fentartatik és alperes köteleztetik, hogy felperesnek 700 frt tőkét stb. fizessen stb. Indokok: Az a kifogás, hogy a kereseti váltók keltének idejében az ezen váltókat kibocsájtó és forgató F. és G. cégű közkereseti társaság már nem létezett és a cégjegyzékből törültetett és hogy ennélfogva már abban az időben a cég nevében kötelezettség érvényesen nem vállaltathalott, az alsóbb fokú bíróságok által megfelelőleg felhozott indokoknál fogva helyesen mellőztetett. A mi alperesnek azt a további kifogását illeti, hogy felj peres a kereseti fedezeti váltók helyébe V. Mórtól, mint a F. és G. | cég jogutódjától más fedezeti váltókat kapott és hogy ennek következtében felperes kötelezettségéhez képest F. Mórnak a kereseti ! váltók kiadását meg is Ígérte, az szintén figyelembe nem vétetj hetett, mert ezt a kifogását alperes, felperes tagadásával szemben I nem bizonyította. De nem volt figyelembe vehető végül alperesi nek az a kifogása sem, hogy felperes a kereseti váltókat F. Mórnak, mint a nevezett társas cég volt beltagja és általános jogutódjának minden érték megtérítési igény nélkül már annálfogva | is ki, illetve visszaadni tartozott volna, mert ezek a váltók pusztán csak fedezetül szolgáltak a F. és G. társas cég által elfogadott és felperes birtokába jutott váltókon alapuló azon felperesi követeléseknek, melyek 1889. és 1890. év folyamán a F. Mór által elfogadott új váltókkal teljesen kiegyenlítettek és ekként a fedezeti elfogadványokon alapuló cégtartozások elenyészvén, az azok fedezetére szolgáló kereseti váltókat felperes minden jogos ok nélkül érvényesiti alperes ellen. Nem vétethetett figyelembe pedig ez a kifogás azért, mert I igaz ugyan, hogy felperes tagadásával szemben alperes kihallgatott tanúinak vallomásával a kereseti váltóknak általa vitatott fedezeti jellegét, valamint azt is bizonyította, hogy felperesnek a felosztott F. és G. társas cég ellen ennek váltó-elfogadványai alapján követelése nincs, minthogy e váltó-elfogadványok F. Mór elfogadványaival kicseréltetvén, F. Mórnak visszaadattak ; de ezek a tények alperesnek mint a többször nevezett közkereseti társas cég másik volt beltagjának, egyetemleges váltójogi fizetési azon kötelezettségét, mely reá a cégnek beismert kibocsájtói és forgatói minőségben való lekötelezéséből hárul, felperessel mint jogszerű váltóbirtokossal szemben meg nem szüntetik azért, mert alperes saját tanúinak, nevezetesen S. Márknak és M. Vilmosnak a 2. alatti kérdések 4. pontjára tett vallomásával maga szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy akkor, a midőn a társas cégnek felperesnél levő váltó-elfogadványai a F. Mór-féle elfogadványokkal kicseréltettek és felperes F. Mórnak a cég el fogadványait visszaadta, mindez csak ugy mehetett végbe, hogy a kereseti fedezeti váltók is további fedezetül felperes birtokában maradjanak ; valamint tehát alperesnek saját előadása nyomán az iránt nem foroghat fenn kétség, hogy egyedül F. Mór, mint a F. és G. közkereseti társas cégnek általános jogutódja volt jogosítva arra, hogy a kereseti fedezeti váltókat felperestől át-, illetve visszavegye, azok felett rendelkezzék, ugy azonképpen, az sem lehet kétség tárgya, hogy a kereseti váltók magának F. Mórnak rendelkezése folytán az emiitett kölcsönös megállapodásnál fogva maradtak továbbra is felperesnek birtokában; mert ha ezek szerint F. Mór kétségtelen joggal bírt arra, hogy a társas cég említett fedezeti váltói felett, melyben elfogadóként R. Miksa szerepel, az emiitett módon egymaga rendelkezzék, valamint hogy őt terhelte egyedül a kötelezettség is, hogy a társas cég elfogadványait kiegyenlítse : akkor felperes igényével szemben teljesen közömbös az, vájjon alperes, mint volt cégtárs a cég megszűnése után, F. Mór eljárásához egyáltalán hozzá járult-e, vagy sem ? hogy ez az eljárás vele szemben F. Mór részéről jogos-e vagy sem? miután felperes mint harmadik személynek a fedezeti váltókon alapuló jogaira a F. Mór és volt társának a váltókra vonatkozó netalán eltérő megállapodása befolyással nem bírhat és pedig annál kevésbé, mert maga alperes sem állítja, hogy ily eltérő megállapodás közte és F. Mór közt létezett és hogy erről felperes a váltók kicserélésekor tudomással birt volna; mert végül nem bizonyította alperes azt, hogy az e váltókkal tovább fedezett F. Mór-féle vonatkozó váltó-elfogadványok kiegyenlittettek volna s igy ezen fedezeti váltók érték-fizetés nélkül visszaadandók volnának stb. Bűnügyekben. Becsületsértő és rágalmazó állítás akkor is büntetendő, [ha az kérdezés alakjában tétetett. (I!. T. K. 201. §.) A tatai kir. járásbiróság: K Ferencné született Sz. Klára a G. Jánosné által panaszolt s a B. T. K. 258. §-a alá eső rágalmazás vétségének vádja s következményei alól felmentetik. Indokok: K. Ferencné a tárgyalás során tagadásba véve azt, hogy ő G. Jánosnét pálinkalopással gyanúsította volna, azzal védekezett, hogy ő a tanuk előtt csupán oda nyilatkozóit, raikép másoktól hallotta, hogy G. Jánosné B. Antaltól pálinkát lopott. A kihallgatott tanik nemcsak támogatják vádlott védekezését, de sőt ugy nyilatkoznak, hogy csupán kérdést intézett hozzájuk K. Ferencné: »nem-e hallották, hogy G.-né pálinkát lopott, mert úgymond, ő azt hallotta«. Minthogy ezek nyomán kétségtelen, hogy K. Ferencné saját közvetlen tudomásán alapuló oly valótlan tényt, mely G. Jánosné ellen okul szolgálhatna, valódisága esetén a bűnvádi eljárás folyamatba tételére, nem állított, hanem csupán tudakozódott a másoktól hallott állítás valósága felől, ez azonban irányában sem a rágalmazás, sem a becsületsértés vétségeinek tényálladékát nem valósítja meg; ez okból őt a vád és következményei alól felmenteni kellett. (1893. évi október hó 2-án, 1,682. sz.) A győri kir. itélő tábla : A kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatja s vádlott K. Ferencnét a G. Jánosné sérelmére elkövetett, a B. T. K. 261. § ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánítja, a miatt az 1892. évi XXVII. t.-c. által meg-