A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Adalék a csalás fogalommeghatározásához; (Kérdés.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a >Jog< 25. számához. Budapest, 1894. június hó 24-én. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) öT. szám. Abban az esetben, midőn a haszonbérlet tárgya valamely kisebb kir. haszonvételi jog, a haszonbéri szerződésben foglalt azon általános kikötés alapján, hogy a haszonbérelt jog után járó állami, megyei és községi adókat a haszonbérlő köteles viselni, van-e joga a haszonbérbeadónak az általa a koszonbirhe adűtt jog után fizetett úgynevezett járadékadó, általános jövedelmi pót adó s egyéb megyei és községi adók megtérítését •övetelni és ha van, ezen jogát a haszonbérbeadó a szerződés lejárra és az óvadék visszaadása után is érvényesitheti-e ? (6,467/893. p. számhoz.1 Határozat: Abbau az esetben, midőn a haszonbérlet tárgya valamely kisebb kir. haszonvételi jog, a haszonbéri szerződésben foglalt azon általános kikötés alapján, hogy a haszonbérelt jog után járó állami, megyei és községi adókat a haszonbérlő köteles viselni, a haszonbérbeadónak joga van az általa a haszonbérbeadott jog ntán tizetett úgynevezett járadékadó, általános jövedelmi pótadó s egyéb megyei és községi adók megtérítését a haszonbérlőtől követelni s ezt a jogát a haszonbérbeadó a szerződési idő lejárta és az óvadék kiadása után is érvényesítheti. Indokok: Az 1875. évi XXII. t.-c. 1. §. 3. pontja szerint a kir. kisebb haszonvételekből származó jövedelem járadékadóval van megadóztatva s ennélfogva ha valamely kisebb kir. haszonvételi jog, illetve az 1888. évi XXXVI. t.-c. életbelépte előtt italmérési jog a haszonbérlet tárgya és a haszonbérlő a haszonbéri szerződésben kötelezettséget vállal arra nézve, hogy a haszonbérbeadott jog után járó adót ő fizeti, a szerződés szavainak nyelvtani értelménél es a szerződő feleknek a szóban forgó kikötés céljából következtethető akaratánál fogva nem lehet kétséges, hogy a naszonbérbeadó a haszonbérbeadott jog után tehertől ment tiszta jövedelmet kívánt elérni s e végből kívánta a haszonbérlőre hárítani a törvénynél fogva a tulajdonost terhelő járadékadót. Viszont a haszonbérlőnek sem lehet alapos kétsége a szerződés ily értelme iránt, mert fel kell tenni, hogy a felek a szerződésnek idevonatkozó szavait határozo'.t célzattal használták s szándékukban nem állott magától érthető felesleges kikötést irásba foglalni, már pedig, ha a szerződés eme határozmánya csak azt jelentené, hogv a haszonbérlő a haszonbérleti üzlet után járó kereseti adót fizeti, akkor ennek kifejezett kijelentése teljesen felesleges volna, mert ez az adó az 1875. évi XXIX. t.-c. 2. §-a szerint a haszonbérlő által fizetendő. Ezeknél fogva s tekintettel arra, hogy a járadékadó után kivetett általános jövedelmi pótadó, megyei és községi pótadók a járadékadóval azonos szempont alá esnek, ha a fentemiitett esetben a szerződés tartama alatt valamely haszoubírbeadott kir. kisebb haszonvételi jog után kivetett járadékadót, általános jövedelmi pótadót, megyei és községi adót a haszonbérbeadó fizette, ezzel oly fizetést teljesített, melyet a szerződés szerint a haszonbérlő tartozott volna teljesíteni, követke-'.éskép annak visszatérítése iránt kereseti jogát a haszonbérlő ellen érvényesitheti. Lemondás esetét kivéve, az óvadék visszaadásának ténye sem állhat magában véve útjában eme követelés érvényesítésének, mert igaz ugyan, hogy a szerződésben elvállalt kötelezettségek biztosítására letett óvadék visszaadásával a jogosult rendszerint azt jelenti ki, hogy az óvadékkal biztosított követeléseire nézve ki van elégítve, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a vélt teljes kielégítés körül közbejött tévedést bizonyíthasson s ily tévedés fenforgása nyilvánvaló akkor, a midőn bebizonyul, hogy az italmérési jog után kivetett adókat nem a haszonbérlő, hanem a nélkül, hogy a szerződő felek jogviszonyaira kiható más jogi tények közbejöttek volna, a haszonbérbeadó fizette. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1894. évi április hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 1-én tartott teljes ülésben. 58. szám. Valamely ház vagy üzlethelyiség bérbeadása esetén a bérleti szerződésben foglalt azon általános kikötés alapján, hogy a bérbeadóit ingatlan után járó minden néven nevezendő adót, legyen az országos, megyei vagy községi, a bérlő viseli, a bérbeadó tulajdonos az általa kifizetett házbér jövedelmi adó és az ezzel kapcsolatos általános jövedelmi pótadó, megyei és községi adok megtérítését a bérlőtől követelni jogosult-e s ha igen, ezt a jogát a bérleti szerződés lejárta és az óvadék kiadása után érvényesitheti-e ? (6,467/893. p. számhoz.) Határozat: Valamely ház vagy üzlethelyiség bérbeadása esetén a hérleti szerződésben foglalt azon általános kikötés alapján, hogy a bérbeadott ingatlan után járó minden néven nevezendő adót, legyen az országos, megyei vagy községi, a bérlő viseli, a bérbeadó tulajdonos jogosult az általa kifizetett házbérjövedelmi adó és az ezzel kapcsolatos általános jövedelmi pótadó, megyei és községi adók megtérítését a bérlőtől követelni s ezt a jogát a bérleti szerződés lejárta és az óvadék visszaadása után is érvényesítheti. Indokok: Az 1868. évi XXII. t.-c. 3. c?-a szerint oly ház, lakrész és a háznak minden oly helyisége után, mely tényleg bérbe van adva, a tiszta bérjövedelem alapján házbéradó vettetik ki s ennélfogva ha ily ház vagy lakrész bérbeadása esetén a bérleti szerződésben az köttetik ki, hogy a bérletbeadott ingatlan után járó minden néven nevezendő adót, legyen az országos, megyei vagy községi, a bérlő viseli, a szerződés szavainak nyelvtani értelménél és a szerződő feleknek a szóban forgó kikötés céljából követkéz tethítő akaratánál fogva nem támadhat kétség arra nézve, hogy a bérbeadó a bérbeadott ház, illetve helyiség után adótehertől ment tisztajövedelmet kivánt elérői s e végből a bérlőre hárította azt az adót,, a mely különben törvény szerint őt terhelte volna. Ennélfogva s tekintettel arra, hogy a házbéradó után kivetett általános jövedelmi pótadó, megyei és községi pótadók a házbéradóval azonos szempont alá esnek, ha a fent említett esetben a szerződés tartama alatt valamely bérbeadott ház vagy üzlethelyiség után kivetett házbéradót, általános jövedelmi pótadót, megyei és községi adót a bérbeadó fizette, ezzel oly fizetést teljesített, melyet a szerződés szerint a bérlő tartozott volna teljesíteni, következéskép annak visszatérítése iránt kereseti joga van a bérlő ellen. Lemondás esetét kivéve, az óvadék visszaadásának ténye sem állhat magában véve útjában eme követelés érvényesítésének, mert igaz ugyan, hogy a szerződésben elvállalt kötelezettségek biztosítására letett óvadék visszaadásával a jogosult rendszerint azt jelenti ki, hogy az óvadékkal biztosított követeléseire nézve ki van elégítve, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a vélt teljes kielégítés körül közbejött tévedést bebizonyíthasson s ily tévedés fenforgása nyilvánvaló akkor, midőn bebizonyul, hogy a bérbeadott ház vagy üzlethelyiség után kivetett adókat nem a bérlő, hanem a nélkül, hogy a szerződő felek jogviszonyaira kiható más jogi tények közbejöttek volna, a bérbeadó fizette. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1894. évi április hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 1-én tartott teljus ülésben. Azon körülmény fel nem derítése, hogy valamely kölcsönről adóslevél állittatott-c ki vagy sem, a kereshetőségi jog megállapítására nem, hanem csakis a teljesítés mikéntjére bír befolyással, és Ítélet hozatalának nem áll útjában. A budapesti VI. ke. ki. jrbság (1892. ápr. 27.14,647. sz.j : Dr. Künstler Ignác ügyvéd által képviselt H. Lipót felperesnek, dr. Krajcsik Ferenc ügyvéd által képviselt J. Lajos alperes ellen 226 frt és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Ha alperes főesküt tesz arra, hogy H. Lipót halála óta nem ismerte be többször felperes előtt a kereseti követelés fennállását és annak kifizetését többször nem ígérte; továbbá ha leteszi a főesküt arra, hogy a kereseti követelést H. Lipótnak kifizette, az esetben felperes keresetével elutasittatik ; azon esetben, ha felperes egyik főesküt sem tenné le, köteles 226 frt tökét felperesnek megfizetni. Ha alperes az első esküt nem tenné le, a második eskü letételére nem bocsáttatik, stb. Indokok: Alperes mindenek előtt tagadásba veszi fel peresnek örökösi minőségét; ezen kifogás azonban felperes által