A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Néhány kérdés az óvatoló személy pénzfelvételi kötelezettsége körül. 1.[r.]

194 A JOG. különféle ténykörülmények összevetéséből vont combinációnak, hanem a legális bizonyítási rendszer nehézkességét magánviselö s a szabadbizonyitási modorra vajmi kevés súlyt fektető, s a vádhatóság által, mely minden lelkiismeretessége mellett is teljesen elfogulatlannak alig tartható, teljesített Írásbeli vizsgálati adatgyűjtemény alapján mondja ki a döntő szót. Ezen állapoton segíteni kellene. Az 1883 : XLIV. t.-c. 102. §-ban részletezett »vizsgálatok megejtése« oly értelemben lenne talán kettéválasztható, hogy a tényleirás s a terhelő cselekmény körvonalozása a pénzügyi közegek által teljesíttetnék, a bizonyítási eljárás keresztülvitele pedig vádlott tagadása esetén s kivált bonyolultabb kérdéseknél, aránytalan munkaszaporulat előállításának veszélye nélkül volna a járási főszolgabiróságok s mai azonos hatáskörrel bíró közigazgatási tisztviselők ressortjába utalható, a kiknek a bűnügyi nyomozás terén való nagyobb jártassága, szakszerű képzettsége s ily ügyekkel való foglalkozásuk miatt kiterjedtebb gyakorlata, a vizsgálati anyagnak helyesebb irányelvek szerint való összegyűjtése tekintetében erősebb garanciákat nyújtana. % Néhány kérdés az óvatoló személy pénzfelvételi kötelezettsége körül.*) E lap mult évi 27-ik számában bátorkodtam reá mutatni azon eljárás szabálytalanságára, mely szerint a magyarországi kir. közjegyzők egy része a váltó óvások alkalmával az óvatolt személytől a váltóbeli összeget az óvásdijai együtt felveszi, a váltóbeli összeget az óvatoltató félnek átadja, az óvásdíját pedig magának megtartja a nélkül, hogy ezen eljárásról okiratot venne fel. Ezen véleményemet arra alapítottam, hogy a váltótörvény 33. és 41. §-ai szerint a fizetésre való felszólítás és az óvás felvétele két különböző váltó cselekmény, egyiket a váltóbirtokos, a másikat pedig az óvás felvételére hivatott hiteles közeg teljesiti. Alapítottam továbbá az 1874. évi XXXV. t.-c. 108. §-ára, mely szerint közjegyző készpénzt csak közjegyzői okirat felvétele alkalmával vehet át. B á n f f a y Simon collegám és dr. Kemény Andor kir. ;ilbiró ur a »J o g« mult évi 42-ik és f. évi 5-ik számában az én nézetemet helyesnek fogadták el; ellenben dr. Kovaliczky Elek és dr. Lux Albert collegáim a »J o g« mult évi 39., 44. és 50., ugy f. évi 15., 16. és 20-ik számaiban véleményemet megtámadják és beiga zolui kívánják a?t, hogy az óvatoló kir. közjegyző az óvás alkalmával felajánlott fizetést elfogadni nemcsak jogosítva van, hanem ezen fizetést elfogadni köteles is. Dr. Kovaliczky Elek collegám cikkeire az ő szokása szerint én is röviden felelek. *) Ezen cikkekkel a vitát ezen kérdés felett befejezettnek nyilvánítjuk. A szerk. TÁRCA. A »régi jó idők« igazságszolgáltatása. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta: RÉVAI BÓDOG. > (Vése-) A compromissum azért tartatott szükségesnek valamely perben, jobban mondva azért volt ajánlatos, hogy ez által mindennemű további appellálás, supplicálás, provocálás, reducálás s az egyéb iuris remediák fölöslegessé tétessenek s hogy a perlekedés, mely mindezek segélyével igen hosszúra elnyúlhatnék, megszűnjék. Jelen pörben úgy került compromissumra a sor, hogy Jézus Cicero által ráhagyta magát beszélni, hogy Luciferrel compromissumot kössön. Ez következőképen adatott Mózes által iielial a pokoli syndicus tudtára : »Belial dem hellischen Syndico füge ich zu wissen, weil mein Herr JEzus auff M. T. Ciceronis fürbringen und bitten sich bewegen lassen, dass er eines Compromíss mit Lucifer der Hellén Gross-Fürsten und gantzer Hellischen Gémein auff die vier darinnen benannte Schiedts-Mánner oder Niedersatz und Obmann bewilliget, schicke ich dir hiermit den Compromiss gezwyfacht, den soll gemeldeter Lucifer, wie der Herr Jézus auch gethan, siegeln, und mit eigenen H'ánden unterschreiben, und du von demselben gleichlautende glaubwürdige Copy bey verwartem requisitional Brief eynverleiben, und allén vier Niedersatzen und Obmann zuschicken, und eines Tags darauff man mit erster Schrifft erscheinen soll, begeren, und beyden Theilen denselben wisslich zu machen, und mich aller Verrichtung bey diesem Botten eygentlich verstándigen, auch den einen Compromiss in originali wieder senden, welches ich mich (wo du anders die Publication des verfassten Urtheils damit verhindern wollest) von dir zu beschehen, endlichen vertrösten will. Dátum in Paradeiss, den 4. Marty. Anno 35.« Lucifer megörült a compromissumnak; a két instantiában pörnyertes fél, nem igen gyakran hajlandó egyezséget kötni s így hozzáláthattak annak létesítéséhez. Az 187G. évi XXVII. t.-c. 33. és 41. §-ainak általa kétségbe vont értelmét megtalálja az 1840. évi XV. t.-c. 128. és 129. §-aiban, ugy Plósz kézikönyvének 163., 306. és 307. lapjain. Az 1840. évi XV. t.-c. 128. és 129. §-ai így szólnak: 128. »Az óvás kivétele végett felszólított jegyző, vagy törvényes személy tartozik halasztás nélkül, személyesen azon helyre, hol fizetés vagy elfogadás végett a váltót bemutatni kellett — elmenni.« Tehát már másnak kellett előbb a váltót fizetés végett bemutatni. 129. »Ott a váltónak elfogadás, vagy fizetés végetti bemutatását az illetőnél ismétli és ha tagadó választ nyer, ennek okát megtudakolja.« E szerint a bemutatást ismétli, tehát előbb már másnak kellett a váltót bemutatni. Plósz kézikönyvének 163. lapján ez áll: »A közhitelességi' személy az óvás felvételére a váltó által legitimálva van; Írásbeli felhatalmazás, vagy a fizetés végetti bemutatás esetében a fizetés felvételéről szóló nyugtatvány birtoka nem szükséges, mert az óvatoló személy hivatása nem az, hogy a fizetést felvegye, hanem c?ak az, hogy a fizetés végetti bemutatást eszközölje, a jogosult részére való fizetésre felszólítson és az óvatolt feleletét constatálja. Az előbb hivatkozott kézikönyv 306. és 307. lapjain a 6-ik pont alatt ez áll: »Ezek szerint az óvatoló személy néma fizetés felvételére, hanem a bemutatásra és a bemutatott nyilatkozatának átvételére és tanúsítására van hivatva.« Ha ezek után is azt akarja dr. Kovaliczky Elek collegám még bebizonyítani, hogy a váltó átadása által az óvatoló kir. közjegyző a pénz felvételére is felhatalmazva van és hogy az óvatoló kir. közjegyzőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is az óvatolás alkalmával felajánlott fizetést elfogadni : akkor én e kérdésbeni döntést másokra bizom és többé ez ügyben nem vitatkozom. Dr. Lux Albert collegám a »J o g« 20 ik számában ezen ügyre vonatkozólag kijelentette, hogy theoretikus fejtegetésekbe és törvény magyarázatába nem bocsátkozik, hanem nézetét meggyőződése szerint nyilvánítja. Ez ellen vitatkozni nem lehet, mert az óvás teljesítése körüli eljárásra nézve nem az egyéni meggyőződés, hanem a positiv törvény az irányadó. Különben annyit mégis megérintek, hogy tapasztalás szerint azon telepitvényes, jobban mondva telepes, ki különben váltójogilag kötelezve nincsen és mégis annyira fizetni kész, nem szokott Amerikába szökni. Ha azonban dr. Lux Albert collegám a »J o g« f. évi 5-ik számában megjelent cikkem befejező részét figyelemben részesiti, meggyőződött volna arról, hogy én a felajánlott fizetésnek mikénti elfogadása és a váltóbirtokosnak a váltó összeggeli megMindenek előtt azonban meg kell jegyezni: hogy a compromittáláshoz a fél képviselőjének speciális mandátummal kellett bírnia és hogy a megválasztott arbiterek Ítélete ellen felebbezésnek nincs helye (sive aequa, sive iniqua sit sententia) ha csak nem i\yilvánvaló az iniquitas, quo casu opponitur exceptio. Az egyezkedési tárgyalás i lkalmából a törvényszéki nótárius köteles az egyezségi bírákat a dolgok miben álltáról kimerítőn és igazságosan informálni. (Itt Seneca bemutatja mindkét instantia actáit). A bíró feladata aztán, a feleket kiegyeztetni igyekezni. Az elnök legelőbb is a jegyzők által felolvastatja a compromissumra vonatkozó iratokat, a melyben a felek compromittálási számiékukat kifejezik és a procuratorok esküt tesznek arra, hogy az egyezséget megtartják. Az eskü következőkép hangzott: »Dass meine Principale und Part n^ben mir allém dem, so in dem jetzo verlesenem Compromiss begriffen ist, getreulich nachkommen, und was einem odeT dem andern gesprochen und zuerkendt wirdt, stett und fest haltén, leisten ur.d vollziehen, und in keinen Weg darwider thun und handeln wollen, getreulich und ohne gefehrt, alsó helff mir Gott und sein heyliges Wort.« Az acták a birák részéről jól szorgalmasan átolvasandák. Az elnök nem szavaz addig, míg a birák megegyezésre nem jutnak. Nem lehetett compromittálni mindenekelőtt annak: qui alienare prohibetur; ugyancsak ez nem is transigálhatott, mert transactio et compromissum aequiparantur. Az emphyteuta sem köthetett egyezséget, de re Emphyteutica. a mint azt urának beleegyezése nélkül el sem idegenithette. A vasallus azonban köthetett urának beleegyezése nélkül a hűbéri dologra vonatkozólag egyezséget, mig mások abból kifolyólag, hogy a feudumot el nem idegenitheUe, azt tartották, hogy a vasallus egyezséget sem köthet. Ez a kérdés a hűbériség korszakában első rangú fontosságú volt. Ampliatur hoc ut ne inter coniunctos in causa feudali compromitti valeat. Infertur tertio, quod compromissum non teneat de rebus iudicatis, sicuti nee transactio. Quarto infertur, quod ne de spiritualibus compromissum fieri possit. Quinto infertur ut ne in criminalibus compromitti possit. A mikor elkövetkezett az ítélet meghatározásának és publikálásának napja, az ügyvivők megjelennek s átadják végirataikat, kérvén az ellenfél végiratának is copiáját s ha azokban esetleg