A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 23. szám - Törvénycikkek számjelzése

92 A J O G. Indokok: A minősítés tekintetében az első fokú bíróság Ítélete azért nem volt e helyütt helybenhagyható, mert az eljárás adatai szerint a btkv. 191. § ába ütköző vétségnek valamennyi ismérveit a panaszolt cselekmény fel nem öleli és ki nem meriti, a vádbeli bűncselekmény ugyanis nem a vallásos szertartás alkalmával követtetett el, hanem akkor, midőn az már be volt végezve és a sír behantolására az utolsó kapavágások eszközöltettek, mikor továbbá vádlott meg nem cáfolt védekezése szerint, már az isteni tisztelethez előirt ruházatot levetette. Továbbá a temető, a hol a vádbeli bűncselekmény elkövettetett, kizárólag és egyedül a vallásos szertartásokra rendelt oly helyiségnek nem tekinthető, hogy az akkor is eme jelleggel bírna, midőn abban temetkezési szertartás nem tartatik. A btkv. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség eme lényeges ismérveinek hiánya mellett tehát nem volt az első fokú biróság ítéletében elfogadott minősítés helybenhagyható. Elenben vádlott ellen a jelen Ítéletben kitett minősítés azért állapíttatott meg, mert vádlottnak ama használt kifejezése, hogy ilyen karót a dögnek is szúrnak le, meggyalázó volt a reformátusok által használt fejfára nézve, tehát a vallásos tiszteletnek tárgyára nézve ; továbbá, mert ez a meggyalázó kifejezés nyilvánosan, 40 — 50 ember előtt és nyilt helyen használtatott, tehát nyilvános volt; végül, mert a vallásos tiszteletnek valamely tárgyára mondott az a hasonlat, melyet vádlott használt, kétségkívül botrányos is volt. A mi a büntetés kiszabását illeti, e tekintetben a kbtkv. 21. §-ának alkalmazása és a pénzbüntetésnél jelen Ítéletben megállapított összegben való kiszabása azért találtatott indokoltnak, mert enyhítő körülményként volt mérlegelendő, hogy vádlott büntetlen előéletű, hogy vallási buzgalmából eredő felháborodásban használta vádlott a jelzett kifejezést, végül tekintetbe volt veendő a kbtkv. 21. § ának alkalmazásánál különösen, hogy vádlottnak papi állásánál fogva az elzárás-büntetésnek vádlott ellen alkalmazandó legkisebb tartama is túlszigorúnak mutatkozik. Egyebekben az első fokú biróság Ítélete indokainál fogva és a bűnösség kérdésében még azért is hagyatott helyben, mert hogy vádlott a kérdéses kifejezést a vádbeli bűncselekményre irányzott szándékkal követte el, bizonyítottnak találtatott az által, hogy szavait, ellenfelszólalások történvén, azokat helyre nem igazította, sőt kihívóan azt nyilvánította a vallásos érzületükben magukat sértetteknek érző jelenlevőknek, hogy szavainak mindenkor és mindenütt helyt fog állni, miből folyólag az volt bizonyítottnak tekintendő, hogy szavainak horderejét ismerve és átérezve, azokkal szándékosan és tudatosan élt és nem elhamarkodottan mondotta azokat. A m. kir. Curia (8,049/B. sz. 1894. május 8-án). Minthogy a református vallású elhalt hivek emlékére leteendő fejfa vallási tiszteletnek tárgyát képezi; minthogy a kérdéses hasonlat nem ugyan a vallásos szertartás alkalmával, de a temetőben, az éppen lefolyt vallásos szertartás színhelyén használtatott, a hol a temetkezési szertartásra egybegyűltek még nagyobbrészt jelen voltak és a sírnak behantolása még folyamatban volt; minthogy a vádlott által használt kifejezés többek jelenlétében, ayilvános helyen, az állam által elismert vallás szertartásainak gyakorlására rendelt helyiségben közbotrányt idézett elő; minthogy azonban az első fokú biróság Ítéletében felsorolt enyhítő körülmények oly nyomatékosak, hogy vádlott ellenében a fogház-büntetés legkisebb tartama is túlszigorú; a kir. itélő tábla Ítélete vádlott cselekményének minősítésére nézve megváltoztattatik és e tekintetben az első fokú biróság Ítélete a fentebbi és felhozott indokainál fogva hagyatik helyben, a büntetés kiszabására nézve pedig mindkét alsó biróság Ítélete megváltoztattatik és G. Jenő vádlott a btkv. 92. §-ának alkalmazásával az 1892. évi XXVII. t.-cikk 3. §-ában jelzett célokra fordítandó 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendő ötven (50) frt mint fő és tiz (10) frt mellék pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetében a btkv. 53. §-a alapján a főbüntetésért öt (5) napi, a mellékbüntetésért pedig egy (1) napi fogházra Ítéltetik. Egyebekben a kir. itélő tábla Ítélete felhozott és az első fokú biróság Ítéletéből elfogadott vonatkozó indokainál fogva helybenhagyatik. A teherkocsi* nem folytat oly foglalkozást, mely a büntető törrénykönyT 310. §-ának 2-ik bekezdésében szem előtt tartott szakszerű jártasságot tételezne fel. A budapesti kir. törvényszék : Szabad lábon levő vádlott B. M. kurdi (tolnamegyei) születésű, 20 éves, r. kath., nőtlen, vagyontalan, irni olvasni tudó kocsis bűnösnek mondatik ki a btk. 310. §. második bekezdése szerint büntetendő gondatlanságból okozott súlyo3 testi sértés vétségében és ezért a jelen ítélet foganatba vételétől számított két (2) havi fogházra és tiz (10) frt pénzbüntetésre, mely 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett lefizetendő és behajthatlanság esetén a btkv. 53. §-a szerint egy (1) napi fogházzal helyettesítendő, ítéltetik. Indokok: Az eljárás adataival megállapított tényállás szerint H. G. kocsis 1892. febr. 18-án reggel 9 óra körül, Budapesten, az országúton egy szemetes kocsit hajtva, a kocsi mellett haladt, kocsija pedig közvetlenül a gyalogjárda mellett ment. Szemben B. M. jött egy kocsival, melyen követ szállított s mint- ' hogy az általa hajtott kocsi túloldalán épen akkor, midőn az emiitett két kocsi egymás mellé került, egy lóvasúti kocsi is hajtott, B. kocsija a H. által hajtott kocsihoz oly közel jutott, hogy a két kocsi között ment H. G.-t közéjök szorítván, ez arczán csekélyebb sérülést, azonban balkezén három ujjának összetörése folytán egyhavi gyógytartamú testi sérülést szenvedett, miot ez az üllőiúti közkórház igazgatósága részéről beszolgáltatott látlelettel igazoltatik Megállapítható lévén a sértett félnek az eset lefolyása iránt tett előadását támogató eljárási adatokból vádlott B. M. ellenében a hajtási szabályokat megsértett amaz eljárása, hogy a vádbeli alkalommal jobbra hajtott; holott, mint a fővárosban huzamosb idő óta kocsiskodó egyénnek, tudnia kellett a balra való kitérés kötelezettségét; ekként elhanyagolván a foglalkozása körében köteles gondosságot. H. G. súlyos testi sértésének okozója volt • ekként a btkv. 310. §-a második bekezdése alá eső vétségben, bűnösnek volt kimondandó és eunek jogi folyományaként az. eljárási és beigazolt kártérítési költségösszegben marasztalandó. Büntetése kimérésénél tekintetbe vétetett enyhitőleg alacsony műveltségi foka, rovatlan előélete, korlátolt anyagi helyzete ; ellenben mérlegelendő lévén azon körülmény is, hogy sértett fél egy hónapi gyógytartamú testi sérülést szenvedett és összetört kézujjait még ma sem tudja kellően mozgatni, vádlottra a fenti mérvű büntetés volt alkalmazandó. A budapesti kir. Ítélőtábla : A kir. ítélőtábla az elsőbiróságítéletét részben megváltoztatja, vádlott cselekményét a btkv. 310. §-ának első bekezdése szerint minősiti, egyebekben az elsőbiróság: ítéletét helybenhagyja. Indokok: A teherkocsis nem folytat oly foglalkozást, mely a btkv. 310. S-ának 2 bekezdésében szem előtt tartott szakszerű jártasságot tételezné fel; azért az elsőbirósági ítéletnek erre fektetett minősítése megváltoztatandó, "a cselekmény az idézett szakasz 1-ső bekezdése alapján minősítendő és a büntetés megfelelően leszállítandó volt. Egyebekben az elsőbiróság ítélete a vonatkozó indokolás alapján hagyatott helyben. (1894. április 18-án, 513.) Az a körülmény, hogy a kedvezményezett abban az időben, midőn a lejárt biztosítási díjak fizetendők voltak, kénytelen volt a biztosítottat, mert beteg volt, Bécsbe kisérni, nem tekinthető oly vétlen balesetnek, mely az akkor fizethető és fizetendő lejárt biztosítási díjaknak elmulasztott fizetése által okozott joghátrányt, vagyis az életbiztosítási szerződés hatályának megszűnését elhárítaná, illetőleg meggátolná. (M. kir. Curia l8!)4. február 7. bl/893» szám a.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1,954- A tévesen befizetett szállítási adó -.visszatérítésére való igény is a befizetés napjától számítandó y év alatt évül el. A kincstár a tévesen befizetett és visszafizettetni rendelt szállítási adó után is tartozik ó°/o os kamatot megtéríteni. (1893tvi i2,?9j. szám.) 1 955. Hagyatéki leltárak akkor is bélyegkötelesek: ha a hagyaték 50 frton alóli értékű. (IS9J. évi 14,259. szám.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Lehner Zsigmond e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. jul. 17, félsz. aug. 16, csb. dr. Tóth Aurél, tmg. Járdek Géza. — Fóliák Miksa e., szabadkai tszék, bej. jul. 4. félsz. jul. 6, csb. Oláh Ferenc, tmg. Schossberger József. — Berger YilmOS e., gyulai tszék, bej. jul. 31, félsz. aug. 21, csb. Pallay Jenő, tmg. Konkoly Jenő. — Schwartz Mór e., pestvidéki tszék, bej. jul. 30, félsz. aug. 22, csb. Pallay Jenő, tmg. Konkoly Jenő. Stark Arnold e., nagyváradi tszék, bej. jun. 80, félsz. jul. 10, csb. Jelentsik István, tmg. dr. Berkovits Ferenc. — Handel Kálmán e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. jul. 9, félsz. aug. 7, csb. dr. Schmidt Gusztáv, tmg. dr. Klein Sándor. — Brandspiegel József e., szegedi tszék, bej. aug. 6, félsz, szept. 6, csb. Steingassner Ákos, tmg. Kalmár István. — Eoch és Weisz e., szegedi tszék, bej. aug. 30, félsz, szept. 29, csb. Steingassner Ákos, tmg. dr. Balassa Ármin. — Lukácsy Gusztáv e., deési tszék, bej. jul. 3, félsz. aug. 1, csb. dr. Bodolla Gábor, tmg. dr. Miklósy József. — lfj. Titz József e., nagy-kikindai tszék, bej. jul. 9, félsz. jul. 28, csb. dr. Schulek Kálmán, tmg. Reichrath József. — Görög Gyula e., csíkszeredai tszék, bej. jun. 30, félsz. jul. 26, csb. Weér György, tmg. dr. ifj. Tiltscher Ede. Pályázatok: A borosjenői jrbságnál albirói áll. jun. 18-ig. — A nagy-kanizsai tszéknél aljegyzői áll. jun. 18-ig. — Az esztergomi jrbságnál albirói áll. jun. 18-ig. — A sepsi-szent-györgyi jrbságnál albirói áll. jun. 18-ig. — Az érsek-újvári jrbságnál albirói áll. jun. 18-ig.— A m.-szigeti tszéknél aljegyzői áll. jun. 18-ig. — A námesztóijrbságnál albirói áll. jun. 19-ig. — A tekéi jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. jun. 20-ig. — A pozsonyi itélő tábla területén joggyakornoki áll. jun. 20-ig. — A maros-vásárhelyi tszéknél birói áll. jun. 21-ig. — A szatmárnémeti tszéknél birói áll. jun. 21-ig. Nyomatott a »Pesti kónyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)