A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 23. szám - Törvénycikkek számjelzése

A JOG. 183 hetö, sem ezen ügyek lényeges megszorítást meg nem tűrnek. Általánosságban alig létezik a tárgyak egy neme, melyeknek megrendelése ne feleljen meg a körülmények szerint valódi szükségletnek. A német indokolás előadja a nagy hasznot, melyet a részletüzlet a kicsi embernek hoz. A részletüzlet sok esetben, mint takarékossági kényszer hat. Egyengetve lesz az út a vagyontalanoknak a részletfizetési üzlet által értékes darabok megszerzésére, mint varró- és még más kis gépekre, zongorák tanítási célból, továbbá szoba kiadása céljából lakásberendezésekre. A részletfizetési üzlet lényeges korlátozása eredményezné, hogy az arra utalt osztályoknak helyzetük javításáról le kellene mondániok, vagy az ezen célhoz szükségelt eszközöket másunnan és sokkal drágábban szerezhessék csak meg. Láthatjuk tehát, hogy a német kormány a részletüzletek értékét elismeri és a részletüzletet csak azon korlátozásoknak veti alá, melyek a vevőt a túlságos előnyöktől védik, a nélkül, hogy a részletüzletből eredő előnyöket kisebbítenék. Nevezetesen a német törvény nem tartalmaz kautsuk paragraphusokat szabadságbüntetésekkel. Az indokolásban arra nézve történik utalás, hogy az új német uzsoratörvény által az uzsorának tényálladéka a kölcsönös szerződések által való iparés szokásszerü kizsákmányolásra is kiterjesztik és hogy e szerint a részletüzletekböl folyó uzsoráskodás az általános büntetőtörvény rendelkezései alá tartozik. Sérelem.* Törvénycikkek számjelzése. ** Tekintetes szerkesztőség! A jogász sokszor azt a szemreh ínyást hallja, hogy az Írásmódot tekintve, nem szakithat a régi, ósdi szokással, minél fogva Írásbeli közleményeit most is ugy irja, a hogy évszázadok előtt szokták irni. Ha e szemrehányás túlzottnak is találtatn.-k, tagadni még sem lehet, hogy bizonyos tekintetben igazat mond. Az Ítéleteket és végzéseket vizsgálván, majd mindegyiknél olyan irályt találunk, melyet iró ember más alkalommal nem használ: oly végnélküli mondatok fordulnak elő, hogy az olvasó az áttekintést veszítve, a végén elfelejtette a mondat elejét. Ez szokott állapot, melyről elszokni nem akarnak, vagy nem is kísérlik azt tenni; pedig »divatos« írásmóddal is lehetne párbeszédeket szerkeszteni és ítéleteket indokolni, csak próbálni kell. Oly ósdi szokásnak tartom azt is, hogy a törvénycikkek sorszáma kivétel nélkül római számokkal iratik. Ez a divat a középkorból származik, a mikor a római nyelv általános elterjedésnek örvendett, de most már nincsen ok többé arra nézve, hogy a római számjeleket továbbra is használjuk. Eltekintve attól, hogy az irásuk már nehézkesebb, meg az olvasás is, nem hiszem, hogy az 1868. évi VI t.-c. világosabbnak mutatkoznék, mintha egyszerűen ugy irnók : az 1868/6. t.-c. Az előretörő haladás az elavult régiségeket mind a lomtárba helyezi, ideje volna, hogy a római számjegyek használása is már mellőztessék. Sok célszerű ujitás egyszerű figyelmeztetés után hozatott be, bár sikerülne ezen soroknak is a római számokat ezentúl kiküszöbölni. Tisztelettel : Dr. Wagner Albert, btsztercti ügyvéd. Irodalom. Werbőczy hármaskönyvere előjegyzési és előfizetési felhívást bocsátott ki dr. Csiky Kálmán magántanár. Két év mult — irja a fordító — midőn a Magyar Tud. Akadémia elé ajánlatot terjesztettem az iránt, hogy adja ki fordításomban, az eredeti latin szöveggel együtt, a Hármaskönyvet. A Tudományos Akadémia elfogadta a tervet, de azzal a különb séggel, hogy Werböc/.y müvének, az eredeti latin szöveg mellőzésével, csupán magyar fordításban leendő kiadását határozta el s egy szűkebb bizottságot küldött ki, mely velem együtt a fordítás és kiadás további teendőire nézve a szükséges intézkedéseket megtegye Midőn azonban e szűkebb bizottság intentiója az én fordításommal szemben oda irányult, hogy az Akadémia által ötven évvel ezelőtt kiadott (s az eredeti szöveghez szórói-szóra s mondatszerkezet tekintetében is szorosan való ragaszkodása miatt mód felett magyartalan) fordításának kijavítására szorítkozzam : megváltam az Akadémia vállalatától s elhatároztam, hogy saját költségemen és saját felelősségemre valósítom meg szándékomat, azon irányban és terjedelemben, a mint azt a M. Tud. Akadémia elé terjesztett ajánlatomban kifejtettem volt. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister urnák hálámra méltó kegyes engedélye lehetővé tette, hogy munkám az egyetemi nyomda által gondos és Ízléses nyomásban, erős jó papiros s oly kiállításban jelenjék meg, mely méltó lesz az ere* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ** Nem osztjuk kartársunknak nézetét a számjelzés tekintetében. Mert bizonyára a törvénycikkeknek római számokkal való jelzése csak a megkülönböztetés céljából történik. Ellenben igaza van t. kartársunknak — az írásmódot illetőleg — különösen Ítéletekben. A szerkesztőség. deti mü jelentőségéhez s mintegy fölujitja a Hármaskönyvnek a XVI. század második és a XVII. század első felében megjelent két nyelvű, ma már ritka kiadásait. A latin szöveg alapjául vettem a Tripartitumnak 1517-ki, maga a szerző által eszközölt s így egyetlen hiteles kiadását, melytől a későbbi, főképen a XVIII. század folytán önállóan megjelent, nem különben a Corpus Jurisba foglalt kiadások szövege sok százra, talán ezerre menő, többnyire ugyan csak stylaris jelentőségű, de részben lényegbe is vágó eltéréseket mutat föl. Elláttam továbbá fordításomat a szükségesnek mutatkozó tárgyi jegyzetekkel. A munka elejére pedig bevezetésül megírtam a Tripartitum keletkezésének és kiadásainak történetét. Könyvem folyó évi szeptember második felében fog megjelenni, mintegy 40 ív terjedelemben. Nyomása már előre haladt s a mondott időpontnál korábban való megjelenését azért nem siettetem, mivel egyrészről a latin szövegnek lehetőleg hibamentes közlése többszörös gondos átvizsgálást tesz szükségessé ; másrészről, mivel nem akarom a nyári nagy szünet alatt bocsátani a könyvpiacra. Midőn a föntebbiekben az érdeklődő tisztelt közönség figyelmét munkám megjelenésére fölhivni és becses pártolását kérni bátorkodom ; egyúttal előfizetést, illetőleg előjegyzést nyitok a Hármaskönyvre. Egy példány áfa az előfizetők, illetőleg az előjegyzők részére öt forint. Bolti ára 6 frt lesz. Az előfizetési pénzeket, illetőleg az előjegyzéseket méltóztassék folyó évi szeptember t5-ig az Eggenberger-féle könyvkereskedés (Hoffmann és Molnár) címére (Budapest, Ferenciek-tere) intézni és küldeni, a mely cég az előfizetéssel vagy előjegyzéssel • megrendelt példányok szétküldését eszközölni fogja. A mezőgazdaságról és mezőrendőrscgről szóló 1894: XII. t.-c magyarázatokkal, felvilágosításokkal és betüsoros tárgymutatóval ellátva elsőI nek jelent meg a jónevü Lampel-féle kiadásban. A könyv ára 50 kr. A Lampel Róbert-féle udvari könyvkereskedés Budapesten. Vegyesek. A föltámadt fiskális. A következő épületes kis történetet beszélik el a »Szeg. Jog. Lapok«. Ugy történt, hogy egyik szegedi ügyvéd lakást cserélt. Természetesen akadt kollega, a kinek érdekében — bizonyára a tudta nélkül — a fiskális ur elhagyott lakásának ajtajához állandóan odaköltözött egy vörös képű, rezes orrú ur. Ez az ur posztján arra a meggyőződésre jutott, hogy a lakást-cserélő fiskálisnak meglehetős klientúrája van. Oly sok tanyai polgártárs kereste a fiskális urat, a ki hol katona három csillaggal, hol meg civil ur, hogy szinte majdnem megirigyelte. A veres ur aztán fölvilágosította a tanyai polgártársakat arról, hogy a lakást cserélő fiskális, — Isten nyugasztalja a szegényt, meghalt, hanem ajánlhatja helyette X. Y. ügyvéd urat. Történt aztán, hogy a szegedi polgári törvénykezés palotájában egy subatulajdonos iszonyú lármát csapott, letérdepelt, keresztet hányt magára, verte a könyökét a falhoz, hogy vájjon él-e s mikor meggyőződött könyöke sajgásáról, imádkozott s lelkét Istennek ajánlotta, mondván: »Elvesz a világ, föltámadnak a holtak. Itt az Ítélet napja!« — és reszketve mutatott Nyáry János ügyvédre, a ki vigan lejtett a kaszinó felé. Az eltűnt egyén holttá nyilvánítását az örökös hitelezője is kérheti. A rózsaheyi kir. törvényszék: A kir. tvszék B H. János s nejét holtaknak nyilvánítja s elhalálozásuk napjául 1879. január hó 1. napját állapítja meg. Indokok: A jelen periratokhoz csatoit III. 208/80. irattári jegyű iratoknál s nevezetesen az 1888. január 28-án 482. sz. a. kérvénynél eredetben levő anyakönyvi kivonat tanúsága szerint H. B. János végrehajtást szenvedett a holttá nyilváníttatni kért H. B. János és neje B. M.-nek leszármazója lévén, a felperes az 1831. évi LX. t.-c. 138. §. alapján holttá nyilvánítási kérelemre jogosítva van. — A 4,574/92. sz. kereset folytán kibocsátott és a hivatalos közlönyben 1892. július 19., 20. és 21-én közzétett hirdetmény folytán szabályszerűen megidézett B. H. János és neje sz. B. Mária meg nem jelenvén, sem életben létöket nem tudatván, miután a keresethez 7. sz. a. mellékelt helyhatósági bizonyítvány szeriut már 1848 óta ismeretlen tartózkodásuak, a kir. törvényszék ugyanokét az 1868. évi LXIV. t.-c. 523. §. b) pontja alapján holtaknak nyilvánította s az 1881. évi LIX. t -c. 90. §. értelmében elhalálozásuk napjául a 30 esztendő elteltét követő napot állapította meg. A pozsonyi kir. Ítélőtábla: A kir. tábla a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja s felperest felhívási keresetével elutasítja. Indokok: Az 186 i évi LIV. t.-c. 522. §. b) pontja szerint eltűnt egyén holttá nyilvánítását csak annak örököse kérheti. A felhívó az eltüntekül állított B. H. J. és nejéhez semmiféle vérségi összeköttetésben nem áll, örökösödési joggal utánuk nem bir. A törvényben körülirt jogosultságot nem helyettesitheti az a körülmény, hogy felhívó felperes B H. J. ellen végrehajtást vezetvén, a tlkvi rtlts 74. §-ban körülírt fentartással zálogjogot nyert azokra az ingatlanokra, a melyek a holttá nyilvánított B. H. J. és K. nevére telekkönyvileg irvák és a melyekre végrehajtást szenvedő az ő szülei B. H. J. és neje holttá nyilvánítása esetében örökösödési igényt formálhat, nem pedig azért, mert az 1881. évi LX. t.-cikk 138. §-ban a végiehajtató javára biztosított jog csak addig terjed, hogy a végrehajtató a hagyatéki eljárás megindítását kérheti azok után, a kik után az adósa örökösödni jogosult;