A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 23. szám - A régi jó idők igazságszolgáltatása. A Jog eredeti tárcája
178 A JOG. szintúgy fölössé teheti az irattári irományjegyzéket is, (ált. b ü. sz. 36. m), mely évente roppant pénzbe kerül s melyre rendszerint még sem iratik egyéb, mint az irattári szám és a felek nevei. Azonban az eredmény biztosítására okvetlenül szükséges,hogy az iratboriték vezetése,tételszámainak az iratokra felírása maga a biró által végeztessék, másra bizható ne legyen. Ezt a 8. §-ban világosan ki is kellene mondani. A 8. §. utolsó bekezdése azonban elhagyandó lenne. Semmiféle célszerűségi okát sem birom felismerni annak, hogy a bevégzett egyezségi ügyek még teljes két évig ne az irattárban, hanem a birónál heverjenek. Sőt úgy látszik, mintha ezen irattárnoki agenda a bírónak nemcsak alkalmatlan lenne, hanem derogálna is. Harmadik fejezet. 16. §. A B. C. naplók beosztását nem ismerem ugyan, de világos előttem, hogy a törvény (1893: XIX. t.-cíkk 21. §.) csak egy naplóról beszél és hogy a rovatoknak kellő beosztása mellett úgy a saját, mint a más bíróságoktól való fizetési meghagyási ügyek egyetlenegy naplóban pontosan és könnyen nyilvántarthatok. Tapasztalt példa erre a kpp. ügyek mostani panaszkönyve; melyben úgy a saját kp. perek, mint más bíróságoknak kpp. megkeresései nyilvántartatnak. A 13. C. naplók tehát mulhatlanul egyesítendő k; mert különben szükségtelenül szaporittatnék a kezelési munka és az igtatószámokat pótló napló-tételszámok sokfélesége. Névmutató a fizetési meghagyási ügyekhez, illetve özek naplójához még inkább kell, mint az egyezségi ügyekhez; mert az előbbi ügyekből többszörtc annyi lesz, mint az utóbbiból. Az V. mintájú nyilvántartási jegyzék szerintem teljesen fölösleges; mert a mostini tárgyalási naplóban (ált. b. ü. sz. 44. minta) vagy a terv. uj tárgyalási naplóban (33. §. VIII. minta,) teljes pontossággal és könnyűséggel nyilvántartható mindaz, a mi határidöhez, lejáradioz van kötve. Magát az elvet azonban, hogy határidős dolgait a b ró maga tartsa világlatban, az én tapasztalataim annyira ajánlják, hogy az ügyek összes nemeinél való általánosítását, — az ált. b. ü. sz. 248. §. módosítása és az ottani 39. mintájú sürgetési napló megszüntetése mellett, — szívesen látnám. 19. §. Itt szórói-szóra áll mindaz, mit a 8. §-nál előadtam. Negyedik fejezet. 28. 29. §§. A második fejezetnél jelzett álláspontom szerint kiváuatos lenne a napló és iratboriték mellett való ügykezelést a sommás peres eljárásba is átvinni úgy, hogy a per mentől kevesebb papírgyűjtéssel, az igtatókönyv lehető ellenőrzésével, egészen a pernapló (perlajstrom) és iratboriték keretében fejlesztessék. A szóbeli eljárásnak csak ily pervitel felel meg. Ha tehát egyrészt az átmen -ti nehézségek miatt csak helyeselni lehet azt, hogy ezen ügykezelési rendszer behozatala a rövidebb ügyeknél kezdetik s a pervitelnél ezúttal szoktatóul csak a perlajstrom hozatik be : úgy másrészt szükséges, hogy e perlajstrom oly szerkezettel, beosztással bírjon, miszerint annak idején, a mikor a szoktatáson túl leszünk, e perlajstrom megfelelhessen ugyanazon rendeltetésnek, mely a fizetési meghagyási ügyeknél az összesitendő B. C. naplóknak van szánva. A 29. §. második bekezdésénél állanak a 6. §. első bekezdésére mondotiak. 32. 5? A terv. tárgyalási napló, — melyről szívesen felteszem, hogy legalább oly jó, mint a mostani, — fölöslegessé teszi a mostanit (ált. b. ü. sz. 44. minta); továbbá a kpp. ügyek külön tárgyalási naplóját; végű' a 16. §-nál emiitett V. mintájú nyilvántartási naplót. 36. §. E végtelenül fontos §. első pontját talán következő szövegezéssel iehetne világosabbá tenni: »36. §. Ha a bíróság stb stb olykép, hogy« «)az elkülönítést rendelő határozat annyi kiadványban igtatandó, a hány per az anya pertől elkülönítendő; b) mindezen kiadványok felszerelendő k az eredeti percsomó iratainak hivatalból készített másolataival és a csakis az elkülönítendő perre vonatkozó eredeti okiratokkal, melyek az elkünitő végzésben megnevezendők; c) az anya per az eredeti percsomóval folytattatik s az elkülönített perek az elkülönítő határozat beigtatott és felszerelt kiadványainak iktatószáma alatt indíttatnak meg. A 36. §. többi részén változtatni való nincs. úO. §. Az első bekezdés után még ezen pontokat javasolnám : »A végrehajtás maga a tanuállitó fél ellen rendelendő el; képviselője ellen csak azon esetb«e k, h a a fél lakhelye ismeretlen s azt a képviselő a bírósággal nem közli.« »Ha a tanuállitó fél a kihallgatásnál sem jelen, sem képviselve nem volt: a végrehajtás elrendelése előtt ellene 8 napi határidőre szóló és a félnek magának kézbesít endő fizetési meghagyást kell kibocsátani.« Utolsó bekezdésül pedig jó lenne : »Az 1893: XVIII. t.-cíkk 82. §. második bekezdésének második pontja és az 186S : LIV. t.-c i k k 197. §• eseteiben a tanuállitó fél megfelelő költségelőlegnek a bíróságnál letételére kötelezhető. Ennek behajtásánál a jelen §. első három bekezdése megfelelően alkalmazandó; de ha a fél a tanutói eláll, a fizetési meghagyás hatályát veszti, illetve az elrendelt végrehajtás megszüntetend ő.« Mindezek általánosan tapasztalt nehézségek megszüntetését céloznák s azért csak az első helyen javasolt bekezdésre vonatkozólag emlékeztetek oly esetekre, mikor az ügyfél a bírósággal bújósdit játszik és lakhelyét csak képviselője tudja. Ha ily esetben a képviselő nem közli ügyfele lakhelyét, méltán helyt kell állania a tauudíjakért. 53. §. A második bekezdés helyett kétely eloszlatása végett javasolnám ezt: »Az írásbeli vélemény felvilágosítása végett a szakértőt mind a perbíróság, mind a megkeresett bíróság megjelenésre idézheti: de ha a szakvélemény megkeresés útján vétetett ki, a szakértő ezen kihallgatása is a megkeresett bíróság útján eszközlendő.« TÁRCA. }\A »régi jó idők« igazságszolgáltatása. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : RÉVAI BÓDOG. Valamelyik antiquár könyvesbolt dohos illatú pincéjében incunabulákat keresgélve, sűrű porréteggel födött vaskos folians akadt kezembe. Megtisztogatva, disznóbőrbe kötött, szúette lapú, fakult nyomtatású könyv állott előttem. Rég mult idők tanújele. Mennél tovább néztem, mentől többet forgattam a barna foltos lapokat, annál inkább láttam, mennyire érdekes és tanulságos tartalmú, ez a könyvészeti régiség. »Historischer Projessus Juris. In welchem sich Lucifer ober Jesum, darumb, dass er ihm die Hellén zersthört, eingenommen, die Gefangene darau3s erlöst und hingegen innen Lucifern gefangen und gebunden habe auf das aller heftigest beklaget«. Ez a könyv főcíme. Mindenesetre elég különös cím. Pör, melyben az ördög száll szembe Jézussal ! Ha még azután hozzáveszszük, hogy vau benne, a mint azt a cím tovább beszéli, ein ganzer ordentlicher Process von Anfang der Citation — az ítéletig, még pedig két fórum előtti Ítélet s egy rakás más dolog törvényszéki szokások, juramenták, comissiók a reá vonatkozó observatiók stb. stb., a miről az mondatik : dergleichen in Truck zuvor nie ausgangen s a melyek jogtörténeti szempontból nem köznapi jelentőségűek és tekintetbe veszszük azt is, hogy a könyv 1601-ben jelent meg a Majna melletti Frankfortban és egy pör kapcsán pompás betekintést nyújt az akkori jogélet minden ágába, be lehet látni, hogy e könyvritkaság fölöttébb érdemes, hogy vele kissé bővebben foglalkozzunk. Bibliographiai szempontból érdekes tudni, hogy a folians különös római császári privilégium alapján nyomattatott ki Hartmann Melchior által azzal a kiváltsággal, hogy tíz évig nem szabad után: nyomni. Szerzője A y r e r n Jacob, ki mindkét jogok doktora és ügyvéde volt Nürnbergben, a ki müvét, melynek a szóban forgó I kötet már második kiadása »ujból átnézte többnemü observatiókkal növelte s javitotta«, igy jelent meg aztán B a s s a e i Nicolai I kiadásában MDCI-ben. A példányt 1602-ben vette meg egy energikus írású uri ember, a ki akkori idők szokásához híven ekkép irta reá a nevét : S u tn Erasrai Fischer. A szerző művét Lajos Fülöp rajnai Pfalzgraf és bajor hercegnek ajánlotta, a kihez hosszú hódoló irattal járul. Ebben elmondja, hogy körülbelül 100 év előtt egy pap megirt egyházi jogszokás szeiint egy pört, melyet maga B el i a 1-nak (pokol fejedelme = ördög) nevez s melyben ' meg van írva, hogy a Megváltó a pokoli szellemek által bevádoltatik Ez a Belial azonban idővel elavult, a mennyiben a benne használt formulák s citátiók nem felelnek meg már céljuknak. Hogy tehát e Belial nevezetű történeti pör szerzőjének jó igyekezete ne veszszen egészen kárba, szerző ezt a történeti pört három részre felosztva újra megírta. Az elsőben az érdekes pört az első instantiában ismerteti a vádakkal, exceptiókkal, defensiókkal, probatiókkal egyetemben. A másod.kban az appellátióról s mindarról ír, a mi hozzátartozik, a harmadik s utolsó részben a létrejött compromissum tárgyaltatik. Az egész pedig »élvezetesen és csinosan van megírva, de azért úgy, hogy ügyvédek, procuratorok s egyebek által haszonnal kezelhető legyen« és nem is kételkedik, hogy lesznek sokan, a kik ezt a munkát megveszik vagy megkapják s ezek hálával fognak reá (szerzőre) gondolni s el fogják ismerni, hogy előbb ilyet még nem láttak. Ezek előrebocsátása után ajánlja munkáját a herceg figyelmébe s reraéuyli, hogy mint a tudományok s művészetek bankja nem veszi rossz néven, hogy müvét neki dedikálta. Még jelenti a hercegnek azt is, hogy müvének első kiadása annyira elfogyott, hogy már nem kapható; igy kényszerül egy második kiadást rendezni, a melyben nemcsak a sajtóhibákat (erroreseknek nevezi