A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 22. szám - Jogegység a judicaturában

A JOG. 87 tehát a biztosítási jogügylet annak folytán, hogy az alperes a kötvényt a biztosítás hatályba léptének ideje előtt a felperesnek visszaküldötte, felbontottnak nem tekintethetvén, habár a biztosítási szerződés hatályát a kereskedelmi törvény 485. §-ának 4-ik pontja szerint az által elvesztette, hogy az alperes a visszatérő részletekben fizetendő díjat a lejáratkor meg nem fizette, azonban ez a körülmény a már lejárt részlet követelhetésére befolyással nem bir s az a dolog természeténél fogva csak a további részletekre hat ki: annálfogva a lejárt első részletet a felperesnek megfizetni tartozik. (1894. március ló. 932, sz. a.) V/ Igazgatóság tagjai a keresk. torv. 183. $ a szerint csak elmozdítás esetében és ekkor is csak kártérítéshez tarthatnak Igényt, de felszámolás rágj csőd esetében az igazgatók ebbeli állásuktól el nem mozdittatnak, hanem az igazgatói állás törvénynél fosva egyszerűen megszűnik és igy kártérítési Igény érvényesítésére nem bírnak joggal. A budapesti kir. keresU. és válté-törvényszék: Alperes tartozik 301 frt 37 kr. tökét s ennek 1892. évi április hó 1-től járó 6° o kamatát felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. A marasztalási összeget meghaladó 1,(398 frt 68 krra nézve felperes keresetével elutasittatik és a perköltség kölcsönösen megszüntettetik ; az Ítéleti illeték viselésére azonban a törvényszék alperest a kereseti követelés megítélt, felperest annak meg nem Ítélt része arányában kötelezi. Indokok: Alperes elismerte, hogy az alapítók 1890. június 25 én felperest 3 évre igazgatósági tagul kinevezték és elismerte azt is, hogy az 1890. február 9-én megtartott alakuló közgyűlés az alapszabályok 26. §-a határozmányához képest felperes részére az alapszabályok 41. § ában megállapított jutalékból évi 2,000 forintot biztosított. Minthogy ekkép felperesnek meghatározott jutalék mellett igazgatósági taggá lett kinevezése az e részben keletkezett jogviszonynál fogva alperes társaságra nézve azt a kötelezettséget vonja maga után, i^ogy az igazgatónak biztosított jutalékát addig tartozik kiszolgáltatni, míg a megbízás fennáll; Minthogy alperes beismerte, hogy felperes megbízása 1892. február "24-ig fennállott, alperest az 1892. január 1-től február 24 ig terjedő időtartamra felperesnek járó 301 frt 37 krnyi összeg •és ennek keresetileg követelt késedelmi kamata megfizetésére kellett kötelezni. A marasztalási összeget meghaladó 1,698 frt 63 krajezárra nézve azonban felperest keresetével el kellett utasítani. A keresk. törvény határozmányai lényeges különbséget tesznek az igazgatói tagság és a hivatalnoki állás minősége közt és a kettő teljesen különböző tekintet alá esik. A mig ugyanis az igazgatói állás bármikor visszavonható megbízáson alapul és az igazgatósági tag a társaság ama megbízásától, melyen állása alapul, tetszése szerint bármikor lemondhat a nélkül, hogy őt a megbízás eredeti tartamáig terjedő működésre kötelezni lehetne; miből okszerűen következik a társaságnak, mint megbízónak az a joga, hogy a megbízást bármikor megvonhatja a nélkül, hogy ezért felelősségre lenne vonható: addig a hivatalnoki állás szolgálati szerződést tételez fel, mely egyoldalúlag csak akkor és csak anynyiban bontható fel, ha és a mennyiben annak határozmányai, esetleg pedig a keresk. törv. 58. §-a, illetve 59. §-ának rendelkezései alkalmazást nyerhetnek. Az igazgatói és a hivatalnoki állás közti fly különbség mellett az igazgatóság tagjai a keresk. törv. 183. §-a szerint csak elmozdítás esetében és ekkor is csak kártérítéshez tarthatnak igényt. De felszámolás vagy csőd esetében az elmozdítás esete elő sem fordulhat, mert ezekbén az esetekben az igazgatók ebbeli állásuktól el nem mozdittatnak, hanem az igazgatói állás törvénynél fogva egyszerűen megszűnik. A felszámolás elhatározása tehát a közgyűlésnek nem oly ténykedése, mely az igazgatósági tagot, kinek ebbeli minősége a felszámolás következtében törvénynél fogva megszűnt, kártérítési igény érvényesítésére jogosítaná; magában véve az a körülmény pedig, hogy felperes az alapítók által három évre igazgatósági tagul kineveztetett, nem vonja maga után alperesnek azt a kötelezettségét, hogv felperest a felszámolás utján is díjazásban részesítse ; minélfogva tekintve azt, hogy az alperesi részvénytársaság közgyűlése a keresk. törv. 201. §-ában meghatározott jogát gyakorolva, 1892. február 24-én a társaság feloszlását elhatározta és az ezzel együtt elhatározott felszámolás folytán az igazgatók állása természetszerűen megszűnt, a miből viszont önként következik, hogy azoknak megbízása, valamint az ezért járó díjazás a felszámolás elhatározásával befejezést nyert és az igazgatósági tagoknak minden további fizetési igénye önmagától elenyészett; tekintve, hogy felperes különben is azt, hogy mi kára származott, elő sem adta, a szerződésileg megállapított fizetés pedig a kártérítés összegével nem mindig azonos, a felszámolás elrendelését követő időre is igényelt összeg, mint felperest meg nem illető, meg nem Ítéltethetett. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az első bíróság Ítéletét indokai alapján és azért kellett helybenhagyni, mert az igazgatóság a B) alatt csatolt alapszabályok 26. Sj-a értelmében üzleti évekre választatván, tekintettel az alapszabályok 38. §-ának rendelkezésére, mely szerint az üzleti év minden év január 1-én kezdődik és december 31-én ér véget, az igazgatóság jutaléka a közgyűlés meg tartásának idejétől függetlenül ezen az alapon számítandó, miből következik, hogy felperes a második üzletévre megkapott jutalékkal csupán 1891. dec. 31-ig nyert kielégítést; továbbá, mert felperes, mint igazgató, az 1892-ki üzletév kezdetétől a felszámolást kimondó közgyűlés idejéig tényleg működött, mely időre tőle a fizetés meg i.em vonható és mert másrészt felperes mi alapot sem nyújtott arra, hogy ettől a naptól a felszámolás elhatározásáig jutalékának nem aránylagos része, hanem ennél több volna részére megítélhető ; mert végül a kir. itélő tábla a megállapított költség összegét a per tárgyához, a teljesített munkához és kiadáshoz képest arányosnak találja. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete nem felebbezeu abban a részében, mely szerint felperes keresetével 1,698 frt 63 krajcárra nézve elutasittatott, érintetlenül maradván, felebbezett egyéb részeiben indokainál fogva helybenhagyatik. (1894. március 7-én, 186. sz.) A váltótörvény 40. §-a csak feljogosítja az elfogadót arra, hogy ha a váltó lejáratakor a fizetést ki sem követeli, az óvás felvételére rendelt határidő letelte után a váltóösszeget a bíróságnál letehesse, de erre az elfogadót nem kötelezi, ily kötelezettség hiányában pedig, kötelezettség elmulasztásáról és ennek alapján az elfogadó lizetési késedelméről szó sem lehet. Sőt ellenkezőleg, a lentiekből következik, hogy a inig a lejárt váltónak fizetés végett bemutatása meg nem történik, az elfogadó nincs fizetési késedelemben, hanem a váltótulajdonos terhére esik a bemutatási és pénzfelvételi késedelem, a minek folyományaként a váltótulajdonos a váltó bemutatásáig terjedő időre késedelmi kamatot nem követelhet és ha a váltót annak külön bemutatása nélkül beperelte, a keresetnek az elfogadó kezéhez történt kézbesítéséig, a mi a váltó bemutatásával ugyanazonos hatályúnak tekintendő, sem késedelmi kamat fizetését, sem pedig a kézbesítés előtt felmerült perköltség megtérítését nem igényelheti. (M. kir. Curia 1894. február 28. 1,888. szám alatt.) Bűnügyekben. A zár alá vett dologgal való rendelkezés, ha azt nem a végrehajtást szenvedett teszi, nem a Btk. 359. §-ába ütköző sikkasztás tényáUadékát, hanem a Btk. .'{<>$. $-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségének tényáUadékát állapítja meg és ezen nem változtat azon körülmény sem, hogy az ingók másnak tulajdonát nem képezvén, nem a végrehajtást szenvedettnél, hanem a tulajdonosnál foglaltattak le és annak birtokában hagyattak, mert csak a végrehajtást szenvedett félnél hagyott zár alatti ingók vonhatók a Btk. 359. §-ába ütköző sikkasztás fogalmi meghatározása alá. A pestvidéki kir. törvényszék: R. Gergely a Btk. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében bűnösnek kimondatik és ezért 8 napi fogházbüntetésre és 5 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: K. Zsigmondné felperesnek R. József alperes ellen 200 frt és járulékai iránt folytatott perében az iratok közt levő kielégítési végrehajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint, R. József alperesnek a Gergely nevű fia által őrzött és 12U forintra becsült 20 drb birkája vétetett birói foglalás alá, a mely birkák azonban az 1892. évi július 4. napjára kitűzött árverés alkalmával megtalálhatók nem voltak, mert azok közül 15 darabot a jelen bűnvádi ügy folyama alatt elhunyt R. József végrehajtást szenvedettnek fia R. Gergely eladott, 5 drb pedig ez utóbbinak állítása szerint elhullott. R. Gergely a bizonyítási eljárás folyamában beismerte, hogy az édes atyja R. József tartozása fejében lefoglalt birkák közül 15 darabot eladott, de azt állítja, hogy ezt jogosan tehette, mert azok a birkák az ő tulajdonát képezték. Vádlottnak ez a védekezése meg nem állhat, mert a bűnügyi iratokhoz csatolt igényper iratai szerint az édes atyja tartozása fejében lefoglalt 20 drb birkát illetőleg K. Zsigmondné végrehajtató ellen igénykeresetet támasztott, ezzel a keresetével azonban a ráczkevei kir. jbiróságnak 1,735. sz. jogerős ítéletével elutasittatott s bár erről tudomással bírt, a lefoglalt birkákat mégis eladta és igy ebbeli cselekménye jogosnak nem tekinthető. Ezek alapján tehát a kir. ügyész elfogadván vádlott azon állítását, hogy a lefoglalt birkák közül 5 drb elhullott, az eladott 15 drb. birka becsértékét véve alapul, a mely a 100 frtot meg nem haladja, vádlottat a Btk. 350. §. alá eső sikkasztásnak tekintendő vétség miatt kéri megbüntattetni. Minthogy azonban a fentebbi végrehajtás alkalmával nem vádlott, hanem annak a bünvizsgálat alatt elhunyt édes atyja R. József volt a végrehajtást szenvedett: azért vádlottat a Btk. 359. §. alapján nem is lehet büntetni; mert a Btk. 359. §-a csakis a végrehajtást szenvedő ellenében alkalmazható, ha ő idegenité el az ellene foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt é, nála hagyott tárgyakat. Erre való tekintettel tehát a kir. ügyésznek a vádbeli cselekmény miuősitésére vonatkozó indítványát elfogadni nem is lehetett. Minthogy azonban vádlottnak az a cselekménye, hogy a nála az édes atyja ellen s annak tartozása fejében foganatosított birói végrehajtás alkalmával lefoglalt 15 drb. birkát önkényűleg eladta, a Btk. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségének a tényáUadékát megállapítja stb. (1893. márc. hó 9. 2,136. szám alatt.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítéletét részben megváltoztatja és ehhez képest vádlottat a Btk. 359. §-ába ütköző és a Btk. 356. §. szerint minősülő sikkasztásnak tekintendő